Ujság, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-27 / 70. szám

Róma a világ fővárosa... Az örök város... Mennyire megváltozott! Mennyire átalakult, amióta Mussolini egyénisége, törhetetlen akarat­ereje lett az úr Itália fölött. Mintha talán meg is nagyobbodott volna, amit bizonyára onnan vél megállapítani az idegen, hogy tágasak let­tek a terei, hogy az örökértékű régiségeket el­eddig rejtve tartó házak eltűntek. Ha őszinte akarok lenni, meg kell írnom, hogy ennek a városrendezési akciónak nem csupán ez volt a célja, hanem, és talán javarészben az, hogy Róma forgalma modernizálódott, és ma már ott tart, hogy vetekszik Milánóéval. ■ Hogy csak egy adatot említsek, hivatalos sta­tisztika! Rómában ma harmincezer autó fut. Az óriási forgalom csak forgalmi rendőrök segítsé­gével­ bonyolítható le, akik nem ismerik a tré­fát. Sokkal szigorúbbak, mint Pesten. És ha valaki a rendőr engedelme nélkül akar átmenni a forgalom közepette — ha ugyan tud — a folytó oldalra, megbüntetik. A legnagyobb a forgalom délben és este hat és hét óra között. Pont tizenkettőkor az összes minisztériumokból és hivatalokból, mintha puska lőné ki őket, oly gyorsan rohannak a tisztviselők.­­ Az utcán a legnagyobb a rend. Milyen nagy változás a nyolc év előtti állapotokhoz képest. De szükség is volt erre a rendre, hiszen a nagy autóforgalom mellett pontosan 1.023.517 lakosa van az örök városnak.­­ És a lakosság, meg a forgalom egyre növek­­s­zik. Azt mondotta nekem egy forgalmi szak­értő, aki statisztikát vezet, hogy nem ad neki öt esztendőt, Rómában hatvanezer autó fog sza­ladni. De tovább megyek. Az, aki három esztendő­vel ezelőtt volt. Rómában és ma idejön, azt hi­­szi, hogy a földből nőttek ki a házak, meg hogy átalakult az egész Róma, hiszen új képet l£t maga előtt. Hogy csak egy példát említsek, Viktor Emánuuel szobra, amely eddig alig volt élvezhető a maga szépségében, ma már egy tágas tér közepette szabadon mutatja a művész alkotását. Róma — ezzel ugyan nem mondok újat — olyan nagy és a látnivalók tömege akkora benne, hogy az idegen, aki csak rövid időre jön ide, többnyire tájékozatlanul áll meg a látványosságok közepette. Ezért talán jó lesz, ha egynéhány olyan látnivalót, amelyet feltét­lenül meg kell nézni, felsorolok. Aki először jön Rómába, legjobban teszi, ha nyomban a legnagyobb művészet forrásán itatja meg szemeit. Róma leghíresebb emlékei úgy vannak csoportosítva, hogy azonnal megtalálja őket az idegen is és egy pillantással mindent áttekinthet. Az Örök Város egész története a Forum sík­ján, a Flaviusok amphiteatrumát övező terüle­ten, a közeli Palatínus lejtőin és a Capitoliumon szorul össze, ami körülbelül akkora terület, amelynek hossza alig 700 méter, szélessége pe­dig körülbelül ennek a fele. Üdvös dolog elsősorban a Palatínusra föl­menni, hogy az ősi dombról az ősi Rómát, azt a várost láthassa meg a kiváncsi, amelyet az albános parasztok építettek és amelyen Romu­­lus meghúzta a Roma Quadrata barázdáját. In­nen végignézhet a hegy tövében elterülő Fó­rumon, ahol fák és virágok között Róma híres romjai emelkednek. A Palatínusról mindenünnen rátekinthet a szemlélő az Arx Capitolinára, majd jól teszi, ha felkapaszkodik a Capitolium hegyére, ahol meg­bámulja . Titus császár megragadó dombormű­vekkel ékes diadalívét és néhány lépéssel to­vábbhaladva, belép a Colosseumba, amelyről műveit embernek bővebbet mondani teljesen fölösleges. Konstantin császár csodás templomának rom­jai mellett elhaladva, az ember szemét és figyelmét megragadja a Forum Magnum bámu­latos szépsége. Egymásután következnek Maien­­tius bazilikájának, Antonius és Faustina pazar templomának romjai, a Vest Szüzek háza, Vesta temploma, a Castorok temploma, Ceasar oltárja, Júlia bazilikája, Septim­us Severus dia­dalíve, Saturnus temploma és Vespasianus és Concordia temploma, amelyek már összefügg­nek a Tabularium építményével, vagyis magá­val a Capitolium hegyével. Nagyon meglepően fog halni az, hogy a Ca­pitolium ókori emlékei helyett a renaissance szépségei várakoznak a látogatókra. Michelan­gelo szelleme uralkodik a hegy tetején, ott, ahol az ókor az újkorral ölelkezik. Itt van a szená­torok palotája kettős lépcsőjével, a monumen­tális szökőkút, a múzeum palotája, a konzervá­­torok palotája, a Capitoliumhoz vivő feljáró, amelynek két oldalán Castor és Polluz két óriási szobra áll őrt. A tér közepén Marcus Aurelius császár lovasszobra, Róma hatalmá­nak megaranyozott szimbóluma diszlik. Ha mindezt végignézi a látogató, utána egé­szen bizonyos, hogy a gyomra is megkíván va­lamit Rómától. Feltétlenül betér egy trattoriába, ahol megdöbben, mert nincs menü. A la carte kénytelen étkezni és az étlapon végigfutva, fel­tűnik, hogy nyolc-tízféle módon elkészített bá­rányt lát maga elött. És az olaszok nemzeti ele­delét, a pasta suta-t, amely parmezános tészta és a levesbe való. Most nézzük az étlapot. Leves 1.50, pasta suta 1.50, hús körítéssel 5—6 líra, hal ugyanennyi, de ki tudná , felsorolni azt a sok-sok ételspecialitást, amelyeknek javarésze nemzetközi. Vége van már annak az időnek, hogy Rómában csak olaszosan készített ételt le­het enni. Rengeteg a gyümölcs is az étlapon, de nagyon olcsó az ára. Ugyancsak olcsó a sajt is, sőt a bor sem mondható drágának, mert 8—12 líráért kitűnő torokat árusítanak, nem is be­szélve a csemegekereskedésekről, ahol kétliteres üvegekben 7 líráért árusítják a kitűnő chiantit. Ebeéd után következik — úgy, mint odahaza, Budapesten — a feketekávé, amely igen kitűnő és nagyon olcsó. Fentebb elfelejtettem­ megírni, pedig ezzel kellett volna kezdenem az ebédet, hogy Ró­mában társaságbeli ember nem­ ül le addig az ebédhez, amíg egy aperitív üzletbe be nem pil­lantott. Ezek olyanféle boltok, mint nálunk a bárok, csak nappali értelemben. Alig van ben­nük ülőhely és arra a célra szolgálnak, hogy frissítőket, étvágygerjesztő italokat adjanak igen olcsón — ebéd előtt. Ezer és ezerféle likő­rök, szeszesitalok és keverékek színei szikráz­nak a rátűző napban és valóban étvágyra, he­lyesebben étvágyra gerjesztik a belépőt. Termé­szetesen hölgyek részére ott vannak a külön­böző gyümölcsszörpök, amelyeknek a királya az orangend és a limonata. Az idegennek — ezt rögtön megismeri a bár mixerje — szó nélkül americanot kever, amelyben hat-nyolcféle likőrt is összeráz, nem hagyván ki a citromot és az elengedhetetlen szódavizet sem. Ha már itt s­agyunk, meg kell, hogy emlékez­zem a római magánháztartásokról is, amelyek arról nevezetesek, hogy rendkívül olcsók — a Duce jóvoltából, akinek rendeletére az árakat szabályozzák. Ez rendkívül érdekes módon tör­ténik. A San Palo-templom előtt van Róma köz­ponti vásárcsarnoka. Idesereglenek a vidéki gyümölcs-, főzelék termelők, idehozzák a halat, a húst és mindazt, ami Róma milliós gyomrá­nak feltétlenül szükséges. Ide a csarnokba járnak vásárolni a kereske­dők is, akik arról, hogy mennyiért veszik az egyes élelmiszereket, hatóságilag kiállított iga­zolványt kapnak. A kereskedő tíz százalékot kereshet az áruval. Csak ennyi lehet a haszna. Ha valamilyen árut a vevő drágái, — élelmi­szerről van szó — joga van a kereskedőtől a tárcát kérni, és így megállapítani, hogy nem számított-e tíz százaléknál több hasznot. Ha kiderül, hogy ennél drágábban adja portékáját, az első rendőr azonnal intézkedik: azonnal be­zárja az üzletet és elkobozza az árut Ezért olcsó a római háztartás. Most nézzük,­­ ami szintén érdekelni fogja az olvasót , hogy milyenek Róma mai szállo­dái. Hat lírától kétszá­z líráig kaphatók szobák, illetve apartmanok. Természetesen az árakhoz mérten vannak a szállodák berendezve, a leg­egyszerűbbtől a legpazarabb luxusig. A szállo­dák halljában, úgy mint mostanában Európa minden nagyobb városában, nagyban dívik a five -'clock és az ezzel kapcsolatos tánc. Rómá­ban annyira különbözik ez Európa többi metro­polisaitól, hogy itt igen jó társaságok jönnek össze, középosztály és arisztokrácia, amelyek­nek hölgyei csak és kizárólag társaságbeli urak­­kal táncolnak. Éjszakai élete Rómának nincs, vagy csak alig van. Az a mondani élet, amelyet általában Európaszerte ismernek, Rómában ismeretlen és a római fiatalság nem szokott hozzá a regge­lig tartó mulatozáshoz. A varietékben este ki­lenctől éjfélig van előadás, és ha van is egy-két éjszakai lokál, mint például az Apollo, vagy az, amely most nyílik meg és amelyről azt beszé­lik, hogy reggel ötig tart majd nyitva, ez in­kább csak az idegenek részére szolgál szóra­kozásal. Ugyancsak az idegeneknek öltöztették fel olyan rendkívül elegáns egyenruhába az új lo­vas- és gyalogrendőröket, akiket Metropolitana néven nevez a római. Ezek a rendőrlegények nemcsak elegánsak, hanem hallatlan udvariasak is és szinte boldogok, ha idegeneknek útbaiga­zítással szolgálhatnak. Most még talán a színházakról fogok egyet­­mást elmondani. A színházak ár tekintetében három csoportba sorozhatók. A legdrágább az Opera, még­pedig azért, mert az operai tagok kapják a legnagyobb fizetést, olcsóbb az ope­­retteszínház, a legolcsóbb pedig a prózai szín­ház. A régi Theatro Constanzi átalakult, telje­sen modernizálódott és új nevet is kapott. Mai neve: Theatro Scale Opera. Előadásai veteked­­nek a milánói Scala előadásával, és az az ujítás benne, a berendezésen és az átkeresztelésen kí­vül, hogy a modern és új zeneszerzőket is nagy­ban frekventálja. A prózai színházak közül a legemlítésreméltóbb az Argentino, ahol a leg­jobb olasz drámai színtársulatok szoktak ven­dégszerepelni és amelynek az árai öt lírától öt­ven líráig igazodnak, aszerint, hogy milyen he­lyen van. Természetesen van Rómának egész sereg­színháza, amelyeknek­ felsorolása ehelyütt hosszadalmas volna. A zenei gourmandok részére a legnagyobb zenei élmény a római Augusteo, ahol vasárna­­ponkint délután négy órától a leghíresebb kar­mesterek dirigálása mellett tartanak -valóban zenei élvezetet nyújtó hangversenyeket. Ezek a hangversenyek hat-fél hét óráig tartanak. Nagyjában készen is vagyok a római élet rö­vid leírásával, csak még azt említem meg, h­ogy sehol Európában nincs talán olyan nagy társa­dalmi élet az egész esztendőn keresztül, mint itt. Kevés városban van olyan nagy arisztokrá­cia, mint Rómában és különösen kevés helyütt tartózkodik az egész esztendőn keresztül any­­nyira a városban, mint Rómában, ahol éppen ezért rendkívül sok pazar fénnyel és termekkel berendezett magánpalota van. Ezekben a magánpalotákban nagy élet folyik, hol itt, hol amott vannak összejövetelek, esté­lyek, hangversenyek, ahová természetesen java­részben a követségek tagjai, másrészt pedig írók, művészek és a szellemi arisztokrácia más képviselői is hivatalosak. No, még csak egyet. Mire e sorok napvilágot látnak, lezajlott Rómában a szent hét, amely Róma vallásos népének egész buzgóságát és költői érzését kifejezésre juttatja ezen a hét napon. Ki felejtheti el, ha csak egyszer is látta, azt a megindító szertartást, amelynek Virágvasár­nap délelőttjén a Szent Péter-templom a szín­helye. A megszentelt pálmaleveleket ünnepi ce­remónia kíséretében adják át a bíborosoknak, a pápai udvar, kiválóságainak, valamint a többi hívőnek, mint Jézusnak Jeruzsálembe való vo­nulásának a jelképét. Ugyanez a szertartás ke­vésbé díszes és hatalmas külsőségek között ját­szódik le a többi templomban is. De amilyen léleküdítő és vidámító a virág­­vasárnapi istentisztelet, olyan szomorú a rákö­vetkező hétfői, keddi és szerdai liturgia. Fokozódik a gyászos hangulat nagycsütörtö­­­­kön, amikor Róma minden templomában meg­kezdik a szent sír feldíszítését és megindul vége­láthatatlan sorokban a látogatóknak és hívők­nek kifogyhatatlan serege. Aznap játszódik le a többi szertartás is, mint például a szentelt olaj megáldása, a Szent Pé-­­­ter-templombeli lábmosás és így tovább. Nagypénteket egy másik szertartás jellemzi­­ különösen: a szent lépcsőé, amelynek lépcső­­­fokai a hagyomány szerint Pontius Pilátus pa­­­­lotájából származnak és amelyeken ugyanazon a pénteki napon Jézus is többizben fölment. A lépcsőnek huszonnyolc foka van, amelyet deszka­­ borít, azért, hogy a hívők el ne koptassák azo­kat. A buzgó rómaiak imádkozva, térden men­­­­nek fel a lépcsőn... ősi hagyomány nagycsütörtökön elnémítja a I harangokat, de nagyszombat délelőttjén ponto­san újra megszólal , egyszerre valamennyi és I messzezengő kondulásukkal hírül adják, hogy | feltámadt az Úr... * Mario Carbone. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1932 MÁRCIUS 2? Tavasz Abbáziában Palace Hotel Regina 500 szoba. Olcsó pengőpausále. 10 api penzió minden mellékköltséggel 200 pengő, mely a szálloda pénztáránál fizethető t­ovábbi díjtalan felvilágosítással szolgál. Jaunz Jenő, Palacehotel Abbázia. Alkonyat a csallóközi réten Hogy viseljem egymagam, Istenem, ’ Terhét e túl világi tündöklésnek? ... Itt állok, "— mellettem csak sárga Íriszes,­­ Piros pipacsok, kék nefelejcsek, —­­1 S fényben fűrödnek s árasztják felém Illatukat az erdők és fényüket a csallóközi [rétek, Ó, mai testvérem, te acélkori barbár, — Nagyváros vad fia, nyujorki vagy budapesti. Aki az ezervoltos reflektortól, A reklámfénytől megvakultál,­­ Ki az aranybálványt, vagy a Vér­istent Vagy önmagad imádod s követed, — Ki tébolyultan tévelyegve futsz, — Nem látod! — egyre körbe, egyre körbe! Vak testvérem, jöjj egy napra ide. Hallgass, — pihenj, — figyelj. Nézd, a vértüzü alkonyi nap, Szelid, gyöngyszemü hirnöke a rétnek, Apró felhőknek fodrát lemenőben Mint csókolja pirosra.­­ Édes illatát szivd fel a réti virágnak, Amit feléd lenget a messzi­ kék hegyi­ lejtők Nyugati szellője, halld suhogását .A parti füzeknek, a karcsú-zöld jegenyéknek. Érezd, az ég kupolája, a messzeségre borulva. Kéken mosolyogja le rád és rám a tavaszt. Itt, ahol az ember közel van a végtelen éghez, S jóban van a földdel, itt vak szemed újra Látni tanul. Itt meghallod az isteni orgonam­iszót. Jöjj ki az alkonyi rétre, s mondd el velem [egyszer Az ősi és örök-uj esti imát: ,,a létnek gyöngyszemü hirnöke, és, szent Anyja az életnek, áldlak a fényért. — Adj fényt a lelki szemeknek, ó Isten, Hogy lásson az ember, ez acél kori barbár, S feléje sugárzó, szent szándékodat értse. És amit suhog a szél, amit int a pipacs, Amit mormol a vén Duna, zug az akácos, És amit ragyog az ég és dobog a szív, imád­[hozom én is: Dicsőség neked, uram, — és béke legyen e [földön.’* BIRÓ VERA Vándor-dal Útravalóm: egy ige, mely már megcsalt; Kísérőm: egy ember, aki már meghalt; Imám: egy szó, mit régen elfeledtem; Hitem: egy álom, mit már eltemettem; A vágyam az egyetlen kincsem És mindig elémáll a nincsen. És én megyek-megyek csak tovább ... Valami kerget: tovább-tovább. Titkos tüzek égnek bennem És azért kell folyton mennem. Pihenést soha nem találok, Az útszélen fáradtan állok. A céltalan célok hívnak És énutánam nem simák. Éjben és napban én csak megyek; Utamállják akadályhegyek. A sorsom: csalódás, tudom... És megyek úttalan után ... FÖLVÁRY ERNA Piros tojás Mit gyermekéveimből Még őrzök, semmi más, Mint egy pirosra festett Kopott, fakó tojás. Anyám, ki adta nékem, ‘ Hol van már, isteneml Jóságos arca messze Álomként int nekem. Szétrombolt, hej, azóta Mindent évek sora, Sok légváram, mely újból Nem épül fel soha. Megőrlé sok reményem, Megörté testemet, Az évek egyre szálltak S körültem este lett. A kis tojás meg átélt Hány évet, hány vihart. Tán ott virraszt felette Anyám szive szeretve, Hogy ily hűen kitart, ♦ FELEKI SÁNDOR A­kar olcsón ruhiázkod­ni? Belvárosi u­iruh­aszalon IV. Irányi­ utca 2- I. 4. szám alatt már 50 pengőtől koszit méret szerint többszöri próbával öltönyt, letöltőt. 4352

Next