Vadász Ujság, 1923 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1. szám
VADÁSZ ÚJSÁG hon soha se legyen töltény. De azért éljünk azzal a sokszorosan bevált fogással, hogy családtagok, cselédség stb. előtt folyton ismételjük, hogy a fegyver töltve van. A töltényeket zárt, száraz helyen tartsuk. A fegyvert otthon az udvarban, kertben lehetőleg ne használjuk A vadászterületen a ravaszt csak akkor nyomjuk meg, ha előbb egy a főirányba vetett gyors pillantással meggyőződtünk arról, hogy lövésünk az elejtendő vadon kívül másban kárt nem tehet. De ennek a meggyőződésnek pozitívnak és szilárdnak kell lennie és nem alapulhat pl. olyan feltevéseken, hogy az a vadásztársunk, a hajtó, vagy járókelő ugyan a főirányban, de elég nagy távolságra van, már csak azért sem, mert különösen a mostani lőporok mellett az explozív erő kiszámíthatatlan. Kockázatos távolságokra ne lőjjünk. Csak biztos lövéseket tegyünk. 2. Ami a vadászati jog védelmének hatályosságát illeti, szakítanunk kell azzal a nemtörődöm- és anem-rendszerrel, amely abban kulminál, hogy az orvvadászokat és a jogosulatlanul és tiltott területen vadászokat szabadon hagyják garázdálkodni ahelyett, hogy minden tudomásukra jutott esetet az illetékes hatóságnak feljelentenének és az erélyes megtorlást kiszorgalmaznák. Ha közjogainkban, vagy másféle magánjogainkban szenvedünk sérelmet, rögtön megindulunk és keressük keményen és akármilyen hosszú úton az orvoslást. Miért vagyunk éppen a vadászati jogsérelmekkel szemben közömbösek és fásultak ? Talán azért, mert az igazi vérbeli vadász még a legelvetemültebb vadorzóval szemben sem tud megtagadni bizonyos érzésbeli közösséget ? Létezik ez az élet másféle viszonylataiban ? Nem ! Mert hisz, teszem fel, a legnagyobb acquisiteur is meg tudja tagadni a tolvajjal szembeni érzésbeli közösségét. Hát akkor miért ne tudnók mi is ugyanezt tenni a vadászat tolvajaival szemben ? Csak egy kis erős akarat, hogy ebben a tekintetben is megváltoztassuk mentalitásunkat s akkor ez is menni fog. 3. Egy kis természettudomány. Semmiféle sport nem nyújt oly sokszoros alkalmat természettudományi megfigyelésekre és megállapításokra, mint éppen a vadászat. Mert hisz a zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tájától kezdve az ezerhangú és színű lomberdőn, a csacska hegyi patakon, a zúgó folyamhasította völgyön, a zizegő sástól beszédes lápon és sokszoros siratna mocsárvilágon keresztül, az aranykalásztól ékes rónaságig, rügyfakadáskor, kalászéréskor, lombhulláskor, hófúváskor minden, minden a vadász birodalma. A természet nagy könyvének minden lapja mindenkor nyitva áll előtte, csak látó szem, halló fül és meleg szív kell hozzá, hogy a vakító színtobzódásból, a csodás hangzavar- 1. szám.