Unitárius Élet, 2015 (69. évfolyam, 1-6. szám)
2015-01-01 / 1. szám
Utak... Az új évben az ember a számvetés mellett a változás óhaját és lehetőségét is kifejezésre juttatja. Ilyenkor születnek a fogadalmak, mi az, amit másképpen szeretnénk a jövőben, mi az, amit nem óhajtunk tovább vinni eddigi utunkon, vagy akár mindent magunk mögött hagyva, teljesen új útra kívánunk lépni, ahol úgy véljük, hogy könynyebbek lesznek a terheink. Jézus tanításában a keskeny és a széles útról beszél. Az út, az útonjárás az ember erkölcsi magatartásának szimbóluma. Jézus-követőként a számvetés pillanatában elgondolkodunk: mi vajon melyik úton jártunk? A változás lehetőségét mérlegelve, azt kérdezzük: Isten felé, Istenhez vezető utat keresünk, vagy csak önnön érdekeinket nézzük, hogy nekünk könnyebb legyen? A tettek számítanak, nem a szavak. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy az ember úgy gondolkodik vagy beszél mint Jézus, hanem, hogy hozzá hasonló módon cselekszik. A keskeny út „szűkösségéből" fakadóan, kevésbé feltűnő és nyilvánvaló, ezért az ember nem mindig veszi észre. Kereséséhez és felfedezéséhez néha az egyéni törekvéseket háttérbe szorító elkötelezettség és bátorság szükségeltetik. Az élet keskeny útjára térni a tanítványság tettekben való kifejezését jelenti, hiszen ez az egyetlen út, amely, ha nem is nagyon komfortos, de oda visz, ahol az Élet méltó erre a névre. Kriza János Ajánló a tartalomból: • Hétköznapi evangélium • A dunapataiji unitárius egyázközség megalakulása • 125 éves a Nagy Ignác utcai templom • Fény a Bibliában (II. rész) • Farkas Weltmann Éva versei • Egyházközségeink életéből • A nők szerepe egyházunkan