Vásárhely és Vidéke, 1992. november (2. évfolyam, 509-533. szám)
1992-11-02 / 509. szám
Vásárhely a hazai lapokban 1992. október 11—28-ig Veszteséges az energiatakarékos kisautók gyártása. · Világgazdaság, okt. 9. 9. p. — A Puli Kft.-ről és termékéről. Kristó Nagy István: Némi népi szoc(?)reál. · Mérték, okt. 11. — Kárász Józsefnek a Juss Alapítvány kiadásában nemrégiben megjelent kisregényéről. (A kitüntetés.) Vass István Péter: Pulikánk, mi lesz veled? , Reform, okt. 15. 12—13. p. — A Puli elektromos kisautóról, a Puli Kft.-ről. Soltész Jolán: Pénzügyi fórum Vásárhelyen. Fogyasszon magyar árut. Napi Világgazdaság, október 19. — A dr. Pongrácz Tibor pénzügyminisztériumi államtitkár részvételével tartott 18-i fórumról. Szakolczay Lajos: Hol van Kohán György? Új Magyarország, okt. 26. 10. p. — A festőről, a gyulai Kohán Múzeumról. Papp Zoltán: Gubában a guba. Magyar Mezőgazdaság, okt. 28. 19. p. — A főiskolai karon meghonosított selyemhernyó-tenyésztésről. K. F. 2 Kutyafogta csücsök Két kislány ácsorog az élelmiszerbolt előtt. Egyikük kezében koszos bevásárlótáska, másikukéban rongyos póráz. A póráz végén oly parázsi kutyapalánta, hogy annál kisebbet már ki se lehetne találni. A két kislány sem valami türelmetlen, majd öt percig nézik, amint ebük mindenféle papírdarabkát, falevelet, miegymást kerget végig azon az úton, amit a póráz engedélyez számukra. Eközben a kisebb lányka nagyon erőlködve tartja a madzagot, mely végén a kutya található. Kutyuk egyszer csak észrevesz valamit, az egyik szemetes környékén, azzal iszkik, már húzza is maga után gazdáit. Fújtat, törtet, míg céljához nem ér az embereken át, majd tüsszent egy nagyot, mintha paprika ment volna az orrába. Végül, szinte belebújik egy papírzacskóba. Könynyű neki, mert oly apró, hogy akár alhatna is benne. Előbb csak fújtat nagyokat, majd horkant egyet olyan kis cicamica hangon, ami inkább beillik macskanyávogásnak, mint kutyaugatásnak, végül csahol egyet. A két kislány csak nézi, hogy mit találhatott a kutya, aki már félig benne van a zacskóban. — Mi lehet az? — kérdi az egyik lány a másikat. — Bogár — hangzik a válasz, s a kutyára mutat. Az éppen úgy csinál, mint egy 424-es gőzmozdony, fújtat és tolat egyszerre, s már kinn is a szabad levegőn. Igen ám, de nem egymaga lát napvilágot újra, szájában egy fél kiflit tart. Leteszi a földre, szaglássza, majd mint egy vadászkutya ráteszi a lábát, s gazdáira pillant. A kisebb lány egy percet sem habozik, felveszi a kiflit, s odaadja a testvérének. Az előbb alaposan megnézi, majd letöri a kutyafogta csücskét. A maradékot pedig elosztjaja a nővérével. Aztán, mintha mi sem történt volna, tovább indulnak ők ketten, s a kis kedvenc kutyapalánta. Barakonyi „Mit tudunk nyújtani a tagságnak?" Elmúlt kedden tartotta elnökségi ülését a Hódmezővásárhelyi Gazdakör. Az ülésen Kovács Lajos, a megyei szövetség elnöke értékelte a közel egy év alatt elvégzett munkát, majd az elnökségi tagok számoltak be, ki-ki a maga részterületén végzett munkáról. Kovács Lajos bevezetőjében feltette a kérdést: mit tudunk nyújtani a tagságnak? Mit ígértünk a megalakuláskor? Mit valósítottunk meg ebből? Véleménye szerint, az induláskor tapasztalt nagy lelkesedés mára mintha kissé alábbhagyott volna. Különösen a nyári hónapokban. Igaz, a parasztemberek ilyenkor jobban elfoglaltak. Ami az eredményeket illeti, kiemelte, hogy az átalakulási és átmeneti törvény végrehajtása során városunkban nem történtek kirívó törvénysértések. Aktívan részt vett a gazdakör a II-es törvény biztosította gyorsított földhözjutás elősegítésében. Sok-sok ember kárpótlási ügyének intézésében vettek részt. A gazdakör elnöke, Kispál Ferenc, tagja a földrendező bizottságnak. Aktívan részt vett a termelőszövetkezetekkel folytatott tárgyalásokon az ideiglenes földhasználat ügyében. Neki is köszönhető, hogy a mindeddig elzárkózó Rákóczi Tsz. is hajlandó mintegy 300 hektár termőföldet átadni ideiglenes használatra az igénylőknek. Pozitívan értékelte a szakcsoportok megalakulását és működését, bár a nyúltenyésztő szakcsoport nem tudta elérni a kitűzött célt. Ennek okait Radics Imre beszámolójában részletesen ismertette. Ugyancsak eredmény, hogy sikerült a városban 5 darab tejkimérő automatát elhelyezni. Hiányosságként említette, hogy az utóbbi időben a tagság és az elnökség közötti kapcsolat ellaposodott. Problémák vannak a tagdíjfizetéssel is. Az elkövetkezendő időben fel kell rázni magukat, hogy vegye észre a tagság, hogy vagyunk, és értük tevékenykedünk. Az elkövetett hibákat ki kell javítani, a mulasztásokat pótolni kell, hogy az évvégi közgyűlésen emelt fővel álljunk a közgyűlés elé — fejezte ki beszámolóját Kovács Lajos. A beszámoló után az elnökségi tagok mondták el véleményüket a hallottakról és számoltak be eddigi tevékenységükről. Kispál Ferenc nem ilyen pesszimista. Maga is gazdálkodó lévén, kint él a gazdák között, jól ismeri problémáikat, gondjaikat. Szép eredményeket értek el az ideiglenes földhasználat megszervezésében és a földkimérések lebonyolításában. A szarvasmarha- és sertéstenyésztő szakcsoport több-kevesebb sikerrel működik. Nemrégiben alakult meg a növénytermesztő szakcsoport, melynek élére országosan ismert szakembert sikerült megnyerni. A szakcsoport összejöveteleket a tagság jelentős része látogatja. Ezen összejöveteleken a napi problémák megbeszélésén túl értékes beszámolók hangzottak el a Makói Hagyma fesztiválról és a Bábolnai Gazdanapokról. Az viszont igaz, hogy a kialakulatlan tulajdonviszonyok hátráltatják a nagyobb léptékű előrehaladást. Dr. Mikó József az oktatás és továbbképzés fontosságáról beszélt. Már novemberben megszervezésre kerül egy alapfokú tanfolyam különböző témákban, sőt beindítják a 80 órás növényvédelmi tanfolyamot is megfelelő számú jelentkező esetén. A szaktanácsadás nem csak rajtunk múlik, hanem a gazdák érdeklődésén is — mondotta az alelnök. Radics Imre a nyúltenyésztő szakcsoport részbeni kudarcának okát a tenyésztők összefogásának hiányában is látja. Ezen a téren van mit javítani — mondotta. Befejezésül az elnökség tagjai nyilatkoztak arról, hogy amenynyiben a tagság az év végi közgyűlésen bizalmat szavaz nekik, úgy mégégy évig vállalják a Vásárhelyi Gazdakör vezetését. - héjjá - VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Arborétum születik (Folytatás az 1. oldalról.) park. — „A kerítéseknél rózsák legyenek. Legyen aranyeső is, fűzfa, jegenyefa, törpefenyő, szép színes virágot és még padokat, legyen bordó levelű fa is!” — kéri Zombori Mónika. Mások kis szökőkutat, bújócskázásra alkalmas sűrűséget, van, aki gyümölcsfát is szeretne. Abban minden terv megegyezik, hogy a parkot a gyerekek gondoznák, locsolnák, ők szednék össze a szemetet ! Ugyan honnan van ez az igényük, hiszen több rossz példát látnak, mint jót! Az emberben megerősödik a hit, hogy a szép iránti érzék velünk születik, csak a rossz környezeti hatások viszik el a felnövekvő emberpalántákat másfelé. Boldog emberek ülnek együtt az igazgatói irodában: boldogok, mert tehetnek valami nemeset! Az udvaron vigasztalanul áll a víz, a környék is vigasztalanul sivár. De a kitekintő szemek hatalmas faóriásokat látnak maguk előtt, egy pompás kis arborétumot, hiszen az unokák, dédunokák szemével nézik a jövőbeli képet! Egy szebb, emberibb jövőét! Lelkes István Mérlegen a mérlegek (Folytatás az 1. oldalról.) Ez utóbbi jelenség már azért is érdekes, mert a hűvös és reális mérlegelés előretörésével talán jobb lehetőségei lesznek a magyar gazdaság konszolidációjának , és a mérlegesek megalapozott jövőépítésének is. Mérleges áttekintésünk első felében említettük, hogy a vásárhelyi mérlegesek rangja nemzetgazdasági viszonylatban is számottevő. Ebben része van annak is, hogy ebben a profilban a volt Metripondosok mellett más vállalkozások is működtek és működnek a városban. A vásárhelyi mérlegesek legfőbb konkurenciája — éppen Vásárhelyen van. A vetélytársak sorsa azonban meglehetősen hányattatott — mint a legtöbb gazdasági vállalkozásé manapság. Gondjaikban része van a piacok felborulásának, kalkulációik hiányosságainak, és olykor a próba-szerencse szerű vállalkozásnak is. Súlyukat és versenyképességüket azonban jelzi, hogy helyi és európai konkurenseik féltékenyek rájuk, titkolódznak előttük, és tartanak tőlük. Legyen ez a fajta félelem a kontinens egyre nagyobb részére jellemző! - Kovács - Loire-menti szép napok Vásárhely is megmutatta arcát (Folytatás) Judit asszony férje, Gerando de Charpentier úr merőben más alkat. Nem tudja kivonni magát felesége bűvköréből, ám elgondolkodóbb, megfontoltabb. Ez egyébként szakmájával is öszszefügghet, mivel a vasútmérnöki diploma merőben más belső habitust feltételez. De amikor megérkezik idősebb leányuk, Valerie, rögtön kapacitálja, hogy vigyen el bennünket a Rue Traversiere 15 alá, ahol további meglepetésben lesz részünk. Hát igen, a zsúfolt, különböző kelmékkel, antikbútorokkal teli lakásban pezsgő vár reánk, méghozzá egy galambfehér hajú Hölgy felénk nyújtott tálcáján. A matróna pedig — magyarul ugyan kukkot sem tud! — büszkén hivatkozik szobrász férjére, Hargitai Bélára, aki Mindszenty bíboros bizalmasa volt hajdanán, s a faragás, az agyagformálás mellett a hittudománnyal is frigyre lépett. Mi több, e tárgykörben féltucatnyi könyve jelent meg...! De már ■elment, örökre, nyújtja ki kezét a reszketeg hölgy, s múlt év júliusát emlegeti, amidőn áttetsző ujjakkal lefogta életpárja szemeit az egyik toursi klinikán. Pedig, hogy örült volna most nekünk! Miként Magyarországra is vágyakozott. De nem tudta döntésre vinni a dolgot. Félt az öregkori meghurcoltatástól. A rendszerváltozást pedig már nem érte meg ... TURNER ÖRÖKSÉGE Akadt persze vitánk is egynémely francia barátunkkal. Főleg azokkal, akik Toursba vitt kiállításunk akvarelljeivel nehezebben fértek össze. Van ennek múltja, gyökere? Van tárlata, jövője? Vagy csupán egy divatáramlattal, egy átmeneti műfajjal kísérletezünk? Firtatták, vállalkozásunk hátterét, rugóit. E fajta vacsora utáni beszélgetéseinket ilyenkor „hittérítőként” éltem meg. Utaltam például arra Dömötör János szavai nyomán, hogy a vízfestés technikája szinte egyidős az emberi kultúrával. Ám önálló, sajátos képzőművészeti ágazatként Angliából áramlott szét a XVIII. században. És nem mi, magyarok tehetünk róla, hogy Albionnal átellenben, francia földön, nem ■születtek William Turnerek, vagy akárcsak a magyar Barabás Miklóshoz, Lotz Károlyhoz, Ferenczy Bénihez mérhető mesterek. Szily Géza, Légrády Viktor, Szakáll Ágnes és a többi magyar akvarellista , tehát folyamatosságot jelez a műfajban, miként Fodor József, Csikós András, Erdős Péter, Patay László realizmushoz kapcsolódó művei is a szerves egész építőkockái a jelen magyar képzőművészetben. CHENONCEAU KÍNZÓKAMRÁJA Mennyire sikerült vitapartnereim figyelmére hatnom? Egyelőre nehéz lenne felmérni. Meg aztán időnk se maradt az akvarell-propagandára, mivel előállt egy gépkocsi, hogy francia túránk záróaktusaként ellátogassunk a Loire-völgyi többszáz éves kastélyok talán legszebbikébe. Chateau de Chenonceau! Voltaképpen a folyó, a Loire vizére épült e szemétszívet gyönyörködtető főúri fészek, amelynek nem csak a méretei nyűgözik le az embert, hanem amibe csak ütközik ezernyi ilyen-olyan célra kialakított szobában, teremben. Na meg a műkincsek, a faragott bútorok, márkás festmények itt, odébb pedig a konyhák, kamrák, üveg és porcelán edényekkel telítetten. Ez még igazi rácsodálkozás, beleértve a műves vadászfegyvereket is. Ám igencsak beleborzongtunk, amikor a kastély hajdanvolt gazdáinak kínzókamrái felé tapostuk a lép ési ■ csőzetet, majd ama kiröpítő kabinhoz kormányoztak bennünket, ahonnan a megtévedtek összemorzsolt teste rongyzsákként csusszant végig egy lejtős alagutacskán a Loire mindent elnyelő vizébe. Rászolgált-e bármelyikük a félelmetes, megalázó büntetésre? A választ múlt századok rejtik. S ki törődik már a semmibe hullt halalhörgéssel, egy-egy síikoly hangfoszlányaival . .. SZÉLMALMOK TOURSBAN Hát igen! ALoiret-völgyi pompázatos kastélyok látványához, eme építmények XVII— XVIII. századi életviteléhez az ilyesmi is hozzátartozott. De talán épp ennek az ellentételezéseként tart még most, október második felében sem csökkenő érdeklődés közepette a Toursi Franca—Magyar Társaság első kulturális demonstrációja, amelynek részesei lehettünk. Milyen sikerrel? Véleményem szerint vendéglátóink nem csalódtak bennünk. Ez érződött hangjukon, párás tekintetükből, s ugyanígy a gépkocsijaink után lebbenő kendőcskék szélfútta lobogásából. Akkor hát oure reveire, viszont látásra! Akár a jövő esztendő tavaszán ... Apropó! Hadd jegyezzem még ide: hazatértünk után Tours' nem szűnt meg bennünket szolgálni. Október 28-án várják hazánk városaiból azt a negyven diákot, akiknek vendégeskedését tavasszal francia gimnazisták viszonozzák. S ne feledkezzünk meg arról a diaporáma-sorozatról sem, amelyet november elején a toursi könyvtárban vetítenek, négy estén át mutatva be hazánk tájait, jellegzetes építményeit. S ezek közt a Citadella, a vásárhelyi tanyavilág és szélmalmai épp úgy feltűnnek, mint a szegedi Dóm, tovább ösztönözve a baráti szálak szorosabbá tételére. Moldvay Győző