Vadászati Útmutató 1923, 1. évfolyam

Előszó

Ezen általános összeomlás eszembe juttatja a baby­­loni torony összeomlásának paraboláját, mintha az Úr Isten a világot gőgösségében újra meg akarta volna alázni. Térdet és fejet kell hajtanunk a Min­denható akarata előtt, de nem azért vagyunk embe­rei­, hogy belenyugodjunk a megsemmisülésbe, ha­nem elölről kell kezdeni a munkát minden téren, így a vadászat talpraállításának terén is. A forra­dalmak pusztító ereje mindig a vadászatra veti ma­gát elsősorban, így volt az 1761—73-iki lengyel forradalom alatt, így volt a híres „őszirózsás" torz­forradalom alatt is, amikor a tisztességes magyar vadászok könnyfacsaró fájdalommal, ökölbe szorult kézzel, de tehetetlenül nézték a poklok mélyéből felszabadult mol bűnös garázdálkodását, amelyet az akkori kormány tudatosan, az intelligencia meg­félemlítésére kezdeményezett, illetőleg engedélyezett. Az ezen keserves idők súlyos hónapjai — hála Isten­nek — immár elmúltak, s az emberi természetben rejlő bizakodással merjük hinni, hogy a rossz napo­kon talán-talán már túl vagyunk. Mindannyiunk hazafias kötelessége, hogy a vadászatot, amely minden más gazdasági ág között a legtöbbet szenvedett, újra talpraállítsuk. A talpra­­állítás nagy munkájának egyik pillérjét látom a jelen munkában, amely megmutatja szent Hubertus agan­­csos keresztjének védjegyében összesereglő igazi vadászainknak azt, hogy mi a tennivalója a vadá­szat és a vadóvás terén, s mi a kötelessége az ál­lammal szemben stb. A vadászati szakirodalom ezen rendkívüli méltánylást érdemlő és anyagi eredmény­nyel alig járó nemes vállalkozását minden magyar vadász szíves figyelmébe ajánlom, s kérem őket, hogy közös ügyünk érdekében tegyék magukat túl a jóravaló restségen s bírják rá vadászbajtársaikat arra, hogy e zsebkönyv könyvespolcáról egyikünk­nek se hiányozzék. Budapest, 1922. május havában. Igaz vadászüdvözlettel Barthos Tivadar.

Next