Az Üstökös, 1870 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1870-09-17 / 38. szám

4:0­4 gyokat megtöltőt cseripkorsokat elensigre, mind Epaminondas persakra. Demi-monde kisaszonyoktul mind el­vesz­nek chignonokat, azokbul lesz chassepot nyila­kat lövő tegzekhez húz, (Honni sait, qui mai y pense) mint Carthagoi kisaszonyok tetek. Azután, mikor ostromolnyi gyun nimet, nagy fecskendőkből lefecskendeznek égisz rege­mentet petróleumai. Eleinte azok csak gondol­nak, mi esik olyan jó szagu? Ezzel azután be­lijük dobnak egy pakli czindher­zlit, s mind meg gyulád tíile. Napoleon Wilhelm shöhen. Tragi-comoedia egy felvonásban. SZEMÉLYEK: NAPOLEON (le petit) egy bukott császár. I-ső NAPOLEON (le grand) szelleme. LUJZA királyné szelleme. A „fehér asszony.“ EUGENIE, egy bukott császárné. Első jelenet. (Napoleon hálószobája, éjjel.) NAPOLEON (ágyán fekszik) később I-ső NAPOLEON szelleme. NAPOLEON, (forgolódik) Ez már bosszantó!... két órája fekszem S, szememre álom nem jöhet sehogy. Úgy fojt, szorongat, éget valami!... És oly szagot kell tűrni itt köröttem, A mely S e d­á­n­t idézi vissza nékem, Hol a golyót jó távolból kerestem. Ez állapot kezd már nem tetszeni. Ha béhunyom szemem, látom a mint fejem Ott távol­­a Szajnában megfürösztik, Majd k­ép­em­e­t f­o­r­d­i­tj­ák át a falnak. A söpredék! Hogyan talál a gunyja, — Mert falnak mentem ezúttal, az igaz ... Majd, mintha már újra Párisba’ volnék ... Ez szép menet. Porosz gránátosok; Utánok az elfoglalt szertelek; S magam Vilmos királynak oldalán !... „Heil D­­­r im Sieges­kranze“ szól elöl De hát k­i­n­e­k ?.... Ez még is csúnyaság : Capitoliumi ludakbul pedig szereznek so­kat, kik előőrsi szolgalatot vigezenek. Ez nekik gyönge oldaluk. Mar most mig csak atul filek, hogy eczel az izs elögyün, hogy bucsujarast is böjtöt elren­delnek, hogy elensiget elpusztítson döghalal, a la Senacherib király, akor aztan tudom, hogy „Konyecz Polszki“ francziaknak izs. ||jj Mink izs ipen igy voltunk, mikor vige feli jártunk negyvenkilenczben. Tállérossy Z. A két felől felállított falon túl Egész Páris rám nyelvet öltöget. S megint ez átkozott lő­por-szag.... Kiállhatalan!... s ott egy guillotine!... Napoleon szelleme (megjelen) NAPOLEON („le petit“) Ó jaj nekem! Nagy bátya! mit keressz itt? NAPOLEON („le grand“) Embert keresnék. Hajh, de nem találok... Eljöttem hogy szememnek ostorával Megverjem azt az elfajult bitangot, Ki szégyenére vált azon családnak, Melyet teremték ... „LE PETIT“ Az bizony kevés Haszont hozott az ó-világnak! „LE GRAND“ (haraggal) Ámde Hozott dicset a franknak és te ezt Bemocskolod... LE PETIT Ugyan mivel?... Te is Csak úgy letetted egykor fegyvered Az angoloknak. LE CRAND En ? Mikor ?... midőn A gárda végső tagja is lehullt. Egy nagy s dicső csatában. És miért? Mert tudtam azt, hogy büszke nemzetem Hamvamból is szabadságotm­erit." De a te sírod elhagyott orom lesz Melyre követ dob nemzeted fia S melyre családunk, hősök egytől egyig A meggyalázott Bonaparte-névért Átkot kiáltunk:,, veszsz örökre el, Feledve légy, és a történelem Szakítsa ki az átkozott lapot Melyen neved felírva áll, bitang! (eltűnik)

Next