Katolikus gimnázium, Vác, 1889
k titkait. A szónoklat útján való meggyőzés azonban nem az újkor találmánya, mert a classicus korban is voltak már olyan szónokok, kik jól ismerték az emberi lélek azon kedélyi erőit, melyeknek megnyerése okvetetlenül szükséges volt a siker biztosításához. Emberi természetünkben van ugyanis az a hajlam, hogy szívesen állunk annak a részére, ki »szájunk íze szerint« tud beszélni, vagyis oly érzelmeket tud fölkelteni bennünk, melyek érzelmi elhatározásunkra is befolyással vannak. A hallgatóság nem szokta a szónoklat kérdéses tárgyát mindig és minden apró részében átgondolni, különösen nem a nagyobb tömeg, mert jóval kényelmesebb a szónokok meghallgatása, mint az érvek fárasztó gyűjtése. Ezt már a classicus oratorok is tudták s éppen azért szerezhettek maguknak világhírű nevet, mivel a nagy tömeg helyett is gondolkoztak s ez csak az »amen«-t mondotta rá szónoklatukra. Abban rejlik tehát a szónoki meggyőző hatás egyik legnagyobb ritka, hogy a szónok úgy gondolkodjék, mint a hallgatóság; a tapintatosan kiválogatott érvek segedelmével és a szónoki eleven színezéssel éppen azokat a szendergő érzelmeket ébreszsze föl a hallgatók kedélyében, amelyeket ezek is legszívesebben ápolnak szívökben. Az a szónok, ki nem követi a hallgatók gondolkodásmódját, ki nem a nekik tetsző körülményekből meríti érveit s a ki nem tud az ő érzelmi világukba leszállani, ritkán vagy sohasem fogja a hallgatóság akaratát elhatározásra bírni. Demosthenes a megdöbbentő félelem érzelmét keltette föl a görögökben, midőn Fülöp által elfoglalandó hazájuk pusztulását ecseteltePhilippikáiában ! Cicero a morális megbotránkozás indulatát ébresztette föl a senatusban, midőn Antonius bűneit sorolta föl s így zúzta össze jellemét! Kossuth a szorongatott hazát oly helyzetben mutatta be a magyaroknak, mely a végkétségbeesésig menő harczra bírta a múltban is nemzetünket! Deák egy élő történelem volt, mert a nemzet múltját és jogait éles szemekkel látta s e biztos alapon állva gondolkodott lehangolt nemzetünk helyett! Mind a négy szónok a körülményekhez alkalmazkodott s olyan érzelmeket keltett föl a hallgatóságban, melyek az akkori viszonyok közt leginkább áthatották a népet.