Vásárhely és Vidéke, 1886. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)
1886-01-07 / 1. szám
Károly, Kovács S., Sallay és Szász József. — Az árvaszéknél elnökségre: Papi Sámuel, Szomor Imre, Molnár Mór; ülnökségre: Égető, Molnár, Kapeller, Siági és Fekete Mihály; árvapénztárnokságra: Kmetti Károly és Kapeller; ellenőrségre: Csejthey Antal, Gregus, Gera, Zsarkó Istv., Mónus Sándor, Kádár Sándor; — közgyámságra: Szilágyi, Keszler, Kapeller, Zaka; — jegyzőségre: Kapeller, Zaka, Prehoffer, Czukor, Borotvás és ifj. Baranyi P.; leltárbiztosságra: Szél, Keszler, Czukor, Vasváry és Fodor; adótisztségre: Dékány József, Vörös Antal, Sófalvi József, Czeglédi Imre, Prehoffer István, Dura Máté, Bakacsi Ferencz, Vörös Lajos, Csontos József, Zsarkó Gyula; kórházi gondn.: Vecsey Sámuel és Galambos József, szülésznő: Szabó Judit, Csala Mária és Molnár Karolina. — Ezekben közöljük a pályázók teljes névsorát, mely még a kijelölő bizottság retortáján keresztül fog a törvh. bizottság elé jutni. A f. hó 2-án, a „Sas“ nagytermében megtartott értekezleten résztvett bizottsági tagok tegnap, f. hó 6-án a Kusztos-féle kávéház helyiségében új értekezletet tartottak. Mindenekelőtt kijelöltettek azon bizottságok tagjai, melyek a mai közgyűlésen fognak megalakíttatni. A kijelölő bizottságba kijelölték tagokat: Dr. Endrey Gyulát, Hegedűs Jánost és Czuczi Jánost, az igazoló választmányba: Garzó Imrét, Zsarkó Sándor iparost, Tóth Mártont, Kovács Józsefet és Czuczi Jánost. A bíráló bizottságba: Dr. Endrey Gyulát, Solti Károlyt, Gosztonyi Sándort, Szamecz Andrást és Hegedűs Jánost. A közigazgatási bizottságba: Dr. Endrey Gyulát, Kovács Józsefet, Megyelka Józsefet, Zsarkó Sándort, Dósics Pétert. Az értekezlet a 1. hó 2-án megállapított névsort nagyobbára helyben hagyta, de már most a pályázatok is lejárván, a múltkor megállapított névsor annyiban szenvedett változást, hogy a főkapitányságra Draskovics Árpádot, tanácsjegyzőnek : Soós Gyulát, községi bírónak, esetleg Keszler Józsefet, az árvaszéki elnökségre Papp Sámuelt, esetleg Nagy Sándort, Adótisztnek: Dékány Józsefet, kórházi gondnokul: Vecsey Sámuelt jelölte ki. A városi egyesület szintén tegnap délután tartott az iparegylet termében gyűlést, melyben kijelentetett az előbbi megállapodásokhoz való ragaszkodás, azon különbséggel, hogy a 4-ik tanácsnokságra Siági Bálint, a községi bíróságra Borotvás Lajos s árvaszéki pénztárnokságra Vajda Gyula jelöltsége lett elfogadva. TARCZA. WAGNER & COMP. vagy az ultimo a szerelemben. letkép, Irányi Dezsőtől. A Wagner Ignácz méteres keneskedése a Rákóczy nagy utczán, általános jó hírnek örvendett. Nem azért épen, mivel ott lehetett kapni a legjobb és legvalódibb rumburgi vásznat, srásmirból való kásuirt, igazi selymet, divatos karton vagy jó czicz ruhának valót, hanem azért, mert mióta a Wagner elég fennállott, egy egész eszendő alatt nem volt rá eset, hogy Wagner Ignáczot hitelezői lejárt váltó vagy könyvkivonat alapján beperelték volna. A mai világban, midőn már több, legalább is másfél év óta fennálló üzletek ellen, veszélybizonyítvány alapján olyan könnyen lehet biztosítási végrehajtást, vezetni, bizonyára nagy érdem az, ha Wagner Ignácz méteres kereskedését egyévi fen- után, a hitelezők még be nem volt negvezve ennek a ogy az az első szél a ez Ignácz ur, akit, mely legalább ••ágzását, de jó * Ihatott n«l't ' án i azote tszetkirakat, üzlet-tító által 1885 — Meglássátok a Wagner Ignácz nem sokára beadja a kulcsot. Spitzer Náthánnak ilyeténképi beszédeire mindenki csak mosolyogni tudott. Hiszen országvilág tudta, hogy Wagner Ignácz gazdagon nősült, hogy hozománya 10,000 frt volt (ezt tudni kellett mindenkinek), hogy szüleitől 4000 irtot örökölt; na már, ha valaki ilyen alaptőkével rendelkezik és mégsem tudna magának egy alapos üzletet berendezni, az még azt sem érdemli mert, hogy egy nagy kereskedő elég repülő ügynökévé lehessen. Ezt az állapotot ismerte mindenki, de Spitzer Náthán szomszéd ismerte a másik állapotot is. Nevezetesen, hogy az a 10,000 forint hozomány csak lári-fári, annak híresztelése jó volt arra, hogy hitele megszilárduljon, tulajdonkép azonban mindössze 3000 frt hozományt kapott, melyből fele elment az ifjú korában tett adósságok fedezésére, a másik fele pedig ézen elég volt az első berendezés szükségleteinek fedezésére. Ami pedig a 4000 frt örökséget illet, Spitzer Náthán úr azt a véleményét kockáztatá, hogy azt ö reg lehegedülte Szent Dávid, vagyis Wagner Ignácz úr öregapja. A mit, e beszédek daczára, a Wagner Ignácz czégen egy év alatt nem esett folt. Az üzlet ment a maga szokott módja szerint és Wagner Ignácz főnök ,azon kívül abban legjobban érezte magát Borbay Ármin a könyvvezető. Lgy't’i mikor érezheti magát jól egy könyv■ tzető az üzletben ? Bizonyára akkor, de csakúgy, ha lelkiismeretes, midőn a Soll és Haben rovatok a legszebb egyensúlyban vannak egymással. Igen ám, de Borbás Ármin úr, daczára lelkiismretességének, nem csiggött egész teszteltésekkal a Stracezákon és főkönyveken, ami az ő lelkét és szivét igénybe vette, az nem volt más, mint ,i főnök urnak, Wager Ignácznak csodaszép Telekkönyvi ügyforgalmunk 1885-ben. Lapunk múlt évi 2-ik számában érdekes adatokat közöltünk a helybeli kir. járásbíróság telekkönyvi osztályának 1884. évi ügyforgalmára vonatkozólag. Ezen adatok gazdasági viszonyainkra oly érdekes világot vetnek, hogy azoknak közlését a múlt 1885. évről szintén felette tanulságosnak hisszük. A helybeli kir. telekkönyvi hivatal által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint a telekkönyvi forgalom a múlt évben következő volt: I. Birtokváltozás a) szerződések által 1332 eset 1.596.453 frt értékben, b) végrehajtás által 30 eset 33426 frt 20 kr. értékben, c) haláleset következtében 431 eset 2 millió 747.522 frt 20 kr. értékben, összesen 1793 birtokváltozási eset 2 millió 747.522 frt 20 kr. értékben. II. A terheknél a) szerződések bekebelezése által 736 esetben 600.569 frt teher kebeleztetett be, ezen öszszegből az évenkénti tartozások mennyisége 31 ezer 809 frtot tesz, b) igazolt előjegyzés utján 9 eset 5437 frt értékben, c) végrehajtás utjáni bekebelezés által 80 eset 42703 frt értékben, d) hagyatéki átszolgáltatás által 146 eset 51221 frt értékben, összesen 971 eset 699.930 frt értékben. A kitáblázott terhek összege 559 esetben 437.063 frt 84 frt tesz ki. Egyszerű előjegyzések 78 esetben 44686 frt értékben eszközöltettek, a végrehajtási jog már fennálló követeléseknél 41 esetben 18267 frt erejéig lett bekebelezve, már bekebelezett összegek pedig 8 esetben 4001 frt érték erejéig ruháztatok át. Ezen adatok azt tanúsítják, hogy az elmúlt esztendő gazdasági viszonyaink szempontjából a kedvezőtlenebbek közé tartozott. Az ipari és kereskedelmi forgalom terén szemlátomást, naprólnapra tapasztalhatjuk ezt, hiszen a végrehajtások és fizetésképtelenségek olyan özöne régóta zúdult e városra, mint az 1885. évben. S íme, ezzel karöltve haladt az ingatlanok teherforgalma is, mely sokkal kedvezőtlenebb az 1884. évinél. A múlt évben a városunkhoz tartozó ingatlanok közel 700.000 forinttal terheltettek meg, mig az 1884. évben 462.505 frt 45 krral, a különbözet tehát kétszázezer forinton felül teszi kedvezőtlenné a mérleget az 1885. évre nézve. De ez még önmagában nem is volna oly elszomorító, ha a végrehajtások rovata nem tüntetne fel oly megdöbbentő visszaesést. A múlt évben 80 esetben vezettetett végrehajtás ingatlanokra 42.703 frt tartozás erejéig, míg 1884-ben csak is 7 esetben 11665 frt erejéig. Mily óriási a különbség! S mennyivel növekszik ennek érzete, ha tekintetbe vesszük azt is, miszerint a birtokváltozások számát is 30 esetben 33426 frt 20 kv. értékkel növelte a végrehajtási eljárás, holott 1884-ben végrehajtás útján 16 esetben csak 31174 forint értékű ingatlanok szereztettek árverés útján. A teherforgalom tehát 1885 ben viszonyaink s az előbbi évekhez képest felette élénk volt és ez nagyon elszomorító, mert azt bizonyítja, hogy a gazdasági krízis városunkban érezhetően kezdi gyakorolni befolyását és a mi népünkét, mely csaknem kivétel nélkül gazdálkodásból él, az idők súlya és a nyomorúságos gazdasági viszonyok terhe szintén belesodorja azon árba melyből a kiben kozás rendszerint nagy küzdelmekkel jár, sokszor pedig lehetetlen, t. i. az adósságcsinálás árjába. Az eddig elősorolt adatok elégségesek annak igazi sora, hogy a lefolyt 1885. év közgazdaságunkra válságos volt. De még világosabban kitűnik eg ha a be és kitáblázott összegeket állítjuk eg mással szembe s ha megfigyeljük azon fokozatos teheremelkedést, mely évről-évra mintegy logikai következetességgel mutatkozik. Az előbbire nézve konstatálható, miszerint a múlt ében 699.930 frt teher tábláztatott, de s csak 437.063 frt 84 kr. tábláztatott ki, más szóval 262.167 frt 84 krral több teher jött a múlt évben ingatlanainkra, mint a mennyi kitöröltetett. Sőt a mérleg még kedvezőtlenebb, ha az előjegyzet terheket is számba vesszük, melyek 44686 filot tesznek, mert ezen esetben 307,553 frt 84 krral több a betáblázott teher a kitáblázott tehenel. Az 1884. évben a bekebelezett s előjegyzett terhek összege együttesen 484,245 frt 70 krt telt, a kitáblázottaké 402,244 ft 10 krt és igy a betábázott terhek összege csak 82,001 frt 60 krral núlja felül a kitáblázott terhek összegét. Míg tehát 1884-ben csak 82001 frt 60 krral szapordott ingatlanaink valóságos megterheltetése, addig az elmúlt évben ezen szaporulat 307,551 frt 84 krra rúg, az elszomorító képhez egy sötét árnyalattal járul azon körülmény is, hogy a múlt évben 41 esetből 18,267 frt érték erejéig létetett folyamatba a végrehajtási eljárás oly követelésekre nézve melyek az ideig is be voltak táblázva, holott 1384-ben ez csak 28 esetben történt 11884 frt 4kr. követelés erejéig. A teherszaporodás különben nem a múlt régi, aranyhaju húga, a gyönyörű Szidónia kisasszony , mindenesetre veszedelmes portéka egy divatüzletben. Mondom, hogy Borbás Ármin úr szívvel, lélekkel a felé a szép szürén felé fordult, ki olykor-olykor le-lenézett az üzletbe és beülve a kaszszába, nem csekély zavarba hozta a segédek és a könyvvezető úr szivét és ki-ki igyekezett, persze a pulti megül, egy-egy ékes bókot megereszteni olyan alkalmakkor, midőn Wagner Ignácz úr nem volt ott az üzletben. Az pedig gyakran megesett. És épen azért kellet helyettesének, Borbás Ármin úrnak vigyáznia, nehogy lelke és szive mellett még eszét is ott felejtse a szép Szidóniánál, kinek aranyszőke haji épen alkalmas volt arra, hogy érte valaki, ha még oly prózai üzletember, a számok embere is, legyen, mint Borbás Ármin könyvvezető úr volt. Mit mondtam, prózai ember? Az csak akkor volt Borbás Ármin úr, mikor még nem a Wagner Ignácz renommirozott czégnek köny vezetője és nem látta még Gretchent szőke hajnal kék szemével, fehér-piros arczával lés moerezte még azoknak a kis puha kezeknek méh kézisoritását, melyek nem csak egy könyvvezetőből, de egy komoly bölcsészből is képesek lette volna — poétát csinálni. Oh boldog ifjúkor, mely derűssé tudod az élet komoly oldalát, mely poétává teszél rideg kebelt, ki kiragadod a borbély kezéből , borotvát és verset íratsz velé, ki nem iszíti-A szabó ollót és gyászüt, ki nem ismersz bikicset és sem métert, sem rőföt, és verset íratsz a boldogtalan könyvvezetővel is és elfelejteted vele az egyes és kettős könyvvitelt és rajongó szerelmessé teszed a szegény Borbás Ármint, ki a feljegyzési könyv rongyos lapjai közt elrejtve tartogat egy-egy finom vetin paprikát, a melyekre le szokta írni szive fájdalmát kötött beszédben, versekben s melyek