Vásárhely és Vidéke, 1904. július-december (22. évfolyam, 82-161. szám)
1904-07-01 / 82. szám
XXII. évfolyam. Hm,Vásárhely, 1904. Péntek, julius 1. 82. szám. Politikai és helyi érdekű társadalmi lap. Megjelenik: kedden, pénteken és vasárnap. Előfizetési dij: ===== Helyben egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 korona. Vidékre egy évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 2 kor. 60 fill. Egyes szám ára 6 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Endrey Gyula. Bibó Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker. Szent-Antal utcza 7. szám alatt kiadóhivatal könyvnyomdájában. A jövő bizonytalansága. Az élesztő kísérletek közé tartozik tetszhalottaknál, ájultaknál, vízbefultaknál a villanyozás, dörgölés, a mesterséges lélekzés. Ehhez hasonló műtéteket végez a szabadelvű párttal Tisza István. Van-e még élet és életképesség a szervezetében, vagy nincs? Ez igen nagy kérdés, mert bár teste igen nagyra nőtt, lelki tehetségének, akaraterejének, ideg és izomrendszerének működése régóta szünetel. Bánffy magát a régi szabadelvű párt utolsó alkotmányos miniszterének mondotta. Mikor megbukott, a régi rendszer összeomlását ünnepelte az egész nemzet; nemcsak az ellenzék, de maga a szabadelvű párt is. Széli azzal jött, hogy ő új pártot és új politikát csinál. Igazán liberális lesz, de más irányban fog kormányozni. Ugyebár erre alakult az újraválasztott többség s nem tagadhatja senki sem, hogy megbukott Széli s vele az ő politikája? Mikor Tisza Szélit orvul támadta és lelökte, oly nagy volt a megbotránkozás és az ellenszenv, a félelem a régi rendszerhez való visszatéréstől, hogy Tiszának első kísérlete most esztendeje teljes kudarczczal végződött s minisztériumot sem birt alakítani. Ebből csakugyan világos, hogy a szabadelvű párt nem volt életképes már akkor sem, mikor Bánffyt gáncsvetéssel lemondásra kényszerüé. Azután sem, midőn Széll alatt újra alakulva, vezérét és kabinetjét nem bírta megvédeni sem az ellenzékkel, sem az udvarral, sem az árulókkal szemben. Ott ült az a sok száz képviselő, mérgelődött vagy ujjongott, legtöbbször unatkozott, de se miniszterét nem támogatta, sem saját politikáját nem ismerte, nem vallotta, nem csinálta. Ez volt a passzivitás korszaka, melyet hivatalosan és félhivatalosan is a legnagyobb bölcseségnek tartottak. S mikor Szélit elparentálták és a bánt küldték a szabadelvű párt nyakára, ez a tömeg ismét nem csinált semmit, megadta magát, bámészkodott s várta, hogy mi lesz vele s azután a parlamenti csatában megfutott. Vezére elesett és jött Tisza. Ez már nem passzív, sőt inkább erősen aktív: Magyarország jogainak feladásában, pénze pazarlásában, fiainak osztrák szolgálatba kényszerítésében, magyar nyelvünknek és mivoltunknak megtagadásában. A szabadelvű párt csak nézte, tűrte, engedte, hogy rajta uralkodjék s követi „még a pokolba is“, mint egy ó-szabadelvü mondotta egykor Tisza Kálmánnak. De Tisza Istvánnak nem elég, hogy mint valami hosszú tehervonat vagyonsorát vonszolja maga után a kormány lokomotívjával, mint vezető; neki nemcsak holt anyag kell, hanem küzdő tábor, nehogy úgy járjon, mint elődei. Tudatában van annak, hogy a Kossuth-párt elégedetlen, mert rászedettnek érzi magát. A régi ügynökök elvesztették befolyásukat, Bánffy fellépett ellenzéknek és Tisza öt veszedelmes embernek tartja. Apponyi a nemzeti párttal engesztelhetetlen ellenfele. A konzervatív Zichy Jánossal nem egyesülhet, bármennyire aulikus mind a kettő; őket felekezeti szempontok és pártjaik hagyománya visszatartják a fúzióktól. A Szederkényi elnöklete alatt küzdő függetlenségiek Tiszával és politikájával a harczot soha fel nem adják. Összevéve ezeket, nagyszámú és tehetségekben gazdag ellenzék áll vele szemben, a szabadelvű párton pedig a horvátok és szászok nem pótolhatják a neheztelő Szélit és Andrássyt, kik távollétükkel tüntetnek és barátaikkal együtt a politikától látszólag visszavonultak. Tisza csak úgy merhet nagyot, házszabályrevíziót, létszámemelést, vámszerződéseket és gazdasági kiegyezést, ha pártja van, amely érte és vele minden törvényes akadályon keresztülgázolni kész. Ezért galvanizálja, elektrizálja, maszszírozza azt a lelketlen tömeget. Beszélteti őket sorra és ime az eddigi süketnémák megszólalnak. Hálából aztán kezeiket szorongatja nekik a miniszterelnök úr. Gyanítjuk, hogy mindezen szónokok Tisza megbízottjai, akik az ő utasításai szerint beszélnek. Az egyik a tótokat, másik a németeket, harmadik meg a horvátokat képviseli vidékek, csoportok és osztályok szerint. Nekünk úgy tűnik fel, hogy az egész költségvetési vita Tisza kortespolitikájának szolgál s mintha előkészület lenne az új választásokra. De hát kell-e neki új választás? Neki, akinek akkora többsége van és akit a császár annyira szeret? Nem látjuk be szükségét, ha csak fel nem tesszük, hogy olyan törvényjavaslatokat akar beterjeszteni, melyekről elég kétségtelen, hogy a leghevesebb ellenállást keltik fel s nemcsak az ellenzéket indítják koalíczióra, hanem a szabadelvű pártot is megbon Budapest, junius 30-án. Királyi döntés a kvóta megállapításáról. A hivatalos lap közli a király döntését a kvóta megállapítása tárgyában. A királyi kézirat így hangzik: Kedves gróf Tisza! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, amelyben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-czikk 19., 20. és 21. §-ai (az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a R. G. Bl. 146. sz. értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvényczikk 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján és az 1904. évi julius hó 1-től 1905. évi junius hó 30-ig terjedő egy év tartamára való érvénynyel akképp döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 33 3/19 °/o-ot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 66 46/49 °/o-ot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Schönbrunnban, 1904. évi junius hó 26-án. Ferencz József s. k. Gróf Tisza István s. k. Ehhez csak azt kell megjegyeznünk, hogy a 33-3/49°/o-ban nincs benne a preczipium, amelylyel együtt a magyar kvóta 34'7io százalékot tesz tanák. Ha ez a terve: házszabályrevizió és uj választások kellenek neki. Vigyázzunk és szervezkedjünk, hogy mindenre készen legyünk. Országgyűlés. — A képviselőház ülései. — Budapest, junius 30-án. A költségvetés felett folyó vitát kedden Poónyi Géza kezdte meg. Érdekes beszédének legnagyobb részét a horvát kérdésnek szentelte. Kovácsevicsről hízelgően nyilatkozott, mert oly szép, hazafias beszédet mondott tegnap, de hibáztatja közjogi botlásait. Ezek a botlások aztán bő anyagot szolgáltattak Polónyinak, hogy Horvátországnak Magyarországhoz való viszonyát közjogi alapon tisztázza. Noha burkoltan, de azért elég érthetően oly helyzetbe iparkodott hozni Khuen-Héderváryt, Bánffyt és Wekerét, hogy mindegyiknek, kormányzásuknak személyes reputációja érdekében, előbb vagy utóbb nyilatkozni kell. Igen szatirikus éllel gúnyolta ki Sándor Pálnak nagyhangú országos akciójában az önálló vámterületről tett nyilatkozatát. Érzelmei a Tisza-kabinet iránt nagyon megváltoztak az utóbbi időben s azt legveszedelmesebbnek tartja az eddigi összes kormányok között a nemzetre nézve. Ezért