Üvegipar, 1989 (20. évfolyam, 1-11. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Kiállítás Düsseldorfban A GLASTEC-kiállításon igen széles skálán jelentek meg üvegtermékek, amelyekből a következő főbb csoportosítást lehet tenni: síküvegek, megmunkáltüvegek és speciális üvegek. Természetesen ezen kívül még számtalan szempont szerinti csoportosítás készíthető, de a hangsúly nem a csoportosításon, hanem sokszínűségen, esztétikumon, a és a magas műszaki termékszínvonalon van. Az is szembetűnő, hogy egy ilyen kiállításon a síküveg egyenlő a flontüveggel. A modern gépjárművek megjelenése természetszerűleg vonta maga után az üvegezés korszerűsödését is, ami nemcsak a karosszériához igazodó üvegek alakjában, méretében nyilvánul meg. A modern személygépkocsi-üvegek olyan vékony rétegbevonattal vannak ellátva, ami biztosítja a tűző nap elleni védelmet és így a kényelmet, valamint a vezetésbiztonságot. A szélvédőknél biztosítható olyan átlátszó réteg, amely lehetővé teszi annak fűtését. Tapasztalható, hogy a vékonyréteg-bevonatos üvegek nemcsak a gépjárműveknél jelentek meg, hanem az ultramodern hőszigetelő üvegeknél is, biztosítva a megfelelő szobaklímát, illetve növelni a fűtés hatásfokát. Mindkettő energia - megtakarítást, a környezeti széndioxidszint csökkenését eredményezheti. A vékony üvegek gyártásával új fejezet nyílt a síküveggyártásban, elsősorban a napelemekhez használatos üvegek vonatkozásában. A kiállítás jól példázta, hogy az említett iparágakon kívül még milyen sok más helyen használják, alkalmazzák az üveget. Különösen jellemző ez a speciális üvegtermékek esetében. Az alkalmazás során találkozhattunk színes síküvegekkel az építészetben, belsőépítészetben és a bútoriparban. Más termékek célja az ártalmas sugárzás megakadályozása, vagy éppen a kívánatos napsugárzás átengedése. Ugyancsak „speciális üveget” alkalmaznak a tűzhelyek főzőfelületeként és a számítástechnikában is. Itt kell megemlíteni még olyan alkalmazási területet, mint a biotechnológia, lézertechnológia, telekkommunikáció és vezérléstechnika. Széles választékot kínáltak a gyártók a üveg télikertekről, látványos előkertekről, melyek a nyugati országokban nagyon népszerűek, tetszetősek. A betörők elleni védelem „Achilles sarka” mindig az ablaküveg volt. Például az NSZK-ban három percenként történik valamilyen betörés. Éppen ez késztette a feldolgozottüveg-gyártókat olyan fejlesztésekre, melyek a „riasztó” vagy éppen a golyóálló üvegek fejlesztésére irányultak. Ezekből a termékekből, is bőséges volt a választék. A düsseldorfi kiállítás, meggyőzően és egyértelműen bizonyította azt, hogy az üveg mind anyagként, mind feldolgozott termékként a kutatás- fejlesztésben vezető szerepet tölt be. Sőt a sokoldalú felhasználhatóság és variálhatóság révén az üvegnek magas innovatív potenciál tulajdonítható, összefoglalásképpen erre néhány termékpélda a sok közül: speciális optikai lencsék, üveg kerámiák, optikai adattárolók, félvezető bevont vékonyüvegek a lézerhez. Biotechnológiához szükséges speciális üvegek, szigetelőüvegszál, illetve műanyagerősítéshez gyapot, szál, optikai üvegszál, üvegsík tv-képernyők, nukleár elektromágneses árnyékoláshoz üvegek. Külön kiemelve a síküveg, illetve feldolgozott síküvegtermékeket: tükrök, bútorüvegek, élet- és vagyonvédelmi biztonsági üvegek, tűzbiztonsági üvegek és napelemek stb. Tóth Sándor Itt a Salgótarjáni Öblösüveggyár jelentkezik * * * XX. ÉVF., 1. SZÁM 1989. JANUÁR ÁRA: 2,50 FORINT (7. oldal) Illem fecsegésre, tettekre van szükség Ipolyi Gyula a szakszervezet feladatairól Átalakuló gazdaságunkban, megújuló politikai intézményrendszerünkben új szerep vár a szakszervezetekre. Az útkeresésnek nap mint nap tanúi lehetünk. Miben látja a szakszervezet új helyét, hogyan látja az eddigi viták tanulságait az Üvegipari Műveknél? — ezt kérdeztük Ipolyi Gyula szaktitkártól. — Először is szeretném leszögezni: igencsak zavar, hogy ma sokan csak fecsegnek a kibontakozásról, tartalmatlanul, üres frázisokat ismételgetnek, de a beszéd mögül hiányzik a sok koncepció. S sokan bármenyanyi sugalmazást kapnak is a felsőbb szintű vezetéstől, képtelenek önállóan kedni és megvalósítani cseleaz elképzeléseket. mindenekelőtt azt szerintem végre elérnünk, hogy kellene ne csak beszéljünk a kibontakozásról, hanem tegyünk is érte mindennap. — Hol kezdjük? — Először is előrelátóan meg kell fogalmazni, mit, hogyan kell csinálni. Az új s gazdasági körülményekhez kell igazítani a szakszervezeti munkát, a jog- és hatáskörökkel együtt, amelyeket újra kell fogalmazni. Azt a partneri viszonyt meghatározni a vállalatokon belül is, amely a SZOT és a kormány viszonyát ma jellemzi. — Az ön által említett új gazdasági körülmények még igencsak cseppfolyósak... — Ez kétségtelen, de felkészülni például a részvénytársaságok, vagy vegyes vállalatok létrejöttére, egyszerűen halaszthatatlan, s egyben megoldható feladat is. Mi például igen széles tapasztalatcserét folytatunk régi részvénytársaságokkal és vegyes vállalatokkal, mi az, amit hasznosítani lehetne a jövőben. — Másoljuk a múltat? — Erről szó sincs, már csak ezért sem, mert rájöttünk: túl sok mindent még adaptálni sem lehet majd. Viszont az érdeklődés azzal a haszonnal járt, hogy beláttuk: team-jelleggel meg kell bíznunk néhány embert, dolgozza ki, milyen szerep vár, várhat a jövő gazdasági modelljében a vállalati szakszervezetre, mert az biztos, hogy a jelenlegi tevékenységéből sok mindent el kell felednie. — Ön sokszor hangoztatta már korábban is, hogy a személyi feltételek megléte nélkül nem sokra jut sem a gazdaság, sem a szakszervezet? Mit értsünk ez alatt? — Hangoztattam és mondom a magamét a jövőben is, mert a személyi kérdéseket a legfontosabbak közé sorolom. Nézze, még a gyári szb-titkároktól sem jön elég kezdeményezés, a személyi kérdésekben pedig végleg nincs elég önállóság. A vezetőknek példát kellene mutatniuk mind szakmai, mind pedig emberi oldalról. Vannak ezzel szemben beszélő gépeink, olyan gépeink, akik csak ismételgetik a ma divatos fordulatokat, de nincs elképzelésük, hova, s merre. Ez nagy gond. Pedig mindenekelőtt még ma is a különböző szintű vezetőkön múlik, hogy megfogalmazódnak-e a célok, hogy aztán az alulról jövő kezdeményezéseket össze lehessen kapcsolni a felsőbb vezetés ösztönzésével. ez — koncepciót emleget, s a koncepcióváltás már csak azért is szüksges, mert az üvegipar a megszűnő ÉVM-ből az Ipari Minisztériumhoz kerül. — Igen, s ez felveti, nincs-e szükség üveges-szakszervezetre. önálló Erről még folynak a viták, de a tendencia azt mutatja, hogy mindenképpen az önállósodás felé haladunk. Módosítani kell a szib működési szabályzatát is, bár mindössze kétéves, azonban két év alatt is óriásit fordult a világ. — Sokan hangoztatják: a szakszervezetnek ki kell vonulnia a gazdaságból. Mások ettől óvnak, ön melyik táborba tartozik? — Egyikbe sem. A szakszervezetnek nem szabad kivonulnia a gazdaságból, azonban más kérdés, hogy az idejétmúlt tevékenységeket abba kell hagynia. Itt van például a hagyományos munkaverseny, aminek ma már nem sok értelme van. Viszont, ami életképes, azt nem szabad leírnunk. Például a fiatalok szakmai versenyeit, amelyek mindig óriási visszhangot váltanak ki. Sok szakszervezeti vezető csak a bérrel akar törődni, a gazdaság, a termelés más kérdéseivel nem. Csakhogy, ha nem ismerem a gazdálkodást, annak minden apró részletét, akkor hogyan akarok a bérért harcolni? Ez nem megy. Az aktív dolgozóink mellett, nem szabad megfeledkezni a vállalatunktól nyugállományba vonult volt munkatársainkról sem. A szakszervezetnek is feladata az alacsony nyugdíjjal rendelkezők anyagi segítése. E kérdéssel évek óta foglalkozunk, de a jelenlegi körülmények között ismételten kötelességemnek tartom javasolni, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők támogatását. A segélyben való részesítésük mellett szükséges, hogy a nyugdíjukat vállalati forrásból kiegészítsük. E javaslatomat alátámasztja a jenlegi áremelés is, ami jóréteg megélhetését megkéredőjelezi, mivel alapvető dolgokat — élelmiszer, orvosság, energia — nehezen tudnak megvásárolni. Az elmondottakra való tekintettel, kérem a vállalat gazdasági vezetését, vizsgálja meg, hogyan, milyen forrásból lehetséges anyagi támogatást biztosítani volt dolgozóink számára. — Ma a közvéleményt élénken foglalkoztatja munkanélküliség. Mi erről a a véleménye? — Az elsődleges célunk csak az lehet, hogy munkát adjunk az embereknek, pályakezdő fiataloknak, szakmunkásoknak, mert a munkanélküliség rengeteg veszéllyel jár. Így a munkás nem termel, de el kell tartani őt is, a családját is. Melegágya lehet a növekvő bűnözésnek, társadalmi letargiának. Ezt mind tudjuk. Tudjuk, de azt is tudjuk, hogy, ha a gazdaság szerkezetét nem alakítjuk át, ami átképzéssel, a munkaerő kényszerű átcsoportosításával, átmeneti munkanélküliséggel is jár, akkor nemsokára már nem Európa országainak, hanem a világ népeinek a végén fogunk kullogni, s hátrányunk behozhatatlan lesz. A kérdés tehát inkább az: essünk-e túl mihamarabb az operáción, ami elkerülhetetlen, vagy struccpolitikával próbáljunk lassú léptekkel haladni — a bukás felé. Ez nem igazán alternatíva, de a kérdést sokan így teszik fel ma. — Világos: a műtétre szükség van s mihamarabb. Ugyanakkor fejleszteni kell mindenáron — ez a véleményem. Mert a szintentartás — legyen szó műszaki haladásról, termelésnövelésről, vagy éppen a bérekről — az nem más ma, mint visszalépés. Jöjjön a külföldi tőke, menjünk mi kidolgozni. Erősítenünk kell külkereskedelmi tevékenységünket, aminek első lépéseként már megalakult külkereskedelmi osztályunk, szóval, az üvegipari vállalatokat is minden szinten korszerűsíteni kell a világpiac mértéke szerint. — Akkor pedig nem marad más: magyarázkodnunk kell a dolgozóknak. S szavak gyorsan devalválódanak... — Nem magyarázkodni kell, hanem megmagyarázni. A kettő között mérföldnyi különbség van. A váltás nehézségeit és elkerülhetetlenségét meg lehet és igenis meg kell magyarázni. Miért van szükség az átképzésre, a váltásra, hogy több szakmát kell tudnia egy egy munkásnak, hogy ez milyen konkrét gondokkal jár. Átfogó elemzéssel kell az emberek elé lépni, s ennek tudatában kell felvázolni előttük jövőképet. Amely ugyan egy a következő néhány évet tekintve, nem tűnik túl rózsaszínűnek, viszont az egyetlen lehetőség, hogy valóban biztos jövőt alapozzunk meg. Legyen szó az országról, vagy az üvegesszakmáról. Nagyobb előrelátásra lenne szükség, s arra, hogy, ha valaki nem tud távlatokban gondolkodni és ennek megfelelően cselekedni, az menjen, ne maradjon funkcióban. Mindez nem zárja ki, hogy a munka nélkül maradókról nem kell gondoskodni. S ez nem csupán a segély kérdése, sokkal inkább az, hogy a szakszervezet például sokat hogy körülnézzen az tehet, adott üzem környékén: hol tudna elhelyezkedni a vállalatánál feleslegessé váló ember. F. R.