Vásárhelyi Független Ujság, 1946. december (1. évfolyam, 218-241. szám)

1946-12-01 / 218. szám

946. december 1., vasárnap Vékony szalonna mellett vékony lesz a gazdasági év... Aki figyeli a vásárhelyi üzleti életet, örömmel látja, hogy hetek óta állandóan lehet húst kapni a székekben. És hogy a kívánatos húsrészek a kirakatokban szinte kínálkoznak a közönség részére. Van már minden, csak rávaló legyen, ez a sóhajos megjegyzés. Hát hála Istennek, hála a gondos* kodásnak és a vásárhelyi ember vele született iparkodásá* nak, a jó forintért kaphat az ember, amit szemek szája meg* kíván. Azonban a szemlélő lát valami egyebet is ezekben a megrakott székekben. Egye* bet, ami gondolkodásra kész* tét. Azoknak a sertéseknek szalonnája a legtöbb esetben szánalmasan vékony, alig két* három ujjnyi csupán, hogy szinte felmerül az aggodalom: vájjon megsübe az a szegény, időelőtt levágott jószág a saját maga zsírján ? Mert bizony sok jószágot érettlenül, idő* előtt vágnak le, mégpedig azért, mert a gazdája nem tudta kellőképpen kihízlalni. Nem termett elegendő takar*mánya, vagy nem tudott hozzá kukoricát szerezni. Gyenge volt nálunk a múlt gazdasági évben a termés. Az aszály miatt csak felényi, vagy harmad termést hozott a tengeri, némely határrészen még any* nyit sem. Emiatt válnak meg az emberek, adják el a jószá*gukat levágásra s így válnak meg nem egy esetben a mag* jószágtól is. Látszatra tehát örvendetes a bőség, de jelentőségében éppen olyan aggasztó is, mert ha mindent felemésztünk, mi lesz velünk majd a tavasszal. Hiszen aprójószágra sem számíthatunk túlzottan, mert a pestis miatt rengeteg baromfi elpusztult, sok helyen pedig a maradék készletet éppen a vésztől való félelem miatt idő előtt piacra vitték. Bár sokat pótol a szorgalom, de mindent azzal sem lehet pótolni. Mindenki talán éppen ezért igyekszik beszerezni a télirevaló eleség-mennyiséget, némelyik aztán túl is jó a célon és valósággal megrakja a padlását és a kamráját ennivalókkal, amikből más időkben talán egyharmad porcióval is megelégedett, de mindenesetre annyival, amennyi neki nem is jár. A Független Újság foglalkozott már ennek a helyzetnek egyik következményével. Azzal, hogy sok-sok jószágot idő előtt piacra bocsátanak és a szokatlan nagy kínálatot kihasználja a kereslet és áron alól veszi meg a jószágnevelő közönségnek a portékáját. Ebben a tekintetben a kormány óvóintézkedéseket tesz, vagyis meggátolja azt, hogy a jószágnevelő közönség helyzetét rovására kihasználják. Azonban gondoskodni kell a jószágállomány további fejlesztéséről is. És ebben a dologban kettőn áll a feladat megoldása . Egyik a szorgalom és kitartás, mely jót diktálja, hogy mindenki minél jobban igyekezzék kihízlalni a sertését, hogy házanépének szükségletét szerényen biztosítsa, egyúttal pedig a beszolgáltatás kötelezettségének is becsületesen eleget tehessen. A másik feladat azon fordul meg, hogy mekkora tud lenni bennünk az embertársak iránti segítségnek, jószándéknak az érzése, hogy igyekezzünk segíteni felebarátainkon. Vagyis akinek egy kis feleslege van, járjon kezére annak, aki szükséget szenved és könyönyítse meg a dolgát. Hiszen önmagán is segít ezzel és a lelki békesség mellett a megnyugvást is szolgálja. A tavasszal és a nyáron is enni akarunk és lesznek szükségleteink. És lesz mindig vendége szívünknek, vagyis lesznek olyan felebarátaink, akikről gondoskodni becsületes kötelességünk. Vásárhely közönsége mindenkor megrmi* tatta, hogy mire képes, a vele* született erőfeszítésével. Ta* valy tavasszal egy budapesti elismert szakember jó meglá* tással és megértéssel méltatta Csongrád vármegye és Vásár*hely törekvő népének ezt a jó tulajdonságát. Ez a szakember a következőket mondotta: — Nagyon szomorú a hely* zet sokfelé. Mintha viharszél szagatta volna fel az egyes határokat. Persze, mikor az ősszel szántani kellett volna, kevés volt az ígaerő és a fel* robbantott hidak helyett jég* kéreg tetején, vagy kompo* kon szállíthatták az élet feltételeit. Nehéz volt a szívem nagyon, de mikor a Tiszát átléptem és elébem tárul Csongrád vármegyének és Vásár* helynek határa, az új, boldo* gabb élet biztos hitével telt meg a lelkem. Mintha valami égi csoda teljesedett volna be itten. Hiszen itt is voltak seb* helyek és foltok a földeken, de mindenfelé zöld búzatáb*lákat ringat a tavaszi szellő. Vetemények dugják ki ígéretes fejüket a rögökből. Szőlő* hegyek, gyümölcsösök virág* bokrétába borulva integetnek. S ahogy Vásárhely utcáin jártam, igaz bizakodással, lép* ten*nyomon apró kiscsirkéket, kotlós anyákat kellett kerülgetnem. Itt nem kergettek szóvirágokat az emberek, hanem ágyúdörgés közben is dolgoztak s az újjászületés nagyidejének hétköznapjait felhasználták arra, hogy megsokszorozzák munkaerejüket és megfeszítsék izmaikat. Itten őszi eső hullásakor is hű maradt a föld szeretetéhez minden ember, akinek akár a telekkönyv, akár munkaereje révén ahhoz köze van. Csongrád megyében és Vásárhelyen csodák történtek. Ezeket a csodákat azonban nem adta ingyen az Isten. Ezt a népnek ősereje és az a nagy érzés szülte, mely mindnyájunk lelkékében él, s mely érzéseknek összefogása fejezi ki és fejezte ki igazi valóságban a legideálisabb agrárdemokráciát. Így nyilatkozott az a pesti szakember és teljesen igaza volt. Hálás ez a drága föld minden mozdulatért, akár az ekevasa hasít bele a hátába, akár a kapa, vagy a szorgalmas embernek tíz körme teszi porhanyóssá. Aki tehát ezen fáradt és fárad, vagy pedig előrelátó bölcs intézkedéseivel annak művelését biztosítja, cselekvően gyakorolja hazájának igazi szeretetét. Csongrád vármegye és Vásárhely népe a legnehezebb időkben az egész országnak példát mutatott. Ez a példaadás a jószágtenyésztés terén is mindig megnyilvánult, tehát most sem aludhat el. Ezt kell lelkünkbe vésni most is, mikor arról van szó, hogy ne csak a magunk számára biztosítsuk a jövő esztendő betéve falatját, hanem feleslegeket is készítsünk elő, melyeket odatehetünk az ország, a magyar nép nagy asztalára. Hiszen itt is hivatkozhatunk nagyon szép megnyilatkozásra. A felszabadulás óta közel ezer szegény éhező pesti, pestvidéki, komáromi és salgótarjáni gyermeket melengetett keblén ennek a városnak közönsége mert két három hónapos időközönként ennyinek ellátása* ról gondoskodott. És büszkén állapíthatjuk meg azt is, hogy ezek a gyermekek mindany*nyian egészségesen távoztak tőlünk, kicsi csomagokkal meg* rakottam , hogy egyetlen egy kis vendégünk számára sem kellett, hála Istennek, ezen a földön koporsót faragni. Ne hagyjuk tehát könnyen a dolgot házunk táján, udva* runkban vagy tanyánkon, ha* nem tartjuk szem előtt a jö* vendő parancsait, feladatait. Tarjánnak egyik utcáján egy idétlen kis malacot tett ki va laki az egyik árok partjára. Vegye pártfogásába, aki akarja. Ez volt a szándéka. Egy szegény asszony szépen ruhába pakolta és elvitte haza. Az asszony gondoskodásával a kicsike malac szépen kifejlő dött, úgy hogy most már nemsokára süldőnek hívják. Egy marék korpa, pár darab száraz kenyérhaj, egy kis ké* sós fű, ez volt a malac ele* sége. Van az embernek sok baja, nehéz a beszerzés, de van két marka is, amivel az Isten megáldotta. Egy kis erőfeszí* tés, egy kis gondoskodás. Gon* doljünk a jövőre és gondol* junk a jószágállományra. Mert az a két ujjnyi szalonna nem kielégítő. Mellette nagyon so* ványnak ígérkezik majd a jövő esztendő gazdasági eredmé* nye. Vigyázzunk tehát és eset* leg azért, mert elfáradtunk egy kicsit, vagy ráuntunk az utánjárásra, idő előtt ne vigyük vágóhídra azt az éretlen jó* szágot. Különösen pedig ne vigyük az anyasertést, amelyik esetleg nyolc fiával vére zik el a hentes kése alatt. Egy ilyen jószág anyagban pótol* hatatlan. Elvesztegetése pedig csakugyan Isten ellen való vétek. (K.) VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN ÚJSÁG Szinte lehetetlenség cipőt talpaltam! Lapunk egyik közelmúlt számában foglalkoztunk azzal a nyomorúságos állapottal, melylyel a cipész-kisiparosok küzdenek. Rámutattunk arra, hogy a bőr zárolása következtében november hónapra milyen lehetetlen kismennyiségű nyersanyagot adtak ki. Egy-egy bőriparos, tekintet nélkül arra, hogy mekkora a forgalma és hány munkást foglalkoztat, mindössze 1 kiló 25 deka talpat, 1 kiló 35 deka kelléket, végül 3 kiló, 5 kvadrát felsőbőrt kapott. Ez a mennyiség megközelítőleg sem elegendő a közönség részéről megnyilatkozó szükséglet fedezésére. Ennek következménye azután, hogy ma már szinte lehetetlen egy-egy elnyűtt cipőt megtalpaltatni. Úton-útfélen halljuk a panaszt, persze sokak a cipésziparost gyanúsítják és őket pocskolják, pedig a baj nem bennük keresendő. A cipészek szívesen dolgoznának, hiszen maguk és családjuk megélhetését és boldogulását szolgál* nák, de miből ? Hogy egye* bet ne mondjunk, a novem* berre kiosztott egy és negyed kiló talpbőrből öt pár cipőt lehet megtalpalni, a felsőbőr* ből legfeljebb egy párra telik. Igaz, hogy Magyarország némileg bérbehozatalra volt utalva és így jó ideig takarékoskodnunk kell a rendelkezésre álló készletekkel. Ha azonban ez a helyzet, mint ahogy tényleg így van, a nagyipar terhére juttassanak nagyobb menynyiséget a kisiparosnak, hiszen a kisipar nemcsak maga dolgozik, hanem munkáskeze* ket foglalkoztat, ezeknek asz* taláról sem hiányolhat a min* dennapra megimádkozott ke* nyér. Más bajok is vannak a bőr* ipar körében. Alig lehet hoz zájutni sarokfelveréshez szükséges drótszeghez és a jó csiriz is ritka portéka. Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a magyar bőripar, mely az országban a legnépesebb ipari szakma volt és az ma is, a válság elé került s ha az arra illetékes tényezők nem találják meg a kibontakozás útját, pusztulásra van ítélve. Valamit tenni kell, mert a mai helyzet tarthatatlan. A cipésziparos fizeti az üzletbért, a különféle közösségi adókat s mikor ezt teszi, valósággal tétlenségre kárhoztatva köp* lal és rongyoskodik. Értesülésünk szerint a decemberi kiutalás már nagyobb mérvű volt, figyelembe vették az üzlet forgalmát és a foglalkoztatott munkások szár mát, mégis azzal tartjuk: a komoly segítés elől nem sza* bad kitérni. A toldozás*folto zás a betegség melegágya, olyan veszedelmes gyúanyag, amely mérhetetlen károkkal jár. Nem hisszük, hogy ne lehessen kiutat találni, csak jóakarattal és szeretettel kell nyúlni a probléma megoldásához. Hó és sárcipök szakszerű javítása Pesti gumijavitA üzem Gr. Bethlen I.u. 21. Telefon 668 Fennáll 18 év óta. 968 Kaptafa, sámfa, csizmasámfa, Járom, falalpttusa Domokos gyárában, Károlyi utca 30 szám. 3 A Szabad Száj adomáiból Rendkívüli Szabad Posta Többen fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, hogyan ma gyarázható az, hogy egyik pártunk szirén hangokat hal* lat a válság kibontakozása ér* dekében, ugyanakkor azonban élesen folytatja erőszakos po lítikáját ? Olvasóink szíves okulására elmondjuk a következő régi történetkét: A kisfiú ijedten hőköl visz* sza egy nagy farkaskutyától, mire az apja bátorítóan mondja : — Ne félj fiacskám, nem látod, milyen barátságosan csá* válja a farkát ? A kisfiú szepegve feleli: — Látom, de látom, hogy elől mozog és most nem tu* dom melyik felének hígyjek. Óvatos duhaj A párttitkár maga elé ren* deli a párt egyik plakátragasz* tóját: — Maga ellen az a panasz, hogy két plakátot is ragaszt egymásra, amikor úgyis olyan sokba kerül a papír. — Pardon, — védekezik a plakátragasztó — ezt kizáró* lag azért csinálom így, hogyha letépik a plakátunkat, alatta is a miénk legyen. Kártyás műnyelven — Ez a Futó Dezső mindig támad és fenyegetőzik, én félek ettől az embertől. — Oda se neki ? Nézd a Jolly joker is it mindent és mégis mindenki örül neki. Távirat Rajk László belügyminiszter úrnak. Örömmel értesültünk záróra meghosszabbításról stop. Szakmánk támogatásáért fogadja köszönetünket miniszter úr stop. Vetkőztetők, Autósban* diták és Rokonszakmák Egészen Szabad Szervezete.