Katolikus gimnázium, Vác, 1943
polna és berendezése Végh Dezső grafikusművész tervei alapján, az ő irányítása mellett készült. Nemes áldozatkészségéért itt is hálás köszönetet mondunk. A Diákotthon élete. A diákotthonnak a megindulás évében sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdenie, hiszen a nehéz viszonyok következtében a berendezés a tanév kezdetén még igen hiányos volt és teljesen csak a télen készült el. A növendékek száma ekkorra fokozatosan elérte a 31-et. Ezek fele, 16 tanuló a falusi ösztöndíjasok közül került ki. Diákotthonunk nevelésének irányító szempontjait a hagyományos piarista szellem szabta meg, sajátos adottságainkhoz alkalmazva. A közös reggeli és esti imák, a naponkinti szentmisék, ebéd utáni szentséglátogatás, az önkéntes magán-adorációk, a kis kápolna gondozása mind-mind a vallásos szellem elmélyítését célozta. A nemzeti érzés erősítését, öntudatosítását szolgálták az olvasmányokon kívül a magyar népdalok. Az idegenszellemű műdalokat elvszerűen kerültük. Lefekvéskor pedig a tízperces mesélés a népmesék, a falu egészséges levegőjét varázsolta fiaink köré A népdal és népmesék világa figyelmeztette naponkint falusi fiainkat arra a világra, amelyből jöttek és amelytől elszakadniok sohasem szabad, mert népük hivatott vezetői akarnak lenni. Fontos azonban, hogy a falu magyarja megértse, megszeresse a város magyarját és viszont. E célt munkálta az a testvéries, családias együttélés, amely a Diákotthon lakói között nem ismert különbséget. De ezért láttuk azt is szívesen, ha külső iskolatársak is eljöttek egy-egy vasárnap délután játszani és köszönettel fogadtuk, ha falusi fiainkat váci családok hívták meg uzsonnára, játékra. A Diákotthon családiassága mellett sem feledkezett meg az alapvető követelményről, hogy a kemény, férfias nevelés színhelye legyen. A napirend és fegyelmi szabályok következetes megtartását szigorúan megköveteltük és ellenőriztük. Az új Diákotthon berendezésének óvásával tisztaságra és rendre szoktattuk növendékeinket. A reggeli torna, télen is nyitott ablakok előtt, az edzés céljait szolgálta. Az egészségápolás jegyében gondoskodtunk a naponkinti mozgásról akár séta, akár az udvaron való játék alakjában. Növendékeink megerősödve, jó színben távoztak év végén — ez nem utolsósorban annak a szinte békeszínvonalon mozgó kosztnak a következménye (naponkint négyszer volt étkezés), amelyért a rendház fáradhatatlan gondnokát, Kádár József piarista tanárt illeti köszönet. A napirend hétköznapokon a következő volt: 6 órakor felkelés, reggeli torna, öltözés. Fél 7: reggeli ima, szentmise. 7: reggeli. Negyed 8: leckeismétlés. Háromnegyed 8: ágyazás, iskolába indulás. 8—1 tanítás. 1: kézmosás, ebéd. Fél 2: párperces szentséglátogatás, utána játék az udvaron. 2—4: tanulás. 4—5: uzsonna és séta. 5—6: tanulás. 6—7: csendes foglalkozás, leckekikérdezés, ill. tanulás. Negyed 8: cipőtisztítás, kézmosás, ágyazás. Fél 8: vacsora. Háromnegyed 8—8.25: szabadidő, ének, játék. 8.25: esti ima. Fél 9: fogmosás, lefekvés, utána mesélés. 9: silencium. Szombatonkint délután egy órával hosszabb volt a sétaidő, vasárnap a diákmisére való tekintettel később volt keltés, szentmise után ebédig félórás megszakítással tanulás ill. csendes foglalkozás volt, délután 2—6 pedig játék. Fegyelem, tanulmányok. A diákotthon fegyelme jó volt, apró fegyelemsértéseken kívül fegyelmi büntetés alkalmazására nem került sor. Növendékeink szépen engedelmeskedtek a felügyelő tanárok távollétében szobaparancsnokaiknak is (Gáspár Jenő VII. és Vánkos László III.), ők vezették a reggeli tornát, tanári ellenőrzés mellett. Tanulmányi téren az eredmény nem egységes, hiszen a Diákotthon növendékanyaga két különböző csoportból toborzódott: a falusi ösztöndíjasokból és az év elején vagy évközben jelentkezett különféle, többnyire gyenge bizonyítvánnyal, sőt négyessel is rendelkező diákokból. Előző év végén ugyanis még nem láttuk biztosítottnak a Diákotthon elkészültét, ezért nem lehetett jelentkezést elfogadni s így a rostálásra nem volt mód, hanem az üres helyeket az éppen jelentkezőkkel töltöttük be. Mivel a tanulási időt és ellenőrzést elsősorban a falusi ösztöndíjasokhoz szabtuk, a többi tanulót, kikérdező tanárok hiánya miatt, eleve azzal a kikötéssel vettük fel, hogy a szülőknek kell — akár valamelyik társ vagy külső instruktor révén — a kikérdezésről gondoskodniok. Az intézeti felügyelet csak a tanulmányi idő felhasználását és a kikérdezés megtörténtét ellenőrizte. Az idősebb ill. gyengébb tanulók a rendes 4 és fél órás tanulási időn kívül külön engedéllyel még este vagy reggel egy órát tanulhattak. A tanulmányi eredmény: a falusi ösztöndíjasok közül 5 kitűnő, 3 jeles, 4 jó; a többiek közül 2 jó, 13 elégséges, 1 egy tárgyból bukott. 48