Ujság, 1936. március (11. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-29 / 74. szám
VASÁRNAP, 1936 MÁRCIUS 29 ÚJSÁG ____ÁGAI ADOLF EMLÉKE______ ....... "11111 ............... ",TMF'rl 1836 » SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL O 1936 Agai és a magyar irodalom .................. ■ '■ | ELMONDJA PINTÉR JENŐ Száz esztendeje született Agai Adolf. Ezt a centennáriumot méltán ünnepli a magyar irodalom és az a műveit közönség, amelynek van érzéke magasabbrendű szellemi értékek iránt. Ez a száz éve született író, aki elvitathatatlan előkelő helyet szerzett magának az irodalomtörténetben, megteremtője nálunk egy új műfajnak, az egyszerű mindennapiságokról színesen és elevenen csevegő tárcának, amelyben Porzó új magyar városi szelleme harmonikusan párosul az elegáns, franciás könnyedséggel. Ez a tárcabeli szellemesség, ez a finom őshumor jutott kifejezésre Ágai Adolf másik el nem évülő irodalmi alkotásában, a Borsszem Jankóban, amelynek hasábjai, az ő espritjének jóvoltából, pompásan tükrözik vissza a kiegyezés utáni boldog évtizedek szinte örökké derűségét. Ágai harmadik alkotása a Kis- Lap, melynek olvasása közben egész generációk nevelkedtek fel. Porzó- Csicseri Bors-Forgó bácsi nemes emlékének hódolnak az alábbi sorok: Pintér Jenő egyetemi tanár, a jeles irodalomtörténetíró elgondolkozva nézett maga elé, amikor arra kértük, mondja el véleményét Ágai Adolfról. — Néhány szót Ágai életéről, működéséről, hatásairól. Ha erről akarok beszélni— mondotta —, azzal kell kezdenem, hogy amikor ő született, 1836-ban, még nem volt Vasút Magyarországban, nem volt telefon és távíró, nem volt elektromos világítás, nem volt állandó magyar színház a fővárosban. Budán és Pesten németül beszéltek az emberek, az országgyűlés Pozsonyban ülésezett, a jobbágyok milliói és a polgárok százezrei még nem remélhették az emberi jogegyenlőség eszméjének diadalra jutását Még senki sem sejthette Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór feltűnésének közelségét, Kossuth Lajos és Deák Ferenc politikai nagysága sem bontakozott ki még a magyar közéletben. Mikor meghalt 1916- ban, repülőgépek száguldottak a levegőben, a dróttalan távíró semmivé tette a távolságok elválasztó korlátait a fonográf megörökítette a hangokat, a mozgófénykép az emberek elé vetítette a távoli földrészek eseményeit a magyar Budapest nyolcadik helyre került Európa nagyvárosainak sorában, az emberiség eljutott az északi sarkig és behatolt a déli sarkra. Megérte a tudomány és művészet hallatlan föllendülését, a hírlapirodalom soha nem remélt virágzását, Ady Endre fellépését . De nézzük meg életének közelebbi mozzanatait. Ott kell kezdenem, hogy édesatyja lengyelországi menekült volt, orvos és zsidó költő, magyar írókat fordított héberre. A kis Agai gyermekkorában németül és horvátul beszélt s csak később, az Alföldön tanult meg magyarul. A gimnázium nyolcadik osztályát Nagykőrösön végezte. Orvosi pályájára Bécsben készült. Itt szerzett doktori oklevelet 1862-ben. Ekkor már neves író volt, hiszen első novellája 1854- ben jelent meg a pesti Hölgyfutár lapjain. Ettől kezdve fáradhatatlan kitartással írta hírlapi cikkeit, tárcáit, humoreszkjeit, elbeszéléseit, szinikritikáit. Orvosi pályájától már az 1860-as években visszavonult. Jelentős fordulat akkor állott be életében, amikor Andrássy Gyula miniszterelnök felhívására a kiegyezés megkötése után átvette a Borsszem Jankó szerkesztését. A Kisfaludy-Társaság 1877-ben választotta meg tagjai közé. Hatvanéves írói jubileumát 1914-ben ünnepelték. És hogy csak legjelentősebb alkotásait említsem meg, ekkor már megírta ezeket a feűveket: Porzó tárcalevelei. (Válogatott csevegéseinek gyűjteménye, 1877.) Por és hamu. (Jellemző esetek neves emberekről, 1892.) Igaz történetek. (Válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye, 1893.), Vizen és szárazon, (uti tárcái, 1895.) Uj hantok. (Baráti visszaemlékezések gyűjteménye, 1906.) Utazás Pestről Budapestre. (Visszapillantás a magyar főváros régi életére.) — Ezek a legértékesebb kötetei. Specialitása volt a naptárkészítés. Évről-évre közreadta a Borsszem Jankó népszerű kalendáriumait: Spitzigeik naptárát, Mokány Berci naptárát, Mihaszna András naptárát, a Mucsai naptárak Almás Tivadar társaságában írt egy vidám énekes játékot is a Népszínház számára. Ezt a zenés bohózatot 1902-ben játszották, Egy görbe nap címmel. A darab személyei a Borsszem Jankó élclap ismert alakjai voltak. — Milyennek látja méltóságos uram — kérdeztük — Ágai alakját az irodalomtörténetiró nézőpontjából? — Erre nem olyan egyszerű válaszolni — mondotta Pintér Jenő. — Többféle Ágai van. Beszélhetünk a tárcaíróról, az emlékíróról, az utleiróról, az ifjúsági íróról és a szerkesztőről. — A tárcaíró? — A magyar hírlapi tárcának az 1850-es években ő volt az egyik megalapítója. A későbbi évtizedekben is számos pompás tárcát írt. Megragadott egy látszólag semmitmondó témát, megforgatta minden oldalról, értékessé tette filozofálásával, tanított, évődött, gúnyolt. Az olvasót elsősorban nem a megfigyelések tartalma érdekelte, hanem az elmélkedések ötletessége. — Az emlékíró? ■— A személyi visszaemlékezés Ágai kedves műfaja volt. Szeretettel elevenítette föl elhunyt ismerősei emlékét. Hol tréfásan, hol elérzékenyülve mondta el anekdotáit egyegy nevezetesebb barátjáról. Nem mondhatnám, hogy alakjai idealizálva jelentek volna meg arcképeiben, de azért majd mindegyikből kiérzett a szeretet gyöngédsége vagy a humor enyhe derűje. — Az utleiró? •— Az élet krónikásának vallotta magát útirajzaiban is. A régi Pest vidékies utcáiból megérkezett a modern Budapest világába, az ország fővárosából nekiindult az idegen országok megfigyelésére, sokoldalú élményeit vonzó formában mondta el olvasóinak. Humora elevenen csillogott. — Az ifjúsági író? ■— Versben és prózában, elbeszélő formában és színműben egyforma kedvvel művelte az ifjúsági irodalmat. Forgó bácsi képeskönyve, Forgóbácsi gyermekszínháza, Rontó Pál viselt dolgai és több más kötete fölötte népszerű munkák voltak a maguk idejében. Amilyen erős nyomokat hagyott a Kis Lap szerkesztésével a magyar ifjúsági irodalom történetében, olyan népszerű volt az 1870-es években szépirodalmi folyóirata: * Magyarország és A Nagyvilág. De mind a kettőt messze felülmúlta a Borsszem Jankó megindításával. Ezt a képes heti élclapot 1868-ban indította meg Csicseri Bors szerkesztői álnév alatt. Arra a megoldhatatlannak látszó feladatra vállalkozott, hogy a hatvanhetes kormánypárt javára a negyvennyolcas ellenzék ellen hangolja a közvéleményt. Két erős versenytárssal kellett megküzdenie: Jókai Mór Üstökösével és Tóth Kálmán Bolond Miskájával, utóbbi Bartók Lajos Bolond Istókjával. Mindegyikkét sikerült háttérbe szorítania. A szerkesztő? ÁGAI ADOLF is Mi volt a Borsszem Jankó fő vonzóereje? — Legjobban híres állandó alakjai mulattatták a Deák-párti olvasóközönséget: Spitzig leik, a hazafias, szabadelvű zsidó; Eszány és Sanyi, a két malorma alatti ellenzéki politikus; Monokies báró, a kigyelőjű, hazafiatlan mágnás; Seifensteiner Salamon, a Dob-utcában tündöklő bölcs zsidó; Mokány Berci, a betyáros tempójú vidéki nemesúr; Titán Laci, a véretlen gondolkodású, nagyzolóan fecsegő, fiatal író-óriás Kraierhuber Tóbiás, a magyargyűlölő német polgár; Vigyázó Lacika, a felnőttek dolgait gúnyosan feszegető elemistai Wewreshegyhy Dávid, a börze világából kinőtt zsidó földesúr; Tolyáss Dániel, a tudományosan gazdálkodó, hűséges ispán; Bukoray Absentius, a dzsentrigyerekek léhaságát népszerűsítő ősjogász; Mihaszna András, a komikus együgyességgel szemlélődő rendőr; Reb Menachem Gheiszheiszer, a liberalizmus védelmében átkozódó zsidó pap; Dicsőffys Loránd, az önhitten handabandázó színész; Sanyaró Vendel, az éhhalállal küszködő kishivatalnok; Pokróc Ádám, a goromba vasutas; Tarjangos Illés, a cifra pohárköszöntőkkel remekelő hazafi; Strebinszky Cézár, a pimasz önteltséggel könyöklő politikai akárónők; Tömb Szilárd, a tudományos nagyképűséggel magyarázgató tanár, a Mucsaiak, a maguk korlátoltestű felfogásával Ezek az alakok számos más társukkal együtt emberöltőkön át benne éltek a magyar társadalom képzeletében, átalakították vagy legalább is módosították a műveltebb nemzetrétegek gondolkodását, eszméket és érzelmeket csíráztattak ki és sorvasztottak el A szerkesztő fáradhatatlan volt a politikai fonákságok, társadalmi félszegségek, világnézeti meggyőződések kritikájában. — Végezetül még egy kérdést, ha szabott Ezek után felmerül a gondolat, nem mutatkozik-e az utókor hálátlannak Ágaival szembeni — Az utókor hálája — mondta Pintér Jenő — különféle módon nyilvánulhat meg. A szoboremelés, sirkőállítás, emléktáblaelhelyezés, utcaelnevezés a kegyelet szembetűnői megnyilvánulásai. Kiadhatják az író összegyűjtött munkáit, felolvasásokat tarthatnak tiszteletére, versekben ünnepelhetik emlékét. Az irodalomtörténet Ágaival szemben tisztességesen teljesítette kötelességét, a róla szóló szakirodalom jelentékenyen nagy. Csak néhány nevet sorolok fel a vele foglalkozó életrajzok és esztétikusok sorából: Szinnyei József, Sebestyén Károly, Rubinyi Mózes, Schöpflin Aladár, Gálos Rezső, Steiner Lenke s különösen Kéky Lajos. Ágai pályája tisztán áll előttünk, munkásságának nincsenek homályos részletei. Mindenesetre kívánatos volna, hogy munkáinak egyöntetű kiadásávalközelebb hozzák emlékét a mai kor érdeklődéséhez. Ehhez azonban mecénás kellene, mert az ilyen tudományos jelentőségű emlékkiadást vajmi kevesen vásárolják.