Valóság, 1991 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám - MŰHELY - UJVÁRY GÁBOR: Egyetemi ifjúság a "neobarokk társadalomban": a bajtársi szövetségekről
UJVÁRY GÁBOR: EGYETEMI IFJÚSÁG A „NEOBAROKK TÁRSADALOMBAN" 67 katolikus egyesület volt. A Szent István Bajtársi Szövetség — négyük közül a legjelentéktelenebb — pedig határozott legitimizmusával tűnt ki. A bajtársi szövetségek szervezeti fölépítése és „szokásrendje” bevallottan is a XIX. század elejétől létező — kezdetben rendkívül progresszív és pozitív célokért küzdő, ám az 1870-es évektől mind konzervatívabbá váló — német Burschenschaftok mintáját követte. Az Emericana szervezetére a Cartel Verband der Katholischen Deutschen Studentenverbindungen — a Katolikus Német Főiskolai Egyesületek Szövetségének — példája is hatással volt. Mindegyik szövetségben több — általában egyetemenként és karonként tömörülő — tagegyesület volt. A Turulnál bajtársi egyesületeknek, az Emericanánál corporatióknak, a Hungáriánál és a Szent István Bajtársi Szövetségnél törzseknek nevezték az országos szövetségen belül önálló, külön vezetőséggel bíró, lehetőleg földrajzi szempontok alapján összeálló s még további kisebb egységekre bomló tagegyesületeket. Ezeknek — az egyetemisták mellett — a hallgatói korból már jócskán kiöregedett tagjai is voltak. Olyan diplomás, értelmiségi és tisztviselő támogatói, akik a helyi vagy környékbeli intelligenciát képviselték. A bajtársi szövetségek igényét az ifjúság és a „középosztály” összefogására a politikusok is helyeselték, hiszen „az idősebbek, fiatalok együttes közösségi élete és tevékenysége csökkenti a nemzedékek közötti feszültséget, és előmozdítja a társadalmi szervességet és folytonosságot”. A diákokon — a próbaidős darukon vagy apródokon és a már rendes tagnak számító leventéken kívül így az oklevelet szerzett „öregurak”, azaz a dominusok, valamint a tiszteletbeli dominusok, az általában dominusfeleség patrónák és a pártoló tagok tartoztak a bajtársi szövetségekbe. Míg a csak Műegyetemre kiterjedő Hungária és a szűk érdekeket képviselő Szent István Bajtársi Szövetség felépítése egyszerűbb, az egész országot behálózó Turul és Emericana egyesületeké szinte áttekinthetetlen volt. Rendkívül és szükségtelenül bonyolultak voltak az alapszabályok. A különféle szervek sokaságának megteremtésével és egymáshoz való viszonyuk körvonalazatlanságával nem az egyes egységek felelősebb önállóságát, hanem a minél teljesebb centralizációt hivatottak biztosítani. A Turul és az Emericana — mint tipikusan antidemokratikus, tekintélyuralmi szervezetek — fölülről, a központból irányították tagegyesületeik tevékenységét. A túlszervezettség, a hatáskörök tisztázatlansága és egymásba olvadása által maguk a „szervezetek” keltek önálló életre és a szövetségek fölé magasodtak. Az erősen konzervatív — a Turulban gyakorta szélsőjobboldali — szemléletű vezetőség pedig kizárólag az ifjúság és a középosztály egységének megteremtésén fáradozott, eleve kizárva bármiféle társadalmi nyitás, megújulás és felfrissülés lehetőségét. A két világháború között az egyetemistáknak és a főiskolásoknak ajánlatos, szinte kötelező volt belépniük a szervezett hallgatók körében kizárólagosságra törekvő bajtársi egyesületek valamelyikébe. Az 1929/30. tanévben 18 000—19 000 tagja volt a bajtársi szövetségeknek — ebből a Szent István Bajtársi Szövetségben kb. 400-an, a Hungáriában 1422-en tömörültek —, az egyetemi és főiskolai hallgatók létszáma pedig 15 497 volt. A harmincas évek közepére ez az arány még inkább eltolódott: 1935/36-ban a Turul csaknem húsz- és az Emericana tízezres táborával szemben 14 216 diák tanult az egyetemeken és főiskolákon. Számosan, különösen az ingatagabb anyagi háttérrel rendelkezők csak érdekből, szociális támogatás és kedvezmények megszerzéséért, a tehetősebbek pedig társadalmi presztízsük emeléséért léptek a bajtársi szövetségekbe. Az előkelőbbek inkább csak nevüket és anyagi segítségüket adták. Mivel egyszerre általában több egyesületnek voltak