Üst, 1977 (23. évfolyam, 1-23. szám)
1977-04-27 / 8. szám
Rostalemezüzem Acél az asszonykezek között A rostalemezüzem nem foglal kiemelt helyet a kohászati nagyválllalat vertikumában, de még gyárrészlegen belül is eltörpül testvérüzemei, a radiátor, a profil, a könnyűacél-, szerkezeti, a spirálcsőüzem mellett. Az üzem létszáma nem éri el a százat. Érdekessége viszont, hogy az itt dolgozók több, mint fele nő. Ez a kohászati vállalatoknál ritkaság. Többségük fizikai, mégpedig meglehetősen nehéz testi munkát végez. A gépkezelőnek súlyos lemeztáblákkal kell táplálnia a falánk perforáló és expandáló gépeket. És ha még csak a megfeszített izmok panaszkodnának ... De a lemezek hűtésére használt birkafaggyú kellemetlen szaga kimoshatatlanul beül a pórusokba. És a zaj. A perforálás, a lemez lyukasztása robbanásszerű jelenség. Nemcsak a dobhártya, hanem az összes belső szervek beleremegnek. De beleremeg maga a Föld is, ha dolgozni kezd a hatalmas Schuler gép. Szívverésszerű döngését még a szomszédos műhelyekben is érezni, amint utat tör magának a Föld mellkasa alól. Ezek után elképzelhető, hogy innen menekülnek az asszonyok. Pedig nem így van. Utoljára 1974-75- ben volt észlelhető e vándorlás, amikor az óragyár, a papírgyár kifejezetten asszonyoknak való munkát kínált. Nem egy nő mondott le ezer forint havi jövedelemről, csak, hogy megkímélje magát a rostalemezüzem ártalmaitól. És igazuk is volt. Ne vítson a munka kényszerré, gyűlölt szükséggé. Ám aki itt maradt, az gyökeret vert. Tavaly már csak négy asszony pályázott el innen. Az idén ketten mentek el, helyükbe viszont öten léptek. — A honvédségnél dolgoztam, onnan kerültem az anyagforgalomra. Az irodai munkával borzasztó keveset kerestem, bejöttem az üzembe. Az első három év nagyon nehéz volt. A gyengék nem is bírják sem erővel, sem idegekkel. Én egészséges vagyok, és elég erős, nincs panaszom. Tíz éve dolgozom Itt. Ami van azt meg tudom oldani magam. Eddig még nem fordultam a nőfelelőshöz. (Halász cézáné gépkezelő) Kiír Litvánna üzemi nőfelelős valóban nem sok panaszról adhat számot. ................. — Kisebb problémákkal fordulnak hozzám az asszonyok, amelyeket az üzemvezető segítségével házon belül meg tudunk oldani. Általában a gyerekesek műszakot szeretnének cserélni, ha például beteg van a házban. Béremelésért, kategóriajavításért is szóltak, már. A nagycsaládosoknak, ha csak lehet, segítünk. Négy dolgozónknak van három gyereke. Csicsók Istvánná vállát négy, Molnár Tibornéét öt, Martyán Jánosnéét nyolc gyerek gondja nyomja. A közeljövőben 8 ezer 700 forint jutalmat tervezünk kiosztani részükre. Klár Istvánná maga is hamarosan szülési szabadságra távozik. Egyszer még neki is hasznára válhatnak azok az előnyök, amelyeket a rostalemezüzem asszonyainak már eddig is megteremtettek. — Három nő dolgozónknál ütközött a gyerek felügyelete a műszakbeosztással. Kettőt áthelyeztünk az állandó délelőttös kisegítő csoportba ollósnak. A harmadik is délelőtt dolgozik, mint gépkezelő. De alkalmanként is van lehetőség műszakcserére, ha valakinek beteg a gyereke, vagy esti iskolába jár. (Kopasz László üzemvezető) — Az üzem még csak próbál igazodni az asszonyok otthoni gondjaihoz, akiknek a munka és a család teljesen kitölti az életüket, így nem sikerült mindenkit megagitálni nyolc általános befejezésére. A negyenkét nő között négy szakmunkás akad. A többiek betanított munkát végeznek. Tíznek nincs meg az általános végzettsége, közülük csak négyen járnak iskolába. (Pálinkás Endréné mb. titkár) — Jól keresnek nálunk az asszonyok, háromezer körül, de a régi, gyakorlott dolgozók még a négyezret is túllépik. Nem függnek egymás munkájától, nincs csoportbérezés, egyedi teljesítményük alapján kapják a fizetésüket. Szívesen, és nyugodtan dolgoznak így. Ezért, ha az állami oktatás nem is népszerű, az üzemet érintő tanfolyamokra sokan beneveznek. A februári gépkezelő tanfolyamra csak mi küldtünk nőket. Sokan kiváló eredménnyel végezték el az elsősegélynyújtó tanfolyamot. A szakmai mozgalmakra az üzemből nyolcan jelentkeztek és ennek fele nő. (Kopasz László) Pálinkás Endréné szerszámkészítő csaknem az üzem Dunaújvárosba telepítése óta dolgozik itt. Láthatta, hogy a gépek már a telepítés idején sem voltak a legújabbak, és láthatta, hogyan rokkannak bele a munkába a későbbi években. A régi gépeket állandóan TMK- zák, de ezek már sohasem lesznek újak. A PE 18-as például már nulla forintra amortizálódott. Kezelésük egyre nagyobb figyelmet követel, egyre fárasztóbb. A lemezfeldolgozó kiemelt üzemeinek árnyékában a rostalemez fejlesztését elhanyagolták. Igaz, az utóbbi években kaptunk néhány új gépet. De nem dolgozhat mindenki ezeken. — A jóléti épületben ragyogó tiszta női öltözőnk van. Nem volt rá panasz, sosem. Csak a tisztálkodószer... (Klár Istvánné) — Valakinek eszébe jutott, hogy nem lehet kifizetni pénzben a tisztálkodószert. Eddig havonta négy forintot kaptunk, most kéthavonta egy szappant. Tudja mit használ a szappan a faggyú ellen? Semmit. Szóvá is tettem a VSZB-n. Azt a választ kaptam, hogy még ezt is csökkenteni fogják. Az asszonyok maguk keverik a tisztálkodószereiket. Én Szuperbolt keverek ultrával, nekem az jó. Mások is saját receptet használnak, de a hozzávalót otthonról hozzák. Azt mondták, a szappannal mosakodjon a szakszervezet. Kicsit erős, de igazuk van, ígértek valamilyen csodaszert kézmosáshoz, de eddig semmit sem láttunk belőle. (Pálinkás Endréné) — Brigédd már megérkezett a raktárba. Nem akarjuk kiporciózni, inkább felszerelünk az üzemben néhány kézmosóhelyet, önürítő szelencével, hogy mindenki hozzáférhessen. (Kopasz László) Martyin Jánosnét, aki idén jött az üzembe, egyelőre a beilleszkedés foglalkoztatja, a szociális juttatásokkal kevésbé törődik. Odahaza nyolcan mondhatják neki: édesanya. Ez nagy teher, nagy felelősség. Komoly az az elhatározás, amely ilyen helyzetben munkahelyváltoztatásra bíztatja az embert. — Tizenhat évig dolgoztam a vegyesipari szandálüzemében. Kezdetben ott sem kerestem rosszul. De a főnökeink állandóan marakodtak, így az egész műszak megszenvedte, ha a főnöke alulmaradt. Az utolsó hónapban hétszáz forintot vittem haza. Akkor jöttem be a vasműbe. Hogy dolgozom-e itt is tizenhat évet? Még nem dolgoztam teljes hónapot, nem tudom, hogy mennyit kereshetek. Ha meglesz a pénzem, maradok. Én semmilyen munkától sem félek. Martyinnénak aligha lesz oka újabb munkahely után nézni. Akik itt túlestek az első évek tűzkeresztségén, azok megmaradtak az üzemben. Akik nem bírták, okosabb volt, hogy elmentek. — Néhány asszonyt ideiglenes irodai munkára kölcsönadtunk a profilba és a radiátorüzembe. Néhány nap után már kérdezgették, hogy még meddig kell ott maradni. Egyszerűen idegesítette őket az iroda hangulata. Nem tudtak mit kezdeni serénykedéshez szokott kezeikkel. (Kopasz László) jb így üzem — egy iskola Együtt, egymásért! Régi kapcsolat fűzi a Lőrinci Hengermű dolgozóit az Engele utcai Általános Iskola tanulóihoz. A lőrinciek vállalták az „Egy üzem, egy iskola” akció keretein belül, hogy patronálják az iskolát. Az üzem és iskola kapcsolatán belül, szinte természetes, hogy együttműködés alakul ki a gyárrészleg KISZ-szervezete és az iskola úttörőcsapata között, KISZ-esek segítik az úttörőket, aktívan részt vállalnak munkájukból és bármilyen kérésre azonnali tettel válaszolnak. Tavaly például az úttörőmozgalom három évtizedes jubileumán — Jubileumi Parkot építettek a pajtásoknak, a szocialista brigádokkal közösen. Azóta is felváltva tartják rendben, végzik el az esetleges karbantartási és javítási munkákat a parkban. Az úttörők pedig viszonzásképpen részt vesznek a KISE- rendezvényeken, illetve műsoraikkal illusztrálják az üzemi megemlékezéseket. Nemrégiben országos sikert arattak a lőrinci KISZ-esek az Engels utcai úttörőkkel közösen. De ne vágjunk az események elé... 1976 tavaszán elnyerték a Kiváló Testvérkapcsolat címet. Naplójuk, amely tartalmazta közös megmozdulásukat, együttműködésük valamennyi tettét, bekerült a Budapesti Úttörőszövetségbe. A naplójukat zsűrizték és nagyon jónak találták, mert 80 pontra értékelték — és a kerületből egyedül — bejutottak az úttörőmozgalom idei akciójának, az Együtt, egymásért rádiós döntőjébe. Ezt a vetélkedőt több héten keresztül közvetítette a Gyermekrádió, minden egyes alkalommal három csapat vetélkedett. Március hónapban nagyon sokat dolgoztak együtt az úttörők és a lőrinci KISZ-esek. Készültek a rádiófelvételre. A döntőre. A vetélkedőn tíz úttörő és tíz KISZ-fiatal vett részt. Hogy kik vettek részt? Névszerinti Géönczy Lajos (lemeztéri élőmunkás), Kavarnyik Lajos (hengerész), Murányi Edit (számlázó), Békési István (villanyszerelő), Fehér István (anyagvizsgáló), Iby Éva (bérelszámoló), Hegedűs Istvánné (anyagbeszerző), Németh Sándorné (anyagbeszerző), Kondás Béla (villanyszerelő) és Füzes Péter (rendészeti csoportvezető, KISZ-titkár). A rádiófelvételt március közepén vették fel a lőrinciek Műszaki klubjában, Ungár Anikó riporter vezetésével. A március 22-én hangzott el a Petőfi rádióban. Három műsorszámmal szerepeltek a vetélkedőn, amely közül kiemelkedett a „Náluk jártunk" és a „Mi műsorunk” című. Először egy üzemlátogatás kapcsán, az úttörők bemutatták a Lőrinci Hengerművet, dolgozóit. Riportot készítettek, amelyben nagy segítségükre volt —, mint riportalany — Gaál Lajos műszakvezető és Csintalant István gépkocsivezető. Balázs Árpád zeneszerző, a rádiósvetélkedő zsűri elnöke, az adás során elmondotta, nagyon tetszett a lőrinciek műsora a zsűrinek, csupán a „Mi műsorunkban” a tánczenére feldolgozott, vagy írott csasztuskák helyett szívesebben hallottak volna magyar népi dallamokat. Talán igaza van. S ez tanulságos a jövőre nézve, azonban dicséret illeti a „tánczenés csasztuskák” szerzőit is, akik a balatoni táborozás emlékeit dolgozták fel, nagyon ötletesen. (Érdemes lenne, egy üzemi rendezvényen megismételni.) Végülis, az Együtt egymásért — vetélkedőn II. lett a Hengermű, Engels utcai úttörőcsapat és jutalmul, értékes sportfelszereléseket és pénzjutalmat kaptak. Ez a második helyezés, amelyet a rádió jóvoltából országos érdeklődés előtt nyertek az úttörők és KISZ-esek, nagyon dicséretes eredmény. A versenyzők mellett, ebben osztoznak azok a pedagógusok, vezetők akik aktívan segítették a fiatalokat. A vetélkedőt követően, újabb kitüntetés érte a lőrinci KISZ-eseket. Az úttörőmozgalmat aktívan segítő munkájukért és az elmúlt években végzett munkájukért a KISZ-szervezet elnyerte a KISZ Központi Bizottságának Dicsérő Oklevelét, amelyet az április 4-i ünnepségen Surányi Sándor, a KISZ XVIII. kerületi Bizottságának agit.-prop. titkára adott át. (k. p.) Április 21-től május 6-ig Országos környezetvédelmi kiállítás Dunaújvárosban A dunaújvárosi tanács, az országos környezetvédelmi tanács, a Hazafias Népfront városi elnöksége, továbbá a MTESZ dunújvárosi bizottsága és a helyi műszaki főiskola közös rendezésében április 21-től május 6-ig a főiskola aulája ad otthont a Hazánk környezetvédelme című országos kiállításnak. A kiállítást április 21-én, délelőtt 9 órakor nyitották meg a műszaki főiskola Táncsics Mihály utcai aulájában, s ezt követően hangzott el A környezetvédelem legfontosabb kérdései és feladatai hazánkban című kerekasztal-vitával egybekötött előadás, amit az országos környezetvédelmi tanács titkárságának vezetője tartott. A kiállítás a föld, a vizek, a levegő, a természet és a települések környezetvédelme terén eddig elért főbb hazai eredményekről ad átfogó képet és jelzi azokat a további tennivalókat, amelyeket a környezetvédelmi törvény rendelkezései immáron mindnyájunk napi feladatává tettek. A kiállítás egyébként naponta reggel 8 órától délután 7 óráig tekinthető meg. LÁTTUK A folyamatos öntőmű termelése az első negyedévben jóval meghaladta a tervezett évi 840 ezer tonnát. Képünkön az elszállításra váró FAM- bugákkal megrakott vasúti kocsik láthatók. Vállalatunk ez évben is részt vett az AGROMASX О son. A bemutatott acélszerkezeti csarnokunknak nagy sikere volt, vállalatunk egyébként már hosszú évek óta gyárt különféle mérintetté? tésű épületcsarnokokat. A megnövekedett külföldi és hazai igények kieng-tésére új gyártó gépsort vásárolt vállalatunk. Jelenleg folyik a gép se valószínűleg a második negyedévben elkezdik vele a termek.it. Az ötéves terv során két darab 5 K személyes munk.l• 7-зм ( | a Dunai Vasmű. Az egyik építése már megkezdődött a Vasmű út sarkán lévő IV. számú munkásszálló mellett. A új szálló terv szerint jövő év végére VpetiíI ç|.