Unitárius Értesítő, 1922 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1922-06-15 / 1. szám

UNITÁRIUS ÉRTESÍTŐ3 6. Hisszük az örök életet. Azt az uj eget és uj földet, amelyben lakozik az igazság. Azt a magasabb rendi­, tisztult és átszellemült életet, amelyre ez a múlandó földi világ csak előkészület. Ebben az időn és téren felülemelkedő étetben el­tűnnek a földi világnak bántó fonákságai, jóváté­telek annak igazságtalanságai, akik vetnek könny­­hullatással, ott aratnak nagy örömmel. Erre az életre utal bennünket a mi urunk Jézus Krisztus­nak dicsőségesen megfutott földi pályája, amely­nek utolsó stációja a kereszten minden hivő ke­resztényre nézve azt jelenti, hogy az igazi út csak a síron túl kezdődik. A „Consummantum est“ (el­végeztetett) nem a megértő, a megsemmisítő véget jelenti, hanem egy újabb, egy dicsőbb lét kezdetét. Ha ő vele halunk meg, vele fel is támadunk: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ Az örökélet ígérete — Ítélet és meg­nyugtatás, vigasztalás és lelki erő a hivő léleknek minden időben. Sokkal bizonyosabb, élő valóság, mint a percznek és párának tovatűnő árnyék élete. Bibliai idézetek: 2. Pét, 111. 13—14. Zsid. XIII 14. Csel. I. 11. 11. 28. 2 Kor. V. 1. 19. Zsolt. 126. V. Thess IV. 16. Máté V. 48. Ján. XV. 25. 1. Kor. XV. 42-44. Xlll. 12. 2. Kor. V. 2­8. Ézs. 40. 6. 7. J. M. KÜLFÖLDI ROTAT. Az utóbbi évek eseményei a magyar unitárius egyházközségeket angol és főképen amerikai test­véreikkel messze kiható, történelmi fontosságú kap­csolatba hozták. Amerikai és angol barátaink rokoni szeretete ugyan eddig sem volt ismeretlen előttünk. Számtalan kifejezést nyert ez abban a nagy érdek­lődésben, mellyel egyházi életünket állandóan ki­sérték s nagyobb fontosságú ünnepélyeinken nem egyszer számosan részt vettek s ittlétükkel nekünk önbizalmat s bátorítást adtak. Áldozatkészségükről beszélnek azok a nagy alapítványok, melyekkel fiaink és leányaink külföldön való tanulását lehe­tővé tették. Maga a budapesti templom és még sok más magyar unitárius intézmény. Ez a testvéri szeretet az utóbbi években való­sággal könnyekig megható tettekben nyert kifeje­zést. 1919 őszén, mikor a magyar unitárius egy­házra reászakadt a háború következményének min­den terhe a Britt és Külföldi Unitárius Társulat Rev. W. H. Drummond személyében elküldötte képviselőjét, hogy általa nekünk bátorítást nyújtson s egyszersmind a magyar unitáriusok helyzetéről tájékoztatást nyerjen. Rev. W. H. Drummond volt az első ember, aki áttörte azokat a falakat, melyek minket a külvilágtól mesterségesen elválasztottak s hírül hozta, hogy e nagy világban nemcsak rossz­akaróink, hanem jóindulatú, velünk érző, áldozatra kész barátaink is vannak. Nemsokára Amerikába is átment, hogy ottani testvéreink előtt is elmondja szomorú tapasztalatait s megszólaltassa a magyar unitáriusok fájdalmát. A hirre, mit magával vitt, egyszerre New­ Yorktól San Franciscóig, Canadától le Mexicoig az egész amerikai unitárius társadalom szíve részvétre és áldozatra dobbant. Csakhamar, 1920 márciusában Rev. Sydney B. Snow, Rev. Joel H. Metcalf és Mr. Edward B. Witte az Amerikai Unitárius Tár­sulat képviseletében egyenesen Kolozsvárra mentek. Látogatásukból a kétségbeesés szélén álló unitá­riusok nemcsak bátorítást és önbizalmat merítettek, hanem válságos anyagi helyzetükben enyhülést. Három havi tartózkodásuk alatt, mint a szeretet apostolai bejárták Erdély városkáit és falvait. E napok nem csupán az unitárius, de az erdélyi magyar társadalom örömnapjai voltak. Látogatásuk az egész magyarság számára mindig emlékezetes marad. Megbízatásuk szerint tapasztalataikról ille­tékes helyeken több alkalommal jelentést tettek. Munkájuknak több szempontból messze kiható fontosságát méltányolni, most nem tartozik e helyre. Erdélyben való tartózkodásuk alatt nyert e sorok írója meghívást Angolországba és Amerikába, hogy ott nyilvános szereplésekkel és személyi érint­kezésekkel is még szorosabbá tegye a kapcsolatot az amerikai, angol és a magyar egyházak között. Azt a megható jóindulatot és meleg szeretetet, mely­­lyel az általa képviselt ügyet fogadták az Atlanti tenger mindkét partján,­­ leírni lehetetlen. Intéz­ményesen testet öltött a testvériség csodás gon­dolata. Minden erdélyi magyar egyházközség test­vért nyert egy amerikai egyházközségben, intéz­ményesen megvalósítva azt a gondolatot, hogy a két egyházközség tulajdonképen nem kettő, hanem a világ két távoli pontján — egy közös intézmény. Épen ezért kölcsönös együttmunkálkodással kell szolgálniok céljukat és összes érdekeiket. A test­vériség gondolatának további intézményes kim­é­­lyítése s az együttmunkálkodás programmszerű szervezése, mely egyházunk történelmében forduló­pontot jelent, s ma legkedvesebb feladatunk közé tartozik. A közös munkáról s a testvéri szeretet csodás megnyilatkozásairól e lap hasábjain időről-időre hírt adunk. E helyen most csak annyit jelentünk, hogy az Amerikai Unitárius Társulat a Britt és Külföldi Unitárius Társulattal egyetértőig ismét egy négy tagú bizottságot küld a magyar egyház­­községek meglátogatására, hogy a testvéri szálak még szorosabbra fűződjenek. A bizottság tagjai részt fognak venni a f. évi julius 30—31-én Ko­lozsváron tartandó zsinaton. Hazatérőben a buda­pesti unitárius testvéreket is meg fogják látogatni augusztus első hetében. Jószövetség. F. évi április elején megalakult Budapesten a Magyar Unitárius Nők Szövetsége. Szövetségünk czélja: a testvériesség ápolása és emberbaráti, jótékony munkálkodás. A nőszövetség, tehetségéhez mérten, felkarolja, mindazokat, akik anyagi vagy lelki gondjaikban bizalommal hozzá fordulnak. Hetenkint egyszer, csütörtök délután 4—6-ig, az egyházközség

Next