Valóság, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám - KILÁTÓ - Cohen-Solal, Annie: Flaubert és a maoisták között. Jean-Paul Sartre utolsó évei (ford. Ádám Péter)

66 ANNIE COHEN-SOLAL: FLAUBERT ÉS A MAOISTÁK KÖZÖTT francia írójának neurózisa? Pierre Victor egyik Sartre-ral készített interjújában nem is rejti véka alá a kétségeit: „Sokan kifogásolják közülünk - mondja Pierre Victor hogy nem írsz semmi olyasmit, amit a 68 májusában keletkezett mozgalmak közvetlenül felhasználhatnának. Ehelyett még mindig a Flaubert-en dolgozol... Nem kéne inkább valami népszerű regényt írnod?” És csakugyan, számtalan ellentmondás feszült Sartre írói munkája és politikai tevékenysége között, nem csoda, hogy a maoisták újra meg újra orra alá dörgölik, mekkora távolság választja el az eszményi forradalmártól. Szakadat­lanul támadják, szakadatlanul kritizálják. És nem kímélik a harcostársai sem. A tét nem volt kicsi: azt kívánták, hogy tagadja meg a mű egész elméleti szerkezetét, és hogy egészen más típusú értelmiségi legyen belőle, más tervekkel, más kéziratokkal, más előfeltevések­kel. „Jó néhány éve tanulmányozom Flaubert-t - válaszolja Sartre -, olyan technikával és olyan módszerrel, amelyet sohase sikerült megváltoztatnom. Nem hiszem, hogy a tömegek megkérdőjelezhetnék ennek a módszernek a hatékonyságát...” Majd amikor a beszélgetőpartnere erősködik: „Meg aztán már nem vagyok fiatal. Eljárt felettem az idő. Már az is tiszta szerencse, ha be tudom fejezni a Flaubert-t. Ha befejezem, esetleg írok egy népszerű regényt, megpróbálhatom... Ha hagytok rá időt... Hatvanhét éves fejjel a legtöbb, amiről álmodhatok, hogy még van néhány évem, hogy még megérem a forrada­lom kezdetét... Te meg azt szeretnéd, ha egy második írói karrierbe vágnék bele.” Süketek­­ megható­­ párbeszéde. Látni való: Sartre iparkodik, önkritikát gyakorol, érvel, tapogatózik. Hogy makacs-e? De még mennyire, hiszen a Flaubert-mű folytatásá­ról van szó, annak a műnek a folytatásáról, amelytől senki se tántoríthatja el. Egy makacs, de megfáradt ember - lám, ez az első alkalom, hogy életkorára hivatkozik, hogy egészségi állapotáról, a közelgő végről beszél. Lehet, hogy a Schweitzerek elnyűhetetlen egészségének is megvannak a maga határai? Sartre korábban koffein- és amphetamin­­tablettákkal, whiskyvel és mértéktelen dohányzással rongálta szervezetét, de egyszerre kímélni kezdi magát, fáradtságról beszél. „1968 májusa - magyarázza még mindig ugyanabban az interjúban - valahogy túl sokat váratott magára. Ha mindezt ötvenéves fejjel érem meg, jobb lett volna. Hiszen mindaz, amit veletek csinálok, egy ötvenéves férfi teljesítőképességét feltételezi. Csak akkor lehet komolyan venni azokat az igényeket, amelyeket egy híres értelmiségivel szemben támaszthat az ember, ha ez az értelmiségi nem idősebb negyvenöt-ötven évesnél. Én például a tüntetéseket már nem tudom végiggyalo­golni, mert a lábam felmondja a szolgálatot.” Az a férfi, aki sokáig semmibe veszi a fájdalmat, aki sohase beszélt teljesítőképessége határáról, egyszerre ráeszmél testi mivol­tának rozogaságára. „Ha az ember - fűzi hozzá - hetven éven felül is makacsul ragaszko­dik a politikai cselekvéshez, autóval vagy tolókocsin persze kivihetik a tüntetés vagy a tömeggyűlés színhelyére, de az ilyen csak alkalmatlan teher, csak kölönc a többieknek...” Egészségügyi problémák, más életkor, más ideológia, más tapasztalat. Sartre-t úgyszólván minden elválasztotta maoista barátaitól, ám mégis sikerült velük valamiféle konszenzust kialakítania; ez a konszenzus nem más, mint a közvetlen demokrácia felfogása: íme, a legfontosabb kapcsolat közte meg a maoisták között. Attól fogva, hogy Sartre elhatározta, tulajdon sérthetetlenségével védelmezi a maoista lapot, felgyorsulnak az események, Sartre-t is, Sartre baráti körét is magukkal sodorva. 1970. május 25-én újabb nagygyűlés a Mutualité-palotában, újabb tömegtiltakozás a La Cause du Peuple két korábbi főszerkesztőjének, Le Dantec-nek és Le Bris-nek a letartóz­tatása ellen. A nagygyűlésen Sartre elnököl. Két napra rá, május 27-én, Sartre-t a védelem tanújaként beidézik Le Dantec és Le Bris perének tárgyalására. Az újságot nem tiltják be, a két korábbi főszerkesztőt viszont elítélik. Az utcán heves tüntetés, tiltakozá­sul az ítélet ellen. Június 4-én Sartre és a maoisták megalakítják a La Cause du Peuple

Next