Állami gimnázium, Újverbász, 1895
niségének megfelelően alkotta meg tragédiáját. Mily különböző két egyéniség, s mily különböző két tragédia! Már keletkezésük története is teljesen elütő egymástól. Grillparzer, az ünnepelt osztrák költő drámája sokkal kedvezőbb viszonyok között született s korántsem részesült oly mostoha sorsban, mint a boldogtalan Katonáé. 1825-ben Karolina Augusztát, Ferenc király nejét, magyar királynévá koronázták Pozsonyban. A császárné fölszólította Grillparzert, hogy a koronázásra drámát írjon. Grillparzer érezte, hogy ez ünnepi alkalomra drámája tárgyát a magyar történelemben kell keresnie. Hozzáfogott hát ennek tanulmányozásához: forgatta Bélt és Istvánfyt. A dráma hőse Gizella, Szt. István neje lett volna, de a munka nem készült el; a költő egyébként is úgy gondolta, hogy egy magyar királyné koronázási ünnepéhez nem illik az oly tárgyú munka, melyben a királyné az elégületlen pogány magyarok zaklatásainak van kitéve. Ez a dráma tehát abban maradt, de Bél és Istvánfy forgatása közben ráakadt Grillparzer a Bánk bán történetére, (ő maga mondának tekintette) mely drámaiságával az ő figyelmét is magára vonta s földolgozásra ösztönözte őt, így született meg az Ein treuerDiener seines Herrn 1826 március 10-én fogott a megírásához, két hónap alatt be is fejezte. Színre 1828 február 28-án került először, a bécsi Burgszinházban. Az előadáson az udvar is jelen volt, a mű roppant tetszést aratott. Maga Grillparzer azonban nem nagyon örült sikerének, sőt a király különös kívánsága, hogy, mivel a mű kiválóan tetszik neki, szeretné, ha az egészen az ő tulajdona lenne, s az a körülmény, hogy a dráma miatt szerzőjét később szervilizmussal vádolták, egészen elkedvetlenítették Grillparzert. Ennyit röviden a német Bánk bán tragédia keletkezéséről és sorsáról. II. Egy szóval sem kell ma már bizonyítanunk, hogy Katona Bánk bán-ja jeles mű, a legkitűnőbb magyar tragédia; a külföldi irodalmak remekein műveit, fejlettebb ízlés korában immár meghódítva tartja közönségünket nemcsak abszolút költői becsével, hanem azért is, mert minden izében magyar, a mi vérünkből való. Midőn Grillparzer drámája a német színpadon diadalait aratta, a német kritika sietett azt a magyar Bánk bánnal, mely 1856-ban német nyelven is megjelent, összemérni, — természetesen többékevésbbé amannak előnyére.*) Grillparzer drámáját a magyar közönség nem igen ismeri; nem lesz tehát érdektelen, ha a Katonáéval, — a mennyire két, egymástól merőben elütő költői egyéniségből fakadó művet egybevetni lehet, — részletesebben össze *) Lásd: Gyulai Pál, Katona J. és Bánk bánja, 149 s köv. 11.