Vásárhely és Vidéke, 1888. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1888-01-05 / 1. szám
ben 30, 1886-ban 16 esetben történt bírói árverés utján ingatlan átruházás és1887-ben már csak 9 eset fordult elő. Ez, viszonyítva a birtokváltozási esetek 1841 számához, elenyészőig csekély, és igen megnyugtató még a jelenlegi nehéz viszonyok között is. Ami a teherforgalmat illeti, telekkönyvünk erre nézve semmi örvendetes jelenséget nem mutat. Azt találjuk ugyanis, hogy a múlt évben ingatlanaink 478,907 frt új adóssággal lettek megterhelve, míg ezzel szemben a kitáblázott adósságok összege csak 441,833 frt, vagyis a múlt évben a betáblázott teher 37,074 írttal múlta fölül a kitáblázottat. Nem ép aggasztó ugyan ezen különbözet, de határozottan kedvezőtlen, különösen, ha az előző 1886. évi eredményhez hasonlítjuk, midőn ép ellenkezőleg a kitörült terhek 907 ezer írttal múlták fölül a bekeblezett terhek összegét. Igaz ugyan, hogy ezen 907 ezer írtban a konvertálás folytán a város birtokairól törült több százezer írt adósság is bent foglaltatott, de ettől eltekintve is az 1886. év mérlege a terhekre nézve azt tüntette fel, hogy jóval több teher lett kitörülve, mint bekebelezve, mig most az 1887. évi mérleg jelzálogi terheink növekedését tünteti fel. Összehasonlítva pedig a két utolsó évben egyedül az uj terhek keletkezését, az 1886. évi 430,342 írttal szemben, az 1887-ik év rovására 478,907 irtot találunk feljegyezve s igy eltekintve a törlésektől, az összehasonlítás itt is az 1887-ik év hátrányára üt ki. A terhek keletkezését tekintve az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a múlt évben a 795 új teherkeletkezési eset közül 123 végrehajtás útján állott elő, holott 1886-ban csak 93, 1885-ben pedig csak 80 esetben történt végrehajtás útján a zálogjog bekebelezés, S ha már most azt is tekintetbe vesszük, hogy 1885-ben 42,703 frt, 1886-an 54,752 frt, 1887-ben pedig csak 86,656 frt erejéig szereztetett végrehajtások útján új zálogjog, tekintve, hogy a végrehajtási esetek száma jelentékeny növekedést, a végrehajtás tárgyát képező érték pedig apadást tüntet fel, s ennek okát csak abban lehet keresnünk, hogy inkább a kis kölcsönöket élvező birtokosok szenvedtek végrehajtásokat. Mindezeket egybevéve, úgy találjuk, hogy telekkönyvünk értékforgalma nagyon megfelelő hű képét nyújtja súlyos közgazdasági viszonyainknak s ha figyelembe vesszük, hogy a múlt évi gazdag búzatermés értékét az alacsony terményárak nagyban lerontották s határunk egy jelentékeny részét árvíz is sújtotta, a fenti teherforgalmi adatokat általában a helyi körülményekhez képest még elég tűrhetőknek kell találnunk, s hogy sötétebb képet nem mutatnak, az bizonyítja legjobban népünk józan takarékosságát. TÁRCZA. UJ ESZTENDŐ. Karezol.it. A jó kivárnátok napjainak komikuma lejátszódott. Az uj esztendő még alig köszöntött be és már is vége. Minden ember — a zsebére üt ilyenkor és érdekes az a hatás, mely nem a zseben, de az arezon — mutatkozik. A zsebeken úgy is meglátszik az. Kié üres lett, kié meg megtelt. És ennek eredménye aztán az, hogy ebben a boldog új esztendőben annyi savanyú és annyi örömteljes arczű embert lehet látni. Az egyenlőség századában uralomra jut a kaszt szellem. Egyik kaszt a pumpolóké, másik kaszt a megpumpoltaké. És mégis milyen büszkék vagyunk arra az egyenlőségre. Én szintén az egyenlőség elvét szoktam hirdetni s fájdalom, beleestem mégis a kaszt szellembe. Siralmasan adom tudtára mindeneknek, a kiket illet, hogy a — megpumpoltak kasztjába szegődtem. Azonban ne tessék gondolni, hogy jóakaratból. Kénytelen kelletlen estem vissza — a középkorba.* Azt mondják, hogy az uj évi jó kivonatok a középkorban jöttek divatba. Abban a középkorban, melynek jellege némely emberek — tettein még ma is pregnánsul mutatkozik. S minthogy némelyek a régi jó időket még ma is kívánják vissza, a régi jó idők méltán boszulják meg magukat az utánok sóhajtozókon. Ilyenkor új év táján, mikor boldog ujesztendő kívánásokban részesülnek. * Igazán, valóságos szatíra új esztendőkor ez a jó kívánás — különösen, ha idegen emberektől származik. Teszem fel, bejön a kéményseprős. Ma nem fekete, szirtos, megmosakodott. Vigyorgón kíván boldog új évet — de a világért sem néz az ember szemébe. Oda néz a zsebre. Ugyanígy tesz a többi, s mi jó pénzért vesszük meg a nem szívesen és szívből jövő kivánatokat és arra ébredünk, hogy az uj esztendőben — boszankodunk. És milyen gyenge az ember, így szemtől szembe hogy hagyja magát megcsalni. Ha új év napja nem volna — azt hiszem — egy jó nyakleves volna a viszontkivonat az ilyen gratulatiókra. És hány ember van, aki igazán szeretné az ilyen fajta gratulánsokat — jó nyákon vágni és kikergetni. De mit tesz. Savanyu arczcal nyúl a zsebbe és — pénzzel fizeti meg a hazugságot. És milyen érdekes serénák merülnek fel ilyenkor új év táján, mikor a baksisok divatja van. Nem olyan közönséges dolog ez, hogy ne készüljön rá az ember már napokkal előbb. Ott van például Korongi úr, a kávéházak híres látogatója. Egyszerre úgy új év előtt pár nappal nem lehet látni megszokott alakját a füstös levegőben. Hová lett? Merre lett? A stammgastok váltig találgatják. Végre egyik találkozik vele az utczán. — Rég nem láttam Korongi urat. Talán beteg ? — Az vagyok, beteg vagyok. Hamarosan nem is fognak a kávéházban látni. Lázam van. S hamarosan nem is látják őt a kávéházban. Csak úgy új év napja után harmadnegyed napra. A jó ember azt hitte, kijátszotta a gratuláló kennereket. Ahogy letelepszik, hozza ám Zsán neki a kapuczinert, melléje pedig a kis kalendáriumot s szóval is elmondja, nagy mosolyogva : — Boldog új évet kívánok Korongi úrnak. De rosszul néz ki. Beteg tetszett lenni ? — Éhem, izé, az ám, beteg voltam. És savanyú arczczal, ledrukkolja —■ a flórest, itt Doronghi úr okosabb volt. Pipára gyújtott új év reggelén, elhelyezkedett a fotelben és várta az inváziót. Jött először az egyház szolga. — Alázatos szolgája, jó reggelt kívánok a presbiter urnák. — Jó reggelt barátom. — Boldog új évet kívánok a presbiter urnak. — Köszönöm. Szolgálhatok valamivel ? A szolga zavarba jött. — Izé, semmivel. S minthogy Doronghi úr fel is emelkedett kényelmes ülőhelyéből és egyáltalában nem a zsebe felé nyúlt, kotródott kifelé a szolga szépen az ajtón. Doronghi úr pedig visszaülve székébe, önelégülten mondá: — Igazán, milyen jó szivüek, résztvevők az emberek. Még az egyházszolga is törődik az én — boldogságommal. ❖ S jött azután a pékinas. — Boldog új évet kívánok a tekintetes urnak. — Köszönöm öcsém. Nos, fázol. Hideg van, ugye? — Bizony az van tekintetes ur — s kerülgette szemeivel a tekintetes ur zsebeit. — Te, úgy látom, a szemeid kápráznak. — Nem a! — Hát mit akarsz még ? Kontót hoztál ? — Nem én. — Hát tisztelem a gazdádat. És ismét felemelkedett Doronghi úr a karosszékből és a pékinas logheczolt kifelé. — Igazán, milyen jó szivüek, résztvevők az emberek. Még a pékinas is törődik az én boldogságommal. És is ismét leereszkedett Doronghi úr a karosszékbe. Kinézett az ablakon. Ott állt még az egyházszolga és várta a pékinast. — No, kérdés mit kaptál? — Mit? mondá a pékinas, négy, izé, négy hatost. — Négyet? Én csak — hármat kaptam, így csalták meg egymást.. Szégyélték "egymás előtt, hogy nem sikerült — a pump. -i-Doronghi úr jót nevetett rajtok. A kis pékinas jobbra, az egyházszolga balra haladt. A pékinas találkozik a telegramm kihordóval. — Hová mén ? — Ide zmegyem a Doroghi tekintet zűrhöz. — Be ne menjen, ha kedves a — Zái — Zmért ne zmenjem be? — Mert baksis helyett még mást ka hat borravalóul. S mutogatta a kis pékinas az öklét. — Zdehogy. Zén nem sztélem zatt. Zbe megyek zén bizony. És be is ment. — Zboldog uj év tekintetes zűr. — Köszönöm. Szolgálhatok valamivel És Doronghi ur már emelkedett fel. De a kis cseh ember meg nem ijedt. — Zigenis, zegy kis zur évi zajándék — Hát miért ? Hozott ön nekem valal sürgönyt? — Zhoztam bizony. Znem emlékszik tekintetes zűr ? — Nem hát! — Zhát a sürgöny, amelybe vót, bőr a znagyságos zasszon, azanyósa meghalt. — Az ám. Ön megérdemli, hogy fényben jutalmazzam. Ugye, mennyit is adta akkor a sürgönyért? — Zhat krajczárt. — No itt van még négy. — De oszt jó viselje ám magát. Enfine, még a hatalmas Doronghi se tudott megmenekülni — a fizetéses jókivántoktól. Milyen mások azok a jó kivánatok, melyek igazán a szívből jönnek s melyek ne csak uj év napján, de — egész éven kerestül benne vannak a szívben s csak a szoki hozza ki ilyenkor — uj év napján,például, mikor a kis Tóni oda áll papa meg a mama elébe: Ma van uj év napja igazán, igazán. Az ég óvja soká Jó apám, jó anyám ! S rádupláz mindjárt a kis Mariska: Ma van új év napja, Igazán, igazán, Én is azt kívánom Jó apám, jó anyám . . . * A családi tűzhelyen belül — ott igazá jó szívből jönnek a jó kivánatok. Mikor a fiatal férj átkarolja szelide hitvesét és boldog új évet kíván neki. S mikor a hitves nem szóban, de csalban köszöni meg a jó kivánatot, a mely eső igazán szép és boldog jövőt igér a családnál A zsilipek és a kormány. A Tiszavidék, különösen városunk közönsége előtt szomorú nevezetességre jutottak azon zsilipek, melyek a szentesi kormánybiztosság idejében az érdekeltség költségére építtettek s a kistiszai árvízzel teljesen haszontalan műveknek bizonyultak. A kistiszai zsilipet összetörte a Tisza vize áradás nélkül, a porgányit el kell hordatni, hogy hasonló sorsban ne részesüljön, a mindszentit ezrekre rugó költséggel kell védképes állapotba helyezni, s ezen építmények, melyek több mint 200 ezer írtjába kerültek az érdekeltségnek, a könnyelmű és lelkiismeretlen építkezés folytán még kétannyi terhet zúdítottak a társulatra, nem számítva azon milliókra rugó kárt, melyet a kistiszai zsilipszakadás következtében beálló árvíz egyeseknek okozott. Ily körülmények között, tekintettel arra, hogy a zsilipeket a kormány építtette s azok átvételét épen hibás szerkezetük miatt az autonóm társulat az állammal szemben megtagadta, a katasztrófa bekövetkeztekor általános volt a vélemény, hogy a társulat irányában az állam kártérítési kötelezettsége kétségen felül áll s általános volt a hit, hogy az állam ezen kötelezettségének megfelelni is fog. Mennyiben teljesült ezen közfelfogás, arra nézve a közmunka és közlekedési miniszternek a társulathoz intézett következő leirata — melyet minden kommentár nélkül közlünk — adja meg a feleletet: „A társulat f. évi október 31-én tartott közgyűlésében 12. sz. a. hozott határozatával gróf Károlyi Tibor társulati elnök vezetése alatt, Garzó Imre, Horváth Gyula, Kristó Lajos, Bánffy Gyula és Haviár Dániel központi választmányi tagokat, valamint Fekete Márton főigazgatót,azon felhatalmazással küldötte ki, miszerint a vizsgálati iratokból merített tárgyismeret és legjobb meggyőződésük szerint igyekezzenek a tiszai zsilipek ügyében a társulat és kormányközti jogviszony tisztázásával a társulat jogos és igazságos igényeinek — a méltányosság szem előtt tartásával —minden irányban, lehetőleg kölcsönös megegyezés alapján, érvényt szerezni, s a társulatot nem terhelhető költségeket lehetőleg elhárítani A társulat ezen küldöttsége előttem f. évi december 11-én megjelenvén, mindenekelőtt abban állapodtam meg, hogy mivel , kistiszai zsilip bedőlésének kérdésében a pártatlanul és lelkiismeretesen megejtett vizsgálat eredményére támaszkodva, már f. évi november 7-én 45532. sz. a. kelt rendeletemben határoztam, ezen kérdésnek további vitatását, vagy épen azzal összefüggőben a kártérítési igénynek az államkincstárral szemben való hangoztatását el nem fogadhatom és meg nem engedhetem ; ezúttal is ki kellvén jelentenem, hogy amennyiben a társulat ezen álláspontom ellenére cselekednék, — ezen törekvését nemcsak a leghatározottabban visszautasítani lennék kénytelen , hanem az alábbiakat is visszavonva, minden további tárgyalást megszüntetnék. — Másrészt azonban, — habár a társulat anyagi helyzetét, sem elvontan egymagában, — sem több tényleg nehéz pénzügyi körülmények közé jutott vízrendező társulat helyzetéhez viszonyítva, — kétségbeejtőnek egyáltalán nem tarthatom, mégis tekintve azon súlyos csapást, amely a társulatot a kistiszai zsilip beomlása következtében érte. — megállapodtam abban is, hogy a társulatot kivételesen, a körülmények által indokolt, és az állam pénzügyi helyzete által engedett mértékű anyagi segélyezésben részesítendem. — Ezen alapon a társulat megbízottjaival további értekezletet tartván, annak eredményéhez képest, és a kormány által a társulat irányában mindenkor tanúsított jóindulatnak ezúttal is bizonyságát adandó, — a társulatnak a következő segélyezést helyezhetem kilátásba: 1. Hajlandó vagyok az államkincstárnak a társulattal szemben fennálló azon 77892 frt 79 kvnyi követelését, mely az egyesült Körös folyó gyoma-endrődi szakaszának szabályozása alkalmával ezen szakasz balpartján a társulat részére s javára szabványos méretekben kiépített védtöltések költségeinek fedezésére előlegeztetett, — és amely összeg a f. évi okt. 4-én 27186 és október 19-én a 27186. sz. alatt kelt rendeleteim folytán a társulat 110 milliós kölcsönének s egyébb bevételeit s rendelkezésem alatt álló maradványiból r levonatott, — az államkincstár terhére vlegesen átvállalni, és az említett pénzmarványokból, álló társulati alapnak visszasomolni. 2. Hajlandó vagyok a társulatot a 9774 frt 10 krnyi összegnek visszatérít alól felmenteni, mely az állami kotrótelepe tartozó járműveknek az árvédelemhez tört kirendelése és a társulat érdekében való tlalkoztatása folytán felmerült. 3. Hajlandó vagyok továbbá a társutót 120.000 frt készpénzösszeg engedélyezővel segélyezni, mindazonáltal azt azon felelhez kötöm, hogy ezen összeg csakis társulati munkák költségeinek fedeze fordíttassék, melyek a Tiszaszabályozó kapcsolatosak. 4. A küldöttség azon további kérése miszerint az egyesült Körös folyó gyoma-esrődi szakaszán, valamint annak 18 százágásánál még végrehajtandó szabályozási minák kivitele alkalmával az átvágásokból emelendő földmennyiség díjtalanul a társa végleges töltésvonalára szállitassék , kifejtem, miszerint anélkül, hogy e tekintett bárminemű kötelezettséget vállalnék, va hogy a társulat ebből folyólag az államkintár ellen bármi néven nevezendő jogokat, va igényeket formálhatna, — hajlandó lesz ezen kérést akkor és annyiban eseten!« figyelembe venni, amikor és amennyit a Körös folyó fentebb jelzett szakaszain szabályozására szükséges költségek a törvéshozás által engedélyeztetni fognak s amennyben annak teljesítése a kérdéses szabályozó munkák kivitelére nézve általában, különös pedig azoknak biztosítására és befejezést nézve hátrányos nem lenne, aminek esetekénti megítélhetését saját elhatározásomul tartom fenn. Az egyesült Körös folyó említett sakaszain a társulat érdekében a jelen évolyama alatt végrehajtott ilyetén munkák kösegeinek esetleges elengedése, vagy ped azoknak a társulattal szemben méltányos a pon leendő megállapítása és attól ben vissza követelése tekintetében, — a felülvizgálat eredményéhez képest, — illetve az által szolgáltatandó adatok nyomán fog határozni. 5. A társulat küldötteinek az 50,0 frtnyi állami előlegnek elengedése, úgyszint arra vonatkozólag előadott kérelmét, hogy általam megvizsgálandó és törvényszeri helybenhagyásomat igénylő esetleges új zsil