Vásárhely és Vidéke, 1992. május (2. évfolyam, 355-379. szám)

1992-05-02 / 355. szám

Főnix — szellemi műhelyünk Mórász Attila Caesar iránn aki hála Istennek élsz és köszönthetlek, aki fájdalmak, kínok között hoztál e világra, hogy aztán boldog mosollyal emelj melledre abban a reményben, hogy békés, nyugodt korba szültél, s erős, egészséges gyermeked leszek és szép jövő vár rám, aki térden csúszva könyörögtél a Mennyek Urához, ne vegyen vissza Tőled, bárha az orvosok le is mondtak rólam, aki az ételt is megvontad magadtól, csakhogy nekem jusson,­­ aki özvegy maradtál oly fiatalon egy gyenge kisgyerekkel, s a férfimunka is Rád maradt, aki hullákon átmászva kutattál utánam ’56 októberében ... aki szelíd ravaszsággal kijátszottad a véres hatalmat, a politikát, a jogszabályokat, hogy egyetemre mehessek, aki lelkemet féltve pityergett, mert messzire kerültem Tőled, s beleveszek az erkölcstelen főváros dzsungelébe, aki viaskodtál testi nyavalyákkal, s nekem nem szóltál, aki rajongva szereted unokáid és ujjongva ünnepelted dédnagymamaságod, aki közben megöregedtél — egy kicsit ... Bizony már bottal jársz, már nem úgy hallasz, mint egykor, amikor még álmodból is felriadtál, ha egyenetlen volt a szuszogásom, vagy megnyikordult rácsos kiságyam, és azok a szép, vékony kezeid, keskeny ujjaid ma már a köszvénytől alig tudod szétnyitni egy simogatásra, s aki éjjelente álmatlanul virrasztasz a sokasodó fájdal­madtól, aki egyre többet mosolyogsz, hogy ne vegyük észre tragikus küzdelmed a múló idővel, aki egyre kisebb leszel, aki nem hiszi el, hogy Te nekem örökké az a szép fiatalasz­­szony maradsz, aki voltál, abban a dévai kis svájcisapkában, azon a téli képen, amit néhai, drága édesapám készített Rólad — ugye nem is olyan régen? aki még nem tudod, hogy hamarosan újra együtt leszünk: ott állunk a kapuban és várjuk azt a kedves postás fiút, aki a nyugdíjunkat hozza. (De vegyél magadra egy kendőt leg­alább, mert még hűvösek a májusi reggelek!) és a nyugdíjacs­­kádból — tudom ám — rögtön vennél valamit a gyerekeknek, egy ... egy szebb jövőt. Édesanyám! aki szeretsz engem és az enyéimet szintúgy! Mi, gyerekek, köszöntünk sok-sok szeretettel és köszönjük Neked az életet. Légy köztünk sokáig! Harangszó ,,Füstbe ment tarv” Aki anyák napjára „kedvest, szépet” akar mondani az édes­anyákról, az könnyen úgy járhat, mint a költő, aki szebbnél szebb gondolatai ellenére is szótlanságra ítéltetett ezügyben. Mert bármit is mondunk róluk és nekik, szavaink aligha méltók arra, hogy az anyaság titokzatos mélységeiről és magasságairól vallani tudjanak. Erről csak ők, maguk tudnának szólni, az édesanyák egyedül, ők az anyaság titkának tudói, de ők szerényen hallgatnak. Kényte­lenek vagyunk hát mi beszélni helyettük és róluk. Az anyaság titkát így summázza az Ige: „Amikor az asszony gyermeket szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.”( Jn. 16:21.) Az édesanyák el­ső és legszentebb titka, hogy bennük van az élet forrása, s ezért Isten munkatársai az ember megteremtésében. Életük a fájdalom és az öröm váltakozásában telik. A szülés fájdalmát a születés fölötti öröm feledteti velük. Ez ismétlődik azután anyaságuk egész ideje alatt attól függően, hogy gyermekük, gyermekeik sorsa lefelé vagy fölfelé ível. A gondoskodás, az aggódás és a reménykedés fáradha­tatlan napszámosai maradnak ők mindvégig, amíg csak édesanyai szívük dobog. Szeretetükben Istenünk feltétel nélküli, minden vétkünket elfe­dő, izgalmas szeretete tükröződik. Elmondhatjuk: az anya isteni, az Isten pedig anyai szeretettel szereti gyermekeit. Bizonyság erre a héber „raham” szó, amely egyrészt anyaméhnek, másrészt irgalom­nak fordítható. Ahogy az anyaméh körülvesz és oltalmaz, úgy vesz körül szeretetével minket az Isten Jézus Krisztus által. Az édesanyák kimondhatatlan szeretetét példázza e rövidke tör­ténet is Háború volt. (Az anyák legnagyobb ellensége és réme a háború.) Egy édesanya szinte mindennap írt a fronton harcoló fiának, így próbált segíteni neki. Amikor kiderült, hogy halálos beteg, s nem sok ideje van hátra, kétségbeesett. Ki fog ezután a fiának írni? Mivel nem volt más választása, kiszámolta, hogy a háború körülbelül még meddig fog tartani, s előre megírt jónéhány levelet, azután meghalt. A háború véget ért, a fiú hazatért s kereste az anyját. Ekkor tudta csak meg, hogy az édesanyja már régen halott. Ez az édes­anya még halála után is gondoskodni akart és tudott gyermekéről. Anyák apján mit is mondhatnék mást, mint azt, hogy legye­nek áldottak az édesanyák, s legyen áldott értük az Isten!” „Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.” (Ratkó J.) Hódmezővásárhely, 1992 Anyák napján. Simon István ref. lelkész; Újtemplom £+■ w I- ii . a w v bzolj, otagu síp Vásárhelyi lelkészek az irodalomban A legnemesebb értelemben is kitűnően szórako­zott az a szép számú hallgatóság, amely szerdán délután összegyűlt a vásárhelyi újtemplomi refor­mátus parókia gyülekezeti termében. A Hódme­zővásárhelyi Ökumenikus Értelmiségi Kör előadó­estjén ugyanis humorban is bővelkedő előadások tárták fel Vásárhely tudós literátor lelkészeinek gazdag munkásságát, őszinte csodálatára még a helyi irodalmat jól ismerőknek is. Dr. Böszörményi Ede lelkész — maga is műve­lője az írás mesterségének — a XVIII. századtól kezdve ismertette a református pap­ írok tevé-­kenységét, kiemelve, hogy rigmust faragnia haj­dan minden lelkésznek illett, különösen halál­esetre, amely ha embert érintett, szomorú volt, ám ha félidőn állatot — azaz disznóölést —, a rig­musnak vígnak kellett lennie. Nagy élmény volt Szőnyi Benjámin egyik eddig ismeretlen versének felolvasása: a Csokonai-kortárs költő valóban nagy írója volt korának. Szeremlei Sámuelnek nemcsak írói vénája, de ritka alapossága, bámulatosan szé­les körű tudása is újólag ámulatba ejtett ben­nünket. Felletár Béla a katolikus lelkészek írói működé­séről beszélt. Közülük Bernátsky Ferenc volt or­szágos jelentőségű, hiszen többek között a fran­cia Nicholas Ágost és az angol Henry Longfellow egy-egy jelentős művét ültette át magyarra, kifo­gástalan írói bravúrral. Dr. Szemző Miklós Leltmann Lajos vásárhelyi rabbi páratlan műveltségéről, kitűnő hitszónoki képességéről beszélt, amely más felekezetek kép­viselőit is nagy számban vonzotta a zsinagógába, hogy a tudós pap prédikációit meghallgassák. Nagy szerepe volt e kiváló lelkésznek a felekezeti béke ápolásában is, de a város iskolaügyének elő­mozdításában is tevékeny részt vállalt, írásai kül­földi lapokban is megjelentek, A nő a Talmudban című könyve pedig a mélyértelmű fejtegetéseken túl számos humoros vonatkozást is tartalmaz. Takács János evangélikus lelkész mögött három kiadvány áll eddig; ezúttal a Biblia nyelvének pá­ratlan gazdagságáról és a Teremtés titkáról adott lenyűgöző eszmefuttatást. Végül a legfiatalabb nemzedékhez tartozó Kádár Ferenc olvasott fel saját verseiből, amelyek egy közös kiadványban láttak napvilágot. Valamen­nyiünket meglepett a mindannyiunk által ismert lelkész érettsége, biztos formaérzéke, képeinek ere­detisége. Végül együttesen elénekeltük az ő versére írt Magyar éneket, Gárdonyi Zsolt dallamára, amely az I. Magyar Református Ifjúsági Világtalálkozóra készült. A gyülekezeti teremben őszinte óhajként zengett mindannyiunk ajkáról:­­ „Add, éljünk egymásért és senki ellen, / Bár­hol e földön, de Isten­ közelben!” Lelkes István Vásárhely a hazai lapokban (92/17) 1992. április 20—26. Moldvay Győző: Az aranyjánosi festő. Arckép­vázlat Fejér Csabáról. — Délsziget, 22. sz. (ápr.), 45—48. p. Lakodalmas ház, Székkutas. — Magyar Építő­művészet, 1. sz., 41. p. — Az idegenforgalmi hiva­tal által 1986-ban építtetett épületegyüttesről. Váli Dezső: Tornyai kontra Czóbel.­­ Mozgó Világ, 4. (ápr.), 119—121. p. — Az 1984-ben előke­rült Tornyai-hagyatékról. (A szerző számonkéri, miért nem fejezte be a festő a hagyaték nagyszá­mú vázlatát.) Sz. Lukács Imre: így lehetünk milliomosok. Va­gyonfelosztás a Hód Csillagban. · Szabad Föld, 1992. ápr. 21. — Vagyonnevesítés a vásárhelyi szö­vetkezetben. (Először a Délvilág ápr. 4-i számában jelent meg.) Ismét kiadták... , Népszabadság, ápr. 23. 13. p. — Mónus Áron vásárhelyi szerző: összeesküvés: a nietzschei birodalom című, magyar nyelven be­tiltott könyvét egy magyar kft. francia fordításban terjeszti Párizsban és Genfben. Bátyai Jenő: Ybl Lajos építőművészete.­­ Heti Magyarország, ápr. 24. 27. p. — A vásárhelyi vá­rosháza építész-tervezőjéről, a városról is. (Kisebb pontatlanságokkal.) Úton hazafelé a hódmezővásáhelyi gyerekek. — Magyar Nemzet, ápr. 24. 12. p. — A franciaorszá­gi Esquelbecq városából, ahová nyelvtanfolyamra indultak, de a szervező helyett, aki becsapta őket, a városka vezetői és lakossága látta vendégül őket. K. F Skandináv keresztrejtvény Április 17-i keresztrejtvény megfejtése: Nem ér­demes asszonnyal feleselni, mert annak másként jár az esze. Szerencsés megfejtőink: Meskó Ár­­pádné (Hmvhely, Mandula u. 13.), Krámli Istvánná (Hmvhely, Táncsics M. u. 13.) és Katona László (Hmvhely, Kutasi u. 45.) 100 forintos ajándékutal­ványt nyertek. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE 3

Next