Ujság, 1934. június (10. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-03 / 123. szám

lkodni, ahol az egyik fél mi leszünk, az biztos. Az ön Ducéja, Mussolini kimondotta, hogy helyünk van a Nap alatt! Ön, tisztelt Mattea úr, azt mondotta ki ítéletével, hogy nincs helyünk a római világbajnoki tornán. Ott ültem leverve az említett napon a rádióm mellett, mikor vége volt a mér­kőzésnek. Nagyon fájt az a mód, aho­gyan kikaptunk. Álmaimnak, titkos vá­gyaimnak megsemmisülését láttam az eredményben, amit ön, tisztelt uram valószínűleg megint nem tud megérteni. Ön, a hatalmas, a nagy olasz nemzet fia. A történteken már változtatni nem le­het. Nem is erről van most már szó, ha­nem arról, hogy a világbajnoki torná­nak még nincs vége. Ma az ön nemzeté­nek fiai kerülnek szembe az osztrákok­kal. Tisztelt Mattea uram, én önnek, da­cára a történteknek, nem vagyok rossz­akarója, így nem is kívánom önnek, hogy azt érezze, amit én és velem sok százezer magyar érzett azon az emléke­zetes június 1-én. Nem kívánom önnek, hogy azt kelljen megérnie, hogy a nem­zeti válogatottjuk a világbajnoki cél előtt kikapjon kilenc emberrel, a Wunder­­mannschafttól 2:1-re! Én ezt nem kívánom önnek! De... Én ma délután az osztrákoknak fogok drukkolni ! Ha kitart mellettük a szerencse, az osztrákok és a németek ke­­rülnek a világbajnoki döntőbe A magyar futballnak az Ausztriától szenve­dett 2:1-es veresége után az lenne az egyetlen vigasztaló elégtétele, ha az osztrákok nyernék­­meg a világbajnokságot, aminek a mai „semi­­linal" az utolsó akadálya, mert nem kétséges, hogy a csehszlovák—német meccsből kikerülő győztesre sokkal könnyebb ráverni, mint olasz­­földön Olaszországra. Az osztrák futballt ille­­ttien Moist Hugót most sem hagyta azonban Cserben a szerencse, mert míg az osztrákok Simán (?) vették a csütörtöki akadályt, az olaszoknak csütörtökön és pénteken 210 percig kellett küzdeni, hogy a 16 csapat közül „a gyengébb nyolc közé sorozott" spanyolokat a legminimálisabb gólkülönbséggel, szószerinti ér­telemben knock­ outolják. Ki hiszi ezek után, hogy a holtra fáradt olasz csapat le tudja­­győzni a pihent osztrákokat, amikor ez leg­utóbb Torinóban a pihent olaszoknak sem sikerült. Reálisan tehát Ausztriának kellene győzni, d­e figyelembe kell venni, hogy a milánói aréná­ban lesz a mérkőzés, ahol 50 000 olasz önfeledt extázisban fogja győzelemre hajszolni az „azuri­­kat‘‘,és ki tudja, hogy nem avatkozik-e most tíz eredmény kialakulásába az osztrákok hátrá­nyára a ,,népharag“-ral befolyásolt bíró, mint ahogyan Matteo bánt el a magyar csapattal. A kondíció, a játékkab­ira az osztrákok esélyei­­mellett szól, de az olaszok­­ otthon vannak, Ivár pedig ezt az egész tornát csak azért csinál. Sok, hogy válogatott csapatát világbajnoknak léptesse elő Olaszország. A másik elődöntőben Csehszlovákia és a 16 Csapat közül a legszerencsésebb 1* Németország kerül egymással szembe. A belgák és a svédek ellen csak kondícióbeli fölényükkel győztek a németek, a csehszlovákok ellen azonban fut­­ballozni is kell tudni, amihez azonban nem ér­tenek, a világbajnoki torna megcsúfolása lenne tehát, ha mégis Németország küzdené fel rá.­Legalább kacagni is lesz végre kedvünk, gát a dönlőbe, ÚJSÁG VASÁRNAP, J#S4 JÚNIUS 9 Hankó Márton főreáliskolai tanár prognózisa júniusra Június hőmérséklete a közepesnél magasabb, eső is várható, június 24-től kezdve lényeges lehűlés Megemlékeztünk már az Újság­ban Hankó Márton pécsi állami főreáliskolai tanár ér­dekes könyvéről, amely mint a címe: Asztro­­meteorológia is mutatja, a csillagoknak az időjárásra való hatásával foglalkozik. A ki­váló tudós megállapítása szerint az időjárást s a földrengéseket az égitestek egyidejűleg fellépő vonzása s részben elektromágneses összhatása okozza ... Égitestek húzzák-tol­­ják fel a meleg légtömegeket a forró égöv tájairól a magasabb szélességekre, hogy ott többé-kevésbé erős meleg légáramlások út­ján felmelegedést, meleget, hőhullámot, eset­leg perzselő hőséget okozzanak. A tudományos részletekbe itt nem mehe­tünk bele, de ha elfogadjuk azt, hogy a Hold vonzása okozza a tengerek dagályát és a pá­lyát, el kell fogadnunk azt is, hogy vonzást gyakorolnak a Hold s a többi égitestek a levegőre is. Természetes, hogy amikor az égitestek megfelelő csoportosulásban lépnek fel, akkor a vonzásuk fokozódik s az idő­járásra gyakorolt hatásuk erősebben nyilvá­nul meg. A szerző ezen az alapon kiszámí­totta, hogy milyen időjárás lesz az idén Májusra például pontosan megállapította könyvében (megjelent 1933-ban) a korai nagy hőhullámot, sőt annak kulminációs idő­pontjait is. Előre kiszámította a május má­sodik felében következett esősebb időjárást és lehűlést is. Júniusra vonatkozóan Hankó tanár a következőket írja nekünk: Legutóbb végzett pontosabb számításaim azt muta­tják, hogy június hőmérséklete a könyvemben jelzett ,közepesénél magasabb lesz. Néhány erősebb hőhullám is fogja érni országunkat. Melegedő idő s legmelegebb idő­szak június 9—23. között várható. A hónap egyik legmelegebb napja június 11. A meleggel szemben elég gyakori borulás, esőhajlam és eső is várható, melyek lényege­sen lecsökkenthetik a meleget s így remél­hető, hogy tartósabb és nagyobb szárazság — a felfokozott meleget jelző konstellációk dacára — nem éri országunkat. Egyébként június 24-től kezdve enyhül a meleg s lénye­gesebb lehűlések is beállanak, főleg éjjel. Bonyhád táviratilag követeli vissza a hidasi harangot Szabó Dezső, a tervezett diáksapkaégetés és a hidasi harang bomlasztották meg az Ifjúság egységét Az Újság szombati számában megírtuk az elnémult hidasi harang Budapestre hozata­lát és ezzel kapcsolatosan az előzményeket is, amelyek nagyjában arra mutattak rá, hogy mi volt az oka a Turul Bajtársi Szövet­ségben beállott egyenetlenségnek. Végváry József dr. Turul-fővezér nyilat­kozatát is közöltük, amelyen Roboz Zoltán alvezért vádolja meg a szakadással. Most közöljük Roboz Zoltán „fegyelmi eljárás alatt lévő­ vezér nyilatkozatát, amelyben időrendi sorrendben mondja el ezt az­ egész ország ifjúságát érintő nagy horderejű ellen­akciót. A fővezér lakásán... Roboz Zoltán volt vezért a Szobieszky­ János­ utca 42. II. emeleten lévő lakásában látogatjuk meg. Roboz Zoltán fővezér szinte örömmel nyi­latkozik és mint mondja, örül, hogy beszél­het és így a tárgyi igazságot a magyar köz­vélemény elé terjesztheti. — A dolog 1933 őszére nyúlik vissza — kezdi a beszédet és megtömködi kicsi pipá­ját. — Akkor határoztam el, hogy megszer­vezem az új Turul-mozgalmat. Az volt a cé­lom, hogy művésztörzseket alapítok, amely­ben szakmák szerint csoportosulnának a ma­gyar írók, festők, szobrászok, hogy így ők maguk határozzák meg a mai modern ma­gyar kultúra irányát. — Hogy ennek kifelé is hangot adjank, ez év februárjában felkértük Szabó Dezsőt előadások tartására. Az író hat előadást vál­lalt. Az előadásokon az új Turul program út­­ját fektette le, nem feledkezve meg ennek politikájáról sem és pontosan körvonalazta azt az utat, amelyben a jövőre az ifjúságnak haladnia kell.­­ Miután Szabó Dezső felfogása teljesen egyezett az én, illetve a vezetésem alatt álló ifjúság felfogásával, olyan irányú akciót in­dítottam meg a Turulban, amelynek célja az volt, hogy ez az ifjúsági egyesület telje­sen magyarrá váljék. Kifelé az volt a nap cél, hogy miután Magyarországon 450 olyan úgynevezett „Kulturverein“ van, amelynek egyetlen magyarnevű tagja sincs, legyen egy sőt csakis egy­ olyan magyar ifjúsági egye­sület, amelynek csak magyarnevűek lehesse­nek a tagjai. A magyarságot nem fajbioló­­giai alapon képzeltem el — aminthogy ez így lehetetlen is —, hanem azon az alapon, hogy minden tagunk magyarérzésű legyen, azt értettük, hogy már régebben magyarrá tette a nevét, vagy valamelyik őse. — Ezek az akciók Verbóczky dr., jelenleg Végváry dr. nevű fővezérünkben ellenakciót váltott ki, éppúgy mint helyettese, Bárwigg- Rott Imre első ügyosztálybeli vezér részéről. — így állottak a dolgok, amikor Szabó Dezső felvetette azt az eszmét, hogy az ide­gen eredetű bajtársi löveget szimbólumként el kellene éjszaka, egy éjjeli tábor keretén belül égetni. Az ötlet nekem is nagyon tet­szett és úgy terveztem, hogy ez év május 25-én tartjuk meg az elégetést, amelyre Vég­váry József fővezér engedélyét is kikértem és amelybe ő bele is egyezett. Ekkor a fő­­vezérség részéről hiba történt. Sarló János ugyanis, aki a Turul sajtóosztályának a ve­zére, nyilatkozatot adott a lapoknak. — A rosszul leadott és szerencsétlenül megfogalmazott nyilatkozat — legalább is Végváry ezt mondotta nekünk — többek rosszalását vonta maga után és közbelépett, hogy a sapkaégetést se tartsuk meg. Ismét Szabó Dezső... — Miután én már plakátokon és egyéb uton is közöltem az éjjeli táborozás tervét a bajtársi szövetségekkel, kijelentettem Vég­­várynak, hogy mi csupán az ő egyenes pa­rancsára állunk el a sapkaégetéstől. Ezt az elhatározást szükségesnek tartottam — illen­dőség szempontjából is — Szabó Dezsővel közölni, aki erre a következőket írta nekem: „A folyó hó 19-re, péntekre kitűzött előadást nem tartom meg. Hogyan ad­jak irányítást annak a magyar ifjúság­nak, amelyet jött-rjfent idegenek eltilt­hatnak bármikor, bármely tanácsom tel­jesítésétől." — A levél olvastán kijelentettem Végváry fővezérnek, hogy megtartatom és a magam részéről is megtartom a sapkaégetést. Erre a fővezér fővezérségi tábort hívott össze, amelyen megvádoltak azzal, hogy szét aka­rom bomlasztani a Turul Bajtársi Szövetsé­get. Még­pedig azzal, hogy sem Végváry, sem Barwigg-Rott nem teljesen magyar ér­­zésnek és hogy miután a fővezéri parancs­nak ellenszegülök, így a Turul kebelén belül olyan szervezetet létesítek, amelynek csak magyar nevű tagjai lehetnek. Az »ijász-század« — Úgy képzeltem, hogy ne mellüket tég­lával verő magyarokat gyűjtsünk egy tá­borba, hanem olyanokat, akiknek magyar a neve és ezzel is igazolják, hogy elszakadtak onnan, ahová névhangzásuk után tallóz­nak. Ebből a célból megalakitottuk az íjász­­századot, amelynek vezetője Jószág Lajos lett. Ennek csak az lehetett a tagja, akinek magyar az eredete, ami alatt, hangsúlyozom, Roboz leköszön . A fővezéri táborra összegyűltek mintegy százötvenen. Ezek engem és Jászay Lajost erősen éljenezni kezdett itt, úgyhogy nagy botrány kerekedett. A botrány után önmagam ellen szenátusi vizsgálatot kértem és egyúttal le is köszöntem a Turul Bajtársi Szövetség klubjának gondnokságáról is­. A fővezérség erre Jászay országos vezér megbízatását is visszavonta, ellenem pedig valóban elrendelte a szenátusi vizsgálatot, úgy amint én kértem, így állottak a dolgok, amikor szóba került a lapokban a hidasi el­némult református templomharang.­­ — Május 28-án felkeresett Tury Csyörgy­­ dr. és közölte velem, hogy a hidasi harang­­ ügyében valamit tenni kellene. Kelten Verter­­­ véltük, hogy felhozzuk Budapestre. Miután azonban én már nem voltam a Turul Bajtársi Szövetség teljesjogu országos vezére, Tury dr.-ral leírattam az ötletét és ő ezt beadta május 29-én a Turul Szövetség Országos FA* vezérségének. — A beadványt — folytatja Roboz Zol­tán —, el is küldtük a fővezérségnek és négy­­napig vártunk, hogy cselekvés történjék. Amikor azonban semmit sem hallottam az­­­ ügyről, érintkezésbe léptünk egy előkelő­­ magyar főnemessel és elhatároztuk, hogy mi­­ hozzuk el a harangot. — Tury György dr. le is utazott csütör­­t­­ökön Pécsre, ahová este féltiz órára érkez­­­zett meg. Itt összeköttetésbe lépett Ambrus Józseffel és húsz pécsi diákkal, akikkel­­ együtt átmentek Hidasra.­­ — Közben én Budapesten szerveztem egy­­ kis csoportot, amelynek tagjai voltak: Jár­­­szay Lajos, Vargha Tibor, Orbán Vince, Ne­­­mes László, Szepessy Lajos és Katona János. ) Mi a fentebb említett előkelő magyar főne­mes támogatásával kaptunk egy teherautót és egyenesen Hidasra mentünk. Itt találkoz­­­tunk Tury György dr.-ral és pécsi bajtár­­sainkkal. .Majdnem rossz harangot­­ hoztunk el — Terepszemlére indultunk. Találtunk is egy haranglábat és már nekikezdtünk, hogy leszereljük, amikor kiderült, hogy ez­­ a baptisták harangja. Nekiláttunk tehát a pécsi éjszakában — éjjel egy óráig kerestük, — hogy megtaláljuk az elnémult harangot." Két éjjeli őr mutatta meg és épp nekikezd­tünk a harang leszerelésének, amikor a kö­zeli kocsmából felzendültek a Horst Wessel hangjai, mintegy buzdítottak bennünket arra, hogy hozzuk csak el a már — sajnos — nem idevaló harangot. — Félóra hosszáig tartott a munkánk, azután felraktuk egy teherautóra és elhoz­tuk Budapestre. Hidas ekkor már mély álomba merült és senki sem sejtette, hogy budapesti diákok járják autóval a kis köz­séget. ­ A pesti vámnál igazoltatták , az ifjakat ! — A budapesti vámnál megkérdezett ben­­­nünket a vámőr, hogy hová visszük a ha­­­­rangot. Azt feleltük, beöntés cetjéből kell­­ Pestre szállítanunk, majd lefizettük az egy­­ pengő 40 fillér vámilletéket. Hét órára ér­­t­­ünk a Calvin-térre, ahol a református­ügy­­i házközségnek adtuk át a hidasi harangot­­ megőrzés céljából.­­ — Nagyon furcsa, hogy ezzel az okmává­­­nyokkal igazolható tényekkel szemben Vég­­i­váry fővezér odanyilatkozott, hogy az ő esz­­­májé volt a hidasi harang elhozatala. Egyéb­­­­iránt is hangulatot igyekszik működése és­­ személye mellett teremteni, ez azonban két­séges, hogy sikerülni fog-e neki.­­ — Nem nagyon hisszük — szóltak közbe s azok a bajtársak, akik mintegy nég­yen-öten­­ gyűltek be a Robozzal való beszélgetésünk alatt a kis szobába. — Nem bizony! — szólt közbe egy villogó­­szemű, pirulóarcú husz-huszonkét év körüli fiatalember. Tudni kell ugyanis, hogy össze­sen tizenhét bajtársi egyesület van a fővá­­­rosban és ebből tizenketten már aláírták a­­ szolgálati jegyet. Azután megmagyarázta ez a fiatalember,­­ hogy az ifjúság, amikor tudomást szerzett­­ Roboz Zoltánnak, kedvenc vezérének a sor­sáról, a bajtársi szövetségek szabályai sze­r­­int egy Szolgálati Jegyet szerkesztett, ame­­­­lyen azt kérdezik az illetékesektől, hogy mi az oka annak, hogy Roboz Zoltánt és Jászay Lajost megfosztották azoktól a jogaiktól és tisztségüktől, amelyekre őket az ifjúság többsége kijelölte. Távirat Bonyhádról: vissza a harangot! Beszélgetés közben kipirult arcú, lihegő bajtárs érkezik futárként Roboz Zoltánhoz. A nagy izgalomtól lihegve mondja a követ­kezőket: — Fővezér bajtárs, tisztelettel jelentem, hogy Bonyhádról távirat érkezett a Turul Szövetségbe. Valamennyien felugrálnak és tágranyitott szemmel tesik-várják, hogy mi volt a távirat­ban. — Az van a táviratban — mondja a hír­nök —, hogy a bonyhádiak visszakövetelik a harangot. Azt táviratozzák, hogy jog szerint őket illeti meg. — Nem adjuk vissza a harangot! — kiált­ják hangosan az ifjak és nagyobb nyomaték kedvéért magasba lendítik karjukat. Roboz Zoltán fővezérhez illő higgadt ko­molysággal rábólint az ifjak tüzes felkiál­­­­tására: — Majd odamegyek a fővezérséghez, mert a harang ügye nemcsak a mi ügyünk, hanem minden magyar ügye. Egy pillanat szünetet tart, azután nagy el­határozással ezt mondja: — Legyetek nyugodtak, a harang Itt ma­rad! É­s mondom!

Next