Ujság, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-13 / 10. szám

IO SZIMHÁZ Ple­tykálkod Azok között, akik a magyar királyi­­Ope­­raháznak Milanóba indult művészeit bú­csúztatták, ott volt Laurisin Lajos is, a ki­tűnő tenorista. Feleségét, az elragadó Gere Lolát kísérte ki a déli pályaudvarra, akitől csak nehezen tudott, ha csak rövid időre is, elszakadni. Hát amint ott búcsúzkodnak, odajön hoz­zájuk Halmos János, az Operaház másik jeles tenoristája, a milánói Sríng-előadás­­nak férfi főszereplője. Régen ugratja őt Laurisin, de most aztán itt van a rendkívüli alkalom, hogy Halmos egy csapásra fizes­sen hosszú esztendők kíméletlen évelődé­­seiért. — Na, édes öregem — így szól hozzá valahonnan igen fentről —, most aztán ki­derül, hogy ki a különb tenorista az Opera­háznál? Kit visznek kettőnk közül a milánói Scalába?­­ — Igazad van, Jánoskám — replikázott Laurisin —, most csakugyan kiderült, hogy kettőnk között ki az első és ki a második. Ki marad a fővárosban és ki meg­’— vi­dékre! 'VWWV^/\ V%. \ C Izipacsok a elme annak a kedves kis fü­zetnek, amelyben Ur György számol be élénken és közvetlenül arról az időről, amikor még „húszévesek voltunk mindany­­nyian, gondtalanul éltünk és örökké mo­solygott felettünk az égbolt“. Ő maga néhány társával az iskola padjáról szökött el szí­nésznek. — ripacsnak! — és résztvett, mint tehetséges kezdő, többek között egy olyan Falu rossza előadáson, mely elől egy félórával az előadás előtt lógott meg a tár­sulat szubrettjével Göndör Sándor, a fősze­replő. Helyettes nem akadt ripacséknál, az elő­adást pedig, tekintettel arra, hogy a jegyek árát nem volt miből visszaadni, meg kellett tartani. Megtartották tehát Göndör Sándor nélkül, egy kellékessel, aki az egyetlen ku­lissza mögött helyettesítette a főszereplőt és onnan is énekelt. Valahányszor Göndör Sándornak jelenése volt, Gonosz Pista jött ki helyette és mindannyiszor fenyegető han­gon kiáltott a kulisszák felé: — Ide pedig be nem gyász, Sanyi, mert ezzel a vasvillával töröm ketté a derekadat! — Ugyan, engedjen be, gazduram, hadd dalolok valamit, — könyörgött odakintről Göndör Sándor hangja. — Dehogy engedlek be, te pernahajder, te falurosszal — Hát ha nem enged be, gazduram, ak­kor it­t künn dalolok, — tört ki szemrehá­nyóan Göndör Sándorból és már énekelt is. Gonosz Pista rátámaszkodott vasvillája nyelére, úgy hallgatta az éneket, közben pedig leszólt a nézőtér felé: — Szépen­­énekel a betyár, de azért még­sem engedem be. Mikor vége volt a dalnak, Göndör Sán­dor ismét könyörgésre fogta a dolgot. — Hát igazán nem ereszt be, gazdáram? — Igazán nemi . — Akkor Isten áldja meg, majd később visszajövök! — Hiába gyász vissza, mert akkor sem engedlek be. A közönségnek nagyon tetszett, hogy a falu rosszával ilyen rendesen elbántak és egészen jól mulatott az előadáson. Egy olcsó kis rádióval lepte meg Sala­mon Béla a feleségét karácsonyra. Amit azonban egyelőre elhallgatott odahaza, hogy a rádiót részletre vette, egész kis heti részletekre. Annál nagyobb volt a rádiós meglepetése, amint Salamon Béla a napokban azzal ál­lított be hozzá, hogy ki akarja fizetni a rádió teljes árát. — Tudja, kedves uram, — szólt hozzá a jókedvű művész —, a cipőre szokás mon­dani, hogy azért recseg, mert nincs kifi­zetve, így lehet ezzel a rádióval is! Kifize­tem, hátha nem fog olyan keservesen re­csegni. Ezzel kifizette a rádiót, hazament és most már nyugodtan beállította Budapest //.-re. De bizony a recsegés csak nem szűnt meg. — Béluskám — mondotta neki bánato­san a felesége —, biztosan az a baj ezzel a rádióval, hogy a cipőd nincs kifizetve! Sorry Útlevél és kalap nélkül Budapestre érkezett Forzano, a „Caesar“ szerzője Szombaton délben megérkezett Budapestre Giovacchini Forzano, a kitűnő olasz író, aki­nek — mint más helyen beszámolunk róla — szombaton este mutatta be Caes­ar című törté­nelmi drámáját a Nemzeti Színház. Németh An­tal, a színház igazgatója, táviratilag hívta meg Forzano-t, aki a választávirat postára adásával egyidőben vonatra is ült, hogy idejében megér­kezzék Budapestre. Akik a pályaudvaron látták, meglepetéssel ál­lapították meg, hogy az író télikabát és kalap nélkül érkezett. — Nagyon siettem — mondta mosolyogva — és különben sincs hideg ... De nemcsak a kalapját és a télikabátját felej­tette otthon Forzano, hanem még­­ az útleve­lét is. A magyar hatóságok azonban nagy elő­zékenységgel fogadták és mindenben m­egköny­­nyítették az utazását. Forzano elmondta, hogy a Caesar megírásá­ban Mussolini maga is részt vett. Minden jele­netet részletesen megbeszéltek, s a téma is a Dúcétól származik. — Nem először vagyok Budapesten — mondta még az író —, sőt a Nemzeti Színház művészeit is láttam már. Véletlenül akkor is Caesar­ról szóló tragédiát játszottak: Shakespeare-et. Az olasz író délután Németh Antalt, a Nemzeti Színház igazgatóját látogatta meg, este megjelent darabjának premierjén a Nemzetiben, azután részt vett azon a nagyszabású banketten, ame­lyet az egyik szálloda dísztermében rendeztek a tiszteletére. Vasárnap este utazik vissza Rómába az illusztris szerző. Caesar Forzano drámája a Nemzeti Színházban Kétezer év távolságát fölényesen hidalja át Giovanchino Forzano történelmi drámája, a Caesar. Mintha csak a Giovinezza ütemei har­sognának a színpadon, a légiók mintha nem páncélban, de fekete ingben indulnának el és a Földközi-tengert nem az új birodalom lomha gályái szelnék át, de fent valahol a fellegek között leugatná a motorokat a „flotta azuri” Forzano hőse hamisítatlanul mai, hamisítatlanul ember és hamisítatlanul Caesar. A dráma tíz feszülő képében a jelen hitelesíti a múltat. A néző szinte személyes emlékeinek érzi a két­ezer év előtti eseményeket. Caesar hatalmának növekedését féltékeny szemmel nézi a magát demokratának nevező, de tulajdonképpen korruptan klikkeskedő arisztokrata szenátor-csoport. Ők, szűkkeblűen, a római polgárjogot minél kevesebb emberre szorítanák, míg Caesar még a meghódított tar­tományok lakosainak is megadja, ha arra ér­demesnek bizonyulnak. Caesar birodalmat építő eszméit a fiatalság érti meg a legjobban és ennek a fiatalságnak harcát vezetik a nép­­tribunok. Az elvakult Lentatus konzul meg­vesszőzteti a Caesar által polgárrá emelt Metellus tribünt, a Rubicon partján álló had­vezért a háza ellenségének minősíti és nem le­győzésével, de megfenyítésével a nagy Pompeiust bízza meg. Caesar látszólag elpuhultan Raven­­naban időzik és megtévesztő magatartása el­­lenlezi, hogy már elvetette a kockát és a légió átkelt a Rubiconon. Pharsalus­nál ütközik meg a két sereg és Caesar győz A harc után meg­akadályozza, hogy a heves Antonius bosszú­vágyában kivégeztesse a foglyokat. Caesar nem büntet, hanem kibékil. Gyors gályán a mene­külő Pompeius után siet, nem hogy legyőzze, hanem, hogy meggyőzze és kivételes vezéri ké­pességeit megnyerje a birodalomnak. Pompeius Egyiptomba menekül, de a­lúlkulturálódott, dekadens egyiptomi kormány, a vendégjog meg­sül­­ésével, lefejezteti, hogy Caesarnak kedves­kedjék. Caesar felháborodva értesül a merény­letről és megadatja Pompeiusnak a hazafiak számára járó legnagyobb tiszteletet. Azután egyetlen légiójával bevonul Alexandriába, ahol húszezer főnyi egyiptomi hadsereg áll, hogy a marakodó királyi gyermekek között igazságot tegyen. Látja, hogy a degenerált kis Ptolemaeus az uralkodásra nem alkalmas, de Kleopatrá­ban van sok királyi tulajdonság. Tehát neki ítéli a trónt, de tulajdonképpen a birodalom afrikai pilléreit rakja le. Caesar a hatalom csúcsán új és újabb terveket sző: kiszólíttatja a ponthusi mocsarakat, felépíti a könyvek templomát s az új tartományokba gyarmatosokat telepít. A ter­vek nem valósulhatnak meg. Caesart a szenátus­ban az orgyilkos tőrök megölik. A gyarmatok felé induló veteránok kétségbeesetten fordulnak vissza, hogy mégegyszer Római ellen vonuljanak és bosszút álljanak Caesar haláláért. Forzano drámája a színpadot hivatásszerűen szószéknek tekinti A máról a mához beszél. De a múlt is hitelesen marad meg benne. Ha talán a kétezer év előtti társadalom nem is láthatta olyan világosan az események moz­gató erőit, ahogy­ Forzano tárja fel, de szavai keményen és őszintén hangzanak. Talán éppen ez az erős meggyőződés okozza, hogy Caesar ellenzéke számára nem hagy halk mentő­ szót, de még lélektani magyarázatot sem talál. Bru­tus, Cassius, Casca és a többi „sötétben buj­káló“ összeesküszik Caesar ellen, de magatar­tásukat nem indokolja semmi. Mintha az egész­llenzéki mozgalom Brutus nagyravágyó felesé­gének, a nagy Cato büszke leányának, Portia­­nak asszonyi cselszövése lenne. Holott Forzano tipikusan férfi-drámát irt, amelyekben a női szerépek alig fontosabbak, mint az apró de­koratív frízek a monumentális épületek hom­lokzatán. Ez az egyoldalúság bizonyára a leg­szebb párttagi erény, de a drámaíró számára veszélyes és végeredményében ez az egyolda­­lu­ság okozza, hogy a dráma második részében, mikor a hatalom csúcsán álló Caesar ellen In-Néhány nap előtt megírtuk, hogy milyen kedves új­elmet adományozott az egyik színház Lehár Ferencnek. „A nagy magyar világmester“ — ezekkel az ékes szavakkal illette a Leh­ár-ciklus első előadásait hir­dető színlap a komponistát. A titulus ré­gebben a sakk-bajnokoknak járt ki, de Lehár is bizonyára szívesen fogadta, mint a tisztelet spontán kifejezését. Most jelent meg az új szinlap s ezen a „nagy magyar világmester“-ből már egyszerűen csak „vi­lághírű magyar mester“ lett. A szinlap egyebekben bejelenti, hogy a „LUXENBURG grófja“ című operettnek melyik napon lesz az első előadása. De ha már a színlapon bogarászunk, hadd állapítsuk meg, hogy LUXEM­BURG-ot nem LUXENBURG-nak írják... " * Jubiláris előadás. .Szombaton este huszon­­ötödször került színre a­ Kamara Varieté „Sza­kítottam Hacsekkel“ cs­ípű revüje. A kitűnő artistaműsor jubiláns elő­adását is telt nézőtér tapsolta végig. ______ dúl meg a harc, a küzdelemben sokkal kisebb a dinamikus feszültség, amiint mikor Caesar in­dította meg a harcot az acsarkodó szenátus el­len. Politikai szempontbó­l feltétlenül így jó, dramaturgiailag feltétlenü­l így veszélyes. De a tragédia így is teljes, élően mai és a dübörgő dialógusokban a néző megérti a világokat kor­mányzó sorsot. A Nemzeti Színház széló előadását ,Németh Antal igazgató nagy gond­dal és tudással ren­dezte. Az egyes képek ha­ngolása s az egész monumentális felépítés erő­teljes és meggyőző. Tárai, mint Caesar monumentális, hidegségében is gyújtó, páthoszában is emb­eri. Timár művé­szien átgondolt, töprengő Brutu­s a mintha ókori cselekvéstől serslegő Hamlet lenni/’­ Lehotay szi­laj és lelkes Antoniusa csupa robi,isztus tetterő, Makláry hősies, érző szivü Monol­isa meg­hatóan szép alakítás. Kovács az elbizakodott Pompeiust faragja remekbe és fél’,zeff>­ÜRYt_ fogyottságából kibuggyanó büszkeségért Apathy megható kis egyiptomi király. A népes szereplő gárdából még Gál Gyula, Nagy Adorj, in- Ung­­vári­, Petites, Ujlaky, Szabó, Galamb ,György, Juhász, Rajczi, Gázon, Várkonyi, SzabFor­gács, Major, Tapolczay, Patakit és ,Vi­­szódy emelkedik ki A hölgyek közül fenséges rdomai nagy­asszony Berleg Lili, szép és kacér cgrulPö­tömi királynő Szörényi Éva, a kemény és s­z­­­lárd Szabó Margit, a megrázóan drámai Eör­s Kata s a mesterien cselszövő Rápáthy Anna­ érdemel meg minden elismerést. A zengően szén fordításért Révait Józsefet, a hatásos, bár túlfestői díszletekért Molnár C. Pált illeti el­ismerés Caesar bemutatásával a magyar-olasz kultur­­barátságnak komoly és nemes szolgálatot tett a színház. PÜNKIVSTI ANDOR ★ A Nemzeti Színház szombat esti előadását végignézte vitéz Nagybányai Horth­y Miklós kormányzó és hitvese is Megjelent Csáki­ Ist­ván gróf külügyminiszter, továbbá a magyar kormány képviseletében Flórian Bálint kultusz­miniszter és sok más előkelőség. UJSÄ6 VASÁRNAP. Í940 JANUÁR Í4 Irieszti gyors Fenség, tizet eH! SOMERSET MAUGR&M komédiája Fordította: Harsányi Zsolt Szombaton, január 20-án, először Pesti Színház Hangversenyek RÓZSAVÖLGYI HANGVERSENY: Ha: II. jazz-Patásié 7. 8. A háromórás műsor a szenzációk szenzá­ciója lesz. Jegyek egész nap a Zeneakadémián. Wallsbauer-quartett hétfőn. Z. 8. Forellen-quintett (Faragó György) Beethoven: Es-dur, Ravel: F-dur. Beethoven V. síi®I. IV. szimf.: C-dur verseny (Vértes Klári) ked­den. Z 8. Vez.: Komor. Aczél György előayóestje 20-án. Z. 'A9. Bevezeti: Ascher Oszkár. IV. (Farsangi) Múzeumi Matiné jan. 21. Mo­zart: Falusi muzsikusok és Harmonika -quinlett stb. Maleczky, Bobula. Magyar Női Vonósnégyes (Kálmán—Nagy— Szerémy—Ulbrich) 25-én. Közr.: Dohndnyi. Márkus Alfréd Hl. jazz-revü­je 28-án. 7. 8. Sztárok—dizőzok—­ komikusok. 52 tagú szimf. jazz-zenekar. Újdon­ság: Az éneklő nézőtér PETI SÁNDOR VIDÁM ESTJE Bevezeti: Békeffl. Közreműködnek­ Fellegi, Forró Márta, Dán Klári, Gombaszögi, Mezey Mária, Muráti, Rácz Vali, Szombathelyi Blanka, Vaszary Piri, Ajtay, Baló, Dénes, Petrics, Fe­kete Pál, Gárdonyi, Greguss, Kővári­, Somlay. Febr 2. Anla 'Suli sanzon-estje a Pécsi öreg Diákok együttesével febr. 3. 2­. 8. Bisztriczky Tibor hegedűestje febr. 8 Egyed Zoltán szerzői estje „Rendkívüli ki­adás" febr. 10. A „KONCERT* RENDEZÉSEI KONCERT ZONGORABÉRLET Bartók, Buszabo, Dohnányi, Faragó, Kerpity, Károlyi, Sauerné Angelica Morales, B Pásztory Dilla, Ungár Imre. Bérletek 6 estre 5 P-től. Dolm­ányMterpely szerdán 7. 8. Nagyszerű műsorukon Brahms: c-moll, Beethoven: op. 102 (C-dur és D-dur), Dolmányi szonáták. Zong. bérlet I. Mengelberg 13-án Hangv. Zenekar. Közr.: Károlyi. Városi 8 Koncert Mesterbérlet IV. Jegyek kor­látolt számban. H. E. NAGY GYÖRGY VIDÁM ESTJE 21. vasárnap. Zeneak. 549.­ Közr.: Fejes Teri, Honthy Hanna, Lázár Mária, Lengyel Gizi, Lo­renz Márta, Somogyi Nusi, Titkos Ilona, Turay Ida, Vaszary Piri, Bárdos Artúr, Balassa János, Berki­ József, Dénes György, Góth Sándor, Laurisin Lajos, Rátkai Márton, Somlay Artur, Szendi Lajos. Kisérnek: Polgár, Zsigmondi, Cservent­ák. IX. SZIMFÓNIA 21-én d. e. Vigadó. ,22-én este Zenenk. Vez.: Ferencsik, közr.: Faragó (G-dúr zongora­­verseny), Rigó Magda, Basilides, Röster Endre, Littassy, Palestrina-kórus. Hangv. Zenekar. SAUERNÉ ANGELICA MORALES zongoraestje 24-én. Hatalmas műsorán: Bach: Goldberg-variációk, Chopin: b-moll gyászindu­­lós szonáta, Mozart, Schumann, Brahms, Liszt és Sau­er-művek. BARTÓK—B. PÁSZTORY DITTA kétzongorás estje 29-én. Műsor: Brahms: f-moll szonáta, Sztravlnszky: Concerto, I.iszt: Concerto pathétique. Bach—Mozart fugák, Bartók: Mikro­kozmoszból. Weisiffgríiier-SifísSo Vándor Kálmán vígjátékának bemutatója a kassai Nemzeti Színházban A nagy író, a női lélek tévedhetetlen isme­rője, a szerelem bonyolult problémáinak fölé­nyes professzora ugyancsak megbukott. Most megtanulta, hogy bizony ő is csak annyit ért a szerelemhez, mint akármelyik jogászgyerek és a lecke annál alaposabb volt, mert saját ká­rán kellett okulnia és a kudarc annál súlyo­sabb, mert nem is valami titokzatos démon, csak egy csinos és könnyelmű pesti asszonyka adta fel a szerelmi kérdéseket. Besnyő Kálmán, a jeles író, azt hiszi, most megtalálta a Töké­letességet, ezért otthagyja a feleségét, családi tűz­helyét, a trieszti gyorson rohan imádottjával a tengerpartra, hogy ott azután észrevegye szarvait, amelyekkel az isteni nő feldíszítene. „Egy férfi csak addig szerelmi szakértő, atig nem szerelmes“ — ismeri be Vándor Kálmán darabjának hőse és boldog, hogy visszatérhet felesége mellé. Ehhez a tanulsághoz három fel­vonás vígjátéki meséjén keresztül vezet el a szerző; közben ügyesen pergeti a históriát, tré­fák és mulatságos helyzetek, nevettető figurák sorával szórakoztatja a publikumot, a színpad minden lehetőségével ötletesen él és a néző­térről állandóan felhangzó kacagás és taps mutatja, milyen sikerrel végezte munkáját a vígjátékíró. A kassai Nemzeti Színház előadása minden dicséretet megérdemel. Szilágyi-Szabó Eszter­nek hívják azt a fiatal színésznőt, akinek máris van ereje ahhoz, hogy körötte és érette legyen az egész este. Megkapóan szép és dekoratív je­lenség és a színpadon nemcsak élni és játszani tud, de a változatos szerep egész skáláját mű­vészi ízléssel és tetszetős színekkel viszi végig. Hotti Éva tiszta asszonya tehetséges és finom eszközökkel dolgozó színésznő szimpatikus ala­kítása. Mester Tibort temperamentuma és játszó kedve, Zách Jánost színészi kvalitásainak tel­jes érvényesülése jellemzi. Fanny Mária, Ga­rami Jolán, Bánhida József, Odray Géza és a többiek vidám alakításukkal méltóan járultak hozzá a sikerhez Kardoss Géza, az ötletes ren­dező, kitűnő vígjátéki tempót diktált. A dísz­letek és a színpad artisztikus képet mutatott. A bemutatónak — mint már jelentettük — igen nagy sikere volt, taps, kihívás, ováció egymást követte egész este. Hangv. Zenekarral 31-én. (Városi 8). Schubert: Befejezetlen szimfónia, Mendelssohn­­verseny, Beethoven: III. (Eroica). BUSTABO—FARAGÓ-SZONÁTAFEST febr. 5. Mozart, Brahms, C. Franck. Beethoven: Missa Solemnis febr. 7. Ungár Imre zongoraest febr. 8. Bontó Ilona zenekari zongoraest febr. 9. Vez.: Polgár. Hangv. Zenekar. VILLON-EST FEBR. I1. Zeneak. 549. A csavargó költőkirály legszebb műveit Makay Margit, Fellegi Teri, Maráth Annie, Somlay Artur, Tapotezai Gyula adja elő. Bevezeti: Pü­nkösti Andor. Orgona: Ákom Lajos. Varga Tibor hegedücslib febr. 14. Karinthy-emlékest febr. 18. Kiss Judith-zongoraest febr. 19. * _­­ Rádiót, gramofont, villamos háztartási ké­­sz­jálékeket is Koncertnél vásároljon! * Uj szereplők A tenor-ban. Dolmány­ Ernő vígop­erájának, A tenor-nak szombati előadásán két ú­j szereplő mutatkozott be. Korányi Karola éneke be Thekla szerepét­, Keréh Endre pedig az ap­át adta először. Mind a ketten kitűnően illeszk­­edtek az ismert jól összehangolt együt­tesbe é­s osztoztak a sikerben. PESTI SZINLAP tea

Next