Unitárius Élet, 1987 (41. évfolyam, 1-6. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Aggodalom és féltés él szívünkben — Nyilatkozat — Mi, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csa tagegyházainak (református, evangélikus, baptista, metodista, ortodox és a Szabadegyházak Tanácsa), vala­mint a Magyar Unitárius Egyháznak a vezetői az alábbi nyilatkozatot tesszük: Öröm és hála tölti el szívünket afölött, hogy a törté­nelmi viharok által szétszórt magyarok között a kapcso­latok az utóbbi esztendőkben reményt keltően fejlődtek és mélyültek. Mindez az ősi hagyomány, a közös kultúra, a gazdag történelmi örökség és az édes anyanyelv iránti ragaszkodásban, nem utolsó sorban pedig a közös hitben gyökerezik. Több reményteljes jelét láttuk ennek az utóbbi időben: gazdagodik az Anyanyelvi Konferencia munkája, új kapcsolatok létesülnek hazai és külföldi magyar tudósok, közgazdászok, orvosok és mások között, így válik egyre színesebbé az óhazában és a világ számos országában élő magyarok közötti szellemi-lelki kultu­rális érintkezés. Egyházaink tekintetében szintén számos szép eredményről adhatunk számot; kialakultak a lel­készcserék, diákcserék, gyülekezetlátogatások. Ezeknek az érintkezéseknek kiemelkedő eseményei voltak a Deb­receni Református Kollégiumi Kántus 1986 tavaszán tett észak-amerikai hangverseny-körútja, a Lutheránia Énekkar és a Baptista Egyház kórusának külföldi hang­versenyei. Mindezért legyen Istené a dicsőség, akit a zsoltáríró szavával így magasztalunk: „Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme és nemzedékről nemzedékre való az ő hűséget” (Zsolt 100,5). Örömünket nem csökkenti, sőt növeli az, hogy noha a világ különböző területén élő és mi, az anyaországban élő magyarok némely kérdésben eltérő véleményen va­gyunk is, igyekszünk szót érteni egymással. Kapcsola­tainkat a párbeszédkészség jellemzi, amelynek mély mo­tívuma az, hogy mindnyájan megbecsüljük és komolyan vesszük a közös örökséget. Meggyőződésünk, hogy ehhez a drága örökséghez való ragaszkodásunk és a gondviselő Istenbe vetett közös hitünk olyan erős, hogy a nézet­­különbségeket is el tudja hordozni. Azért is rendkívül fontosnak tartjuk az óhazai és a szétszórtságban élő magyarok kapcsolatainak erősítését, mert valamennyien érezzük az egész emberiség jövőjét fenyegető nukleáris katasztrófa veszélyét. Tudjuk, hogy kapcsolataink erősítése — noha szerény keretek között is — szerves része a népek, a nemzetek közötti bizalom és békesség építésének. A békesség megőrzésére irányuló törekvésnek komoly jeleit látjuk hazánk nemzetközi kapcsolatainak fejlődé­sében. Hazánk a Kelet és Nyugat közötti eleven, az eny­hülést és a bizalmat építő, sokoldalú érintkezések szó­szólója. Mindez abból a felismerésből fakad, hogy az olyan kis országoknak, mint mi is vagyunk, jelentős szerepe lehet a nemzetközi bizalom és megértés kialakítá­sában. Bizonyára ezért nőtt meg és fokozódik a hazánk iránti nemzetközi érdeklődés. Nemzeti történelmünknek sajátos és szomorú fejle­ménye, hogy hazánktól távol sok országban szétszórtan — diaszpórában — és a szomszédos országokban na­gyobb számban és egy tömbben élnek magyarok. Valljuk, hogy a magyarság és kultúránk részei, hordozói és őrzői ők is. Ezért érzünk felelősséget sorsukért. E felelősségtől indíttatva azt kívánjuk, legyenek államuknak jó polgá­rai, hogy így összekötő kapocs és híd lehessenek Magyar­­ország és országaik között. Különösképpen fontos ez a hazánkkal szomszédos, történelmileg egymásra utalt és a jelenben a szocialista fejlődés útját járó népek eseté­ben. Tudjuk, hogy nagy türelemre, kölcsönös megértésre és sok jó szándékra van szükség, s azért imádkozunk, hogy ez meglegyen mindnyájunkban. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy aggodalom és féltés él szívünkben, mert kedvezőtlen híreket kapunk, és szemé­lyesen is tapasztalunk szomorú jelenségeket a Romániá­ban élő magyarok helyzetében, amely szomszédos ország­hoz évszázados történelmi kapcsolatok fűznek bennünket. Ezeknek a kapcsolatoknak a szálai különösen is erősek a Romániában élő magyar kisebbséggel. Hiszen a szá­mos családi, rokoni, baráti kapocs az ott élő és az itthoni magyarság között­­ létező valóság. Amikor hangot adunk aggodalmainknak és félelmünk­nek, azt is elmondjuk, hogy nagyra értékeljük azokat a testvéri érintkezéseket, amelyeket egyházaink a Román Ortodox Egyházzal és más, Romániában élő egyházak­kal létesítettek. Meggyőződésünk, hogy ők velünk együtt osztoznak az egymás terhe hordozásának és a békéltetés szolgálatának felelősségében, „így töltsén be a Krisztus törvényét” (Gál 6,2), így tudunk hozzájárulni az orszá­gaink határain belüli és a népek közötti megbékéléshez. Elutasítjuk azonban azokat a nem tiszta szándékú törek­véseket, amelyek célja­i induljanak akár itthonról, akár külföldről — a zavarkeltés és a békétlenség népeink között. A keresztények legnagyobb kiváltsága — éljenek bár Keleten vagy Nyugaton, Északon vagy Délen — az imádság szolgálata. Ezért hordozzuk imádságunkban az egész világ békességét, minden embert, valamennyi ke­resztényt, és különösen most, Krisztus születésének ün­nepén, a tőlünk nagyon, vagy kevésbé távolra szakadt magyarokat. Hisszük, hogy az imádságnak ez a szolgá­lata kölcsönös; ők is könyörgésben gondolnak ránk, osztozva gondjainkban és reménységeinkben. Karácsony a szeretet ünnepe. „A soha el nem fogyó szeretet” (1kor 13,8) jegyében az apostol szavaival fejezzük be jókívánságainkat és reménységeinket: „Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetsé­get és lerontotta a közbevetett választófalat... És eljővén, békességet hirdetett néktek, a távolvalóknak és a közel­­valóknak” (Ef 2,14-17). A Magyarországi Református Egyház nevében: DR. TÓTH KÁROLY püspök, a Zsinat lelkészi alelnöke A Magyarországi Baptista Egyház nevében: VICZIÁN JÁNOS elnök A Szabadegyházak Tanácsa nevében: DR. SZAKÁCS JÓZSEF elnök A Magyarországi Unitárius Egyház nevében: DR. FERENCZ JÓZSEF püspök A fenti nyilatkozat szövege a Reformátusok Lapja és az Evangélikus Élet 198­5. évi kará­csonyi, a baptista Béke hírnök 1987. évi januári számában, a Római Katolikus Püspöki Kar hasonló szellemű pásztorlevele az Új Ember 1987. évi ja­nuári számában jelent meg. A Nyilatkozat szövegét, vagy annak egyes részeit számos külföldi egyházi és világi sajtóorgánum is kö­zölte. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében: DR. NAGY GYULA püspök A Magyar Methodista Egyház nevében : HECKER FRIGYES szuperintendens A Magyar Ortodox Egyház nevében: DR. BERKI FERIZ esperes-adminisztrátor UNITÁRIUS ÉLET 3

Next