Ujság, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-27 / 70. szám
Róma a világ fővárosa... Az örök város... Mennyire megváltozott! Mennyire átalakult, amióta Mussolini egyénisége, törhetetlen akaratereje lett az úr Itália fölött. Mintha talán meg is nagyobbodott volna, amit bizonyára onnan vél megállapítani az idegen, hogy tágasak lettek a terei, hogy az örökértékű régiségeket eleddig rejtve tartó házak eltűntek. Ha őszinte akarok lenni, meg kell írnom, hogy ennek a városrendezési akciónak nem csupán ez volt a célja, hanem, és talán javarészben az, hogy Róma forgalma modernizálódott, és ma már ott tart, hogy vetekszik Milánóéval. ■ Hogy csak egy adatot említsek, hivatalos statisztika! Rómában ma harmincezer autó fut. Az óriási forgalom csak forgalmi rendőrök segítségével bonyolítható le, akik nem ismerik a tréfát. Sokkal szigorúbbak, mint Pesten. És ha valaki a rendőr engedelme nélkül akar átmenni a forgalom közepette — ha ugyan tud — a folytó oldalra, megbüntetik. A legnagyobb a forgalom délben és este hat és hét óra között. Pont tizenkettőkor az összes minisztériumokból és hivatalokból, mintha puska lőné ki őket, oly gyorsan rohannak a tisztviselők. Az utcán a legnagyobb a rend. Milyen nagy változás a nyolc év előtti állapotokhoz képest. De szükség is volt erre a rendre, hiszen a nagy autóforgalom mellett pontosan 1.023.517 lakosa van az örök városnak. És a lakosság, meg a forgalom egyre növekszik. Azt mondotta nekem egy forgalmi szakértő, aki statisztikát vezet, hogy nem ad neki öt esztendőt, Rómában hatvanezer autó fog szaladni. De tovább megyek. Az, aki három esztendővel ezelőtt volt. Rómában és ma idejön, azt hiszi, hogy a földből nőttek ki a házak, meg hogy átalakult az egész Róma, hiszen új képet l£t maga előtt. Hogy csak egy példát említsek, Viktor Emánuuel szobra, amely eddig alig volt élvezhető a maga szépségében, ma már egy tágas tér közepette szabadon mutatja a művész alkotását. Róma — ezzel ugyan nem mondok újat — olyan nagy és a látnivalók tömege akkora benne, hogy az idegen, aki csak rövid időre jön ide, többnyire tájékozatlanul áll meg a látványosságok közepette. Ezért talán jó lesz, ha egynéhány olyan látnivalót, amelyet feltétlenül meg kell nézni, felsorolok. Aki először jön Rómába, legjobban teszi, ha nyomban a legnagyobb művészet forrásán itatja meg szemeit. Róma leghíresebb emlékei úgy vannak csoportosítva, hogy azonnal megtalálja őket az idegen is és egy pillantással mindent áttekinthet. Az Örök Város egész története a Forum síkján, a Flaviusok amphiteatrumát övező területen, a közeli Palatínus lejtőin és a Capitoliumon szorul össze, ami körülbelül akkora terület, amelynek hossza alig 700 méter, szélessége pedig körülbelül ennek a fele. Üdvös dolog elsősorban a Palatínusra fölmenni, hogy az ősi dombról az ősi Rómát, azt a várost láthassa meg a kiváncsi, amelyet az albános parasztok építettek és amelyen Romulus meghúzta a Roma Quadrata barázdáját. Innen végignézhet a hegy tövében elterülő Fórumon, ahol fák és virágok között Róma híres romjai emelkednek. A Palatínusról mindenünnen rátekinthet a szemlélő az Arx Capitolinára, majd jól teszi, ha felkapaszkodik a Capitolium hegyére, ahol megbámulja . Titus császár megragadó domborművekkel ékes diadalívét és néhány lépéssel továbbhaladva, belép a Colosseumba, amelyről műveit embernek bővebbet mondani teljesen fölösleges. Konstantin császár csodás templomának romjai mellett elhaladva, az ember szemét és figyelmét megragadja a Forum Magnum bámulatos szépsége. Egymásután következnek Maientius bazilikájának, Antonius és Faustina pazar templomának romjai, a Vest Szüzek háza, Vesta temploma, a Castorok temploma, Ceasar oltárja, Júlia bazilikája, Septimus Severus diadalíve, Saturnus temploma és Vespasianus és Concordia temploma, amelyek már összefüggnek a Tabularium építményével, vagyis magával a Capitolium hegyével. Nagyon meglepően fog halni az, hogy a Capitolium ókori emlékei helyett a renaissance szépségei várakoznak a látogatókra. Michelangelo szelleme uralkodik a hegy tetején, ott, ahol az ókor az újkorral ölelkezik. Itt van a szenátorok palotája kettős lépcsőjével, a monumentális szökőkút, a múzeum palotája, a konzervátorok palotája, a Capitoliumhoz vivő feljáró, amelynek két oldalán Castor és Polluz két óriási szobra áll őrt. A tér közepén Marcus Aurelius császár lovasszobra, Róma hatalmának megaranyozott szimbóluma diszlik. Ha mindezt végignézi a látogató, utána egészen bizonyos, hogy a gyomra is megkíván valamit Rómától. Feltétlenül betér egy trattoriába, ahol megdöbben, mert nincs menü. A la carte kénytelen étkezni és az étlapon végigfutva, feltűnik, hogy nyolc-tízféle módon elkészített bárányt lát maga elött. És az olaszok nemzeti eledelét, a pasta suta-t, amely parmezános tészta és a levesbe való. Most nézzük az étlapot. Leves 1.50, pasta suta 1.50, hús körítéssel 5—6 líra, hal ugyanennyi, de ki tudná , felsorolni azt a sok-sok ételspecialitást, amelyeknek javarésze nemzetközi. Vége van már annak az időnek, hogy Rómában csak olaszosan készített ételt lehet enni. Rengeteg a gyümölcs is az étlapon, de nagyon olcsó az ára. Ugyancsak olcsó a sajt is, sőt a bor sem mondható drágának, mert 8—12 líráért kitűnő torokat árusítanak, nem is beszélve a csemegekereskedésekről, ahol kétliteres üvegekben 7 líráért árusítják a kitűnő chiantit. Ebeéd után következik — úgy, mint odahaza, Budapesten — a feketekávé, amely igen kitűnő és nagyon olcsó. Fentebb elfelejtettem megírni, pedig ezzel kellett volna kezdenem az ebédet, hogy Rómában társaságbeli ember nem ül le addig az ebédhez, amíg egy aperitív üzletbe be nem pillantott. Ezek olyanféle boltok, mint nálunk a bárok, csak nappali értelemben. Alig van bennük ülőhely és arra a célra szolgálnak, hogy frissítőket, étvágygerjesztő italokat adjanak igen olcsón — ebéd előtt. Ezer és ezerféle likőrök, szeszesitalok és keverékek színei szikráznak a rátűző napban és valóban étvágyra, helyesebben étvágyra gerjesztik a belépőt. Természetesen hölgyek részére ott vannak a különböző gyümölcsszörpök, amelyeknek a királya az orangend és a limonata. Az idegennek — ezt rögtön megismeri a bár mixerje — szó nélkül americanot kever, amelyben hat-nyolcféle likőrt is összeráz, nem hagyván ki a citromot és az elengedhetetlen szódavizet sem. Ha már itt sagyunk, meg kell, hogy emlékezzem a római magánháztartásokról is, amelyek arról nevezetesek, hogy rendkívül olcsók — a Duce jóvoltából, akinek rendeletére az árakat szabályozzák. Ez rendkívül érdekes módon történik. A San Palo-templom előtt van Róma központi vásárcsarnoka. Idesereglenek a vidéki gyümölcs-, főzelék termelők, idehozzák a halat, a húst és mindazt, ami Róma milliós gyomrának feltétlenül szükséges. Ide a csarnokba járnak vásárolni a kereskedők is, akik arról, hogy mennyiért veszik az egyes élelmiszereket, hatóságilag kiállított igazolványt kapnak. A kereskedő tíz százalékot kereshet az áruval. Csak ennyi lehet a haszna. Ha valamilyen árut a vevő drágái, — élelmiszerről van szó — joga van a kereskedőtől a tárcát kérni, és így megállapítani, hogy nem számított-e tíz százaléknál több hasznot. Ha kiderül, hogy ennél drágábban adja portékáját, az első rendőr azonnal intézkedik: azonnal bezárja az üzletet és elkobozza az árut Ezért olcsó a római háztartás. Most nézzük, ami szintén érdekelni fogja az olvasót , hogy milyenek Róma mai szállodái. Hat lírától kétszáz líráig kaphatók szobák, illetve apartmanok. Természetesen az árakhoz mérten vannak a szállodák berendezve, a legegyszerűbbtől a legpazarabb luxusig. A szállodák halljában, úgy mint mostanában Európa minden nagyobb városában, nagyban dívik a five -'clock és az ezzel kapcsolatos tánc. Rómában annyira különbözik ez Európa többi metropolisaitól, hogy itt igen jó társaságok jönnek össze, középosztály és arisztokrácia, amelyeknek hölgyei csak és kizárólag társaságbeli urakkal táncolnak. Éjszakai élete Rómának nincs, vagy csak alig van. Az a mondani élet, amelyet általában Európaszerte ismernek, Rómában ismeretlen és a római fiatalság nem szokott hozzá a reggelig tartó mulatozáshoz. A varietékben este kilenctől éjfélig van előadás, és ha van is egy-két éjszakai lokál, mint például az Apollo, vagy az, amely most nyílik meg és amelyről azt beszélik, hogy reggel ötig tart majd nyitva, ez inkább csak az idegenek részére szolgál szórakozásal. Ugyancsak az idegeneknek öltöztették fel olyan rendkívül elegáns egyenruhába az új lovas- és gyalogrendőröket, akiket Metropolitana néven nevez a római. Ezek a rendőrlegények nemcsak elegánsak, hanem hallatlan udvariasak is és szinte boldogok, ha idegeneknek útbaigazítással szolgálhatnak. Most még talán a színházakról fogok egyetmást elmondani. A színházak ár tekintetében három csoportba sorozhatók. A legdrágább az Opera, mégpedig azért, mert az operai tagok kapják a legnagyobb fizetést, olcsóbb az operetteszínház, a legolcsóbb pedig a prózai színház. A régi Theatro Constanzi átalakult, teljesen modernizálódott és új nevet is kapott. Mai neve: Theatro Scale Opera. Előadásai vetekednek a milánói Scala előadásával, és az az ujítás benne, a berendezésen és az átkeresztelésen kívül, hogy a modern és új zeneszerzőket is nagyban frekventálja. A prózai színházak közül a legemlítésreméltóbb az Argentino, ahol a legjobb olasz drámai színtársulatok szoktak vendégszerepelni és amelynek az árai öt lírától ötven líráig igazodnak, aszerint, hogy milyen helyen van. Természetesen van Rómának egész seregszínháza, amelyeknek felsorolása ehelyütt hosszadalmas volna. A zenei gourmandok részére a legnagyobb zenei élmény a római Augusteo, ahol vasárnaponkint délután négy órától a leghíresebb karmesterek dirigálása mellett tartanak -valóban zenei élvezetet nyújtó hangversenyeket. Ezek a hangversenyek hat-fél hét óráig tartanak. Nagyjában készen is vagyok a római élet rövid leírásával, csak még azt említem meg, hogy sehol Európában nincs talán olyan nagy társadalmi élet az egész esztendőn keresztül, mint itt. Kevés városban van olyan nagy arisztokrácia, mint Rómában és különösen kevés helyütt tartózkodik az egész esztendőn keresztül anynyira a városban, mint Rómában, ahol éppen ezért rendkívül sok pazar fénnyel és termekkel berendezett magánpalota van. Ezekben a magánpalotákban nagy élet folyik, hol itt, hol amott vannak összejövetelek, estélyek, hangversenyek, ahová természetesen javarészben a követségek tagjai, másrészt pedig írók, művészek és a szellemi arisztokrácia más képviselői is hivatalosak. No, még csak egyet. Mire e sorok napvilágot látnak, lezajlott Rómában a szent hét, amely Róma vallásos népének egész buzgóságát és költői érzését kifejezésre juttatja ezen a hét napon. Ki felejtheti el, ha csak egyszer is látta, azt a megindító szertartást, amelynek Virágvasárnap délelőttjén a Szent Péter-templom a színhelye. A megszentelt pálmaleveleket ünnepi ceremónia kíséretében adják át a bíborosoknak, a pápai udvar, kiválóságainak, valamint a többi hívőnek, mint Jézusnak Jeruzsálembe való vonulásának a jelképét. Ugyanez a szertartás kevésbé díszes és hatalmas külsőségek között játszódik le a többi templomban is. De amilyen léleküdítő és vidámító a virágvasárnapi istentisztelet, olyan szomorú a rákövetkező hétfői, keddi és szerdai liturgia. Fokozódik a gyászos hangulat nagycsütörtökön, amikor Róma minden templomában megkezdik a szent sír feldíszítését és megindul végeláthatatlan sorokban a látogatóknak és hívőknek kifogyhatatlan serege. Aznap játszódik le a többi szertartás is, mint például a szentelt olaj megáldása, a Szent Pé-ter-templombeli lábmosás és így tovább. Nagypénteket egy másik szertartás jellemzi különösen: a szent lépcsőé, amelynek lépcsőfokai a hagyomány szerint Pontius Pilátus palotájából származnak és amelyeken ugyanazon a pénteki napon Jézus is többizben fölment. A lépcsőnek huszonnyolc foka van, amelyet deszka borít, azért, hogy a hívők el ne koptassák azokat. A buzgó rómaiak imádkozva, térden mennek fel a lépcsőn... ősi hagyomány nagycsütörtökön elnémítja a I harangokat, de nagyszombat délelőttjén pontosan újra megszólal , egyszerre valamennyi és I messzezengő kondulásukkal hírül adják, hogy | feltámadt az Úr... * Mario Carbone. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1932 MÁRCIUS 2? Tavasz Abbáziában Palace Hotel Regina 500 szoba. Olcsó pengőpausále. 10 api penzió minden mellékköltséggel 200 pengő, mely a szálloda pénztáránál fizethető további díjtalan felvilágosítással szolgál. Jaunz Jenő, Palacehotel Abbázia. Alkonyat a csallóközi réten Hogy viseljem egymagam, Istenem, ’ Terhét e túl világi tündöklésnek? ... Itt állok, "— mellettem csak sárga Íriszes, Piros pipacsok, kék nefelejcsek, —1 S fényben fűrödnek s árasztják felém Illatukat az erdők és fényüket a csallóközi [rétek, Ó, mai testvérem, te acélkori barbár, — Nagyváros vad fia, nyujorki vagy budapesti. Aki az ezervoltos reflektortól, A reklámfénytől megvakultál, Ki az aranybálványt, vagy a Véristent Vagy önmagad imádod s követed, — Ki tébolyultan tévelyegve futsz, — Nem látod! — egyre körbe, egyre körbe! Vak testvérem, jöjj egy napra ide. Hallgass, — pihenj, — figyelj. Nézd, a vértüzü alkonyi nap, Szelid, gyöngyszemü hirnöke a rétnek, Apró felhőknek fodrát lemenőben Mint csókolja pirosra. Édes illatát szivd fel a réti virágnak, Amit feléd lenget a messzi kék hegyi lejtők Nyugati szellője, halld suhogását .A parti füzeknek, a karcsú-zöld jegenyéknek. Érezd, az ég kupolája, a messzeségre borulva. Kéken mosolyogja le rád és rám a tavaszt. Itt, ahol az ember közel van a végtelen éghez, S jóban van a földdel, itt vak szemed újra Látni tanul. Itt meghallod az isteni orgonamiszót. Jöjj ki az alkonyi rétre, s mondd el velem [egyszer Az ősi és örök-uj esti imát: ,,a létnek gyöngyszemü hirnöke, és, szent Anyja az életnek, áldlak a fényért. — Adj fényt a lelki szemeknek, ó Isten, Hogy lásson az ember, ez acél kori barbár, S feléje sugárzó, szent szándékodat értse. És amit suhog a szél, amit int a pipacs, Amit mormol a vén Duna, zug az akácos, És amit ragyog az ég és dobog a szív, imád[hozom én is: Dicsőség neked, uram, — és béke legyen e [földön.’* BIRÓ VERA Vándor-dal Útravalóm: egy ige, mely már megcsalt; Kísérőm: egy ember, aki már meghalt; Imám: egy szó, mit régen elfeledtem; Hitem: egy álom, mit már eltemettem; A vágyam az egyetlen kincsem És mindig elémáll a nincsen. És én megyek-megyek csak tovább ... Valami kerget: tovább-tovább. Titkos tüzek égnek bennem És azért kell folyton mennem. Pihenést soha nem találok, Az útszélen fáradtan állok. A céltalan célok hívnak És énutánam nem simák. Éjben és napban én csak megyek; Utamállják akadályhegyek. A sorsom: csalódás, tudom... És megyek úttalan után ... FÖLVÁRY ERNA Piros tojás Mit gyermekéveimből Még őrzök, semmi más, Mint egy pirosra festett Kopott, fakó tojás. Anyám, ki adta nékem, ‘ Hol van már, isteneml Jóságos arca messze Álomként int nekem. Szétrombolt, hej, azóta Mindent évek sora, Sok légváram, mely újból Nem épül fel soha. Megőrlé sok reményem, Megörté testemet, Az évek egyre szálltak S körültem este lett. A kis tojás meg átélt Hány évet, hány vihart. Tán ott virraszt felette Anyám szive szeretve, Hogy ily hűen kitart, ♦ FELEKI SÁNDOR Akar olcsón ruhiázkodni? Belvárosi uiruhaszalon IV. Irányi utca 2- I. 4. szám alatt már 50 pengőtől koszit méret szerint többszöri próbával öltönyt, letöltőt. 4352