Unitárius Élet, 1987 (41. évfolyam, 1-6. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Aggodalom és féltés él szívünkben — Nyilatkozat — Mi, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak (református, evangélikus, baptista, metodista, ortodox és a Szabadegyházak Tanácsa), valamint a Magyar Unitárius Egyháznak a vezetői az alábbi nyilatkozatot tesszük: Öröm és hála tölti el szívünket afölött, hogy a történelmi viharok által szétszórt magyarok között a kapcsolatok az utóbbi esztendőkben reményt keltően fejlődtek és mélyültek. Mindez az ősi hagyomány, a közös kultúra, a gazdag történelmi örökség és az édes anyanyelv iránti ragaszkodásban, nem utolsó sorban pedig a közös hitben gyökerezik. Több reményteljes jelét láttuk ennek az utóbbi időben: gazdagodik az Anyanyelvi Konferencia munkája, új kapcsolatok létesülnek hazai és külföldi magyar tudósok, közgazdászok, orvosok és mások között, így válik egyre színesebbé az óhazában és a világ számos országában élő magyarok közötti szellemi-lelki kulturális érintkezés. Egyházaink tekintetében szintén számos szép eredményről adhatunk számot; kialakultak a lelkészcserék, diákcserék, gyülekezetlátogatások. Ezeknek az érintkezéseknek kiemelkedő eseményei voltak a Debreceni Református Kollégiumi Kántus 1986 tavaszán tett észak-amerikai hangverseny-körútja, a Lutheránia Énekkar és a Baptista Egyház kórusának külföldi hangversenyei. Mindezért legyen Istené a dicsőség, akit a zsoltáríró szavával így magasztalunk: „Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme és nemzedékről nemzedékre való az ő hűséget” (Zsolt 100,5). Örömünket nem csökkenti, sőt növeli az, hogy noha a világ különböző területén élő és mi, az anyaországban élő magyarok némely kérdésben eltérő véleményen vagyunk is, igyekszünk szót érteni egymással. Kapcsolatainkat a párbeszédkészség jellemzi, amelynek mély motívuma az, hogy mindnyájan megbecsüljük és komolyan vesszük a közös örökséget. Meggyőződésünk, hogy ehhez a drága örökséghez való ragaszkodásunk és a gondviselő Istenbe vetett közös hitünk olyan erős, hogy a nézetkülönbségeket is el tudja hordozni. Azért is rendkívül fontosnak tartjuk az óhazai és a szétszórtságban élő magyarok kapcsolatainak erősítését, mert valamennyien érezzük az egész emberiség jövőjét fenyegető nukleáris katasztrófa veszélyét. Tudjuk, hogy kapcsolataink erősítése — noha szerény keretek között is — szerves része a népek, a nemzetek közötti bizalom és békesség építésének. A békesség megőrzésére irányuló törekvésnek komoly jeleit látjuk hazánk nemzetközi kapcsolatainak fejlődésében. Hazánk a Kelet és Nyugat közötti eleven, az enyhülést és a bizalmat építő, sokoldalú érintkezések szószólója. Mindez abból a felismerésből fakad, hogy az olyan kis országoknak, mint mi is vagyunk, jelentős szerepe lehet a nemzetközi bizalom és megértés kialakításában. Bizonyára ezért nőtt meg és fokozódik a hazánk iránti nemzetközi érdeklődés. Nemzeti történelmünknek sajátos és szomorú fejleménye, hogy hazánktól távol sok országban szétszórtan — diaszpórában — és a szomszédos országokban nagyobb számban és egy tömbben élnek magyarok. Valljuk, hogy a magyarság és kultúránk részei, hordozói és őrzői ők is. Ezért érzünk felelősséget sorsukért. E felelősségtől indíttatva azt kívánjuk, legyenek államuknak jó polgárai, hogy így összekötő kapocs és híd lehessenek Magyarország és országaik között. Különösképpen fontos ez a hazánkkal szomszédos, történelmileg egymásra utalt és a jelenben a szocialista fejlődés útját járó népek esetében. Tudjuk, hogy nagy türelemre, kölcsönös megértésre és sok jó szándékra van szükség, s azért imádkozunk, hogy ez meglegyen mindnyájunkban. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy aggodalom és féltés él szívünkben, mert kedvezőtlen híreket kapunk, és személyesen is tapasztalunk szomorú jelenségeket a Romániában élő magyarok helyzetében, amely szomszédos országhoz évszázados történelmi kapcsolatok fűznek bennünket. Ezeknek a kapcsolatoknak a szálai különösen is erősek a Romániában élő magyar kisebbséggel. Hiszen a számos családi, rokoni, baráti kapocs az ott élő és az itthoni magyarság között létező valóság. Amikor hangot adunk aggodalmainknak és félelmünknek, azt is elmondjuk, hogy nagyra értékeljük azokat a testvéri érintkezéseket, amelyeket egyházaink a Román Ortodox Egyházzal és más, Romániában élő egyházakkal létesítettek. Meggyőződésünk, hogy ők velünk együtt osztoznak az egymás terhe hordozásának és a békéltetés szolgálatának felelősségében, „így töltsén be a Krisztus törvényét” (Gál 6,2), így tudunk hozzájárulni az országaink határain belüli és a népek közötti megbékéléshez. Elutasítjuk azonban azokat a nem tiszta szándékú törekvéseket, amelyek céljai induljanak akár itthonról, akár külföldről — a zavarkeltés és a békétlenség népeink között. A keresztények legnagyobb kiváltsága — éljenek bár Keleten vagy Nyugaton, Északon vagy Délen — az imádság szolgálata. Ezért hordozzuk imádságunkban az egész világ békességét, minden embert, valamennyi keresztényt, és különösen most, Krisztus születésének ünnepén, a tőlünk nagyon, vagy kevésbé távolra szakadt magyarokat. Hisszük, hogy az imádságnak ez a szolgálata kölcsönös; ők is könyörgésben gondolnak ránk, osztozva gondjainkban és reménységeinkben. Karácsony a szeretet ünnepe. „A soha el nem fogyó szeretet” (1kor 13,8) jegyében az apostol szavaival fejezzük be jókívánságainkat és reménységeinket: „Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget és lerontotta a közbevetett választófalat... És eljővén, békességet hirdetett néktek, a távolvalóknak és a közelvalóknak” (Ef 2,14-17). A Magyarországi Református Egyház nevében: DR. TÓTH KÁROLY püspök, a Zsinat lelkészi alelnöke A Magyarországi Baptista Egyház nevében: VICZIÁN JÁNOS elnök A Szabadegyházak Tanácsa nevében: DR. SZAKÁCS JÓZSEF elnök A Magyarországi Unitárius Egyház nevében: DR. FERENCZ JÓZSEF püspök A fenti nyilatkozat szövege a Reformátusok Lapja és az Evangélikus Élet 1985. évi karácsonyi, a baptista Béke hírnök 1987. évi januári számában, a Római Katolikus Püspöki Kar hasonló szellemű pásztorlevele az Új Ember 1987. évi januári számában jelent meg. A Nyilatkozat szövegét, vagy annak egyes részeit számos külföldi egyházi és világi sajtóorgánum is közölte. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében: DR. NAGY GYULA püspök A Magyar Methodista Egyház nevében : HECKER FRIGYES szuperintendens A Magyar Ortodox Egyház nevében: DR. BERKI FERIZ esperes-adminisztrátor UNITÁRIUS ÉLET 3