Az Üstökös, 1871 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1871-06-10 / 24. szám

Junius 10-én 1871. Megjelenik minden szombatnapon másfél íven sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár: Egész évre jan.-decz. 6 frt., 6 hóra 3 frt, és 3 hóra 1 frt 50 kr. Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. Kiadó-h­ivatal : Pest, barátok­­tere 7-ik szám. Hirdetések dija : 4 hasábos nonperaille sor 10. kr. Hirdetések felvétetnek : NASCHITZ J. hirdetményi irodájában, Pest, József tér 12-ik szám­a. a hirdetéseket illető közönséges és pénzes levelek szintén Naschitz I. irodájába czimezendők. XXIII. kötet. 24-ik szám. Tallérossy Zebulon adomát. Tekintedezs barátom uram! It küldöm magának egy kaplaralja anek­dotát, kit profitiroztam ma Bérezi baratomtul egy ebid alata, kiirt ezer kar, hogy szilsö bal­oldali, mikor olyan okozs ember. Váltig verbu­váltam, hogy menjen áltál legalab közip bal­oldalnak ; de aszondot, hogy mar akor inkab egyenesen joboldalnak mene, mert ot fizetnek i­s irte, balközip pedig csak füstöl. Ergo marad ot, a­hol kevesebben együt pipáznak, mert sze­mei jóban kialnak ozan konferencziát. I. Kérdi a heves megyei képviselő az egri deputatiótól: „Ugyan miért jöttetek annyian törvényszéket kérni Egernek? Nem meg tudná azt nyerni a tíz hevesi képviselő, ha összefog? Jöttetek azért, hogy egyik, ki feledékenységbe ment, újra felfrissítse emlékét a minisztérium­nál, másik, kit még nem ismernek, hogy meg­ismertessék, harmadik, ki rész hítbe keveredett, hogy magát rehabilitálja!“ Szörnyen apprehen­­dáltak érte! II. „Ugyan minek költ urambátyám olyan sokat a korteskedésre? Kérdik egy borsodme­gyei földesúrnél, kinél nyilt tanyája volt a fehértollas tábornak, hiszen ha egy krajczárt nem költünk is, mégis meglesz alispánnak Szemere.“ — „Hát mikor az ember szeretné, hogy egy jó szolgabirót is kapjon a járá­sába“ szól a válasz. — „Hiszen ha az ember­nek igazsága van, minden szolgabiró jó szolga­­biró.“ — „Az ám, csakhogy az embernek nem mindenkor van igazsága, s olyankor kell a „jó “ szolgabiró.“ III. Informálni megy Bérczi egy consilia­­riushoz, ki rokona, egy ismerőse perében; — a consiliarius azon kezdi, hogy Bérczit megaján­­dékozza a nagyapja arczképével. —„No öcsém, mond Bérezi a cliensének, ha most meg nem nyered a pörödet, hát soha sem ; mikor a biró ajándékoz az informálónak!“ IV. A mék­sás főrendek mostani reniten­­tiája a haszonbéres telkesek ügyében egynémely liberális mágnás részéről, — eszünkbe juttatja a jó derék Steh I. mondását, ki a 48-ki mar­­tiusi napok után panaszkodott ismerősének, hogy bizony a robot rögtöni eltörlése miatt fele

Next