Magyar Vadászujság - Vadászujság, 1941 (41. évfolyam, 1-36. szám)
1941-01-05 / 1. szám
MAGYAR VADÁSZ ÚJSÁG 3 lalmas hüllőnek teljesen a hatalmában vagyok, halálos ölelésének a védekezés vagy menekülés minden reménye nélkül ki vagyok szolgáltatva. Egyszer odáig ragadott a képzelődés hatalmas ereje, hogy azt hittem, már-már hozzám csúszott az óriáskígyó és megtámadott. Szinte fizikai fájdalmat éreztem. Mintha rámvetette volna magát a hosszú, vastag, eleven kötél, szorítani kezdené testemet, mint valami eltéphetetlen, kegyetlen szíj és amint testemen feljebb csúszott a rettentő szorítás, a hideg kígyótest jeges szorítása a nyakamra fonódik s kegyetlen acélgyűrűi fojtogatni kezdenek . . . Annyira elevenen elképzeltem ezt az ijesztő küzdelmet, hogy izzadni kezdtem a viaskodás fáradalmai miatt, majdnem felüvöltöttem a borzalomtól és kétségbeesett igyekvéssel emelkedtem lábujjhegyre, hogy csak minél messzebbre kerülhessek a rémtől. .. Közben múlt az idő. Bent a kis ólban ketten voltunk foglyok: a telezabált óriáskígyó és én, aki gúnyos véletlen folytán kerültem a kutyaszorítóba, mint valami verembe. Meg sem mertem moccanni. Csak álltam az alacsony ól deszkafala mellett és hozzá lapulva, valósággal belepréseltem magamat a kemény anyagba, hogy minél kevésbé vegyen észre a veszedelmes féreg. A hátamban már görcsös fájások nyilaltak, a lábaim sajogtak, a szemeim karikát hánytak a túlerőltetéstől. A trópusi éjszaka pedig kezdett már lehűlni s a hirtelen beáramló dermesztő hideg alattomosan ostromolta izzadt testemet. Kívülről vadkávéják édes, vaníliaillathoz hasonló szagát hozta el a légáramlat, ami azt jelentette, hogy közeledik a hajnal. Halk szellős suhogás szűremlet be az ólba s nemsokára megharsant az első madarak elnyújtott, bátortalan éneke. Kezdett lassan világosodni. De az ólban még sötét volt, az óriáskígyóból nem látszott semmi, bárhogyan erőltettem is a szemeimet. Ekkor hirtelen határozott lépések döngtek fel odakünn. Valaki az ólhoz lépett. Félrelökte a reteszt és kitárta az ajtót. Szabad voltam . . . Gyorsan kiugrottam az ólból. Azután visszanéztem. Az óriáskígyó ott feküdt a sarokban, ahol az este, mozdulatlanul, tehetetlenül, szinte halottam A kiadós csirkevacsora után még mindig édesdeden, kábultan aludt. . . Széljegyzetek a 746.837/1940. F. Ii. számú rendelethez. Irta : Újhelyi Kornél vadászati tudósító. A legutóbb megjelent nyúlvadászatot betiltó rendelettel kapcsolatban óhajtok néhány megjegyzést tenni, úgy is, mint területtulajdonos, úgy is, mint vadászati tudósító. Amennyire helyeselte az ország igazvadász közönsége a korábban megjelent korlátozó intézkedéseket, annyira helyteleníti ezt, a most ötletszerűleg kiadottat. Ugyanis ha az ország nyúlállománya olyan siralmas, hogy ahhoz nyúlni nem szabad, akkor kár volt egyáltalán engedélyt adni, mert ez a hétnapos megszorítás csak egy csepp víz a tengerbe. Viszont nagyon kellemetlenül érinti azokat a szerencsés, helyesebben gondos vadászokat, akiknek éppen az áldozatot nem kímélő munkájuk után lehető lett volna ebben a szép téli időszakban területükön egy kis szórakozáshoz jutni. De ha már elfogadhatónak vehetjük ezt az intézkedést a területbérlőkkel szemben, éppen annyira nem helyeselhetjük a magánterület-tulajdonosok szempontjából. Mert hiszen ezeknek 95%-a mindent elkövet és elkövetett, hogy vadállományát a múlt évi szörnyű pusztulásból átmentse, ami a fogoly kivételével jórészt sikerült is. Ezek tehát rendeletek nélkül is tudják, mit kell cselekedniük — éppen a saját érdekükben. De hiszen, hogy hangot adok, ez nem annyira ennek a rendeletnek szól, mert végeredményben nem árt, hanem eszembe jut az az anomália, hogy míg most ezzel a rendelettel a legitim úton saját vadját vadászó vadász kezét megkötik, ugyanakkor az illegitim módon vadhoz jutók tömege, úgy mint eddig, ezután is szabadon garázdálkodhatik. Nem a vadászoktól, sem a kemény téltől kell itt a vadállományt védeni és oltalmazni, hanem a különféle kétlábú és négylábú ragadozóktól! Kérdem, hogy ugyanakkor, mikor ezt a rendeletet kiadták, ment-e az illetékes hatóságokhoz szigorú utasítás, hogy a csendőrség a legszigorúbb módon ellenőrizze és járjon el a vadorzókkal szemben, akik éppen az enyhe büntetések és közkegyelmi intézkedések folytán jobban grasszálnak, mint valaha. No meg az adó nélkül vagy legjobb esetben két pengővel „kitüntetett“ farkaskutyák és egyéb kuvaszok tömegei. Ebben van a vadvédelem és a vadállomány megmentésének gyökere, nem pedig a hétnapos vadászati korlátozásban. A tavalyi nagy vadpusztulásnak sem a nagy hó és nagy hideg volt a fő oka, hanem az embertelen vadpusztító falusi lakosság. Ez így lesz most is, ha erélyesen és ténylegesen nem teszik meg a szükséges intézkedéseket. Mert mi, szegéni polgárok vajmi keveset tehetünk a felséges nép túlkapásaival szemben; az a helyzet ugyanis, hogy mai napság mindent ennek a szemszögén keresztül bírálnak meg. Hangzatos, divatos, tetszetős szó lett ma a „nincstelen“, ami sok mindenre feljogosít. Sajnos és szomorú tapasztalatokat szerzünk erre vonatkozólag nap-nap után. Hogy ezek a dolgok ide fajultak és még mindig rosszabbak lesznek, annak a semmi vagy igen minimális büntetések az okai. Legyen szabad két esetet felhoznom, most történt. A szomszéd területen a vadőr kétszer fogta meg ugyanazt a személyt, amikor a hurokból a nyulat kivette, nem büntették meg, mert azzal védekezett, hogy ő véletlenül bukkant rá a hurokban lévő nyúlra. A másik nem vadászati eset ugyan, de jellemző. Egy közeli erdőterületen a község lakosai 50—60-as csoportokban álltak neki és derékban irtották ki a növendékfákat. Az 1000 pengőre felbecsült kártételt 2 pengős pénzbüntetésekkel intézték el, amely aztán kegyelmezés útján elengedtetett. Mi sem természetesebb, hogy ebben az évben, már a hideg idő beállta előtt, láttak neki ennek a jól sikerült vállalkozásnak, csakhogy most már nem gyalog, hanem, hogy a munka sikeresebb legyen, ökrösszánokkal jöttek ki. A kerülőnek pedig gúnyolódva vágták a szeméhez, hogy menjen panaszra a sóhivatalhoz. Ilyen és ehhez hasonló esetek napirenden vannak. Természetes, ha ezek az állapotok tovább tartanak, illetve drákói szigorral meg nem fékeztetnek, nem nehéz megjósolni a jövendőt. Puskádat úgy akaszd válladra, mint a katonák; vízszintes helyzetben soha ne viseld! Kakasa, ravasza megakadhat egy galyban s a „véletlenül“ benne maradt töltény hátbalövi előtted haladó fiadat, barátodat. LÜTTUADAT MINDEN MENNYISÉGBEN VASAROL • MMVM LÜTTUADKIVITELI SZÖVETKEZET A „HANGYA“ KÖTELÉKÉBEN. Feladási elme: Budafok, Gömbös Gyula-út 7. Telefon: 269-605 és 269-999. Győri telepe és Mítőháza: RÉVAY fillHLUS-ÚT 16. SZÁM. 1. ,) Lapengedélyszám : 20,422/1938. M. E. III. és 3976/1939. M. E. 1941 január 5.