Üst, 1977 (23. évfolyam, 1-23. szám)

1977-04-27 / 8. szám

Rostalemezüzem Acél az asszonykezek között A rostalemezüzem nem foglal kiemelt helyet a kohászati nagyvál­­l­lalat vertikumában, de még gyárrész­legen belül is eltörpül testvérüzemei, a radiátor, a profil, a könnyűacél-, szerkezeti, a spirálcsőüzem mellett. Az üzem létszáma nem éri el a szá­zat. Érdekessége viszont, hogy az itt dolgozók több, mint fele nő. Ez a kohászati vállalatoknál ritkaság. Többségük fizikai, mégpedig megle­hetősen nehéz testi munkát végez. A gépkezelőnek súlyos lemez­táblákkal kell táplálnia a falánk perforáló és expandáló gépeket. És ha még csak a megfeszített izmok panaszkodná­nak ... De a lemezek hűtésére hasz­nált birkafaggyú kellemetlen szaga kimoshatatlanul beül a pórusokba. És a zaj. A perforálás, a lemez lyukasz­tása robbanásszerű jelenség. Nem­csak a dobhártya, hanem az összes belső szervek beleremegnek. De be­leremeg maga a Föld is, ha dolgozni kezd a hatalmas Schuler gép. Szív­verésszerű döngését még a szomszé­dos műhelyekben is érezni, amint utat tör magának a Föld mellkasa alól. Ezek után elképzelhető, hogy in­nen menekülnek az asszonyok. Pe­dig nem így van. Utoljára 1974-­75- ben volt észlelhető e­ vándorlás, ami­kor az óragyár, a papírgyár kifeje­zetten asszonyoknak való munkát kínált. Nem egy nő mondott le ezer forint havi jövedelemről, csak, hogy megkímélje magát a rostalemezüzem ártalmaitól. És igazuk is volt. Ne vítson a munka kényszerré, gyűlölt szükséggé. Ám aki itt maradt, az gyökeret vert. Tavaly már csak négy asszony pályázott el innen. Az idén ketten mentek el, helyükbe viszont öten léptek. — A honvédségnél dolgoztam, on­nan kerültem az anyagforgalomra. Az irodai munkával borzasztó keve­set kerestem, bejöttem az üzembe. Az első három év nagyon nehéz volt. A gyengék nem is bírják sem erővel, sem idegekkel. Én egészséges vagyok, és elég erős, nincs panaszom. Tíz éve dolgozom Itt. Ami­ van azt meg tudom oldani magam. Eddig még nem for­dultam a nőfelelőshöz. (Ha­lász c­ézáné gépkezelő) Kiír Litvánna üzemi nőfelelős va­lóban nem sok panaszról adhat szá­mot. ................. — Kisebb problémákkal fordulnak hozzám az asszonyok, amelyeket az üzemvezető segítségével házon belül meg tudunk oldani. Általában a gye­rekesek műszakot szeretnének cserél­ni, ha például beteg van a házban. Béremelésért, kategóriajavításért is szóltak, már. A nagycsaládosoknak, ha csak lehet, segítünk. Négy dolgo­zónknak van három gyereke. Csicsók Istvánná vállát négy, Molnár Tibor­­néét öt, Martyán Jánosnéét nyolc gyerek gondja nyomja. A közeljövő­ben 8 ezer 700 forint jutalmat terve­zünk kiosztani részükre. Klár Istvánná maga is hamarosan szülési szabadságra távozik. Egyszer még neki is hasznára válhatnak azok az előnyök, amelyeket a rostalemez­­üzem asszonyainak már eddig is megteremtettek. — Három nő dolgozónknál ütközött a gyerek felügyelete a műszakbeosz­tással. Kettőt áthelyeztünk az állan­dó délelőttös kisegítő csoportba ollós­nak. A harmadik is délelőtt dolgo­zik, mint gépkezelő. De alkalman­ként is van lehetőség műszakcserére, ha valakinek beteg a gyereke, vagy esti iskolába jár. (Kopasz László üzemvezető) — Az üzem még csak próbál iga­zodni az asszonyok otthoni gondjai­hoz, akiknek a munka és a család teljesen kitölti az életüket, így nem sikerült mindenkit megagitálni nyolc általános befejezésére. A negy­­­­enkét nő között négy szakmunkás akad. A többiek betanított munkát végeznek. Tíznek nincs meg az álta­lános végzettsége, közülük csak né­gyen járnak iskolába. (Pálinkás End­­réné mb. titkár) — Jól keresnek nálunk az asszo­nyok, háromezer körül, de a régi, gyakorlott dolgozók még a négyezret is túllépik. Nem függnek egymás munkájától, nincs csoportbérezés, egyedi teljesítményük alapján kapják a fizetésüket. Szívesen, és nyugodtan dolgoznak így. Ezért, ha az állami oktatás nem is népszerű, az üzemet érintő tanfolyamokra sokan benevez­nek. A­ februári gépkezelő tanfolyam­ra csak mi küldtünk nőket. Sokan ki­váló eredménnyel végezték el az elsősegélynyújtó tanfolyamot. A szakmai mozgalmakra az üzemből nyolcan jelentkeztek és ennek fele nő. (Kopasz László) Pálinkás Endréné szerszámkészítő csaknem az üzem Dunaújvárosba te­lepítése óta dolgozik itt. Láthatta, hogy a gépek már a telepítés idején sem voltak a legújabbak, és láthatta, hogyan rokkannak bele a munkába a későbbi években.­­ A régi gépeket állandóan TMK- zák, de ezek már sohasem lesznek újak. A PE 18-as például már nulla forintra amortizálódott. Kezelésük egyre nagyobb figyelmet követel, egyre fárasztóbb. A lemezfeldolgozó kiemelt üzemeinek árnyékában a rostalemez fejlesztését elhanyagol­ták. Igaz, az utóbbi években kaptunk néhány új gépet. De nem dolgozhat mindenki ezeken. — A jóléti épületben ragyogó tisz­ta női öltözőnk van. Nem volt rá pa­nasz, sosem. Csak a tisztálkodó­szer... (Klár Istvánné) — Valakinek eszébe jutott, hogy nem lehet kifizetni pénzben a tisz­tálkodószert. Eddig havonta négy forintot kaptunk, most kéthavonta egy szappant. Tudja mit használ a szappan a faggyú ellen? Semmit. Szóvá is tettem a VSZB-n. Azt a vá­laszt kaptam, hogy még ezt is csök­kenteni fogják. Az asszonyok maguk keverik a tisztálkodószereiket. Én Szuperbolt keverek ultrával, nekem az jó. Mások is saját receptet hasz­nálnak, de a hozzávalót otthonról hozzák. Azt mondták, a szappannal mosakodjon a szakszervezet. Kicsit erős, de igazuk van, ígértek valami­lyen csodaszert kézmosáshoz, de ed­dig semmit sem láttunk belőle. (Pá­linkás Endréné) — Brigéd­d már megérkezett a raktárba. Nem akarjuk kiporciózni, inkább felszerelünk az üzemben né­hány kézmosóhelyet, önürítő szelen­cével, hogy mindenki hozzáférhes­sen. (Kopasz László) Martyin Jánosnét, aki idén jött az üzembe, egyelőre a beilleszkedés fog­lalkoztatja, a szociális juttatásokkal kevésbé törődik. Odahaza nyolcan mondhatják neki: édesanya. Ez nagy teher, nagy felelősség. Komoly az az elhatározás, amely ilyen helyzetben munkahelyváltoztatásra bíztatja az embert. — Tizenhat évig dolgoztam a ve­gyesipari szandálüzemében. Kezdet­ben ott sem kerestem rosszul. De a főnökeink állandóan marakodtak, így az egész műszak megszenvedte, ha a főnöke alulmaradt. Az utolsó hónapban hétszáz forintot vittem ha­za. Akkor jöttem be a vasműbe. Hogy dolgozom-e itt is tizenhat évet? Még nem dolgoztam teljes hó­napot, nem tudom, hogy mennyit ke­reshetek. Ha meglesz a pénzem, ma­radok. Én semmilyen munkától sem félek. Martyinnénak aligha lesz oka újabb munkahely után nézni. Akik itt túlestek az első évek tűzkereszt­ségén, azok megmaradtak az üzem­ben. Akik nem bírták, okosabb volt, hogy elmentek. — Néhány asszonyt ideiglenes iro­dai munkára kölcsönadtunk a profil­ba és a radiátorüzembe. Néhány nap után már kérdezgették, hogy még meddig kell ott maradni. Egyszerűen idegesítette őket az iroda hangulata. Nem tudtak mit kezdeni serény­ke­déshez szokott kezeikkel. (Kopasz László) jb így üzem — egy iskola Együtt, egymásért! Régi kapcsolat fűzi a Lőrinci Hengermű dolgozóit az Engele utcai Általános Iskola tanulóihoz. A lőrin­ciek vállalták az „Egy üzem, egy iskola” akció keretein belül, hogy patronálják az iskolát. Az üzem és iskola kapcsolatán be­lül, szinte természetes, hogy együtt­működés alakul ki a gyárrészleg KISZ-szervezete és az iskola úttö­rőcsapata között, KISZ-esek segítik az úttörőket, aktívan részt vállal­nak munkájukból és bármilyen ké­résre azonnali tettel válaszolnak. Tavaly például­­ az úttörőmozga­lom három évtizedes jubileumán — Jubileumi Parkot építettek a pajtá­soknak, a szocialista brigádokkal kö­zösen. Azóta is felváltva tartják rendben, végzik el az esetleges kar­bantartási és javítási munkákat a parkban. Az úttörők pedig viszon­zásképpen részt vesznek a KISE- rendezvényeken, illetve műsoraik­kal illusztrálják az üzemi megem­lé­­kezéseket. Nemrégiben országos sikert arat­tak a lőrinci KISZ-esek az Engels utcai úttörőkkel közösen. De ne vágjunk az események elé... 1976 tavaszán elnyerték a Kiváló Testvérkapcsolat címet. Naplójuk, amely tartalmazta közös megmoz­dulásukat, együttműködésük vala­mennyi tettét, bekerült a Budapesti Úttörőszövetségbe. A naplójukat zsűrizték és nagyon jónak találták, mert 80 pontra érté­kelték — és a kerületből egyedül — bejutottak az úttörőmozgalom idei akciójának, az Együtt, egymásért rádiós döntőjébe. Ezt a vetélkedőt több héten ke­resztül közvetítette a Gyermekrádió, minden egyes alkalommal három csapat vetélkedett. Március hónapban nagyon sokat dolgoztak együtt az úttörők és a lő­rinci KISZ-esek. Készültek a rádió­felvételre. A döntőre. A vetélkedőn tíz úttörő és tíz KISZ-fiatal vett részt. Hogy kik vettek részt? Névsze­rinti Géönczy Lajos (lemeztéri élő­­munkás), Kavarnyik Lajos (henge­rész), Murányi Edit (számlázó), Bé­kési István (villanyszerelő), Fehér István (anyagvizsgáló), Iby Éva (bérelszámoló), Hegedűs Istvánné (anyagbeszerző), Németh Sándorné (anyagbeszerző), Kondás Béla (vil­lanyszerelő) és Füzes Péter (rendé­szeti csoportvezető, KISZ-titkár). A rádiófelvételt március közepén vették fel a lőrinciek Műszaki klub­jában, Ungár Anikó riporter veze­tésével. A március 22-én hangzott el a Petőfi rádióban. Három műsorszámmal szerepeltek a vetélkedőn, amely közül kiemelke­dett a „Náluk jártunk" és a „Mi műsorunk” című. Először egy üzem­­látogatás kapcsán, az úttörők bemu­tatták a Lőrinci Hengerművet, dol­gozóit. Riportot készítettek, amely­ben nagy segítségükre volt —­, mint riportalany —­ Gaál Lajos műszak­­vezető és Csintalant István gépko­csivezető. Balázs Árpád zeneszerző, a rádiós­­vetélkedő zsűri elnöke, az adás so­rán elmondotta, nagyon tetszett a lőrinciek műsora a zsűrinek, csupán a „Mi műsorunkban” a tánczenére feldolgozott, vagy írott csasztuskák helyett szívesebben hallottak volna magyar népi dallamokat. Talán iga­za van. S ez tanulság­os a jövőre nézve, azonban dicséret illeti a „tánczenés csasztuskák” szerzőit is, akik a balatoni táborozás emlékeit dolgozták fel, nagyon ötletesen. (Ér­demes lenne, egy üzemi rendezvé­nyen megismételni.) Végülis, az Együtt egymásért — vetélkedőn II. lett a Hengermű, Engels utcai úttörőcsapat és jutal­mul, értékes sportfelszereléseket és pénzjutalmat kaptak. Ez a második helyezés, amelyet a rádió jóvoltából országos érdeklő­dés előtt nyertek az úttörők és KISZ-esek, nagyon dicséretes ered­mény. A versenyzők mellett, ebben osztoznak azok a pedagógusok, ve­zetők akik aktívan segítették a fia­talokat. A vetélkedőt követően, újabb ki­tüntetés érte a lőrinci KISZ-eseket. Az úttörőmozgalmat aktívan segítő munkájukért és az elmúlt években végzett munkájukért a KISZ-szerve­­zet elnyerte a KISZ Központi Bi­zottságának Dicsérő Oklevelét, ame­lyet az április 4-i ünnepségen Surá­­nyi Sándor, a KISZ XVIII. kerületi Bizottságának agit.-prop. titkára adott át. (k. p.) Április 21-től május 6-ig Országos környezetvédelmi kiállítás Dunaújvárosban A dunaújvárosi tanács, az országos környezetvédelmi tanács, a Hazafias Népfront városi elnöksége, továbbá a MTESZ dunújvárosi bizottsága és a helyi műszaki főiskola közös rende­zésében április 21-től május 6-ig a főiskola aulája ad otthont a Hazánk környezetvédelme című országos ki­állításnak. A kiállítást április 21-én, délelőtt 9 órakor nyitották meg a műszaki főiskola Táncsics Mihály utcai aulá­jában, s ezt követően hangzott el A környezetvédelem legfontosabb kér­dései és feladatai hazánkban című kerekasztal-vitával egybekötött elő­adás, amit az országos környezetvé­delmi tanács titkárságának vezetője tartott. A kiállítás a föld, a vizek, a leve­gő,­ a természet és a települések környezetvédelme terén eddig elért főbb hazai eredményekről ad átfogó képet és jelzi azokat a további ten­nivalókat, amelyeket a környezetvé­delmi törvény rendelkezései immá­ron mindnyájunk napi feladatává tettek. A kiállítás egyébként naponta reg­gel 8 órától délután 7 óráig tekint­hető meg. LÁTTUK A folyamatos öntőmű termelése az első negyedévben jóval meghaladta a tervezett évi 840 ezer tonnát. Képünkön az elszállításra váró FAM- bugákkal megrakott vasúti kocsik láthatók. Vállalatunk ez évben is részt vett az AGROMAS­­X­ О­­ son. A bemutatott acélszerkezeti csarnokunknak nagy sikere volt, vállalatunk egyébként már hosszú évek óta gyárt különféle mé­­r­­­intetté? tésű épületcsarnokokat. A megnövekedett külföldi és hazai igények kieng-­tésére ú­j gy­­­ártó gépsort vásárolt vállalatunk. Jelenleg folyik a gép s­­e valószí­nűleg­ a második negyedévben elkezdik vele a termek.it. Az ötéves terv során két darab 5­ K személyes munk.l­• 7-зм ( | a Du­nai Vasmű. Az egyik építése már megkezdődött a Vasmű út sarkán lévő IV. számú munkásszálló mellett. A új szálló terv szerint jövő év végére VpetiíI ç|.

Next