Városépítés, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 6. szám - HILD JÁNOS EMLÉKÉREM - Kiss Lajos: Csongrád, a Főnix-város
Hild János emlékérem A város első világháború utáni képéről így ír Csongrád vármegye szociográfiájában Glass Imre: .......Nem voltak itt gyönyörű parkok, szép új középületek, betonjárdák és kövezett széles utak. De ott állott Csongrád városháza, düledező, kopott épület, ott állottak a rettenetes sárfészkek, a főutcán két rosszszgú árok húzódott végig.” 1937- ben a Viharsarokban Féja Géza ezt írta: .. .„Csongrádon csak a belváros — azaz: a városközpont — fejlesztése folyik lázasan. Szép új városháza épült két esztendeje, nem messze tőle neobarokk épületek díszelegnek. . . .Csongrád még kelet, még a futóhomokot sem kötötték meg, s ha izmos szél fú, egyszerre átalakul a város képe, a puszta bekiált, por az ő szava, s ez a szó leleplezés, mert a föld és az ember végtelen elhanyagoltságáról beszél...” A legfrissebb jellemzést Bálint Gyula György adja a Délmagyarország 1984. november 17-i számában: ...,,Az elmaradott mezővárosból nemcsak iparilag megerősödött, városképileg megszépült, megújult település lett az elmúlt 40 évben, hanem szellemileg is értékesebb. .. .Átépült a gimnázium épületétől a bútorgyárig tartó főutca, a Szentes és a Szeged felől érkezők ipari üzemek sora mellett haladhatnak el, melyek mind az elmúlt húsz esztendőben épültek.” A múltról... A zsurnalisztikai megközelítés, illetve bevezetés után lássuk mit dokumentált a történettudomány. Csongrád és környéke mintegy 250, tudományos kutatásokkal igazolt régészeti lelőhellyel rendelkezik. A kevés írásos dokumentum mellett ez a nagyszámú feltárás bizonyítja, hogy a város a Közép-Tiszavölgy egyik legősibb települése. A terület már több mint ötezer évvel ezelőtt, a bronzkorban lakott volt. Ennek oka elsősorban a kedvező földrajzi és éghajlati adottságokkal, a megtelepedési, valamint megélhetési lehetőségekkel magyarázható. A honfoglalás idején a vidéket szláv nép lakta. Anonymus szerint erős földvárral rendelkeztek, amelyet „.. .a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz Feketevárnak neveztek”. Más vélemények szerint a város neveCsurungrádfinnugor eredetű, és folyókanyarba benyúló földszarvat, földnyelvet, illetve az ezen települt várost jelöli. Ez utóbbi eredetmagyarázat összhangban van a település egykori földrajzi-topográfiai helyzetével. Mivel a földvár alkalmas volt politikai és gazdasági központnak is, már Géza fejedelem idejében „jeles” hely. István király uralkodásától kezdődően — mint királyi vár — a megye székhelye. Mint hadiközpont, irányítója, szervezője lett a XI—XII. sz.-ban körülötte keletkezett falvaknak. (A garam-szentbenedeki apátság alapító levele 1075-ben mint főesperességi székhelyet említi a várost.) Többszöri pusztulás és fellendülés után a XV. sz-ban, Zsigmond király uralkodása alatt érte el először a városi rangot. A mohácsi csatavesztés utáni két évszázadban visszafejlődött a város. Csak a török hódoltság után, 1715-ben érte el a mezővárosi rangot. Vásártartási jogot 1747-ben szerzett az akkor már 7 ezer lakosú település. A rövid ideig tartó fellendülés után majdnem egy évszázados stagnálás következett be. A XIX. sz. közepén már rendezett belterületű, „városias” településként ismert Csongrád, „tágas és tiszta utcákkal.” Az 1871-es közigazgatási rendezés során Csongrád is „rendezett tanácsú város” lett. Nem bírva azonban az ezzel járó igazgatási és egyéb terheket, (önként!) visszaminősítette magát nagyközséggé. Csak 1923-ban lett ismét járási jogú város. A kiegyezés után indult meg egy viszonylagos iparfejlődés, amely azonban a település agrár jellegét nem módosította. A két világháború között népessége több mint 26 000 fő, de a lakosság közel 40%-a tanyán élt. Az 1930- as években lezajlott gazdasági válság elsősorban a kisparaszti gazdaságokat és a kubtikus réteget sújtotta. A felszabaduló munkaerő, valamint a nagyszámú betelepedő potenciális városfejlesztő erőt jelentett és meggyorsította a belterület fejlődését. Az olcsó munkaerőt felhasználva megindult a közmű- és közúthálózat kiépítése, valamint a zöld területek tervszerű telepítése. Mindezek előnyös hatását a mai városszerkezet hűen tükrözi. A felszabadulás utáni 10—15 évben csak mérsékelt ütemű és nagyságú fejlődés következett be. Ez minden bizonnyal azzal is összefüggésben volt, hogy a tanyás területeken végrehajtott községalakítások (Felgyő, Bokros) közigazgatási területét majdnem felére csökkentették, ami együttjárt a népesség csökkenésével is. Az urbanizációs folyamat felgyorsulása az 1960-as évek elejétől számítható, szoros összefüggésben az akkor induló tervszerű iparfejlesztéssel. A város öröklött adottságai (szerkezet, területfelhasználás, természeti- és táji környezet stb.) rendkívül értékes és jellegzetes. A karaktert formáló sajátosságok mellett azonban néhány súlyos teher is szaporította a gondokat: alacsony színvonalú és hiányos műszaki infrastruktúra, avult és korszerűtlen épületállomány, számos közintézmény hiánya stb. Ilyen körülmények között csak a tudatos, kellően nagyvonalú jövőtervezés garantálhatta az eredményes kibontakozást. A város vezetői példaszerű körültekintéssel készíttették el Csongrád legfontosabb városrendezési terveit, majd a lehetőséget szabta korlátok között mindmáig alkalmazzák is őket, — hitem szerint őszinte meggyőződéssel. Hogy mennyire hatékonyan, azt talán jelezheti — egyebek mellett — a Hild-érem is. (Az első városrendezési terveket a VÁTI, a későbbieket — közel 15 éve már — kizárólag a CSOMITERV készíti.) Az elmúlt húsz évben lényegében három, területileg elkülönülő helyen folyt látványos „városépítés”. (Ezúttal csak a lakásépítést, mint a városfejlesztés leghatékonyabb eszközét vizsgálva.) Elsőként a városközpont rekonstrukciója indult meg, viszonylag korán, a hazai urbanisztikai divat elterjedése előtt. Józan felismerés és bölcs előrelátás motiválta az 1961-es startot, majd pedig higgadt mértéktartás és időtálló ízlés jellemezte a folytatást. Mintegy Csongrád, a Főnix- város Csongrád első ,,alaptérképe” a XVI. századból A Kossuth tér az 1900-as évek elején A belvárosi részlet, háttérben a Rókus templom