Vásárhely és Vidéke, 1992. május (2. évfolyam, 355-379. szám)
1992-05-02 / 355. szám
Főnix — szellemi műhelyünk Mórász Attila Caesar iránn aki hála Istennek élsz és köszönthetlek, aki fájdalmak, kínok között hoztál e világra, hogy aztán boldog mosollyal emelj melledre abban a reményben, hogy békés, nyugodt korba szültél, s erős, egészséges gyermeked leszek és szép jövő vár rám, aki térden csúszva könyörögtél a Mennyek Urához, ne vegyen vissza Tőled, bárha az orvosok le is mondtak rólam, aki az ételt is megvontad magadtól, csakhogy nekem jusson, aki özvegy maradtál oly fiatalon egy gyenge kisgyerekkel, s a férfimunka is Rád maradt, aki hullákon átmászva kutattál utánam ’56 októberében ... aki szelíd ravaszsággal kijátszottad a véres hatalmat, a politikát, a jogszabályokat, hogy egyetemre mehessek, aki lelkemet féltve pityergett, mert messzire kerültem Tőled, s beleveszek az erkölcstelen főváros dzsungelébe, aki viaskodtál testi nyavalyákkal, s nekem nem szóltál, aki rajongva szereted unokáid és ujjongva ünnepelted dédnagymamaságod, aki közben megöregedtél — egy kicsit ... Bizony már bottal jársz, már nem úgy hallasz, mint egykor, amikor még álmodból is felriadtál, ha egyenetlen volt a szuszogásom, vagy megnyikordult rácsos kiságyam, és azok a szép, vékony kezeid, keskeny ujjaid ma már a köszvénytől alig tudod szétnyitni egy simogatásra, s aki éjjelente álmatlanul virrasztasz a sokasodó fájdalmadtól, aki egyre többet mosolyogsz, hogy ne vegyük észre tragikus küzdelmed a múló idővel, aki egyre kisebb leszel, aki nem hiszi el, hogy Te nekem örökké az a szép fiatalaszszony maradsz, aki voltál, abban a dévai kis svájcisapkában, azon a téli képen, amit néhai, drága édesapám készített Rólad — ugye nem is olyan régen? aki még nem tudod, hogy hamarosan újra együtt leszünk: ott állunk a kapuban és várjuk azt a kedves postás fiút, aki a nyugdíjunkat hozza. (De vegyél magadra egy kendőt legalább, mert még hűvösek a májusi reggelek!) és a nyugdíjacskádból — tudom ám — rögtön vennél valamit a gyerekeknek, egy ... egy szebb jövőt. Édesanyám! aki szeretsz engem és az enyéimet szintúgy! Mi, gyerekek, köszöntünk sok-sok szeretettel és köszönjük Neked az életet. Légy köztünk sokáig! Harangszó ,,Füstbe ment tarv” Aki anyák napjára „kedvest, szépet” akar mondani az édesanyákról, az könnyen úgy járhat, mint a költő, aki szebbnél szebb gondolatai ellenére is szótlanságra ítéltetett ezügyben. Mert bármit is mondunk róluk és nekik, szavaink aligha méltók arra, hogy az anyaság titokzatos mélységeiről és magasságairól vallani tudjanak. Erről csak ők, maguk tudnának szólni, az édesanyák egyedül, ők az anyaság titkának tudói, de ők szerényen hallgatnak. Kénytelenek vagyunk hát mi beszélni helyettük és róluk. Az anyaság titkát így summázza az Ige: „Amikor az asszony gyermeket szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.”( Jn. 16:21.) Az édesanyák első és legszentebb titka, hogy bennük van az élet forrása, s ezért Isten munkatársai az ember megteremtésében. Életük a fájdalom és az öröm váltakozásában telik. A szülés fájdalmát a születés fölötti öröm feledteti velük. Ez ismétlődik azután anyaságuk egész ideje alatt attól függően, hogy gyermekük, gyermekeik sorsa lefelé vagy fölfelé ível. A gondoskodás, az aggódás és a reménykedés fáradhatatlan napszámosai maradnak ők mindvégig, amíg csak édesanyai szívük dobog. Szeretetükben Istenünk feltétel nélküli, minden vétkünket elfedő, izgalmas szeretete tükröződik. Elmondhatjuk: az anya isteni, az Isten pedig anyai szeretettel szereti gyermekeit. Bizonyság erre a héber „raham” szó, amely egyrészt anyaméhnek, másrészt irgalomnak fordítható. Ahogy az anyaméh körülvesz és oltalmaz, úgy vesz körül szeretetével minket az Isten Jézus Krisztus által. Az édesanyák kimondhatatlan szeretetét példázza e rövidke történet is Háború volt. (Az anyák legnagyobb ellensége és réme a háború.) Egy édesanya szinte mindennap írt a fronton harcoló fiának, így próbált segíteni neki. Amikor kiderült, hogy halálos beteg, s nem sok ideje van hátra, kétségbeesett. Ki fog ezután a fiának írni? Mivel nem volt más választása, kiszámolta, hogy a háború körülbelül még meddig fog tartani, s előre megírt jónéhány levelet, azután meghalt. A háború véget ért, a fiú hazatért s kereste az anyját. Ekkor tudta csak meg, hogy az édesanyja már régen halott. Ez az édesanya még halála után is gondoskodni akart és tudott gyermekéről. Anyák apján mit is mondhatnék mást, mint azt, hogy legyenek áldottak az édesanyák, s legyen áldott értük az Isten!” „Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.” (Ratkó J.) Hódmezővásárhely, 1992 Anyák napján. Simon István ref. lelkész; Újtemplom £+■ w I- ii . a w v bzolj, otagu síp Vásárhelyi lelkészek az irodalomban A legnemesebb értelemben is kitűnően szórakozott az a szép számú hallgatóság, amely szerdán délután összegyűlt a vásárhelyi újtemplomi református parókia gyülekezeti termében. A Hódmezővásárhelyi Ökumenikus Értelmiségi Kör előadóestjén ugyanis humorban is bővelkedő előadások tárták fel Vásárhely tudós literátor lelkészeinek gazdag munkásságát, őszinte csodálatára még a helyi irodalmat jól ismerőknek is. Dr. Böszörményi Ede lelkész — maga is művelője az írás mesterségének — a XVIII. századtól kezdve ismertette a református pap írok tevé-kenységét, kiemelve, hogy rigmust faragnia hajdan minden lelkésznek illett, különösen halálesetre, amely ha embert érintett, szomorú volt, ám ha félidőn állatot — azaz disznóölést —, a rigmusnak vígnak kellett lennie. Nagy élmény volt Szőnyi Benjámin egyik eddig ismeretlen versének felolvasása: a Csokonai-kortárs költő valóban nagy írója volt korának. Szeremlei Sámuelnek nemcsak írói vénája, de ritka alapossága, bámulatosan széles körű tudása is újólag ámulatba ejtett bennünket. Felletár Béla a katolikus lelkészek írói működéséről beszélt. Közülük Bernátsky Ferenc volt országos jelentőségű, hiszen többek között a francia Nicholas Ágost és az angol Henry Longfellow egy-egy jelentős művét ültette át magyarra, kifogástalan írói bravúrral. Dr. Szemző Miklós Leltmann Lajos vásárhelyi rabbi páratlan műveltségéről, kitűnő hitszónoki képességéről beszélt, amely más felekezetek képviselőit is nagy számban vonzotta a zsinagógába, hogy a tudós pap prédikációit meghallgassák. Nagy szerepe volt e kiváló lelkésznek a felekezeti béke ápolásában is, de a város iskolaügyének előmozdításában is tevékeny részt vállalt, írásai külföldi lapokban is megjelentek, A nő a Talmudban című könyve pedig a mélyértelmű fejtegetéseken túl számos humoros vonatkozást is tartalmaz. Takács János evangélikus lelkész mögött három kiadvány áll eddig; ezúttal a Biblia nyelvének páratlan gazdagságáról és a Teremtés titkáról adott lenyűgöző eszmefuttatást. Végül a legfiatalabb nemzedékhez tartozó Kádár Ferenc olvasott fel saját verseiből, amelyek egy közös kiadványban láttak napvilágot. Valamennyiünket meglepett a mindannyiunk által ismert lelkész érettsége, biztos formaérzéke, képeinek eredetisége. Végül együttesen elénekeltük az ő versére írt Magyar éneket, Gárdonyi Zsolt dallamára, amely az I. Magyar Református Ifjúsági Világtalálkozóra készült. A gyülekezeti teremben őszinte óhajként zengett mindannyiunk ajkáról: „Add, éljünk egymásért és senki ellen, / Bárhol e földön, de Isten közelben!” Lelkes István Vásárhely a hazai lapokban (92/17) 1992. április 20—26. Moldvay Győző: Az aranyjánosi festő. Arcképvázlat Fejér Csabáról. — Délsziget, 22. sz. (ápr.), 45—48. p. Lakodalmas ház, Székkutas. — Magyar Építőművészet, 1. sz., 41. p. — Az idegenforgalmi hivatal által 1986-ban építtetett épületegyüttesről. Váli Dezső: Tornyai kontra Czóbel. Mozgó Világ, 4. (ápr.), 119—121. p. — Az 1984-ben előkerült Tornyai-hagyatékról. (A szerző számonkéri, miért nem fejezte be a festő a hagyaték nagyszámú vázlatát.) Sz. Lukács Imre: így lehetünk milliomosok. Vagyonfelosztás a Hód Csillagban. · Szabad Föld, 1992. ápr. 21. — Vagyonnevesítés a vásárhelyi szövetkezetben. (Először a Délvilág ápr. 4-i számában jelent meg.) Ismét kiadták... , Népszabadság, ápr. 23. 13. p. — Mónus Áron vásárhelyi szerző: összeesküvés: a nietzschei birodalom című, magyar nyelven betiltott könyvét egy magyar kft. francia fordításban terjeszti Párizsban és Genfben. Bátyai Jenő: Ybl Lajos építőművészete. Heti Magyarország, ápr. 24. 27. p. — A vásárhelyi városháza építész-tervezőjéről, a városról is. (Kisebb pontatlanságokkal.) Úton hazafelé a hódmezővásáhelyi gyerekek. — Magyar Nemzet, ápr. 24. 12. p. — A franciaországi Esquelbecq városából, ahová nyelvtanfolyamra indultak, de a szervező helyett, aki becsapta őket, a városka vezetői és lakossága látta vendégül őket. K. F Skandináv keresztrejtvény Április 17-i keresztrejtvény megfejtése: Nem érdemes asszonnyal feleselni, mert annak másként jár az esze. Szerencsés megfejtőink: Meskó Árpádné (Hmvhely, Mandula u. 13.), Krámli Istvánná (Hmvhely, Táncsics M. u. 13.) és Katona László (Hmvhely, Kutasi u. 45.) 100 forintos ajándékutalványt nyertek. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE 3