Vadászat, 1926 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-01 / 1. szám
zatos vadját hatalmas agyarasait, az erdő legkecsesebb feladonját, gyönyörűséges őzbakjait; és midőn ennek a büszke, magasrangú csendőrtisztnek, ennek a vérbeli nagyvadvadásznak kezéből az álnok betegség kiütötte féltve szeretett fegyverét s most Bpesten éli drága családja körében életét, a következő szívig ható levelet intézte hozzám, mely annyira meghatott, hogy kérem kedves barátomat, szeretve tisztelt főszerkesztőnket, közölje e gyönyörű s minden igaz vadászszívet mélyen megható levelet becses lapunkban, a „Vadászat“-ban, mellyel minden ízünkben, lelkünkben már régóta összeforrtunk! Ti kezdő vadászok pedig tömörüljetek ide és tanuljatok! Itt következik Deák Gyula levele! „Kedves jó Druszám! Örömmel olvastam soraidat, különösen pedig azon kijelentésed, hogy egészségi állapotod javulóban van. Ez jóleső érzést gyakorol mindnyájunkra. Adja Isten, hogy a javulás állandó legyen és kedves lapunkban élvezetes novelláidat újból olvashassuk. Magam a körülményekhez képest elég jól vagyok, a korai kegyetlen telet meleg szobából szemlélem, gondolataim vissza-visszaszállanak a múltba és egyegy papírra vetett vadászélménnyel nyernek befejezést. A nagy hó, a friss levegő utáni vágy, múlt héten kicsalt a szabadba, a közeli Népligetbe. Azóta nem sokat törődve hóval, hideggel, mindennapos vagyok ott, nem pusztán egészségi szempontból, hanem azért, mert egy kis bokros helyről 7 drb fogoly szaladt ki, alig pár méternyire, s a hidegtől meggémberedve, felborzolt tollakkal, kuporodtak meg a havon Nem zavartam szegényeket, visszafordultam s idehaza minden kenyér hulladékot megtörtem, még aznap kivittem és a bokrok aljába vastagon elhintettem. Másnap délelőtt újból ott voltam és képzelheted végtelen nagy örömömet, mikor láttam, hogy az eledel elfogyott és madárkáimat ott hiánytalanul viszontláttam. Most már rendes ebédet kapnak naponta s hiszem, hogy megmentem a kis csapatot, mert vigabbak, bátrabbak, s alig távozom néhány lépésnyire, fürgén szaladgálnak vissza menedékhelyükre. Néhányszor visszatekintve, veszek búcsút a kis családtól. Láthatod, kedves jó barátom, hogy van időtöltésem, s ha a betegség a puskát ki is csavarta kezemből, vadászias ügyekkel tovább foglalkozom s így itt a nagyváros közepén is megvannak gyönyörűségeim. De most, kedves Gyulám, én is azt mondom: Pont! Kimegyek a Népligetbe, hol bizonyára vár már a kedves kis családi A közeledő karácsony és újesztendőhöz mindnyájan teljes egészséget és boldogságot tiszta szívünkből kívánunk mindnyájatoknak, minekutána maradok szeretettel ölelő barátod Deák Gyula ezredes Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek !Magyarország feltámadásában filmen. MAGYAR FIÚKNAK Van egy ország ... A földje véres és könnye van csak nemzetének, kis fiaim ezt az Országot a telketekből szeressétek . . . Mert nem szereti senki, senkit Az egész világ vágja, bántja, az égbolt alatt nincs szegénynek egyetlen híve, egy barátja . . . Imádjátok e szent Országot az Úristennek büszkeségét és gyűlöljétek telketekből, bosszútól égő szívetekből minden gaz, rabló ellenségét. IFJ. PAPIK MIKSA, fl fácános megtervezéséről. Hadászatnak írta : John Butter, főerkész. Angolból fordította : Hajnóczy László, mérnök. A vadászati tudomány eme ágának tanulmányozása nagyon fontos s minden sportembernek tanulmányoznia kellene az új fácános berendezésének s a régiek feljavításának módozatait. Sok vadászt ismertem, kik úgy jártak, hogy vollérek felállítására s a fácánok felnevelésére, nagy összegeket költve, a pontosan megszámlált fácánok a fácánosba kerültek s a vadőr pontosan jelentette is, hogy ennyi meg ennyi fiatal, egészséges madár került a fácánosba ; vadásztársunk örömmel újságolja barátainak, hogy ebben az esztendőben ennyi meg ennyi fácánja van s valamennyien nagy téli vadászatra készülődtek. Megkezdődik a vadászati évad s félannyi fácánt se találnak, mint amennyit a fácánosban megtelepítettek. Mindenki csodálkozik s kérdi: vájjon hol lehetnek a fácánok? A tulajdonos haragszik a vadőrre, a vadőr haragszik mindenkire, saját magára leginkább, mert se ragadozóállat, se orvvadász nem pusztította a fácánállományt, mégis mi lehet a fácánhiány oka? Tíz eset közül 9-szer a fácánosban van a hiba: tudniillik a madarak más fácánosba, néha több kilométer távolságnyira fekvőbe vándoroltak át s így egyik-másik szomszéd befektetés és táplálás nélkül nagyszerű vadászatokat rendezhetett, mert fácánosa és annak környéke jobban megfelelt a madarak természetének. Ez az oka annak, amiért néhány gyakorlati tanáccsal kívánok szolgálni erre a tárgykörre vonatkozólag, mert semmi sem bosszantja a vadászembert annyira, mintha nagy költségen szomszédai számára nevel fácánokat. Elsősorban is arról kívánok értekezni, hogy miképen tervezzünk meg egy új fácánost? Ajánlom ifjú vadásztársaimnak, hogy késedelem nélkül tervezzék meg fácánosukat, amit, ha utasításaim alapján hajtanak végre, a siker felől biztosak lehetnek. Erre a célra rendesen délnek néző, folyóvíz vagy kis tó közelében levő területet szoktam kiszemelni. Jobb a tómenti terület, mert a csobogó víz gyakran hazulról igen messze csalogatja a fácánokat.