Unitárius Egyház, 1916 (11. évfolyam, 1-9. szám)
1916-01-15 / 1. szám
XI. évi 1. szám. Székelykeresztur. 1916. január 15. 44ITARIUS EGYHÁZ. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. A lelkészkar megbízásából szerkeszti: SZÁSZ ANDRÁS »özödi unitárius lelkész Munkatárs : Megjelenik minden hó 15.-én. — Előfizetési ára egy évre 6 kor., félévre 3 kor., egyes szám ára 60 fillér. Minden pénz Geréb Zsigmond unitárius lelkész címére Fiatfalvára küldendő. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. GERÉB ZSIGMOND, unitárius lelkész. Új idők — régi feladatok. A régi pátriárkális időknek már csak az emlékét őrzi a történelem a mi számunkra. Akár jók, akár rosszak voltak azok, többé őket visszahozni nem lehet, mint az ifjúság eltöltött napjait sem lehet újraélni. Az élet s a fejlődés mindig és mindenütt nagy változásokat teremt, sőt nagy áldozatokat is követel. Az elvetett magnak el kell rothadnia, hogy új élet és új gyümölcs sarjadzék belőle. A megvénült eszméknek, a túlérett szellemi irányzatoknak el kell homályosulniok az új idők fénye és ragyogása előtt. A teremtés örökkévaló, mint maga az Isten, s ebben a folytonos teremtő munkában: „a régiek elmúlnak s mindenek megújulnak.“ Nem csak az emberiség külső arculatán, nem is csak az európai térképen, hanem mi lelki világunkban is megmérhetetlen nagy változásokat idézett elő az utóbbi másfél esztendő, amióta a világháború vihar tombol körülöttünk. Régi értékek hamuá égtek a rettenetes tűzben s új remekek hajtottak ki a szétszórt hamuból, égi vágyak, régi törekvések szárnyai erzselődtek le s helyettök új eszmények ajtottak ki a lelkek mélységeiből. Itt a ktelen nagyravágyás helyét a csöndes és ima megoldás, amott a csüggetegség helyét a fennszárnyaló reménység váltotta fel. Népekre borult a hanyatlás rémes éjszakája s nemzetekre derült a szebb jövő dicsőséges hajnala. Ez a rövid idő századok munkáját hajtotta végre. Új időknek küszöbén állunk. Várjon tehát nekünk is, mint a vallás és egyház embereinek el kell dobnunk fegyvereinket, le kell mondanunk eszményeinkről s új feladatok keresésére és megoldására kell összpontosítanunk erőinket és tehetségeinket? Még távol vagyunk attól a naptól, hogy a háború végső következményeit levonhatnók, hogy az új idők szellemét minden irányban mérlegelhetnék, de azért széttekinthetünk magunk körül s egy-két gondolatról beszámolhatunk a második háborús újév alkalmából. Azt tapasztaljuk, hogy a háború új mértéket adott kezünkbe, mellyel mérlegelve sok minden más képet mutat, mint ahogy korábban láttuk. Lelkesültünk azért a nyugati kultúráért, amely külső fényével, hamis csillogásával szinte megbabonázott. Minden onnan jövő kis sugárt önfeledten dongtunk körül s még azzal sem törődtünk, ha a szárnyainkat perzseli meg, mint a gyertya lángja az éji lepkéket, ha a nyugatmajmolás hintette el az utcai szocializmus ferde eszméit közöttünk. Ez mérgezte meg