Unitárius Élet, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1959- JANUÁR HÓ A magyarországi unitáriusok életében ugyanazt a szerepet tölti be, mint a régi főtanácsi ülések. Ezeknek az üléseknek vitáiban mindig a kor problémái és gondjai tükröződtek, és szenvedélyek néha élesen emberi kitöréseiben és vajúdást jelző erőfeszítéseiből a haladó szellemnek és a szabad hitnek egy-egy új ténye született. Brassai úttörő tudományos munkálkodása számos területén a tudományoknak nem véletlen műve, mint ahogy nem a Kriza „Vadrózsái” sem, vagy Bölöni Farkas „Északamerikai utazása”, vagy Balázs Ferenc könyvei és életműve Mészkőn, mint ahogyan nem véletlen, hogy az új zenei üstökös, Bartók Béla tudatosan választja lelki röppályájának útját az unitárius egyház közössége felé, hogy abban holta napjáig aztán meg is maradjon. Ennek a szellemiségnek a jegyében ült össze magyarországi egyházkörünk közgyűlése a múlt év decemberének 13—14. napjain. A közgyűlés tárgysorozata talán semmiben sem különbözött, adminisztratív kérdéseit illetően, bármelyik előző év ülésétől. Azonban három vonatkozásban jelentősebb volt az eddigieknél. Mindenekelőtt már a közgyűlés megnyitása alkalmával hangsúlyt nyert egy értékes tény: az állam és egyházunk között kötött egyezmény 10 éves évfordulója. őszinte hálával és örömmel emlékezett meg e tényről az ülést megnyitó dr. Gálfalvi István főgondnok. Tisztelettel és barátsággal köszöntötte a közgyűlésen megjelent képviselőjét az állami egyházügyi hivatal elnökségének, Veress Pál úr személyében, aki Horváth János elnöknek és Miklós Imre elnökhelyettesnek külön üdvözletét is tolmácsolta. — Gálfalvi főgondnok méltatta az egyezményt, amelyről örömmel állapította meg, hogy egyházunk javára és előmenetelére szolgált, hogy biztosítéka ma is létalapjának a hívek példás áldozatkészsége mellett, hogy biztos támasztéka jelenünknek annak érdekében, hogy jövendőnket minél inkább a magunk erejére támaszkodva tudjuk megépíteni. Egész vallásközösségünk mélységes háláját tolmácsolta népköztársaságunk kormányzata és annak képviselője az állami egyházügyi hivatal felé, örömét fejezve ki, hogy egyezményünk kitűnően megállta a próbát és elmélyítette egyházunk híveinek bizalmát kormányzatunk és szocializmust építő társadalmunk, népünk iránt, melynek öntudatos és építő tagjai vagyunk és leszünk mindannyian. Veress Pál az egyházügyi hivatal nevében üdvözölte a közgyűlést. A sevélyes köszöntésre Pethő István püspöki helynök válaszolt, megköszönve a mondottakat és a jókívánságokat. A püspöki helynök hangsúlyozta, hogy amit az egyezményben leírtunk, azt a gyakorlatban is mindenkor valóra akarjuk váltani. Az egyházügyi hivatal elnöksége és egész kormányzatunk felé, tiszteletünk és szeretetünk tolmácsolását kérte. Mielőtt a közgyűlés ülését az elnökség elnapolta volna, Ferencz József főgondnok szólt közgyűlésünk második kardinális kérdéséről és annak jelentőségéről. A béke ügyéről volt szó. Hangsúlyozta, hogy annak az unitárius egyháznak, mely a Dávid Ferenc-i szellem hagyományait őrzi, nem is lehet más útja és harca, mint a béke útja és az Ate való küzdelem. Amikor a világon mindenütt éppen az unitárius szellemi nagyságok a béke ügyének legkövetkezetes harcosai, a népek megbékélésének szószólói, akkor mi magyar unitáriusok sem maradhatunk a hátsó sorokban. Albert Schweitzer békeszózatai, unitárius aktív lelkészek munkája a békevilágtanácsban, világszövetségünk chicagói kongresszusának határozatai mind arról tanúskodnak hogy az unitáriusok mindenütt a világon felismerték miként a mi is korunk legfontosabb feladatát, a béke megteremtésének feltétlen szükségességét. És milyen örömmel fűzzük hozzá most a főgondnok szavaihoz azt a tényt is, miszerint azt sem tartjuk véletlennek, hogy amerikai unitárius testvéreink egyik prominens személyisége, az unitárius Stevenson az, aki éppen napjainkban száll síkra a hidegháború felszámolása érdekében hazájában és elfogulatlan barátsággal és megbecsüléssel fogadja kimagasló vendégét a Szovjetunió első miniszterelnökhelyettesének személyében! És végül közgyűlésünknek a harmadik hangsúlyi pontjáról is szólni kívánunk még. Egy új vonással lett gazdagabb a közgyűlés lefolyása. A hagyományos közgyűlési istentiszteleten és a szeretet-vendégségen kívül, most első ízben függesztette fel az elnök az ülést a másodnapi tárgyalás rendjén déli 12 órakor, hogy az ülésteremből a közgyűlés tagjai visszasiessenek a templomba, ahol a jelenkor tudományos világa egyik képviselőjének előadását hallgassák meg. Mély és jelképes értelme van ennek az eseménynek. Az unitárius egyház melynek tagjai a jézusi parancs értelmében „minden értelmükkel is” szolgálni és szeretni akarják az Istent és az embert, vallásos életük dolgaival foglalkozva, megszakítják tanácskozásukat és a templomban, szót adnak a kor tudományának, mert a hit mellett a tudást is Isten ajándékának vallják és arra a folytonos isteni kinyilatkoztatásra is figyelmeztetni akarnak, amely a tudomány igazságainak nyelvén szól az emberhez. Ez alkalommal László Gyula professzor remek és lebilincselő előadását hallgattuk végig magyarságunk származási kérdéseiről. Termésetesen voltak közgyűlésünknek vitái és véleménykülönbségei is. Gondolatok, szavak, szenvedélyek nyilatkozak meg, de most valóban „parlamentárisan” és hívő emberekhez illően s ez legyen záloga jövendő munkánknak is. R. F. I. UNITÁRIUS ÉLET 1