Utazási Magazin, 1984 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-12-01 / 12. szám
Répáshuta és Hollóstető között a vad, kanyargós hegyi úton gyakran fékez egy-egy autó, áll félre autóbusz. Az utasok kinéznek az ablakon: - Nini, faszénégetők! - s szinte odatapadnak az üveghez. A szénégetőknek arcizma sem rándul, tudomásul veszik újabb „beavatatlanok" érkezését. S az autós kirándulók előveszik fényképezőgépeiket. - Karcsi, már csak öt kocka van, ne lődd el mindegyiket! — figyelmezteti egy asszony az urát. A nagymama a vállalati kirándulásra elvitt unokát noszogatja: - Gáborka, állj oda a bokorhoz, vigyázz, meg ne égesd magad, miért nem mosolyogsz? A Bükk hegység falvainak lakói ősidők óta foglalkoznak faszénégetéssel. Répáshuta, Ómassa, Mályinka és Tardona lakói közül kevesen mondhatják el, hogy semmi közük nincs a szénégetéshez. Mályinkán egyenesen azt tartják: „A pap kivételével mindenki égetett szenet Mályinkában !" A bükki szénégetők néha messzi tájakra is eljártak szenet égetni, avagy szép tájszóval „szeníteni". A faszén iránti kereslet a múlt században hágott tetőfokára: mérhetetlen menynyiségű faszenet igényeltek a vasgyárak (itt a közelben például a diósgyőri), s kellett a faszén a vidék minden kovácsának, a gőzmalmok üzemeltetőinek. Kisebb mennyiségben vásárolták a magánemberek is: a szenes vasalókat faszénnel kellett fölmelegíteni még századunkban is. Manapság a vasgyárak fejlettebb technikával és alapanyaggal dolgoznak, végleg eltűnnek a falusi kovácsok és múzeumi tárggyá váltak a szenes vasalók. Mégis virágzik a szénégetés (sőt a szénégetők szerint nem is fizet rosszul ez a mesterség!) A faszénre ugyanis igényt tart egy új, terjedő jelenség - a turizmus. Kirándulók, vikendezők szívesen vásárolják, mert így nem okoz gondot a tűzrakás. Jól jön a faszén a hétvégi házak tulajdonosainak is a garden partyhoz, szalonnasütéshez. A szénégetők úgy tudják, hogy az általuk készített faszén nyugati exportra is kerül, s így a Bükk elhamvadt, elszenesedett fái Nyugat- Németországban, Hollandiában vagy éppen Finnországban lobognak el végleg. Fontos mesterség tehát a szénégetőké! Minden évszakban - de főleg télen - ott találhatók az erdei utak mentén, naponta egyszer visz nekik élelmet az asszony, rakják a boksát, vágják a fát, vigyázzák a tüzet, nehogy hamuvá égjen az egész, majd csomagolják a faszenet és várják a teherautót, amely elviszi. A kirándulók faggatják őket: hogyan építik a boksát? Hogy hogy nem ég el a fe? Miből tudják, hogy már faszénné vált ott tzenn a fa? A faszénégetők csak a legnagyobb ünnepekre hagyják kihűlni a boksát. Karácsonyra hazatérnek a családhoz, s mesélnek a gyerekeknek arról, hogyan él az erdő, kíváncsiak-e a vadak, fáznak-e a madarak... Kép és szöveg: balázs Géza urazilsi mnenzin 5