Kévekötés, 1930-1931 (2. évfolyam, 4. szám)

1930-08-01 / 4. szám

1930 augusztus Kévekötés rétegekből idővel termékeny talaj válik arra, hogy a közös célok bennük megfoganhassanak , és a jövő társadalma világba szökkenhessen. Mert jó magyar és jó unitárius lehet az, aki öntudatos ,székely, vagy öntudatos munkás, de mennyivel kevésbé tételezhet­jük fel ugyanezt arról, aki nem érez együtt a vele egy sorsban élő emberi közösséggel. Nekünk pedig munkás földművelőkre, öntudatosan dolgozó iparo­sokra és kereskedőkre, továbbá jól képzett és széles látókörű intellektuelekre van szükségünk, mert csak az lehet a jövő társadalmának öntudatos tagja, aki a maga osztályegyéniségének teljes kifejtésével tette magát méltóvá arra, hogy a közös társadalom­építő munkában részt vehessen. Adva van Erdélyben hozzávetőlegesen húszezer unitárius fiatal. Ennek több mint háromnegyed része falun él és földmíveléssel foglalkozik, a fennmaradt rész körülbelül egyenlő arányban oszlik meg a vá­rosi iparos-kereskedő és intelektuel osztály között. Az ilyen arányú osztálytagolódással még nem vetett számot ifjúsági mozgalmunk. A D. F. E. I. K. első kezdete, egy szűkebb körű, Kolozsváron tanuló főis­kolai hallgató csoportból állott, mely 1900 tavaszán jött először össze világnézeti, vallásos és egyházi re­formgondolatok megvitatására. Az 1929-ben formáli­san megalakult Egyetemes Szervezet eddig szinte kizárólagosan a falufejlesztés terén fejlett ki munkás­ságot, míg­ az értelmiségi és iparos-kereskedő ifjúság megszervezése a jövő feladata. A nagyajtai konfe­renciától várjuk a felrajzolt problémák elvi tisztázását és az újonnan életbe léptetendő alapszabállyal sze­­retnék kiegyensúlyozni azokat az aránytalanságokat, melyek mozgalmunk eddigi történetében mutatkoztak. Ez a konferencia bizonyára új ütközőpontok megmérkőzése lesz, de fel fogja tárni régóta fájó sebeinket is. Ami az elvi harcot illeti, bátran nézünk eléje, mert élet csak ott van, ahol ellentétekből szű­rődik le a haladás útja. A jövőbe pedig, hitünk szerint, azok a gondolatok fognak átmentődni, me­lyek új, életerősebb szívveréssel tudják irányítani ifjú­sági mozgalmunk vérkeringését a munkába? Habár az előadásokat változatosság és gyakorlati célok kedvéért nem a logikus sorrend­ben csoportosítottuk, mégis kiérezhető az alap­gondolat : Lőrinczi László ismerteti a falusi ifjúság problémáit (péntek), Balázs Ferenc foglalja össze a végén, hogy mit kell tennünk ezeknek a problémák­nak a megoldása felé (vasárnap este); Szabó Samu beszél arról, hogy miként lehetne bevonni az elszi­getelt iparos-kereskedő ifjúságot a közös egyházi munkába (péntek); Szent-Iványi Sándor a modern unitárizmus körvonalait vázolja fel, melynek kitöltése a fiatal papokra és papnövendékekre vár (szombat) ; Gyergyai Judit a leányokat vonja be a belső egy­házi misszióba (szombat), végül Lőrinczi Elek a ta­nítóságnak a jövő egyházi életében betöltendő fel­adatairól ad elő (péntek). Ha az ilyen csoportosítás­ban és a fent vázolt elvek figyelembevételével hall­gatjuk végig a konferenciát, bizonyára teljes és ke­­rek képet fogunk nyerni ifjúsági mozgalmunk legújabb fázisáról. Mikó Imre: A konferencia margójára. A dicsőszentmártoni konferencián általános cél­kitűzésűl az „Isten országa e földön“ kiépítését rész­leteztük a hozzá vezető utak kapcsán: ép test, ép lé­lek , tudás, szeretet, szépség, vallás, jólét. Míg ottan inkább elvont és elméleti fejtegetéseket kaptunk, — mint ahogy a téma azt is hozta magával,— addig Nagyajtán sokkal gyakorlatibb és konkrétebb kérdé­sekkel fogunk foglalkozni. Az összes előadások közös címe ez lehetne: Hogyan kapcsolhatjuk be a társa­dalmi osztályokba tagolt unitárius ifjúságot saját érdekeiknek szolgálatán át a közös társadalom­építő Tudnivalók a konferenciáról. Az egyházközségi D. F. E. I. K.-ök figyelmébe. 1. A konferencia megnyitásának napján az Egye­temes Szervezet évi jelentése után külön számot tar­tottunk fenn az egyházközségi egyesületek beszámo­lójának. Kérjük tehát a kongresszuson megjelenő megbízottakat, hogy hozzanak magukkal egy-egy rö­vid beszámolót egyesületük évi munkájáról s azt a megnyitó ünnepélyen sorban olvassák fel. Ez a be­számoló tartalmazza azt, hogy hány tagból áll és kik­nek a vezetése alatt működik körük, az elmúlt év fo­lyamán (1929. októbertől 1930. júniusig) milyen mun­kásságot fejtettek ki, járt-e náluk a vetítőgép és mi­lyen sikerrel, olvassák-e a kévekötést, és van-e va­lami különös kívánságuk, amit az Egyetemes Szerve­zet teljesíthet. A jelentéseket lehetőleg úgy kell el­készíteni, hogy azokból egy példány az Egyetemes Szervezet tulajdonában maradhasson. 2. A dicsőszentmártoni konferencián elfogadott alapszabály értelmében minden egyházközségi ifjú­sági kör évente tagonként 1 lejjel járul hozzá az Egyetemes Szervezet költségeihez. Kérjük a konfe­rencián megjelenő kiküldötteket, hogy ezt az össze­get is hozzák magukkal. Ha valamelyik egyházközségi egyesület nem tudna a konferenciára képviselőt küldeni, úgy az évi jelentési és az egy­lejes hozzájárulásokat Ürmösi Károly pénztáros címére kérjük elküldeni: Cluj— Kolozsvár, Liceul Unitarian, Calea Victoriei 12. Kik vehetnek részt a konferencián? A szé­­kelykeresztúri első konferencián az az elv uralkodott, hogy mindenki részt vehet, mindenki felszólalhat és mindenki szavazhat, Dicsőszentmártonban már csak bizonyos megszorítással alkalmaztuk ezt az elvet, a 3. oldal.

Next