Valóság, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám - ANKERL GÉZA: A globalizmus, az angol és a többi anyanyelv
ANKERL GÉZA A globalizmus, az angol és a többi anyanyelv Mióta a keleti bolsevista ortodox erők és az anglo-Amerika vezette észak-atlanti védszövetség nukleáris fenyegetésre alapozott szembenállása feloldódott - a „nemzetközi” kapcsolatokkal ellentétben -, az angol eredetű globalizáció, az egyközpontú globális világrend kérdése vált időszerűvé. E jövőképben alapvető tények többé-kevésbé önkényes értelmezése, fantazmagóriák, történelmi szükségszerűségek misztifikálása és emögött meghúzódó nemzeti és kozmopolita kasztérdekek keverednek. Az anyanyelvek használatának vizsgálata a világban különösen is alkalmas a globalizmus címszó alá sorolható világszemléletben megjelenő tények és elképzelések kibogozására. (A globalitás mint tárgyi alap) Általános emberi tapasztalat: a világ történetében először van lehetőség arra, hogy a földkerekség szinte bármely pontján található, sőt akár mozgásban levő ember vagy gépezet egy isten háta mögötti helyen (vagy épp Holdunk tisztásain) állomásozó másával azonnal és nemsokára - az elektronikus posta révén - ingyen, helyi tarifával kapcsolatba léphessen. A távközlési újdonságok technikai korlátaik folytán azonban kénytelen-kelletlen a kommunikációban a két „intellektuális érzékszervre” (Szent Ágoston) összpontosítanak, arra a két szervre, amelyek révén a nyelvi érintkezés, az írás és a beszéd zajlik. Ennek hátterében megmarad a jelenlét-kommunikáció, amely lehetővé teszi, hogy az emberek egymáshoz viszonyított térbeli helyzetük szerint olyan érzékléses összetétellel érintkezzenek, amely a legjobban megfelel a témának és a személyek közti viszonynak. Gondoljunk a kézfogásra, a vállveregetésre és más meghitt érintéses (sőt illat-) jeladásokra! Mármost a jelenlét-kommunikáció helyhez kötöttségét oldják fel a technika egy másik területén, a távolsági közlekedésben elért újítások. A korszerű távközlekedés lehetővé teszi az embernek, hogy távoli vidékeken, tájakon, kultúrákban felnőtt embertársaival gyorsan, rendszeresen és gyakran, teljes értékskálán érintkezhessen. Gondoljunk csak a szuperszonikus légi távközlekedésre! E két alapvető lehetőségből ered a távolsági munkamegosztás, valamint más széles skálájú együttműködés és (össze)függés megteremtése, amely aztán felveti a világban a (nemzetközi) összehangolásmód, a kontroll és a ubikvista emberi - nem állampolgári, hanem világpolgári - (személy)azonosság kialakításának fő problémáit. (A globalitástól a globalizmus ideológiájáig) A távközlési ésközlekedési hálózat lehetőségeket ad, ez azonban még nem kényszeríti az embert arra, hogy többet vagy kevesebbet használja, s olyan társadalmi együttműködési rendszereket hozzon létre, amelyekben a távolban zajló folyamatoktól való függést szándékosan maximalizáljuk. Valójában mihelyt az exportot, a kereskedelmi propaganda és a tőke korlátlan, „határtalan” vándorlását szorgalmazzuk anélkül, hogy az kimutathatóan nemcsak a transznacionális holdingok profitját, hanem a világgazdaság egészét ésszerűsítené, össztermelékenységét növelné, s anélkül, hogy párhuzamos politikai integrációval a világrend stabilitását, tartós működő