Utunk, 1988 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1988-02-12 / 7. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek!UTUNK XLIII. ÉVFOLYAM 7. (2050.) SZÁM KOLOZSVÁR-NAPOCA 1988. FEBRUÁR 12. Ara 3 LEJ ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA A Dolgozók Országos Tanácsának Plenárisa Szocialista politikai rendszerünk széles demokratikus kerete lehetővé teszi egyik legjellegzetesebb vonásának megnyilvánulását — azét, hogy működőben levő demokrácia, a tettek demokráciája, amely megfelel a szavak és a tettek, a kinyilvánított elvek és szavatolt létezésük közötti összhang követelményének. A párt Országos Értekezlete, a munkásdemokrácia szerveinek és a Nagy Nemzetgyűlésnek a decemberi munkálatai, az összes tevékenységi terület és ágazat dolgozóinak közgyűlései, a Dolgozók Országos Tanácsának megbeszélései bebizonyították, hogy alig néhány hét leforgása alatt — igaz, ezek felölelték az év végére és elejére jellemző teljes összpontosás időszakait — a dolgozók minden kategóriája, az egész nép részt vehet — közvetlenül vagy a képviseleti szervek közvetítésével — a demokratikus lényegi tanácskozás és döntés folyamatában. Az elemzések, viták, javaslatok, kezdeményezések, a bírálatok és önkritikai állásfoglalások, a mérlegkészítések és előrejelzések rendeltetése az volt, hogy minél józanabb, hatékonyabb, megalapozottabb döntéseket és intézkedéseket készítsenek elő, amelyek tartalmában összefonódnak és egyre magasabb szinten jutnak érvényre a tudomány és a demokratizmus követelményei, az élet és a társadalmi haladás tudományos megismerésének szempontjai, valamint a bölcsesség, a tapasztalat, a tömegek kimeríthetetlen alkotókészsége — ama legfőbb stratégiai cél kettős egységében, hogy az építő erőfeszítést a szocialista fejlődés törvényszerűségeihez kell igazítani, és ugyanakkor ezt a néppel együtt, nemcsak a népért kell elérni. Ki kell fejleszteni a felelősség, a részvétel érzetét és tudatát, bővítve és biztosítva a személyiség sokoldalú társadalmipolitikai érvényesülését, kizárva a politikai elidegenedés lehetőségét, fokozott társada másodásra nevelve az állampolgárokat. A tömegek ilyen értékeket hordozó részvétele a társadalom vezetésében — munkásdemokráciánk rendszerének alapvető politikai viszonylata ez — a szó legszélesebb és legteljesebb értelmében, a nép hatalmaként valósítja meg a demokráciát Amikor megalkottuk a néppel és a népért teremtendő szocializmusra vonatkozó tételt — állapította meg Nicolae Ceaușescu elvtárs a Párt Országos Értekezletén —, abból indultunk ki, hogy létre kell hozni egy széles demokratikus keretet, amely biztosítja valamennyi dolgozó, azgsz nem részvételét tulajdon jövőjének tudatos alakításában. Ebben az összefüggésben, szem előtt tartottuk, hogy a dolgozók közvetlen részvétele a társadalm vezetésében olyan formája a demokráciának, amely a legnagyobb mértékben egybevág a szocializmus és kommunizmus elveivel. K.ért, hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs, „mindig különleges jelentőséget tulajdonítottunk és harcoltunk a képviseleti demokrácia fejlesztéséért. Úgy véljük, hogy ez fontos keret és forma, de bizonyos korlátai is vannak — és ezért ugyanakkor áttértünk a közvetlen demokrácia új keretének megteremtésére. Úgy véljük, hogy a demokratikus tevékenység e két formájának harmonikus összekapcsolása megnyitja az utat egy új demokrácia előtt, amely jóval magasabbrendű a demokrácia minden eddigi formájánál.“ Mint ismeretes, az utóbbi 20 évben létrejöttek és tökéletesedtek a dolgozók tanársai mint közösségi vezető szervek, intézményesültek a dolgozók közgyűlései — mint a tulajdonosok és termelők közvetlen részvételének fórumai —, kialakult az időszaki kongresszusoknak, a különféle tevékenységi területek és ágazatok értekezőseinek, tanácskozásainak rendszere, megalakultak az Országos Tanácsok mint állandó jellegű képviseleti szervek , s mindebben a munkásdemokrácia új kerete ölt testet. Természetesen a keret vagy szerkezet önmagában még nem oldja meg a kérdést. Ez csak az előfeltétel, a lényeg pedig az: hogyan működik a keret, hogyan aknázzuk ki a nem formális, nem ünnepies, hanem tényleges, valódi részvétel lehetőségeit, s milyen illetékességgel és felelősséggel jár a részvételi folyamat. Amint Nicolae Ceaușescu elvtárs rámutatott,„az Országos Tanács nemcsak az ünneplésnek, a tetszésnyilvánításnak, bizonyos tervek és intézkedések, jóváhagyásának szerve“, hanem olyan demokratikus szervnek kell lennie, amely „biztosítja a fejlesztési tervek végrehajtását“. Ez tulajdonképpen a munkásdemokrat.. lényegét érinti, nem annyira az elmélet, mint inkább a gyakorlat, a munka és az élet demokráciáját, afolytatása a 2. oldalon) UTUNK Páll Lajos: Falu, télen Arányos területfejlesztés A jelen krónikása, a riporter még gazdag élményanyag s adattár birtokában is csak érzékeltetni tudja az utóbbi huszonhárom év fejlődésének dimenzióit, ritmusát és jellegzetességeit, a mélyreható gazdasági változások társadalmi vetületeit. A rövid újságírói műfajban vagy csak vázolja a fejlődés útját és főbb állomásait, vagy a teljes valóságból kiragad egyegy mozzanatot, megvalósítást, aminek hatása az időben is messze kisugárzik, befolyásolja a gazdasági-társadalmi fejlődést, az emberi vonatkozások alakulását. Az ilyen meghatározó vonások, tények különösen akkor tűnnek szemébe, amikor hoszszabb idő múltán visszatér egy-egy tájegység falvaiba, városaiba, újra találkozik riportalanyaival, amikor maga is tanúja, nem ritkán részese is ezeknek az átalakulásoknak. Egy olyan korszak átalakulásainak, amelyek során fiyökeres változáson ment át egy táj, város, falu arculata ... íme, az ipartelepítés, mint városépítő, -korszerűsítő erő, mely Sepsiszentgyörgyöt, Kovászna megye székhelyét is kisvárosból közepes nagyságrendű, frazdaságilag-társadalmilag harmonikusan fejlődő településsé emelte. A korszerű anyagi alap, a szakképzettség és a helybeliek hagyományos szorgalma tizenhat erős iparvállalatot teremtett. Végleges formát öltött iparnegyede, ahol a municípium új iparágazatait képviseli a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat, a Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat, a Műanyaggyár és a Fafeldolgozó Kombinát. E csúcságazatok és a hagyományos iparágak fejlesztése nyomán ma a municípium egyetlen hónapban termel annyit, mint 1965-ben egész esztendőben, s nem egészen huszonhárom esztendő alatt huszonötezer munkahely létesült. A városnak föl kellett nőnie a lakosság igényeihez, új negyedek épültek: a Szemerja, a Lenin, a Csíki, az Állomás, az Olt, a Váradi, a Kultúrház és az Áruház negyedekben .Az utóbbi években a lakók mintegy tizenötezer új lakrészt vettek birtokukba. Minden negyednek sajátos arculata van: az országban Sepsiszentgyörgyön építettek először hegyvidékre való sátortetős tömbházat, belső lépcsős lakásokat, kisvárosaink közül itt tértek el legelőbb a kockaháztól. Sepsiszentgyörgynek, mint megyeszékhelynek, s magának Kovászna megyének is a „születési bizonyítványát“ 1938. február 15-én, a Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakán állították ki. Pártfőtitkárunk javaslatára az eredetileg tervezett megyék sorát négy újabbal egészítették ki, így Mehedinţi, Kovászna, Brăila és Szilágy megye is felkerült hazánk politikai-közigazgatási térképére. Nicolae Ceausscu elvtárs így indokolta javaslatát: a helyi történelmi hagyományokból, a gazdasági fejlettség jelenlegi szakaszából kiindulva az új megyék a haladás tág lehetőségeivel rendelkező övezetekbe egyesítik a városokat és a községeket. Fejlesztési politikánk homlokterébe állítottuk az ország összes vidékeinek iparosítását, hazánk minden megyéjének magas civilizációs fokra emelését. Ez teremtette meg az emberek között, nemzetiségre való tekintet nélkül, az igazi jogegyenlőség alapját. Korszerű ipar és magas termelékenységű mezőgazdaság nélkül, a nmzeti jövedelem és vagyon gyors ütemű gyarapítása nélkül a lakosság munka- és életfeltételeinek javítása, az általános életszínvonal emelése, tehát a reális jogegyenlőség megvalósítása aligha elképzelhető. E folyamatban forradalmi mozzanat volt a IX. pártkongresszus, mely állampolitikai szintre emelte az ország ésszerű, arányos, sokoldalú és gyors ütemű gazdasági-társadalmi fejlesztésének, a termelőerők harmonikus területi elosztásának elvét. Megvalósulása során hazánk minden megyéje, mondhatni (Folytatása a 2. oldalon) KOZMA ELZA Januárban — kapujában az évnek, amlynak gyűrűjén drágakövekéént gyülekeznek a románok ünnepei — az ország írótársadalma a szeretett vezető előtti meleg hódolat könyveiben sorakozott fel. Mondhatnám, az ország ajándékából való ajándék ez új sorsunk megteremtőjének, arra gondolva, hogy az írók, a szépségalkotók közössége maga is ajándék, amelyet nemzetük, nyelvük, történelmük ad folytonosan az időnek, ajándék, amellyel mindez, a nemzet, a nyelv, a történelem magát is fölékesíti, hogy belsőleg és külsőleg mindig tisztán, gondozottan álljon az idő elé; ajándék, íme, az ország részéről annak, aki a szeretetben, gondolatban és tettben azonosul magával az országgal. Egy nép törvényes akarata választotta vezetővé Nicolae Ceausescu elvtársat; ugyanezzel a törvényes akarattal tesszük születésnapját a legelőkelőbb helyre évi ünnepeink sorában. Az írók, mélyen átérezve, milyen volt, milyen és milyen kell hogy legyen a nép, amelyből jöttek, kedettől fogva azon vannak, hogy magukba fogadják e magasztos eszmét, s hogy emlékművet építsenek a széles tömegek lelkében. A kötet, amelyet a tőle megszokott választékos kivitelben tesz asztalunkra az Engneszu Kiadó, a CINSTIND . JA, SĂRBĂTORIM O ŢARĂ. Omagiu celui mai iubit fiu al patriei [Egy embert küszünte, egy országot ünnepelünk. Hódolat a haza legszeretettebb fiának] címet viseli, és a Szocialista Kultúra és Nevelés Tanácsa jelentte meg. Az utóbbi 22 év román írásművészetének bő antológiája ez, amely méltóképpen tanúskodik szakadatlan igyekezetünkről, hogy a legszeretettebb ember tetteihez hozzátársítsuk a szó legbecsesebb szépségeit. Újra fölleljük e lapokon Tudor Arghezi 1965-i, az RKP IX. Kongresszusával kapcsolatos följegyzéseit, a halhatatlan remekíró örvendezését az ország neve láttán, a visszakapott a láttán, amely összekötő kapocs latin nemzetünk és a latinság szive között, felejthetetlen felkiáltását, miközben az ország zászlaját nézi a többi zászló között a genfi ENSZ-székház előterében: „Fel a lobogóval, mind feljebb és mind magasabbra fel!“ És persze az országot és vezetőjét magasztaló szép gondolatok találkozójától nem maradhatott távol Zaharia Stancu, Demostene Botez, Mihai Beniuc, Cella Delavrancea, Geo Bogza, Virgil Carianopol, Alexandru Philippide, Alexandru Rosetti, Vladimír Streinu, Virgil Teodorescu, Şerban Cioculescu, Ştefan Bănulescu, Eugen Jebeleanu, D. Almaş és mások neve — azok neve, akik akkor, az RKP IX. Kongresszusa idején, egy hosszú és nehéz élet- és művészpálya tapasztalatából sarjadó megértéssel értették meg, hogy azokat az égtájakat, amelyek Nicolae Ceauşescu elvtárs szavára és akaratából nyílnak meg hazánk történelme előtt, az igazi derű, nyugalom, haladás és alkotás égtájaiként kell köszönteniük. Különleges gonddal, figyelemmel, türelemmel dolgozva, attól a szándéktól vezérelve, hogy minél jellegzetesebb válogatást nyújtsanak, a kötet szerkesztői igyekeztek összegyűjteni ebből az ünnepi alkalomból a román irodalom minden nemzedékét. „A szavak a mi tégláink vagy márványdarabjaink, amelyekből felépítjük műveink pompás kastélyait“ — írta mintegy jelmondatképpen Zaharia Stancu (465—466. o.). „Felkesorodt harcot vívunk a szavakkal, vesszőkkel és pontokkal.“ — Annál értékesebb, annál igazabb lesz — mert e harcnak az igazság is tétje — a gondolat a forma ölelésében. Következnek az újabb hullámok és nemzedékek, s közöttük a maga egészében ragyog fel Labiş nemzedéke, amely a leghamarabb szerezte meg és foglalta összefüggő esztétikai rendszerbe ismereteit az életről és a művészetről. (Folytatása a 2. oldalon) N. GEORGESCU Egy embert köszöntve, egy országot ünnepelünk Melléklet: SZÍNES FALINAPTÁR