Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

Klöflzetési ára : évnegyedre............................1 írt aázkov. hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szára ára : kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) kr. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvező Bélyeg illeték­ményben részesülnek, minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik­ utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérben tetten leve­leket nem fogadunk el. Az önk. tűzoltók tisztujitása. Városi önkéntes tűzoltóságunk mára tűzte ki tisztújító közgyűlését a városháznak — ez alka­lomra átengedett tanácstermébe. Más években is voltak tisztujitások, de rég idő óta nem lehetett észlelni oly érdeklődést, mint a minőt a városban uralgó hangulat a mai tiszt­­újításra vonatkozólag következtetni enged. És ennek oka az, hogy tűzoltóságunk érez­vén azt, hogy a ki nem halad az marad és a he­lyett, hogy öregbednék s a kor szellemével előre haladna, inkább hanyatlik élete, mint a férfi korát elért embere: gondolkodóba esett, eszmélni kez­dett s arra a meggyőződésre jutott, hogy az az ember, aki valaha testestül lelkestől csüngött a tűzoltóság érdekeinek előmozdításán, aki úgyszól­ván megteremtője is volt a városi tűzoltóságunk­nak, aki azt gyermek­korától kezdve nevelte, fen­­tartását eszközölte, jó és rossz napjaiban ta­pintattal és erélylyel vezette, értve ezalatt, ha valaki ezt már is ki nem találta volna, — Kr­en­edi­ts Ferencz tűzoltósági főparancsnokot, ki ma részint előre haladt koránál, részint pedig elfoglaltságánál és bokros teendőinél fogva már nem fejtheti ki többé azt a rugékony te­vékenységet, melyet eddigélé kifejtett, s így annak szüksége merült fel, hogy a tűzoltó intézményünk iránt érdeklődő oly fiatal erővel töltessék be a főparancsnoki állás, mely képes és alkalmas is legyen arra, hogy Krenedits eddigi főparancsnok korábbi intenczióinak megfelelőleg a számban jelentékenyen megfogyott de erőben még egészen meg nem tört tűzoltóságunkat más városok tűz­oltóságai színvonalára visszahelyezni nemcsak, de tűzoltóságunkban a meglazult szellemet is­mét helyreállítani, azt tovább fejleszteni képes legyen. Kijelentjük, hogy senkinek az érdekében­­ propagandát csinálni nem akarunk, azonban örömmel konstatáljuk, hogy tűzoltóságunk zöme oly kipróbált egyének körül csoportosul, kik tűz­­­­oltói intézményünk organizálása körül maguknak­­ nagy érdemeket szereztek nemcsak, hanem évek hosszú során át szerzett széles körű tapaszta­­­­lataiknál fogva teljesen érdemesek ezen díszes­­ és amellett nagy felelősséggel járó állás betöl­­t­lésére. Hogy a mozgalom miként fog végződni és minő lesz az eredmény, azt a mai közgyűlés fogja eldönteni. Örömmel vennők azonban azt, hogy ha az eredmény az eddig nyilvánult közhangulat értel­mében dőlne el, miután ekként a tiszti kar, M­i­tt­­mann Géza pénztárnoksága mellett — ki e mi­nőségében feladónak teljesen megfelelt és saj­nálni lehetne, ha attól megválni akarna — ren­des és komplett egészet képezne, s reményt nyújtana arra nézve, hogy önkéntes tűzoltósá­gunknak a régi eleven élete nemcsak vissza­hatnék, hanem mint már megjegyeztük életerős és életképes intézmén­nyé fejlesztetnék. Midőn azonban ezen nézetünknek ekként adunk kifejezést, el nem mulaszthatjuk a távozó főparancsnok, Krenedits Ferencznek, a tűzol­tóság körül kifejtett buzgó tevékenységéért és ki­váló érdemeiért teljes elismerésünkkel adózni. A­ VÁCZI KÖZLÖN­Y" TÁ­RCZÁJA. Esküvő reggelén. — Április 7. — Két kéz szorítja hőn egymást * E mai szent napon. Szorítja hőn, szorítja hűn, Bensőleg és nagyon. De kell, hogy egyik kéz Segitse másikát, Isten keze pedig Áldását adja rád ! Két nyelv mondja ki az »igent« E mai szent napon, Mely röpke szó addig kisér, Mig nem föd sirhalom, De hogy frigyed boldog, S mi fő, áldott legyen, Szükséges, hogy Urunk is mondja rá : »igen !« Két szív szerelmi lángra gyűlt E mai szent napon, Közös jön minden érzemény: Öröm, bú­s fájdalom. De hogy ne hűljön ki Soha e szeretet A szivvizsgálóhoz Emeld fel szivedet! G. U. Náczi. Egy beteg leánynak. Ha tűnik is arczodnak pirulatja, Mint sápad a rózsa, ősz hogyha beáll, Ha nem vagy is az, mi a pille, csapongó , Szép vagy te azért kedves kicsi lány !, Gondolsz-e a nyárra, a melyet örömmel vártál s midőn itt volt, élvezted is azt ? Említed o gyakran a tarka virágú, A kellemes és felüditő tavaszt? Gondolj is ezekre és várd bizalommal, Még, a­mi pihen, majd újra felél, Addig legyen őrződ, addig vigaszod lesz Az isteni hit s őszinte remény. Sah. Tegyünk valamit! A képviselőtestületnek az utóbbi években vég­zett munkája, epochális korszakot alkot városunk történetében. A különféle szabályrendeletek megalkotása, a város háztartásának rendezése, a járdák kövezésé­nek részleges keresztülvitele oly intézkedések, me­lyek arra vallanak, hogy városunk is a haladás terére lépett. Csak egyet sajnálunk, t. i., hogy a tervbe vett ügyek némelyikét az Íróasztal fiókban feledte a tavasi képviselőtestület. Nevezetesen nem nyer­tek elintézést az utczák megnevezését és az általá­nos kövezés keresztülvitelét czélzó munkálatok. Hogy ezen ügyek is mennyire sürgős termé­szetűek, azt bővebben fejtegetnünk szinte fölösleges. Az utczák megnevezése és rendes házszámok­kal való ellátása épp oly szükséges, mint az álta­lános kövezés. Mert végre is Vácz városa a fővá­ros szomszédságában fekszik és ha egyelőre nem is, de a közel­jövőben külvárosa óhajt lenni a fő­városnak. Más okokat mellőzve, egyedül a kiapadt jövedelmi források, melyeket valami úton pótolni kell a lakosságnak, kényszerűének erre. Miután pedig a tervbe vett közgazdasági reformok egye­lőre akadályokba ütköznek s ezek effektuálása éveket vesz igénybe, egyelőre a fővárosi nyaralók­nak városunkba való telepítése által emelhetnék egyrészről városunk hírnevét, másrészről pedig szaporíthatnók a megcsorbított jövedelmeket. Jelen századot a külsőségek dominálják. A csinosan öltözött egyén minden háznál szívesebb fogadtatásra talál, mint a kopott külsejű. Ha tehát városunk külső mezére nem fordítunk kellő figyel­met, melynek egyik kelléke a kövezés és rende­sen megszámozott és megnevezett utczák, úgy sohse remélhetjük, hogy a fővárosiak Rákos Palota, s Dorner Béla. E lap múlt számában röviden megemlékeztünk Dorner Béla püspök uradalmi kasznár haláláról. Minthogy az elhunyt nem tartozott azok közé, a­kik a világ zajában keresik élvezetüket, hanem visszavonulva, egyedül hivatalának és családjának élt, s így kis körünkben se ismerték őt mélyebben, a megérdemelt kegyelet adóját vélem leróni, ha életéből nehány adatot felemlítek. A boldogult — ki határozottan képzett tisztje volt az uradalomnak — Szombathelyen 1822. évben született. Ott gymnásiumi tanulmányait sikerrel bevégezve, a gazdászati pályát választá, s a ma­gyaróvári gazdasági akadémián nyert kitűnő ké­pesítéssel lépett a gyakorlati térre. Legelőször is gróf Batthyány Lajos — volt miniszterelnök— ikervári uradalmában volt mint gyakornok alkalmazva. Később gróf Hunyady balatonvidéki kéthelyi birtokán, majd gróf Eszter­­házy Antal tallósi uradalmában magát szakmájá­ban tovább képezve, mint 25 éves fiatal gazda báró Sina János lébeny-szent-miklósi uradal­mában lett kezelő tisztnek kinevezve. Itt találta őt hédervári gróf Viczay Fléder, aki — felismerve a fiatal gazdatiszt kitűnő szakképzettségét — őt hédervári uradalmában teljhatalmú intéző tiszt­tartójának nevezte ki s mint ilyent — az angol gazdászati viszonyok tanulmányozása végett­­ te­temes költséggel ellátva, 1862. évben a londoni kiállításra küldötte. Ez alkalommal pár hóra ter­jedő tanulmány utat tett s gyönyörű tapasztala­tokkal megtelve tért vissza, hogy azokat itthon alkalmazza s nagylelkű földes­urának hasznos be­rendezéseket tegyen. Ezen díszes állásában 12 éven át működött, mígnem itt is bekövetkeztek azon körülmények, melyek a grófi uradalmak rendezé­sét és a kezelés összevonását idézték elő; a midőn is 1865. évben — jelentékeny végkielégítéssel — megvált innen és bérleni kezdett. Gróf Batty­hány József alsó-szölnöki uradalmát bérelte ki, mely azonban — a nyomasztó gazdászati viszonyoknál fogva — nem látszott jövőjét biztosítani s igy is­mét tiszti állás elfoglalására késztete őt. — 1868. évben lett a váczi püspöki uradalomhoz kinevezve, hol előbb magyaros puszta birtokot kezelte, később 1874. évben pedig Váczra kasznárnak neveztetett ki, mely hivatalát halála napjáig viselte. Hivataloskodá­sa alatt igyekezett mindig a rend­szeres mellett, a tetszetősei érvényre juttatni. Ki­váló szakismerettel bírt, a jelenleg oly fontos, gazdasági állattenyésztés terén, ezenkívül kitűnő technikus volt; ő javította és tette használhatókká a gazdasági gépeket. Ő készítette egy rozzant tűzi fecskendőből a püspöki díszkertben lévő kompli­kált vízvezetéket, a­mely évek óta szolgálja a kert virányát. Szóval, ha tér leendett, képességét sok irányban érvényesíthette volna. Mindamellett azonban, hogy szép ízléssel, azon felül még finom zene érzékkel is birt, mint fentebb említem, a nyilvánosságtól visszavonultan élt, cse­kély szabad idejét egyedül családjának szentelve. Páratlan jósága és szelidségü neje iránt igazi gyön­gédséggel, gyermekei iránt a legbensőbb szeretet­tel viseltetett. Egyedüli életczélja volt gyermekei­nek nevelése s erre mindenét áldozta, saját szemé­lyétől megvonva a legkisebb élvezetet is. Végtelen sok lelki gyötrelmet okoztak neki a legutóbb sző­nyegen lévő háborús hírek, lévén majdnem minden gyermeke katona. Egész élete folytán azonban legmélyebben hatolt atyai szivébe azon fájdalom, melyet egyetlen leányának elvesztése okozott. 1878. évben halt meg angyal jóságú szép leánya Irma. Azon idő óta folyton borult volt kedélye, melyet felderíteni gyermekei szép haladásábani öröme se volt képes. Lelkileg folyton gyengült, s e fájdalom

Next