Valóság, 2018 (61. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 5. szám - SZÁZADOK - Kövendy Katalin: Kövendy Gyula - egy fiatal ludovikás főhadnagy helytállása a Nagy Háborúban

52 KÖVENDY KATALIN: KÖVENDY GYULA - EGY FIATAL LUDOVIKÁS FŐHADNAGY... Nowa Budánál kijelölt állásban a hadosztály különböző huszárezredeiből összesen kilenc tisztet, két zászlóst és kb. háromszáz huszárt gyülekeztetett. [...] A gyülekezettek Kovács százados vezetésével 75. után indultak Wk. Obzyr felé, mivel a mocsaras úttalan vidéken végrehajtott kb. 40 km-es menekülésük után arra, hogy azonnal tűzvonalba kerüljenek, gondolni sem lehetett. Körülbelül 8­0-kor a Tóthvárady-csoport is Nowa Budára érkezett, itt a cs. és kir. 6. lovasdandár parancsnokának, Pongrácz ezredesnek rendelték alá. E­0-kor a Gömöry-csoport is beérkezett Vk. Obzyrra báró Zech ezredeshez. Délután az orosz lo­vasság támadása a Tóthvárady-csoportot visszavonulásra kényszerítette, s az bevonult az 1. lovashadosztályhoz. Ezalatt a báró Zech ezredes parancsnoksága alatt álló csapatok 14 és 15 h. között elkészültek a megszállással és Steinbrecher százados, all. lovashadosztály műszaki előadója, 19 h-kor, amikor az utolsó járőr is átkelt a Stochod hídján, felrobbantot­ta s egyben fel is gyújtotta azt. A híd elpusztítása tökéletesen sikerült s így a Wk. Obzymnál, a Stochod nyugati partján új állást foglaló 11. lovashadosztály végre némi nyugalomhoz jutott. Linsingen vezérezredes, seregcsoportparancsnok este azt táviratozta: »Elvárom a csapatoktól, hogy a Stochod vonalát okvetlenül megvédjék«”. ” Kövendy osztagával már a híd végénél lovagolt, utóvédharcokat folytatva, amikor felrobbant alattuk a híd.40 Az ezrednek nagy veszteségei voltak, a tisztek közül fogságba esett: báró Maasburg Kornél, Streicher Lajos és többen mások, és itt, ezen a volhíniai harctéren kapott halálos sebesülést Békessy Béla 41 százados, az ezred legkiválóbb tisztjeinek egyike, az 1912-es stockholmi olimpiai kardvívás második és a tőrvívás hetedik helyezettje, kiváló sportoló.42 Kövendy Gyula így emlékezik Békessy Béla hősi haláláról­ ,július 7-én haslövést szenvedett, [...] magam pár lépésig kísértem Nova-Budai harcaim közben, de, bár Őrá is megnyugtatóan hatott a harcokba való beavatkozásom, sajnos életét nem tudtuk megvédeni, s a Szohhod partján vettünk Tőle kegyeletes búcsút; az ezred a legjobb és legbátrabb tisztjeinek egyikét vesztette el.”43 Az 1916. június elején meginduló, szeptember végéig tartó Bruszilov-offenzíva harcaiban való aktív részvétel, a Köveibe történt visszavonulás után 1916. július végén - két évig tartó hősies harcai után - elszállították az ezredet erről a hadszíntérről; vonattal Debrecenbe vit­ték, s onnan másfél óra „pihenő” után máris Erdély, majd Bukovina felé irányították.44 Július 29-én Marosvásárhelyre, onnan Szászrégenbe került az ezred. Kövendyt még a fronton szálláscsinálónak nevezték ki, így két nappal korábban indult „retablírozásuk”45 színhelyére, „szülőhazájába”, Erdélybe. Az ezredet Szászrégen körzetében helyezte el, s a 4. századot - amelynek ideiglenesen Kövendy Gyula maga volt a parancsnoka, mert Pálffy Gábor szá­zados századparancsnok az ezredtörzs I. osztályának ideiglenes parancsnoki feladatait látta el­­, Apafája községben.46 Az erőgyűjtés, felkészülés, a hadosztály „limanowai, wolhyniai”47 hősies harcai során elszenvedett emberveszteségek utáni feltöltés eredményes volt. Szükség is volt rá, mert a nagy erőket lekötő orosz Bruszilov-offenzíva még tartott, Románia pedig - Erdély, Partium, az ország Tisza vonaláig terjedő területeinek megszerzése reményében és ígéretében - az antant oldalára állt. 1916. augusztus 27-én hadat üzent: „Románia [...] megüzente a háborút és több mint 230.000 főből álló három hadseregét elindította a véd­telen Erdély felé. Isten csodája, hogy a központi hatalmak védőrendszere az oroszok, ola­szok, románok és a franciák szorítása alatt össze nem roppant már ekkor.”48 - olvasható az Ezredtörténetben. Az ezred tehát ilyen körülmények között került a hármashatár térségébe, s Magyarország szempontjából ezen a fontos stratégiai helyen látta el a rá mért harci feladato­kat, szó szoros értelemben a Haza védelmét. Augusztus végén az ezred azt kapta parancsba, hogy két századdal és a géppuskásosztaggal szállja meg a „Domna-Watra-tól a Neagra pataknál” lévő magaslatot, végezzen onnan biz­tosítást és felderítést.49 A helyszín ismét olyan terep volt, amelyhez nemigen szokott az Valóság • 2018. május

Next