Ujság, 1941. április (18. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-01 / 74. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra •••••«». * . . 4.— pengő Negyedévre 10.80 pengő Egész évre .«•••.«.». . 43.20 pengő Egyes számlára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap .................... 16 fillér Vasárnap .......................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. Budapest, 1941 április 1. kedd SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAl VI., Aradi utca 8. TELEFON: *120-757, 120-756, 120-755, 120-754. Budapest 62. postafiúk 282. FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 180-674) ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület. Gróf Tisza István utca 6. szám,Telefon: 181-004 és 180-674. Mi törté Bánffy Dániel báró földmivelésügyi miniszter előadást tartott a közigazgatási továbbképző tanfolyam záróülésén. A gazdasági miniszterek megtartották szokásos heti értekezletüket. Kuseff bolgár földmivelésügyi miniszter elindult Budapestre a tenyészállatvásár megtekintésére. Nincsics jugoszláv külügyminiszter vasárnap hosszabb kihallgatáson fogadta Von Heeren belgrádi német követet. Gráci jelentés szerint lezárták a német-jugoszláv határt. A jugoszláv hadseregben jelentősebb személycserék történtek. Szimovics tábornok, az új jugoszláv miniszterelnök kormánynyilatkozatát csütörtökre várják. Német illetékes helyen a jugoszláviai eseményekkel kapcsolatban kijelentik: Németország hosszabb időn keresztül nem tűrheti, hogy „egy vele szövetségben álló kormány tétlenül nézze a Németországot mélyen sértő túlkapásokat". Jugoszláviában újabb korosztályokat hívtak fegyverbe. A Szerbia minden részéből hazainduló német telepesek utolsó különvonata hétfőn éjjel hagyta el Belgrádot. Zágrábban Subosics horvát bán sorozatos tanácskozásokat folytatott. Berlinbe érkezett hírek szerint az USA kormánya lefoglalta a kikötőiben horgonyzó német, olasz és dán hajókat. Macuoka japán külügyminiszter megérkezett Olaszországba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. Eden angol külügyminiszter és Dili tábornok, az angol vezérkar főnöke Athénbe érkezett. Roosevelt a Potomac-yacht fedélzetén rádióbeszédet mondott, amelyben az Egyesült Államok lakosságát újból összefogásra hívta fel. Az olasz csapatok harcászati szempontból kiürítették Diredatát és új védelmi állásokat foglaltak el. A német légi haderő tovább folytatta hadműveleteit az angliai katonai célpontok ellen. Málta ellen újabb támadást intéztek a német repülők. Angol hadihajók Nemours és Oran között megtámadtak convoyban haladó francia tehergőzösöket. Szerbia minden részéből hazautaztak a német telepesek A Wilhelmstrassén a jugoszláv eseményekkel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy „a türelemnek is van határa“. Berlinben megállapítják, hogy „a jugoszláv kormány semmit sem tett abból a célból, hogy a fékevesztett elemek németellenes túlkapásainak gátat vessen“. A belgrádi német követ választ kért arra, várjon a jugoszláv kormány követi-e az előző kormány külpolitikáját, vagy sem. Macsek tárgyalásai a jugoszláv kormánnyal, a horvát parasztpárt vezére még nem döntött a kormányba való belépéséről. Macuoka japán külügyminiszter Rómába utazott. Eden brit hadügyminiszter és Dili vezérkari főnök Athénben. Az olasz hadijelentés beszámolója a földközitengeri nagy csatáról. Angol hadihajók támadása egy francia hajókaraván ellen Kezettől keletre heves csata folyik A JUGOSZLÁV komplexumot a következő szempontok figyelembevételével lehet áttekinthetőbbé tenni: Milyen a tengely, különösebben Németország és Jugoszlávia viszonya? Ebbe a fejezetbe tartoznak a Jugoszláviában történt német- és olaszellenes tüntetések, zavargások, rombolások és a jugoszláviai németek visszahívása, illetőleg elutazása, valamint az is, hogy a Jugoszláviában élő olaszok is megtették az előkészületeket a hazautazásra. Ide tartozik Németország magatartása Jugoszláviával szemben, valamint természetesen az is, hogy az új jugoszláv kormánynak mik a külpolitikai tervei. Ez a kérdések első csoportja. A második csoport a szerb-horvát viszony alakulása, amelynek ismét két ágazata van: belpolitikai és külpolitikai, a kettő egyaránt fontos. Ebben a második csoportban Macsek a főszereplő, akinek magatartását még többé-kevésbbé homály borítja. A jugoszláv kérdések harmadik csoportjába Jugoszláviának a tengelyen kívül más államokkal való kapcsolatai tartoznak. Itt talán nem is a jugoszláv-angol, hanem a jugoszláv-török viszony a legfontosabb. Ami most már a kérdések első csoportját illeti, az, hogy a jugoszláv államcsíny a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás-ellenesség jegyében történt, csak most, a németellenes tüntetések és zavargások során tűnik ki egyre jobban — hiába akarták jugoszláv részről tisztán belpolitikai motívumokkal igazolni. Ezt a tényt nemcsak a külföldi lapok, hanem a Wilhelmstrasse maga is leszögezi alábbi nyilatkozatában, amely tudomására adja a jugoszláv kormánynak, hogy „a türelemnek is van határa“. Különösen a Németországgal rokonszenvező jugoszláv újságíróknak, például a Vreme szerkesztőjének letartóztatását tekintik Berlinben határozottan külpolitikai irányú eseménynek, vagyis olyannak, ami által Jugoszlávia német- és tengelyellenességét nyilvánítja ki. Németországban mindazonáltal várakozó álláspontot foglalnak el mindaddig, amíg a hivatalos jugoszláv nyilatkozat el nem hangzik, tisztázva Belgrád álláspontját: hozzájárul-e a Pál jugoszláv kormányzóherceg által intézett csatlakozáshoz vagy sem. A Wilhelmstrasse szószólója kijelentette, hogy a német birodalmi kormány birtokában van a jugoszláv kormány külpolitikai vonatkozású megnyilatkozásának, de abban nincs szó a háromhatalmi egyezményről. A jugoszláv kormány, hír szerint, a lerombolt német és olasz utazási irodákat is felépítteti és Nincsics külügyminiszter útján tárgyalásokat folytat a belgrádi német és olasz követtel, ugyanekkor azonban nyugdíjaztatja azokat a magasrangú katonatiszteket, akik Pál herceg hívei voltak és visszarendeli a szolgálatba azokat a katonatiszteket, akiket külpolitikai állásfoglalásuk miatt küldtek nyugdíjba. Emellett több újabb jugoszláv korosztályt hívtak fegyverbe. 2 . A HORVÁT-SZERB viszony alakulása szintén nagyjelentőségű és döntő fontosságú alkotórésze a jugoszláv kérdésnek. Macsek Radics István tanítványa és munkatársa és amikor a horvátok vezérét a szkupstinában leteríti a golyó, utódja és politikai végrendeletének végrehajtója. És a végrendelet a horvátok teljes paritását követelte. Macsek és a horvát néppárt politikáján sokáig Radics véres árnyéka borongott és ez a politika sokáig a rancune jegyében állt. Hosszú ideig teljes oppozícióban volt az egész horvát néppel. 1937-ben a szerb ellenzéki pártokkal egyezik meg, ami az akkori jugoszláv kormánysajtó szerint „alapjaiban támadja meg a jugoszláv állam és nép létét“. Macsekék akkor csakugyan elvetették az alkotmányt és azt kívánták, hogy a határok és a Káragyörgyevicsdinasztia elismerése mellett alkotmányozó nemzetgyűlés döntsön az összes államjogi kérdésekben. A kormány Macseknek a szerb ellenzéki pártokkal való szövetkezését az önkormányzatok kiépítésével akarta ellensúlyozni, hogy így elvegye a horvát követelések méregfogát. Ezen az alapon jött létre a megbékélés, de csak a mostani háború alatt és Pál kormányzóhercegnek éppen külpolitikai motívumokkal és külpolitikai keretben sikerült azt létrehoznia. Minthogy tehát Pál herceg most már eltűnt a jugoszláv politika színpadáról, Macsek a múltnak, az SHS királyságnak és Rádiósnak szinte öntudat alatti emlékével, magától értetődően a Pál herceg által inaugurált belpolitika biztosítását keresi. Macsek magatartásának tehát határozottan belpolitikai indító okai és értéktáblái is vannak, noha nem látszik megalapozottnak az a feltevés, hogy a helyzetet a horvátok eddigi jogállásán túlmenő belpolitikai önállóság követelésére használná fel. Mégis van egy jelentés, amely úgy tudja, hogy Macsek a szerb-horvát kiegyezés elismerésén kívül más követeléseket is előterjesztett az új kormánynak. Lehet, sőt valószínű azonban, hogy ezek a követelések, amelyekről Macsek köreiben közelebbit nem voltak hajlandók mondani, külpolitikai természetűek. Mert amint a legutóbbi szerb-horvát megegyezést külpolitikai szempontok determinálták, a horvátok mostani magatartásában is szorosan összeszövődik a külpolitikai célkitűzések hangsúlyozása a belpolitikaiakkal. Az erre vonatkozó MTI-táviratok azt mondják, hogy a horvátok feltétlen tengelybarátok, sőt néhol, például Eszéken rokonszenvi tüntetéseket is rendeztek a tengelyhatalmak mellett. Macseknak és a horvát parasztpárt vezetőinek Subasics horvát bánnal folytatott tárgyalásain állítólag a horvátoknak arról a kívánságáról is szó van, hogy a kormány ismerje el Jugoszláviának a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozását. A jugoszláv kormány horvát minisztereit Zágrábba rendelték, de Macsek — legalább is addig, amíg e sorokat írjuk — nem lépett be a kormányba. A horvát néppárt helyettes vezetője Belgrádban tárgyal a kormánnyal.2 „AZ ANGOL ÉS AZ AMERIKAI befolyás Belgrádban mindig igen erős volt és a németellenes beállítottságú pánszláv irányzat is éreztette hatását“, állapítja meg a Gazetta del Popolo (MTI), „a demokratikus beállítottságú politikai körök ösztönszerűen az angolszász demokráciához húzódtak“. Ami a jugoszláv kérdés harmadik csoportját, azaz Jugoszláviának más államokhoz való viszonyát illeti, az olasz lapnak ez a cikke jellemzi. Lippman, ismert amerikai közíró a Washington Postban (MTI) a „Berlin elleni jugoszláv ellenállásról“ beszél és a jugoszláv magatartásban az Anglia támogatására hozott amerikai törvény első eredményét látja. Rámutat arra, hogy ez módot adott az angoloknak (MTI) Görögország megsegítésére és arra, hogy a görögökkel együtt közös arcvonalat alakítsanak, Jugoszláviát erről az arcvonalról adott esetben támogathatják majd — írja. A newyorki sajtó (MTI) semmi kétséget sem hagy aziránt, hogy Roosevelt a jugoszláv „új irányzatnak“ megad minden erkölcsi kárpótlást. Washingtoni kormánykörök készségesen elismerik, hogy Amerika beavatkozása Jugoszlávia politikája, „bátorította fel a szerbek forradalmi köreit lépésük megtételére“. Welles amerikai külügyi államtitkár kihallgatáson fogadta a görög és a jugoszláv követet. A római jugoszláv követség megcáfolta azt a hírt, hogy három jugoszláv tábornok Görögországba ment és felajánlotta szolgálatait Athénben és hogy négy jugoszláv katonai repülő Ára 10 Allér