Utunk, 1965 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Világ proletáriái, egyesüljetek! A ROMÁN népköztársaság írószövetségének lapja XX. ÉVFOLYAM. 1. (844.) SZÁM —ÁRA 1 LEJ — KOLOZSVÁR, 1965. JANUÁR 1 I TUDOR ARGHEZI Planéták Amit forditsz, az tied. Amit írsz, az fordítás, Úgy jössz, mint ki elsiet. Úgy mégy, mintha jönne más. Leírják holmi bölcsek: így s úgy faragd a verset! De írni megtanulni — azt végképp elfeledtek. HORVÁTH IMRE , Frivol dal NINA CASSIAN Költészet Grafit-út ez, melyet ceruzám meghatároz rajta betű kutyaként kutyagolhat, íme a szó — ez már egy lakott város, oda talán eljutok holnap. MAJTÉNYI ERIK Megállónál Eső nem ér. Az árkádok alatt állsz türelmetlenül a buszra várva, így hozta tán az odaliszkokat az Ezeregyéj lomha karavánja. A technika halad. S ez nem elég? Fogazz belé, s hitedet ne veszítsd el! A boldogság ma busszal jön feléd. A harmadikkal vagy a negyedikkel. Pletyka a szobrászról és modelljéről Látták őket egy kiskocsmában, s a moziban is összeölelkezve. Én nem tudom, én csak a szobrot láttam. Jaj, nagyon szerethette! Szinibirálat A bohózatod? Hogy is magyarázzam? Megnéztem, s nincsen rekeszizomlázam ... Pengetni most egy frivol dalt kéne, a puritán fagyok ellenére, mindent, ami dermesztően tiszta, elképesztve és felháborítva. Kimimm itt az ős dilemma: ha elszakadna csillagtól a fénye, mi lenne? A zseni kortársa Barátja volt egy patinás névnek, ezért reá is irigyen néznek, s eszébe jut a nagy halott, hangja olyankor meghatott, és elmondja, hogy ő miket mondott a zseninek. Voltál, s nem valál jelen Egy parányi percre sem. S jaj, de balga sorsszabály Most, hogy lennél, csak valál. Frivol dal ez? Mintha nem is szólna, letompítja belső hangfogója. Nem is volna ingerlő, ha csengne. Legfrivolabb mindennek a csendje. UNIPAN HELGA rajzai IFJ. CSEH GUSZTÁV AZ ORAS !Ü BITI«TM* £•' ■** * N Abban a reményben lépünk — harangzúgás és gyársziréna küszöbén át — az új esztendőbe, hogy ahová az Utunk ezekben a percekben beteszi a lábát, onnan egy egész évben nem is távozik el. (S ha a postás vagy a sajtófelelős elfelejtené Önöket figyelmeztetni, hol lejárt a negyedév, kérjük, kíséreljenek megkeresi bennünket a legközelebbi trafikban. Ezért azt mondom: legjobb, ha egész évre előfizetnek! Igazítsuk össze éráinkat. A kismutatót állítsák 1965-re, a nagymuttit pedig január 1-re. A pirosbetűs napok továbbra, megjelenésünkkel esnek egybe, egészen addig, amíg fc. UNESCO életbe lépteti az új naptárt és időszámíti, melyhez egyébként az Utunk munkatervét is bekérték Mi azonban megszakalt, hogy amikor a nyitott ablakon először áramlik be az új esztendő levegője, bepillantunk, mielőtt felhúznák, az óra csavarjai, rugói, kövei közé, önnön mérőjét is elkoptatja, s az ember dől von mindig a „kizökkent időt“ „helyretolni“. Persze, lehet, hogy Kedves Olvasónk az elmúlt évben mindössze annyit mulasztott, hogy a csikket vagy az autóbuszjegyet dobta be a szemeteskosárba; órásmesterünknek azon órájába éppen csak bele kell fújnia. (Vigyáz! Ezért többet fizethet, mintha generáljavításbanna!) De verseinkből, novelláinkból, riportjainkból s főképpen kritikai írásainkból lemérhették: miindenre kapható az ember. . . S ahelyett, hogy az égitestek járásáról venné a példát, örökké lekési legszebb találkozásait. Ilyen nagy találkozásokat kívánunk Önöknek az új esztendőben — szép nőkkel, okos férfiakkal, konstruktivista tájakkal, mert amint reprodukcióinkból és illusztrációinkból láthatják, már csak ilyenek vannak. És persze nagy találkozásokat önmagukkal, hiszen sohasem lehet tudni, kitől mit tanulhat az ember. Ám bárhová indulnak, akár a sarki önkiszolgálóba, akár Itáliába, ne felejtsenek el magukkal vinni elegendő mennyiségű tiszta szándékot, törhetetlen hitet ésforró érzelmeket. Enélkül semmit sem ér egyetlen, akár a legvadonatújabb év sem. Akik szeretnek álmodozni — álmodozzanak még többet ezután. Akik fegyelmezettek — legyenek még fegyelmezettebbek. Álomból s fegyelemből születnek az igazi remekművek. S az ország 1965-ös polcán hadd sorakozzon két annyi remekmű, mint az alatta levőn. Itt állunk a balkonokon, vagy a terített asztal tetején, nagy várakozással beleszimatolunk a havas utca, kert, hegyek éjjeli illatába, s óráink és műszereink türelmetlenül várják, hogy 1965-öt mutassanak négy évszakon át. Service-rovatunk hiányzó csavarokkal, rugókkal készséggel szolgál Önöknek. Pislog a villany. Emeljék fel poharaikat Boldog új esztendőt! BTfIFSI IMI SÁKi.'j, ERICH KÄSTNER Modern tárlat Hogy a termet elözönlötték, úgy véled, olyan nagy dolog? Hiszen ez nem is a közönség, ezek csupán a piktorok. Vonul a kék lovasság, Kürtő i s vonul tovább! Rózsám, már kedvesed itt van, S neked rózsákat ád. A stréber öreg korától vén koráig csak törtetése élteti, pózna a tollszár, azon mászik, mert egyéb dolga nincs neld. Kúszik, mint őse a bánra, Kulturdzsungelünk gorillája. Hogy dúltak e mindent letipró Marcona lovasok! Lám, kis szíved is közülük Többnek kvártélyt adott. MAJTÉNYI ERIK fordításai HEINRICH HEINE Vonul a kék lovasság II: f