Vadászati Közlöny, 1934 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-15 / 1. szám
I. ÉVFOLYAM Szerkesztőség : Budapest, VIII. Üllői út 58. Tel. 30-4-14 Kiadóhivatal: Budapest, II.Batthyány u. 59. Tel. 56-6-24 Hirdetések milliméter soronként számíttatnak. Hasábszélesség 85 mm. Postatakarékpénztári csekkszámla: 15.274. 1934 JANUÁR 15. A VADÁSZAT ÉS VADGAZDASÁG SZAKLAPJA Megjelenik egyelőre minden hónap 15-én Felelős szerkesztő : NAGY LÁSZLÓ Felelős kiadó : galachi TÖMÖSVÁRY MIKLÓS 1. SZÁM. Előfizetési ára : 1 évre 5 pengő, 1/1 évre 3 pengő. Csehszlovákiában ... 1 évre 50 korona. Jugoszláviában .... 1 évre 80 dinár. Romániában............................1 évre 180 lei. Vadásztestvérek! Több oldalról elhangzott óhajtásnak teszünk eleget, amikor egy olyan szaklapot indítunk meg, amelyik minden befolyástól mentesen, a maga teljes függetlenségével szolgálja a vadászati érdekeket és ezekkel az érdekekkel összefüggő kérdéseket. Ehhez képest a Vadászati Közlöny nem kíván egy egyesületnek sem hivatalos lapja lenni, ellenben minden vadász-, vadászeb-, lősportegyesület közérdekű törekvésének lelkes felkarolója lesz és hasábjait a vadásztársaságok nyilvánosságot kívánó közleményei részére is megnyitja. Szószólója kíván lenni minden egészséges eszmének és elgondolásnak, amelyeknek megvalósítását a vadászat érdekében állónak ítéli, viszont harcolni fog olyan jelenségek, törekvések ellen, még ha azok egyébként jóhiszeműek is, amelyek a vadászat érdekeit vagy tradicionális jellegét károsan befolyásolhatják. Gondosan fogunk őrködni a vadgazdaságok érdekei fölött, mert meggyőződésünk, hogy virágzó vadgazdaságok és áldozatkész vadgazdák nélkül nem lehet az országnak sem egészséges, sem tartósan gazdag vadállománya. Igyekezünk azokat az érdekellentéteket, amelyek egyik-másik kérdésben a bérelt területekre utalt vadászközönség és nagy vadászterület-tulajdonosok és a gazdaközönség között felmerülhetnek, a kölcsönös megértés és méltányosság alapján közös nevezőre hozni, mert nézetünk szerint nincs vadász érdek, hanem csak vadászati érdek van. Célunk röviden összegezve: a vadászati szakismeretek terjesztése, a vadászias felfogás és szellem ápolása, az intenzív vadgazdálkodás illetve vadóvási problémáknak és egyéb aktuális kérdéseknek állandó napirenden tartása ; az ország vadgazdaságainak célszerű központosítására irányuló törekvések támogatása; a vadászat igazgatásának intézményes kiépítése ; a vadászati szakirodalom komoly termékeinek felkarolása ; állandó kiállítási jellegű vadászati múzeum felállítása iránti törekvés támogatása ; az egységes magyar vadásznyelv megteremtése ; a vadászási lehetőség célszerű rendezése ; a vadászattal összefüggő kereskedelem és ipar fejlesztésének istápolása, szóval: az egyetemes magyar vadászati kultúra előrehaladásának minden téren való önzetlen szolgálata. Személyes ügyekkel, kérdésekkel nem foglalkozunk. Már itt bejelentjük, hogy ilyeneket figyelmen kívül hagyunk, mert lapunk szaklap. Minden vadásztestvérünket, vadgazdaságot, vadásztársaságot kérünk, hogy közérdekű munkánkban támogatni szíveskedjenek. Minden hírt, vadászati, természettudományi megfigyelést, vadászati eredményt stb. köszönettel veszünk és örömmel fogadunk minden közérdekű eszmét, amelynek szigorúan tárgyilagos megvitatására mindig készséggel nyújt alkalmat a Vadászati Közlöny. Lapunk egyelőre havonként jelenik meg, szerény keretekben, a legegyszerűbb köntösben, de igyekezni fogunk, hogy tartalmilag hasznos szakújságot nyújtsunk előfizetőinknek. Kérünk minden vadásztársunkat, olvassa el figyelmesen, bírálja meg tárgyilagosan célkitűzéseinket s ha gondolkozásának megfelelnek, álljon szeretettel előfizetőink sorába és terjessze barátai körében a mi szerény szaklapunkat. Az előfizetési díjat : 1 évre 5 pengő, 12 évre 3 pengő, oly csekély összegben állapítottuk meg, hogy a legszerényebb anyagi viszonyok között élő vadásztársunknak sem okozhat gondot, hogy egy eleven, komoly, minden vadászati kérdésről elfogulatlanul ítélő és beszámoló szaklapot járasson. Hazafias tisztelettel és vadászüdvözlettel: a „Vadászati Közlöny“ szerkesztősége. Báró Bohus László és Tsa vadásztöltény- és fegyverkereskedés Budapest, V., Dorottya-II. 9. vadásztöltény cégünk Telefon : 820 — 93. különlegessége. SacVanty Az egység jegyében. Örömmel léptem a VADÁSZATI KÖZLÖNY szerkesztőségének lelkes gárdájába, mert a lap azt a régen óhajtott célt akarja szolgálni, hogy a vadászok ezreit egyetlen lelki közösségbe forrassza. Nemzeti szempontból is szükség volt ilyen szakorgánumra, mert hiszen évtizedek óta azt kellett tapasztalnunk, hogy még a vadászéletben is felütötte fejét a széthúzás szelleme, amely aztán sok közérdekű elgondolásnak, tervnek lett a kerékkötője. Nem kutatom most az egyenetlenkedés okait, mert meddő dolognak tartom a múlt hibáján való siránkozást, ellenben annál nagyobb bizalommal nézek a jövő felé, melynek szent feladata, hogy a magyar lelkek érzésének, a magyar agyak gondolkozásának vasegységét a nemzeti élet minden megnyilvánulásában megteremtse. A családban, a társaságokban, társadalomban : a szeretet, a megértés legyen úrrá, amely szeretet és megértés végcéljában mindig egy Eszményt szolgáljon: ezeréves Hazánk javát. Más tekintet nem kerülhet a mi mérlegünkre. Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar vadásztársadalom minden tagja lelkes katonája lesz annak a törekvésünknek, amely a vadászat nemes mesterségéből kiküszöbölni akar minden olyan okot, amely alkalmas a vadász és vadász közé éket verni, mert mint Beköszöntőnkben is aláhúztuk, nincs és nem is lehet vadászérdek, csak vadászati érdek. Ennek az érdeknek a bátor szolgálása hasson át minden vadászlelket és akkor nemcsak a magyar vadászkultúrának tettünk értékes szolgálatot, hanem az országnak is. ■ s BRANDT VILMOS ny. főispán, orsz. gyűl. képviselő Miért van szükség vadászati felügyelőségek felállítására? Amint azt dr. Pilaszanovich Antal a vadászati felügyelőségek tárgyában kidolgozott tervezete kapcsán az 1926. évi január hó 26-án tartott felolvasásában is idézte, az 1883 XX. t. c. végrehajtása tárgyában 1883. évi június hó 29-én 38871. szám alatt kiadott B. M. körrendelet bevezető részében szószerint a következőket tartalmazza : „Hogy az 1872. évi VI. és az 1875. évi XXI. törvénycikkek az eddig hazánkban elhanyagolva volt vadászati viszonyok rendezését célzó üdvös intézkedések mellett sem bizonyultak eléggé hatályosaknak a gyakorlati életben, ennek azon sajnos körülményen kívül, hogy a nagyközönség általában véve még mindig nem lévén áthatva annak felismerésétől, hogy a vadállomány célszerű kímélése és fenntartása az ország mily fontos közgazdasági tényezőjévé válhatik, a hasznosvad pusztításától nem tartózkodott — a törvényhatóságoknak a törvény végrehajtása körül nem a kellő eréllyel tanúsított eljárásban keresendő. Különösen áll ez a törvényeknek a hasznos vad és hasznos madarak oltalmazására irányult rendelkezések betartásának nem kellő ellenőrzésében és a vadászatot vadászati jegy váltása nélkül gyakorolt egyénekkel szemben a törvény szigorú alkalmazásának mellőzésében“. Az idézett végrehajtási rendelet tehát megállapítja, hogy a vadászó közönség már akkor fegyelmezetlen volt, vadat nem óvott, a hasznos vadat pusztította, és a vadorzás már akkor is virágzó üzletág volt. De megállapítja azt is, hogy a törvényhatóságok a törvény végrehajtása körül nem tanúsítottak kellő erélyt, elhanyagolták a vadóvás iránti rendelkezések pontos betartásának ellenőrzését, és mellőzték a törvény szigorú alkalmazását a vadorzókkal szemben. Pedig hát akkor még túlnyomó részben urak vadásztak, a tekintetes vármegye túlnyomó részben a régi gentrykből állott, akik csaknem valamennyien legalább is „szenvedélyes“ vadászok voltak. Nos hát a helyzet azóta sem változott, és ha igen, akkor csakis rosszabb lett. A vadászó közönség kevés tiszteletreméltó kivétellel ma is csak pusztítja a hasznos vadat, a vadorzás ma is vígan, de talán még vígabban folyik, míg az a bizonyos hatósági ellenőrzés, ami már a múltban is elégtelennek és hatás nélkülinek bizonyult, a leépített közigazgatás mellett egyenesen nullává sülyedt. Az ellenőrzés hatálytalanságának okai pedig abban rejlenek, hogy a csökkentett létszámú közigazgatási tisztviselői kar örül, ha a leépített állapotban a szigorúan vett aktázást győzi, nem hogy a vadászat és a vadászgazdaságok irányításához és vezetéséhez elengedhetetlenül szükséges helyszíni ellenőrzésre ideje és módja volna. Itt kíván a tervezet szerint a vadászati felügyelőségek szervezete a községi vagy a községek határához tartozó és az 1883. évi XX. t. c.