Vadászati Útmutató 1941-1942, 15. évfolyam
Köszöntöm a Magyar Vadászokat, akik a sors nehéz óráiban segítségül jöttek és érdeklődésükkel támogatták a Vadászati Útmutatót. Köszöntöm, és egyben köszönetet is mondok az összes munkatársaknak, akik tudásuknak javát, a vadászat iránti rajongásukat másoknak hozzáférhetővé tették, bőségesen és önzetlenül ajándékozták azt — e könyv tartalmát és értékét emelve — a Vadászati Útmutató Olvasóinak! Köszöntöm azokat a magyar vadászokat, akik oly sok éven keresztül elszakítva éltek tőlünk s most újra magyar vadászoknak vallhatják magukat, ő reájuk való különös tekintettel vette fel a szerkesztő a Vadászati Útmutató anyagába a módosításokkal kiegészített teljes Vadászati Törvényt, mindazokat a miniszteri rendeleteket, közigazgatási bírósági elvi jelentőségű határozatokat, döntvényeket, amelyeknek ismeretére nekik feltétlenül szükségük van. Mi azonban a törvény rideg betűin túl, ősi szeretettel ölelünk magunkhoz minden visszatért barátunkat. A magyar lélek mélyén nyugvó vadászérzés összeköt mindnyájunkat. Ez az érzés alkotja törvényeinket, rendelkezéseinket s ha még oly ridegnek látszik is a törvény szava, annak mélyén is meleg magyar vadászszív dobog. Melegen üdvözlöm, úgy hiszem a Vadászati útmutató egész közönségével egyetértve, a jelenlegi szerkesztőt, Nikolits György barátomat, aki átérezve a Vadászati Útmutató fontosságát, a már-már hanyatlásnak induló művet áldozatos szeretettel felkarolta, a megsemmisüléstől megmentette, sőt soha nem remélt magas fokra emelte. A Vadászati Útmutató jövő célját megjelölni felesleges. A tizenöt éves múlt irányára, tartalmára és céljára olyan megnyugtató biztosítékot ad, hogy mi régi vadászok csak azt kívánhatjuk, hogy ne legyen Magyarországon egyetlen vadász és erdész sem, akinek az asztaláról ez a hasznos, sokoldalú vadászati szakkönyv hiányozna. Budapest, 1941. szarvasbőgés idején.