Unitárius Egyház, 1921 (14. évfolyam, 1-8. szám)
1921-01-15 / 1. szám
1921 január UNITÁRIUS EGYHÁZ az igazságos felé halad. A világegyetemnek élete tökéletesen egyöntetű s századok és évezredek múlásával tovább és tovább szerveződnek az univerzumot kitöltő és alkotó tényezők a maguk munkájának fölismerése és elvégzése által. Maga a föld is — népeivel együtt — sajátosan illeszkedik bele a nagy mindenségnek lassan fejlődő szervezetébe s évezredes művelődésével és kutúrájával jellemzően mutatja világtényezői értékét. Az a kis történet, ami 1914—1920 között lejátszódott, kívülről tekintve, közel sem olyan sokatmondó, mint belőlről élve át, amikor a különböző értékképzetek haláltusáját szenvedtük mindannyian testestől lelkestől együtt. Az embernek a földön való élete törvényeknek van alávetve ; de e törvényeket csak az szemlélheti, akinek benső látása van, aki átérti egészben a nagy művet s belát a földi élet sajátos célgondolatába, melyért van - - Isten jóvoltából — a világegyetem egészén belől. A részleges tudás és a szűkkörű látás nem engedte a különböző korokban, hogy az emberek betekintsenek az ember igazi céljába s hogy meglássák, miért van minden világtényező úgy és ott, ahogyan és ahol van. Pedig a világrejtély a lehető legegyszerűbb s a földi ember hivatásának a kérdése hasonlóképen nem nehéz. Az univerzum egy állandóan fejlődés alatt álló organizmus, melynek fejlődési törvényei benne vannak a sajátos világegyetemi szerveknek folytonos kialakulási processzusaiban. Minden világtényezőnek s igy a földnek is (ember) abban kell járnia, hogy saját magában s szerves egységnek hivatásos szervét létesítse a lehető legtökéletesebb módon. Már most ha jelenleg közelebbről az emberrel foglalkozunk az ő földi helyzetében és életében, azt találjuk, hogy ő az ismeretes évezredeknek tanúsága szerint igen lassan szerveződött a test és lélek, az anyag és a szellem követelményeinek megfelelőleg s amig e szerveződése létesült, a természetbe is iparkodott magát beilleszteni s így kultúráját fejleszteni. Az ember életét a földön különböző tényezők határozták meg. E tényezők voltak: a hely, hol éltek; a termékek, melyektől függött az életük közvetlenül v. közvetve (nyájak számára); az időjárás, melyek egymással mind összefüggésben állottak; továbbá a szomszédnépek s azon hatalmak, melyek akár a tömeget, akár az egyest lekötve tartották részint a test, részint a szellem közegein keresztül. Befolyásolták még az életet s annak létesülését azon tanítómesterek, akik az emberi fejlődés mérföldköveiképen szerepeltek életükkel és tanításaikkal. Az emberi kifejlődésnek épen úgy megvoltak a sajátos törvényeik, mint ahogyan pl. egy épület felépítésének módja van s igy a kibontakozás és szerveződés csakis lépésről-lépésre, fokonként mehetett végbe. Akadt egy-egy hatalmas szellem, aki évezredekre bevilágított az életbe, de megértése és követése nem létesülhetett egyszerre, csak lassan, fokozatosan, mértékszerént. A gyönge ifjúnak nem lehet túl sok világosságot nyújtani, mert megvakul. Évezredek tanúsága mutatja, hogy most a test törvényei, majd a szellem életének módja, ismét máskor a társas élet kérdései foglalkoztatják az embereket s mindazon megállapított életigazságok és élettörvények, melyeket ma tudunk, egymást nem kizárják, hanem kiegészítik s sejtetik az emberrel azt, hogy a földi élet valamikor szerves egészként fog szerepelni e földön. A keleti értékelése a tapasztalati világnak, amikor — Platonra emlékeztetően — az igazi élet nem az, amit érzékszerveinkkel felfoghatunk, hanem az, amit az érzékektől elvonatkoztatottan bensőleg élünk meg és a nyugati világ pozitívebb, igenlőbb derűs világnézete épen úgy hozzátartozik az élet egész látásához, mint a lelkes munka és néha az elmélyedés és gondolkodás. A testi élvezeteknek hangsúlyozása és klastromi önmegtartóztatás csak szélsőségei a törvényszerű életnek, hol a test annyiban érzékeltetik, amennyiben elősegíti a szellemmel összekötőben az embernek szervesebb kialakulását és haladását. A fióka, kémia, anatómia, biológia törvényei csak a psychologia, logika, ethika, vallás stb törvényeivel együtt alkotják az emberi életnek egészét. Nem hiába, hogy a bibliai teremtés szerint is legutoljára teremtette az Isten az embert, mert az embernek, mint a földön élő vezető fajnak, egyéni és különösen társas élete föltételezi a legtöbb ismert törvénynek szerves összeműködését. Hát még azok a törvények, amiket az emberek még nem ismernek. Az elmondottak után könnyű belátni, hogy az ember kialakulásában különböző fejlődési fokozatokat mutatott. Akár a brahmanizmusnak, avagy buddhizmusnak a világát tekintjük, akár a sémi népek vallásos társas életében mélyedjünk bele s itt különösen a héberek életét vizsgáljuk, akár a legprimitívebb emberművelődési tényezőkön legeltetjük szemünket, akár a kereszténység kialakulását .