Üst, 1971 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1971-10-27 / 20. szám
A Szovjetunió békeoffenzívája Az SZKP 24. kongresszusán elfogadott békeprogram osztatlan és pozitív visszhangot keltett világszerte. Érthető ez, ha figyelembe vesszük e program lendületét és jelentőségét, az egyetemes béke fenntartásának szinte valamennyi létfontosságú szempontját felöleli : — Meg kell szüntetni a háborús tűzfészkeket és a kollektív biztonság elvének megvalósulásáig el kell kerülni az államok közötti katonai konfliktusokat. • — A szembenállás legveszedelmesebb térségeiben lépéseket kell tenni a katonai feszültség enyhítésére és be kell tiltani az összes tömegpusztító fegyverfajtákat. — Fel kell számolni a gyarmatosítást és fajüldözést. Minden irányban fejleszteni kell az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködést abból a célból, hogy megoldják a legfontosabb gazdasági és technikai problémákat. A program elfogadása utáni rövididejű, alig félesztendei szovjet diplomáciai tevékenység rávilágít, hogy az SZKP és a szovjet kormány nem sajnálta erejét és békés kezdeményezéseit annak érdekében, hogy enyhítse a feszültséget és orvosolja az egész nemzetközi politikai légkört. A világ békeszerető erői nemrégen üdvözölték a szovjet—egyiptomi és a szovjet—indiai barátsági és együttműködési szerződéseket, amelyek kétségtelenül előmozdítják a helyzet stabilizálódását és a béke ügyét a Közel-Keleten és Ázsiában. A békeszerető népek még két megállapodást nyugtáztak megelégedéssel: a Szovjetunió és az Egyesült Államok 1971. szeptember 30-án Washingtonban aláírta a nukleáris fegyverek véletlen, vagy nem szankcionált alkalmazása következtében keletkezhető nukleáris háború veszélyének csökkentését célzó megállapodást, valamint a szovjet—amerikai közvetlen összeköttetés, a ,,forró drót" tökéletesítését előmozdító egyezményt a speciális távközlési szputnyikok felhasználásával. Mindkét megállapodás első kézzelfogható eredménye azoknak a tárgyalásoknak, amelyek a stratégiai fegyverzet korlátozása tárgyában 1969-ben kezdődtek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, — első lépések a jó, a helyes irányba. Azt bizonyítják, hogy ahol megvan az akarat, a jóakarat, ott mindig pozitív eredmények érhetők el még a legbonyolultabb problémák megoldásában is. A szovjet békeoffenzíva széles frontot alakított ki Európában is, ahol a militarizmus és revansizmus erői, makacs ellenállásuk ellenére, visszavonulásra kényszerülnek békeszerető erők hatalmas nyomásáara. A Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyoldalú megállapodás, Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Willi Brand nyugatnémet kancellár krimi találkozója, Brezsnyev jugoszláviai, magyarországi és bulgáriai látogatása, esedékes párizsi vizitje — jelentős hozzájárulás az európai béke szilárdításához. Ratifikálás előtt áll a szovjet— nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés. Aktivizálódtak az előkészületek az európai biztonsági értekezlet összehívására. Lehet, hogy a küzdelem még hosszú és nehéz lesz, de a tartós béke biztosítása egészében véve Európában mégis kedvező távlatokkal kecsegtet. Az európai országok túlnyomó többsége síkraszállt annak az európai biztonsági és együttműködési értekezletnek az összehívása mellett, amelyet a Szovjetunió és más szocialista ország javasolt. Természetesen vannak még politikai erők — neonácik és revansisták Nyugat-Németországban, hadiipari komplexumba tömörült militaristák az Egyesült Államokban, konzervatív körök Angliában, — amelyek minden áron — ha különböző módon is — meg szeretnék hiúsítani az európai értekezletet. Ezekben a körökben ugyanis nagyon jól tudják, hogy egy sikeres európai értekezlet feltétlenül enyhítené a feszültséget a kontinensen, hozzájárulna a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséhez, végső soron pedig a NATO és a Varsói Szerződés szervezetének felszámolásához. Ez az, amit minden áron el szeretnének kerülni. Az európai szocialista államok és békeszerető erők akarata és elszántsága azonban erősebb a béke ellenségeinek minden cselszövésénél. Az európai értekezlet összehívása annyira aktuális, hogy minél előbb és haladéktalanul meg kell kezdeni a kétoldalú és többoldalú előkészítő tárgyalásokat. A halogatásnak semmi körülmények között nincs helye' Normann Borogyin (APN) A „Munkásőr" sajtótájékoztatója A „Munkásőr” szerkesztő bizottságának két tagja október 20-án, a Mező Imre munkásőr zászlóaljnál sajtóankétot tartott. Az ankét során kérték a lap olvasóit, főleg a munkásőrőket, hogy a lap szerkesztésével kapcsolatos észrevételeiket mondják el, alhoz adjanak segítséget. Tekintettel arra, hogy ezt a lapot a munkásőrökön kívül széles körben azok családtagjai is olvassák, azon túl, hogy bizonyos mértékig szakmai jellegű, — szól a szélesebb néptömegekhez is. A hozzászólók a lapot egyértelműen színesnek, változatosnak ítéltek meg. Hiányosságként vetették föl, hogy a dunaújvárosi munkásőrökkel, a mindennapos tevékenységükkel keveset foglalkoznak. Nagyra becsülték a lap kiképzési tájékoztatóit, melyek nagy segítségére vannnak a parancsnokoknak, akik a leírtakat a kiképzések során hasznosítani tudják. Úgy találták, hogy a MUNKÁSŐR és a vezető napilapok keveset foglalkoznak e fontos pártmunkával, pedig vannak problémák. Több gazdasági területről tapasztalható, hogy a középszintű vezetők a munkásőr-tevékenységet folytató dolgozóikat elmarasztalják, illetőleg nem nézik jó szemmel, annak ellenére, hogy áldozatos pártmegbízatásuk mellett szakmai munkájukat is becsülettel ellátják. Több hasznos tapasztalattal, tanáccsal éltek a hozzászólók. Igyekeztek hozzászólásaikkal a lap szerkesztéséhez hozzájárulni, annak színvonalának növelését elősegíteni. Jogos igényként felmerült az a kérés is, hogy a helyi lapok főleg az üzemi lapok a munkásőrök mindennapi munkájával többet foglalkozzanak; ismertessék meg az üzemek kollektíváját a munkásőrök mindennapos, példamutató munkájával és nehéz szolgálati tevékenységükkel. Ulllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllllll A „ Kohó-és gépipar ’66-’75” Ezzel a címmel rendezett nagysikerű kiállítást a KGM Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézet, a Technika Házában.. A kiállításon a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó 44 vállalat adott számot a harmadik ötéves tervben elért fejlődésről, és ismertette a negyedik ötéves tervben sorra kerülő fejlesztést. Megyénk vállalatai közül a Videoton Gyár mutatta be színes televízió készülékeit, sztereó rádióit, valamint a számítógépek bonyolult miniatűr alkatrészeit. A kiállítás ideje alatt több napon kérészéül filmvetítésekre is sor kerül. A filmprogramban a vállalatok kilított gyártmányait ismertették. November 7-én, a szovjet városok és a falvak lakói minden évben részt vesznek az ünnepi felvonuláson. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója kedves ünnepe a szovjet emberek millióinak, és ugyanakkor az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra eredményeinek seregszemléje. Több mint negyven éve a „pjatyiletkák” (ötéves tervek) határozzák meg a feladatokat, egy-egy mérföldkövét jelölve ki az ország fejlődésének. A transzparenseken kisebb-nagyobb kollektíva felajánlásait tükröző jelszavak: „Határidő előtt teljesítjük az ötéves tervet", „Négy év alatt öt évet”, „Túlteljesítjük az első ötéves tervév feladatait.’’. Az Októberi Forradalom 54. évforduló lesz a kilencedik ötéves terv első ünnepe, amelyen felmérik a XXIV. kongresszus célkitűzéseinek részarányos teljesítését. Az év eleje óta eltelt hónapok a szocialista gazdaság fejlődésének egyre gyorsuló üteméről tanúskodnak. A júliusban nyilvánosságra hozott szovjet statisztikai adatok szerint az első félévi tervfeladatokat szinte mindenütt túlteljesítették. A foglalkoztatottak száma két és fél millióval nagyobb volt, mint az előző év azonos időszakában, de ami ennél is fontosabb a szocialista termelés hatékonysága fokozottabb HÚSZÉVESEK Sárguló fényképek között lapozgatok, a vasmű történeti múzeumában. Múzeumi dokumentumok ma már a húsz évvel ezelőtti fényképfelvételek. Fiatal gyárunk történetében pirosbetűs ünnep 1951. november 7-e. Ezen a napon csapoltak először az öntöde kupolókemencéjéből és végezték el az első öntést. A korabeli újságok hosszas tudósításokban számoltak be a nagy eseményről. A Magyar Távirati Iroda fotóriporterei sem sajnálták a filmet. Történelmi hűséggel rögzítették a csapolás időpontját is. Tizenkét óra harmincöt perckor csapott először a kupolókemencéből Borovszky Ambrus elvtárs, vállalatunk vezérigazgatója, aki akkor a NER vezérigazgató-helyettese volt. A csapolást nagygyűlés követte a mechanikai üzemben, melynek végén 100 sztahanovista jelvényt osztottak ki az üzem építésében részt vett 15 vállalat dolgozóinak. Kevesen vannak ma már „20 évesek” olyanok, akik az első öntéstől kezdve, mindvégig az öntödében dolgoznak. Közülük beszéltem néhánnyal. Azt akartam megtudni, hogyan emlékeznek a hőskorra, mi változott az elmúlt húsz év során és mi volt az az erő, amely ilyen tartósan az üzemhez kötötte őket. Elsőként Göncz István szárítókemence-kezelő válaszolt: — Sokan dolgoztunk akkor az öntödében, voltunk vagy háromszázan, pedig a havi teljesítmény sokkal kevesebb volt, mint most, a minőség is gyengébb volt a mainál. Emlékszem, akkor még igen sok selejtet gyártottunk. Persze, mások voltak akkor a feltételek is. Bármennyire is panaszkodunk most, hogy nehéz a munka az öntödében, mégis az az igazság, hogy sok változás történt. A rácsnál például 14 ember kalapáccsal törte a döngölt homokot. Ma már ez a munka teljesen gépesített. Miért maradtam itt? Soha nem fogalmaztam meg még önmagamnak erre a kérdésre választ. Az biztos, hogy engem most húsz év után is minden csapolásnál elbűvöl az izzó vas vörös fénye. Szeretek itt. Megszoktam az embereket, talán ezért tartozom az öntöde törzsgárdájához. Az öntödében most 29 nő dolgozik. Közülük legrégebben Barkóczi Józsefné, aki 1951. október 17-én került az üzembe. Munkaköre: magkészítő. — Sok nő volt akkor is az önötödében, közülük csak én maradtam meg. Az egy-két évvel később jöttek közül többen is vannak. Eleinte bizony nehéz volt. Közismert, hogy az önzők elég nyers emberek. Bizony, az első időszakban sokszor sírva fakadtam. Mégis maradtam, mert megszerettem a szakmát. Az évek során könnyebbé vált a munka, és csökkent a munkaidő is. Az első időszakban még napi nyolc órát dolgoztunk, most pedig már három szabad szombatunk is van! A nők a szabad szombatot igazán sokra értékelik. Ezt valószínűleg Barkóczinénál jobban csak kevesen tudják. Hiszen saját családi gondjain kívül a többi 28 nő gondját is ismeri. Az üzem nőfelelőse: Barkócziné. Felderül az arca, amikor az első csapolásra emlékezik vissza: — Nagyon szép volt, gyönyörűen csillogott a vas ... Akkor láttam életemben először folyékony vasat. A váci úti acélcsőgyárból nyolcan jöttek egyszerre 1951. október 22-én ide, az öntödébe. Közülük ma már csak ketten vannak itt. Miskár József és Illidum Károly. Miskár elvtárs az első perctől kezdve a mai napig az üzem diszpécsere. — Pesten egy tanfolyamra jártunk, ott mondták, hogy lehet jelentkezni Sztálinvárosba. Ígérték, hogy lakást is kapunk. Ez vonzott igazán ide, hiszen Pesten egy sötét lakásban laktunk. Először munkásszálláson helyeztek el bennünket, de 1952. májusában megkaptam a háromszobás lakást. Ezután azt kérdeztem meg tőlük, tudják-e ki volt az üzemben az első sztahanovista. Fogasabbnak bizonyult a kérdés, mint gondoltam. Nem emlékeztek. Az emlékekben kutatva hosszú tanakodás után közös erővel kiszámolták, hogy eddig hét üzemvezető állt az öntöde élén. November 7-én nemcsak az öntöde ünnepel, hanem a mechanikai üzem is. Bár ennek az üzemnek nem volt ünnepélyes átadása, de a termelő munka itt is 1951-ben kezdődött meg. Az üzem alapozását 1950. októberében kezdték, és a következő év júniusában már forogtak az első gépek. A gyár akkori építői is büszkék lehetnek a mechanikai üzemre, hiszen itt alkalmazták először a kerekeken guruló állványozást. ja Az üzem legrégebbi dolgozóemlékezik — Mohácsi György: — A mechanikai üzem egyik legrégebbi dolgozója vagyok, de talán a gyár egyik legrégebbi építője is, hiszen még legelső helyen, Mohácson kezdtem építeni a vasművet. Még 1949. márciusában. A MINSZ megbízásából gyermekeket vittem üdülni a Balatonra, s amikorra visszakerültem, Mohácson megszűnt az építkezés. Sztálinvárosba 1951 április 17-én jöttem. Itt dolgozott a menyasszonyom, azért jöttem én is ide. Először az építőknél dolgoztam, a Maximenkó-közi épületek őrzik kezem munkáját. Mint építő dolgoztam a mechanikai üzemben is „Békával” döngöltem az üzem földalapját. Pálfi Istvánt, a gépgyár akkori párttitkárát még Mohácsról ismertem, ő hozott ide dolgozni. Az első évek bizony nehezek voltak. Nem volt fűtés, pufajkában dolgoztunk, üres, bitumenes hordókban égett fadarabok adták a fűtést. Olyan füst volt az üzemben, hogy sokszor a HiiMiiiiiiiiiiniiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiimiiHiiiHiiHiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiuiiiiH darus azt sem látta, hogy hova kell mennie. Neki is feltettem a kérdést: Tudja-e ki volt az üzem élő sztahanovistája? Gondolkodás nélkül válaszolt: — Utas András. Ő volt a szakoktatóm, ma már nyugdíjas. Emlékszik még az első munkagépére is. Tíz évet dolgozott rajta. Ez az esztergagép most a kokszvegyészeti gyárrészlegnél van. A helyi lap egyik írása róla szólt, így kezdődött: „A nyúlánk, fekete hajú fiatalember. ..” Nos, a fekete haj már őszbe váltott, a nyalánkság is pocakká gömbölyödött, csak a töretlen munkakedv maradt a régi. Mohácsi György megbecsült dolgozója az üzemnek, háromszor kapta meg eddig a Kiváló Dolgozó kitüntetést, negyedszer pedig október 23-án, az üzem jubileumi ünnepségén, amikor rajta kívül a húsz évesek közül még Mészáros József, Fodor Sándorné, Szíjártó Ferenc és Rapcsányi Mihály kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést, Vinczefi Gyulát pedig pénzjutalomban részesítették. Az üzem mai életéről Máté Sándor, az üzem vezetője tájékoztat. Jelenleg az üzemben 241-en dolgoznak, közülük 75 nő és 31 ipari tanuló ismerkedik a forgácsolás szakmai szépségével. A mechanika üzemben a munka ritmusát 90 gép zümmögi. Havonta több, mint 31 ezer óra forgácsolás! Nagyrészt tartalékalkatrészt gyártanak a vállalat termelőüzemeinek. Van egy gép, amelyre különösen büszkék a mechanikában. Ez az ötezres fogazógép. Ebből csak egy van az országban, itt a mechanikában. Külső vállalatoknak olyan munkákat végeznek vele, melyek exportra kerülve a Dunai Vasmű hírnevét is öregbítik. Ezen a gépen készülnek például a kikötői portáldaruk hatalmas fogaskerekei. Két üzemről szóltunk, de tulajdonképpen az egész üzemfenntartási gyárrészleg — régi nevén: Gépgyár, — születésnapját ünnepeljük november 7-én. Büszkén gondolhatunk vissza a régi Gépgyárra, hiszen ott kezdődött el először a termelőmunka a vasműben. Ez alkalomból gratulálunk a gyárrészleg minden dolgozójának! Háder László Határozott léptekkel... mértékben növekedett. A termelékenység 7 %-kal magasabb volt, messze megelőzve a foglalkoztatottak kb. 2,7 %-os növekedését. A félévet követő hónapokban az ipari termelés volumene az előző évhez képest 8,2 %-kal emelkedett. De nézzük csak meg, mi is rejlik a termelékenység 1 %-os növekedése mögött. A Szovjetunió méreteiben ez 3,1 milliárd rubel értékű többletárut eredményez. Az energetika iparban az 1 %-os termelékenységnövelés éves szinten 7 milliárd kW/ó, az olajiparban 3,5 millió tonna olaj, a kohászatban több mint 1 millió tonna acél, a pamutiparban 60 millió úv szövet többlettermelést jelent. A szovjet műszaki és közgazdasági szakemberek kiszámították, hogy a nemzeti jövedelem öt év alatt bekövetkező 37—40 %-os növekedését 80—85 %-ban a termelékenység növelésével érheti el, mindenekelőtt az új gépek és berendezések üzembeállítása, új technológiai módszerek és anyagok bevezetése, a termelési folyamatok tudományos szervezése útján. Az ötéves terv első hónapjaiban több, mint ötszáz ipari termék gyártását vezették be, mégpedig kedvezőbb paraméterekkel mint a korábban gyártott hasonló termékeket. A szovjet munkásság és a mezőgazdasági dolgozók a párt felhívására válaszolva mindent megtesznek a korszerű termelési módszerek elsajátítása és bevezetése érdekében. Az eltelt időszakban 1,8 millió újítást és találmányt vezettek be, ez 1,6 milliárd rubel megtakarítását teszi lehetővé. Ötéves tervről ötéves tervre növekszik a gazdaságilag meghódított — korábban néptelen — területek térképe. Ezek jelentős mértékben hozzájárulnak a világ első munkásparaszt államának gazdasági fejlődéséhez. A népgazdaság egyre növekvő potenciálja lehetővé teszi a gazdasági élet egyre mélyenszántóbb változásainak és sokrétűbb feladatainak megoldását, a nép kulturális és életszínvonalának szüntelen emelését. Üzembe lépett a Volgai Autógyár, a lakosság kétszer annyi gépkocsit vásárolt, mint az előző év azonos időszakában. A Szovjetunió túlszárnyalta az Amerikai Egyesült Államokat az anyagi javak beruházása területén. Jelenleg naponta átlago llllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllll san 6—7 szovjet nagyüzem kezdi meg a termelést, 8 ezer lakás készül el a városokban és a településeken, több ezer parasztház kerül átadásra. Félév alatt 580 ezer összkomfortos lakást építettek 26 millió négyzetméter lakóterülettel. Ez 1,1 millió négyzetméterrel több, mint az előző év azonos időszakában. A szovjet családok költségvetése jelentősen megváltozott. Ez év július 1-től felemelték a minimális béreket, több fizetést kapnak a vasúti dolgozók, egyidejűleg emelkedett az átlagos bérű dolgozóknak nyújtott juttatások összege is. Több pénzből gazdálkodhatnak a mezőgazdasági gépészek, az erdő- és vízgazdálkodási dolgozók, valamint a nyugdíjasok. Az intézkedések következtében a dolgozók havi átlagos jövedelme 4 %-kal emelkedett. Ugyanakkor a lakosság a társadalmi alapokból 33 milliárd — az előző év azonos időszakához képest 7%-kal több — rubellel részesedik. Ennek következtében a kiskereskedelmi forgalom szintén 7 %-kal emelkedett és elérte a 78,5 milliárd rubelt. A szovjet dolgozók maradéktalanul támogatják a párt és a kormány politikáját, mert tudják, hogy az ötéves tervek teljesítése az egész nép gazdasági és kulturális felemelkedését szolgálja. Jurij Sebalin az APN tudósítója