Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-20 / 64. szám
36 * Vadászemlékek 5é£a a Nemzeti Vadászati Védegylet kiállításán A vadászat Magyarországon nemcsak sport, hanem fontos nemzetgazdasági tényező is. Talán egyetlenegy európai állam területén sem lehet oly gazdag és változatos vadászatokat rendezni, mint hazánkban. Apróvad területeink kitűnőek, fővadjaink pedig világszerte híresek gyönyörű trófeáikról. Igen sok külföldi vadász csak azért látogat el hozzánk, hogy elejtsen egy-egy kapitális őzbakot, vagy egy gyönyörű szarvasbikát. A trófeákat ugyanis minden vadász szenvedélyesen gyűjti, mert egy-egy trófea visszaidézi emlékébe annak a vadászatnak minden izgalmát, minden szépségét. A vadászattal nem foglalkozó közönség nem is tudja talán, hogy voltaképpen mi a vadásztrófea. Őznél az agancs, természetesen a megfelelő homlokcsonttal együtt, vaddisznónál az agyar, szarvasnál az agancs és a gyöngyfog, amely azonban csak inkább kedves emlék az igazi trófea, az agancs mellett, dámvadnál szintén az agancs, amelyet azonban itt már lapátnak neveznek, zergénél a kampó, muflonnál a csiga, szóval az illető erdei vadaknak a fejdísze. Laikus alig tud különbséget tenni az egyes agancsok között, holott talán nincs is két egyforma agancspár a világon. Vadászszempontból annál szebb az agancs, minél sötétebb a szine, minél szebb a gyöngyözése, nagyobb és gyöngyözöttebb a rózsája s az egyes ágak végei minél fényesebb fehérek, minél jobban vannak lecsiszolva. Pontos azonkívül még az is, hogy az agancs vastag és megfelelő tömörségű legyen, ami a súlyában jut kifejezésre. Szarvasagancsnál igen lényeges az ágak száma, továbbá a korona szépsége és gazdagsága, azonkívül az agancsszárnak a vastagság és az egymástól való kellő elhajlása is. Ha a két agancsszár túlságosan közel esik egymáshoz, akkor már sohasem olyan értékes vadászati szempontból az agancs, mint hogyha az egymástól való elhajlás távolsága majdnem megközelíti az agancs hosszát. Szarvasagancsnál az alsó ágat szemágnak, a fölötte lévőt pedig, amely az agancs nagysága szerint esetleg negyedméternyi magasságban is lehet a szemágtól, jégágnak nevezik. A jégág fölött, körülbelül az agancs szárának a közepetáján helyezkedik el az úgynevezett középág. Legfölül van a korona. Ebből nyúlik az agancs többi ága. Minél több és szebb ágból áll a korona, annál értékesebb az agancs, természetesen a többi tulajdonságot is hozzávéve. Az őz agancsa túlnyomórészt három—háromágú, vagyis a legtöbb őzbak úgynevezett „hatos". Ez alól csak kevés kivétel van és többnyire csak a rendellenességek között fordul elő. A dámvadlapát koronarésze lapátalakúvá szélesedik és ebből állnak ki az egyes ágak. A két lapát körmérete, színe, súlya, csipkézete és elhajlása, továbbá a szemágak nagysága a rózsák körmérete és vastagsága a döntő a dámvad■ lapát szépségénél is. A Nemzeti Vadászati Védegylet kiállításán rengeteg szarvasagancsot igen sok dámlapátot, őzagancsot, jó egynéhány muflonszarvat, vadkanagyarat, zergekampót és más különféle vadásztrófeát láthat a néző. A Vigadó egyik első emeleti termét teljesen megtöllik ezek a gyönyörű trófeák, amelyek méltán hirdetik a magyar vadászterületek kitűnőségét. Elsőrendű anyagot hoztak terítékre a múlt esztendőben vadászaink és ennek az anyagnak a legszebb trófeái ékeskednek ebben a teremben. Gyönyörű szép gróf Károlyi Istvánná Füzérradványon elejtett 22-es szarvasbikájának az agancsa, amelyet első díjjal jutalmazott a bírálóbizottság. Ez a huszonkét ágú agancs kapta az első díjul szolgáló aranyérmen kívül a földmivelésügyi miniszter tiszteletdíját is. Rendkívül szép trófea Rothermanni Hubertus lovagnak a Kárpátokban elejtett páratlan tizennyolcas agancsa szarvasbikája, amely szintén aranyérmet kapott. Ugyancsak gyönyörű szép Wackerborth János szintén a Kelemen-hegységben elejtett tizennyolcas szarvasbikájának az agancsa is. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc Kéménden lőtt páratlan tizenhatos agancsa bikája, továbbá Horthy Miklós kormányzó Vajkon elejtett tizenkettes bikájának az agancsa ugyancsak a kiállítás legértékesebb darabjai közé tartoznak. A dámlapátok közül József királyi hercegnek a tolnamegyei Gyulajön lőtt dámbikája olyan trófeával szolgált elejtőjének, aminőhöz hasonlót sem igen láttunk az eddigi kiállításokon. A minden tekintetben legelsőrendű dámlapát nyerte az első díjat és kapta a Nemzeti Vadászati Védegylet ezüstserlegét. Igen szép Csekonics Endre gróf Tolnatamásin, továbbá Hübler Pál Regölyön lőtt dámbikájának az agancsa is. Az őzagancsok közül Meuser Bélának, a komárommegyei Tárkányon lőtt trófeája nyerte az első díjat és méltán. Igen vastag, gyönyörű, sötétbarna színű, erős gyöngyözésű, szép agancs. Hunyady Ferenc gróf Kagylókon elejtett özbakjának az agancsa szintén szép trófea. A rendellenes őzagancsok közül Potoczky Bertalan Bazsipusztán lőtt őzbakjának, Putnoki-Nagy Géza Nyírségen elejtett, bakjának és Görgey Ferenc Örkényen lőtt özbakjának az agancsai mind érdekes és szép példányok, de legértékesebb közöttük az első helyen említett. A mufloncsigák tőlül: Prosehmo Frigyes gróf, Somssich Gyula és Bourbon Alfonz herceg, a vadkanagyarak sorából pedig Gregersen Béla és Reviczky György dr. trófeáit kell megemlítenünk. Rothermann Rudolf lovag, akinek csodás szépségű, hatalmas szarvasagancsáról már megemlékeztünk, két szép medvebőrt is állított ki, amelyeket ezüst-, illetőleg bronzéremmel jutalA táblabíró-kor lelkes, szegény kispolgári világának egyik szeretett, sokat foglalkoztatott festő-, réz- és acélmetsző művésze Volt a maga idejében európai hirű Tyroler József. Pontos személyi adatok alig maradtak Tyrolerről. Csak annyit tudunk róla, hogy a múlt század huszas éveiben született Árva megyében, Alsókubinban. Sokgyerekes szegény szülőktől származott. Tizenötéves lehetett, amikor 1838- ban — éppen száz éve — az árvamegyei gyolcsostótokkal, részben tutajon, részben gyalogosan feljött Pestre, hogy itt boltosinasnak szegődjék el. Ahogy a városban ődöngött, elvetődön Tomola műkereskedő kirakata elé. Tomola Ferdinánd, akinek az üzlete a Váci-utca elején volt, a Kristóf-patikával szemben, arról volt nevezetes, hogy 1833-ban csupán magyar nyelven íratta ki boltjának ajtaja felett címtáblájára a cégét. Példáját csakhamar mások is követték. A műkereskeő kirakatában egy kép vonta magára a fiatal Tyroler figyelmét; a fiú ott rögtön papírra vetette vázlatosan, majd otthon pontosan kidolgozta. Másnap azután elvitte Tomolához, akinek megtetszett a rajz s Tyrolert alkalmazta üzletében. Eleinte csak kotta-címlapokat rajzolt, de közben megtanulta a kőrajzolást, a fa- és rézmetszést és tudományának hamarosan hasznát is látta. Ebben az időben nagyon kedveltek voltak az acélmetszésű divatképek, melyeket a nők számára készült szépirodalmi és divatlapok, de egyéb folyóiratok is mellékletképpen adtak előfizetőiknek. Sokáig eredeti párisi acélmetszeteket mellékeltek, amelyeket rendszerint sablon segítségével kézzel színeztek. Tyroler a negyvenes évek népszerű németnyelvű szépirodalmi és társadalmi újságjának, a Der Ungarnals divatképrajzolója lett. Ezt a lapot Klein Hermann szerkesztette, aki később nevét Kelényi Jánosra változtatta és már ezen a néven lett a Pester Lloyd munkatársa. A Tyroler készítette metszeteket Mandella Nina, a szerkesztő felesége színezte, miközben pólyás gyermekét maga elé helyezte az asztalra, így beszéli ezt dédunokája, Kilényi Mária. A divatképek rajzolása a tizenkilencedik század első felében művészi feladatot jelentett. A legkiválóbb biedermeier-festők is, például Barabás Miklós, szívesen vállalkoztak reá és ugyanolyan gonddal és szeretettel foglalkoztak vele, mint a festéssel. De a Der Ungar, melynek Tyroler rendszeresen dolgozott, nemcsak divatképpel kedveskedett előfizetőinek, hanem az akkori idők ízlésének megfelelő torzképmellékleteket is adott, melyek közül nem egy keltett országos feltűnést és heteken át volt vitatkozások tárgya. Ezek a rajzok Turolernek olyan elismerést és népszerűséget szereztek, hogy korának egyik legkeresettebb rajzolója lett. A két Lisztről készített karikatúrája különösen nagy feltűnést keltett. A rajznak nincs ugyan szövege, de a szereplőket mindenki ismerte. A gúnykép az akkoriban öngyilkossá lett List Frigyest, a kiváló közgazdászt ábrázolja, amint nyomorúságos szobájában vérében fekszik, mialatt Liszt Ferenc, a nagy zeneszerző zongorázik. Felettük a pénz démona két marokkal szórja az aranyat a nagy zenészre. A két Lisztnek az életben semmi köze sem volt egymáshoz. Tyroler ötlete csak a névazonosságon alapult. Tyroler Józsefnek több arcképmetszetéről is tudunk. Legismertebbek közülük József nádor portréja, melyért 100 forint külön jutalomban részesült. IX. Pius pápa, Hunyadi János, Mátyás király, Lola Mentes tartoznak még ismertebbé vált portrémetszetei közé. De leghíresebb metszete Petőfi szakállas arcmása, melyet Barabás Miklós tollrajza után készített. Ez a portré Petőfi összes költeményeinek 1848-ban megjelent kiadását díszítette. Ennek az arcképnek külön érdekessége, hogy acélbametszéséhez maga Petőfi adott útmutatást. Bizonyság rá a nagy költőnek Tyrolerhez irt alatti levele, mazott a bírálóbizottság. A zergekampók anyaga kissé gyengébb. Érdekes azonban az a néhány vadásztrófea, amelyeket nagybányai Horthy Jenő állított ki afrikai vadászatainak az emlékeiből. Egy-egy kitömött nagykudu fej, grtufej és zebrafej a szép emlékei az afrikai vadásznapoknak. A gyönyörűen rendezett kiállítás, amelynek pompás és könnyen áttekinthető csoportosítása Nadler Sserbertnek, a székesfővárosi Állat- és Növénykert igazgatójának a hivatottságát dicséri, szerdán reggel nyílt meg. Állandóan nagy közönség látogatja, természetesen vadászemberek. A laikusokat egyelőre még kevésbé érdeklik a vadásztrófeák, amelyeknek a szépségei és érdekességei iránt a nem vadászó emberekben többnyire csak kevés a fogékonyság. (I ván.) Pesth, 24. Nov. 18*7. Luter Herr Tyrolert Es ist mir Leid, dasz ich in eigener Person kann nicht Sie besuchen; ich bin krank, wie der Trafel. Wenn mein Brief nicht zu spat kommt, so haben Sie di Gaté, den Bari mir so machen, wie ich habe gezeichnet hier auf diese Bild mann propria, weil ich so hab lassen waxen den Bárt in die neuere Zeit. Aber sonst machen Sie nichts nach von diesem Bild, und am Wenigsten den Nasen. Und ich hitte Sie, machen Sie nicht zu dick und dunkts das Bárt, weil ist mein Bárt nicht dich. Wiems ich werde gesund, werde ich Sie besuchen. Leben Sie Wohlt Ihr verehrer A. Petőfi. Petőfinek ez a levele a Színházi Látcső cimű színházi napilap 1863 október 20-i számában került először nyilvánosság elé. Ez az újság a Nemzeti Színház kiadásában, Szerdahelyi Kálmán, a színház művészének szerkesztésében jelent meg. A levél eredetije akkor Toldy István birtokában volt. A Koszorú, Arany János „szépirodalmi és általános műveltséget terjesztő" hetilapja 1863 október 25-i számában ezzel a bevezetéssel közölte a levelet: „A.: „Színházi Látcső"... Petőfinek egy sajátkezűiig irt német levelét közli, melyet ez Tyler acélmetszőnek küldött volt, midőn arcképét késziték. A levélből kitűnik, hogy Petőfi sem tudott olyan jól németül, mint verset írni." • A levél címzése így szólt: „Réz- és acélmetsző Tyroler urnák Pesten, vácit itt, kifelé menet balra." A pecséten „P. S." betűk olvashatók. A levélhez mellékelt lapról, mely elkallódott, a „Koszorú" szerkesztője azt hiszi, hogy Petőfinek tükörből sajátkezűleg rajzolt arcképét tartalmazta. Ami a levél rossz németségét illeti, Gyulai Pál is. Havas Adolf, Petőfi első, végleges teljes kiadásának sajtó alá rendezője is azt tartja, hogy csak tréfa volt, mert Petőfi elég jól írt és beszélt németül. Petőfinek ez az arcképe nagyon népszerű lett, számtalanszor megjelent képeslapokban, kőnyomat is készült róla. A kortársak szerint ez volt Petőfi legsikerültebb arcmása. Tyroler később szorosabb barátságba is került Petőfivel. Kéry Gyula, a Petőfi-társaság egykori titkárja a Petőfi-ház történetéről írt munkájában elmondja, hogy a költő hosszabb ideig lakott a Tyroler-családnál, ahol egy kis udvari szobában húzódott. A Tyroler-család kegyelettel őrizte meg, majd a Petőfi-háznak ajándékozta azt a tintatartót, mely a költő tulajdona volt, s amelyet, mikor tőlük megvált, nekik emlékül hagyott. Ismertebbé vált rézmetszetei még Turolernek az első magyar felelős minisztérium tagjairól készített műlapja, melynek egy eredeti példányát a Fővárosi Könyvtár budapesti gyűjteménye őrzi, Liszt Ferenc portréja, mely a nagy művészt a zongora előtt ülve ábrázolja; ez a metszete Kriehuber, a kiváló osztrák portretista festménye után készült. Ezernyolcszáznegyvennyolcban még a királyi pár, V. Ferdinánd és neje arcképe is az ő vésője alól került ki. Ezernyolcszáznegyvennyolcban egy különösen megtisztelő, történelmileg is fontos feladat jutott Tyrolernak osztályrészül. Kossuth Lajos, mint az első független, felelős magyar minisztérium pénzügyminisztere, Tyrolert bízta meg a papírpénzek, a „honvédelmi bizottmány" által kibocsájtoa „Kossuth-bankók“-nak a megrajzolásával és rézmetszeteik elkésztésével. Ezek a bankjegyek a Kossuth Lajos által 1848-ban felállított bankjegynyomdában készültek; a nyomda vezetője Kunderer Lajos volt, a litográfiai osztályt Grimm Vince, korának kiváló kőrajzolója vezette, aki így a Kossuth-bankók készítésében is részt vett. A bankjegyeken a tónusnyomást litográfiái után készítették, de a rajzok és minták kivitelezése, mint az errevonatkozó történelmi munkák közük: „egy európai hírességű magyar művészre, Tyroler Józsefre bízatott." Tyroler egyik ilyen eredeti rézlapját a Parlamenti múzeum őrzi. 1849-ben, a szabadságharc leverése után, Grimm Vincének menekülni© kellett és Törökországba emigrált, Tyroler pedig a „Neugebaude" foglya lett. Haynaunak egy szép pesti zsidóasszony volt a szeretője, aki Tyrolert pártfogásába vette és néhány heti rabság után ki is szabadította. A Kossuth-bankók sikerült kivitelét, különösen a rézmetszetek művészi értékét a hazai és külföldi pénzügyi szakművek és folyóiratok egyaránt elismerték, mint ahogy igen elismerőleg nyilatkozott a bankjegyekről Montenuovo herceg is, akit Haynau a forradalmi pénzjegyek átvételével és elhamvasztásával megbízott. Szabadonbocsájtása után Tyroler tovább folytatja művészi munkálkodását, divatrajzai és egyéb metszetei a „Délibáb" című szépirodalmi és divatlap mellékleteiképpen jelennek meg. A képeken magyaros ruházatú, kedves biedermeier-dámák társalognak kecses pózban egymással. Több divatmetszete francia szövegaláírással jelent meg, aminek oka az lehetett, hogy az akkori közönség becsesebbnek tartotta a külföldit, mint azt, ami itthon készült Ezernyolcszázötvenhárom végén Tyroler metszeted helyett a „Délibáb" már eredeti francia divatképeket mellékel, noha ezek a metszetek kétségkívül gyöngébb alkotások Tyroler műveinél. Sőt ezek után évtizedekig csakis külföldön készült divatképmellékleteket adnak a magyar „szépirodalmi és hölgy-divatlapok". A „Délibábénál történt változás magyarázatát a szerkesztő, gróf Festetich Leó egy kis üzenetben adja az október kilencedik számban: „Előfizetőink nagyobb részének kivonatára ezentúl ismét a „Moniteur des Modes" eredeti acélmetszeteit fogjuk mellékletül küldeni, s míg a megrendelt őszi divatképek megérkeznek, addig becses türelmükért esünk." Hogy ebben az ügyben milyen szerepet játszottak az anyagiak, azt már nem tudjuk megállapítani, de az indokolás ugyancsak ellentmond a lap sokat hangoztatott elvének, hogy az honi művészetet akarja támogatni. Patti Adelina, nagysikerű hangversenye alkalmával eképpen rójja meg az idegenművész-imádatot: „...nem lehet az a célunk, hogy pénzt gyüjtsünk, hanem hogy a honi művészetet emeljük- Az idegen művészek propagálásával csak követelőbbé tesszük közönségünket s egyszersmind hozzászoktatjuk idegen elemekben találni a legnagyobb gyönyört." Tyroler munkássága most már mindig kiset® területre szorult és a hatvanas években már semmi nyoma sincs működésének. Magába zárkózott, visszavonult ember lett a művész ,akit még mogorvábbá tett rosszul sikerült házassága. A hatvanas évek vége felé halhatott meg, pontos adat elhalálozása idejéről nem maradt ránk. Számos metszetét őrzi a Fővárosi Nyilvános Könyvtár budapesti gyűjteménye, a Petőfi-Ház, az Országos Zsidó Múzeum és egyé® gyűjtemény. Wurtzbach életrajzi lexikona hoszszasabban foglalkozik Tyrolerrel; biztos kezű, finom ízlésű művésznek mondja, aki gyöngéd és mégis erőteljes vonalakkal dolgozott. A birtokában lévő Tyroler-metszetekről részleteiért megemlékezve, Constant v. Wurtzbach sajnálkozva és megütközve jegyzi meg, hogy a művészeti szakkönyvek közül együk sem emlékezik meg erről a kiváló művészről, akit még halála előtt elfelejtettek. Tyroler József a biedermeier-kor egyik legehetségesebb, sokat foglalkoztatott művésze volt, akit fölényes rajztudásával kiváló ízlésével és a technikának biztos ismeretével vált ki kortársai közül. Az első magyar karikatúrarajzolók egyike ebben Jankó Jánost is megelőzte. Lexikonaink néhány sorban ugyan megemlékeznek róla, de személyi adatai, az évszámok ellent mondanak egymásnak; életét nem ismeri senki és ma már azt sem tudjuk megállapítani, hogy melyik temetőben nyugosznak bizonyára jeltelen hamvai. Friedrich Klára A szabadságharc rézmetsző művésze Tyroler József a Kossuth bankók rajzolója ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 MÁRCIUS 20 Este a Quartierben Félek... Most egész más az utca, Meleg, lassú holdfény helyett Hideg szél rohan el felettem, Halkan sziszegi nevemet. Kergetnek... .A szűk régi házuk Részegen, ferdén düledeznek. Az uccák görbén szaladgálnak S nincsen nevük az üzleteknek. Szok árokba megyek, valahol Magas templomtorony nyúlik fel Temetők útja — mondja a tábla, Macska nyávog halkan és párja felel. öreg nő s férje ülnek a járdán, Pénzt számolnak, nem törődnek velem, Rohannom kellene, hogy fénybe érjek S mégis jólesik ez a félelem. ... Itt csend van, sötétség. .. Szent Jakab templom Régi órája lassan üti el a nyolcat. Leülök egy kőre, előttem a macskák Puha, meleg testtel lágyan nyújtózkodnak. Pásztor Enikő (Páris) !