Vásárhelyi Hiradó, 1904. december (5. évfolyam, 289-314. szám)
1904-12-01 / 289. szám
V. évfolyam, 289 szám Hunvásárhely, 1904. csütörtök december 1________1 kr. (2 filler.) POUTIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: gitUtaca poetia JílIcstö r.Kjiss t?rc Horona. FAléria 7 koronna. IVwjjísdévsft 8 korony, f?P.Az Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. Szerkessztőség: IV., Andrássy utca 34. TK 1 131-011-aZÁM *7.rosss ussáe. Felelős szerkesztő: KÖPÖSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltéinek Karhatalom a Házban. — november 30. A bekövetkezendő parlamenti erőszakosság mindjobban előtérbe tolja a parlamenti karhatalom szervezésének kérdését. Közölték már azt a hírt, hogy a képviselőház háznagya ötven erős férfit a csendőrség kötelékéből átvett s a képviselőház szolgálatába szegődtetek Ezt a közlést illetékes helyen nem erősitik ugyan meg, de nem is cáfolják. A legközelebbi napok, december elseje, vagy másodika fognak e tekintetben teljes világosságot hozni Akkor kerülnek köztudomásra az idevágó intézkedések. Tisza István miniszterelnök az 1948: IV. törvénycikk 12-ik szakaszából vezeti le a karhatalom lehetőségét. Ez a szakasz mondja, hogy a rend és csend föntartásáról az elnök, a terembiztosok, szükség esetén pedig a nemzetőrség segítségével is gondoskodhatik. Tisza ezt a negyvennyolcas törvényt úgy értelmezi, hogy a nemzetőrség a képviselőkkel szemben is igénybe vehető. És itt van a tévedés. Egy közjogi tekintélyünk, ki éppenséggel nem gyanúsítható ellenzéki érzelmekkel, fejtette ki, hogy a negyvennyolcas törvénynek ez a rendelkezése csakis a hallgatóság karzatára vonatkozik. Kitűnik ez a szakasznak elhelyezéséből is: az előtte és utána levő szakaszok ugyanis a karzatok rendbontásának módjairól szólnak csupán. De különben is a nemzetőrséget a 68 iki törvény megszüntette. Igaz, hogy a házszabályok szerint ott, ahol a képviselőház kapcsán a nemzetőrségről van szó, a nemzetőrség megszűnte óta a nemzetőrség helyett fegyveres erő értendő, de az ily fegyveres erő alkalmazásának a Ház tagjai ellen való értelmezése, legkivált az ily erő külön szervezése, nem maradna következések nélkül az amúgy is megfogyott szabadelvűpártban. E párt tagjai sorában jó számmal vannak, akik nagynehezen ugyan, de passzíve nézik a történtteket, ám újabb erőszakosság esetén kilépnének passzivitásukból, igazabban szólva, kilépnek a pártból. S akkor Tisza István kormánya nyomban kisebbségben marad. Vagyis Tisza István gróf e szerint nagyon is kétélű fegyverrel játszik, mikor a karhatalmat mutogatja. Elválik röviden: Be meri-e váltani fenyegetését. A munkás vasárnapja, Bihar vármegye gazdasági egyesülete akciót indított a vasárnapi józanság érdekében s a mozgalomhoz társul szegődött a napokban Pest megye gazdasági egyesülete is. Naivitás azonban az, amit elérni akarnak, olyan naivitás, amit a nálunk semmivel sem kevésbé korhely Anglia megengedhet magának, de amire mi nem is gondolhatunk. Azt kívánják a bihariak, hogy vasárnap ne legyen szabad kinyitni a korcsmákat. Az aki a mai rend mellett, a pihenés napján egyik korcsmából a másikba dülöng, rá legyen kényszerítve a szolid mulatságra. Valahol a messze jövendőben talán olyan kép is lebeg az akció kezdeményezői előtt, amiben pater familiae családja körében bibliát olvas. Az asztal körül elégedett asszony, meg jól öltözött, tiszta gyerekek, akiknek a testére ez idő szerint azért nem jut jobbfajta rongy, mert a ruha árát a korcsmáros zsebeli be. S talán megváltozik a munkás ember otthonának képe is. A bűzös odú helyett egészséges, tiszta kis lakásokban pihen meg a munkás. A szombati bér nem kotyog le egy nap alatt a torkán ... — Hiábavalóság . . . Ennek a mozgalomnak nem lehet megnyerni a snapszputik legmagasabb protektorát, az államot. Míg olyan primitív és lelketlen a pénzügyi berendezésünk, hogy állami bevételeink érdekében minél több holtrészeget kell belekivánnunk az árokba — hétfőn reggelre, nem zárják be vasárnapra a korcsmákat. Nagyon bizalmas! Kedves kartárs! A hétfői megyei közgyűlésen a szövetkezett ellenzék támadást intéz a kormány ellen. Közismeretes előtted az a kiváló jóakarat, melylyel a kormmányelnök úr a községi jegyzők iránt viseltetik és bizonyára rut hálátlanság volna részünkről, ha mi őt ezen nehéz perceiben nem támogatnánk, ezzel is bizonyságot tennénk arról az igaz megbecsülésről, melyet vármegyénk intéző körei tőlünk bizonyára megérdemelnek. Felkérünk tehát, hogy szíves a hétfői megyei közgyűlésen személyesen megjelenni, sőt mindazokat, kiket pártunk részére biztosíthatsz, a közgyűlésre behozni és szavazataitokkal bennünket támogatni. Amenynyiben pedig ez esetleg anyagi áldozatba kerül, hétfőn számládat kiegyenlíteni fogjuk. Mindenesetre kérünk, tartsad ezen levelemet teljesen titokban, hogy a vatlanok arról tudomást ne szerezzenek. Budapest, 1904. november 26. Szegedi Albert, Kovács Gyula, Bitskei Gyula. Bizalom — kormánypénzen. — A kormánypárt korrumpálása. — Mindenfelé megbotránkozást keltett az a leleplezés, amelyet Gulner Gyula államtitkár tett a pestmegyei gyűlésen. Bizalmas levelekben hívták föl az összes községi jegyzőket, hogy akiket csak behozhatnak, hozzanak be a szavazásra, ami anyagi áldozatba ez kerül, azt Budapesten megtérítik. Az egész közvélemény elfordul az ilyen korrupt eljárástól. Itt adjuk egész terjedelmében a levelet, amelyet a központból küttek szét a vidékre . Orosz-japán háború. Port-Artur ostroma. London. Szent-Pétervárról érkezett jelentés szerint, amely az orosz vezérkartól származik, a japániaknak szombaton Port-Artur ellen megkezdett támadását a helyőrség fényesen visszaverte. Ezt a hírt Tokióból érkezett magánjelentések is megerősítik, amelyek azt mondják, hogy a japániaknak sikerült ugyan Erlungsan külső erődjeinek, Osterlingnak és Majokobie Jamadienek szétrombolása, a Sungsusan és Kikvansan elleni támadás azonban meghiúsult. A japániak veszteségeit kétezer emberre teszik. Mandzsúriában. Berlin. Mukdenből jelentik a Berliner Lokalanzeigernek, hogy e hó 24-ike óta a japániak a keleti szárnyon több támadást intéztek az oroszok ellen és Rennenkampf hadosztályát néhányszor komoly veszedelemmel fenyegették, 25 én egy ellenséges dandár 12 ágyúval kétszer is intézett sikertelen támadást az orosz előőrsök ellen és támadását a következő napokon is megújította és csak akkor állt a megtámadott előőrsök támogatására. A leghevesebb támadás 27-én reggel 7 órakor kezdődött az oroszok legszélső keleti szárnya ellen, heves harc után azonban ez is meghiúsult. Iparunk és kereskedelmünk bajai. Évtizedes tapasztalatainkat leszűrve, arra a meggyőződésre kell, hogy jussunk, hogy Magyarország azon közgazdasági szerepét, melyre hivatva volt, csakis mesterséges akadályok miatt nem töltötte be mindez ideig. Sötétbe ugrásnak nevezik a magyar iparosok és kereskedők követelte önálló vámterület sürgős felállítását, ámbár legyen az sötétbe ugrás, még akkor is, sőt semmi fáradságtól vissza nem rettenve, megfeszített erővel küzdjünk azért, hogy gazdasági függetlenségünk újra a régi fényével ragyogjon fel. Ha végig tekintünk a népek gazdasági történetén, nem fogunk találni egy pontot sem, mely bizonyságot tenne arról, hogy egy erősebb államtól való függés annak a kisebb szövetséges államnak megerősödésére szolgált volna, hanem ellenkezőleg, azt fogjuk tapasztalni, hogy mindez országok iparából úgy lett versenyképes, hogy iparának megvédését a túlnyomás és a csírájában való megölés ellen úgy védelmezte, hogy az iparcikkekre magas védővámokat vetett ki. A keleti államokba való kivitelre mi volnánk hivatva, azonban a közös vámterület következtében, kénytelenek vagyunk tehetetlenül szemlélni, hogy mint hódítja el Ausztria, ez a tehetetlen Moloch, előlünk a keleti piacokat. Eklatánsabb bizonyíték nem szükséges az önálló vámterület mellett, mint az, hogy az ország iparosai és kereskedői egy szívvel-lélekkel követelik a vámközösség felbontását. Mindennél fontosabb iparfejlesztési tényezőknek tartjuk a kereskedőket. Ők állanak közvetlen összeköttetésben a gyárosokkal, ennélfogva ők, ha hazafias hivatásukat kellőkép felfogják, közvetítői szerepet kell játszaniok a magyar ipar fejlesztésében. Hátramaradottságunkat még nyomasztóbbá teszi az, hogy közgazdasági tényezőink örökös háborúban vannak egymással. A közgazdaság alkatelemeinek összetartása, egymás kölcsönös gyámolítása volna ama hatékony eszköz, amely gazdasági fejlődésünket magas fokra emelné. Ha a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság nem képeznek egy szerves egészet, ha ellenséges lábon állanak egymással, úgy mindeniknek a fejlődése szárnyaszegett s az ellenséges indulat a legjobb akaratú törekvés érvényre jutását is meggátolja. De nem elég a békés egyetértést és a kölcsönös támogatást hangoz-