Vásárhelyi látóhatár, 2016 (7. évfolyam, 1. szám)
2016 / 1. szám
Tartalom Egy mondat ereje 3 Csíkos Diána - versek Lebegve 4 Mantra 4 Szél 4 S hope 4 Ringató 4 Szenti Ferenc Föl 5 Dani Imre Akinek lelke 5 Nagy Imre A vásárhelyi csoda — A 63. Vásárhelyi Őszi Tárlatról 6 Rapcsák Katalin Alkotóházak újjászületése 8 Szabó Dániel Füredi emlék 10 Bénák Katalin A hagyomány élő folytonossága 11 A művészet társadalomban betöltött szerepe — Beszélgetés Radics Márk képzőművésszel 12 Domokos Tamás Az Értől a Tiszáig —Egy orvosnő élete a XX. században Dr. Hajós Erzsébet (1899-1996) 10 Kőszegfalvi Ferenc A versíró tanárnő — Képek Szabó Éváról 16 A "kis Balázs", aki Péter volt — Makai Péter emlékére 11 Béres Dezső Bűnösök és férfiak — avagy miért Budapesten született Vöröss István hódmezővásárhelyi költő? 16 Simon Ferenc Búcsú Földesi Ferenctől 20 Sipka Rózsa Emlékezés Földesi Ferenc tanár úrra 21 Kovács Szabina Pagonytúra a Pusztában és Itáliában 26 Szenti Tibor A vak hordár 26 MÉSZÁROS ISTVÁNNÉ Gondolatok a képtárban Fejér Csaba emlékkiállítása 26 Váczi Gáborné Személyes véleményem a vásárhelyi hímzésről 30 □ eVÁSÁRHELYi Látóhatár 2016/3.szám www.vasarhelyilatohatar.hu Egy mondat erejeHaranghy Géza „Édesapám, én hazamék." Kárász József Penna című novellája első harmadában olvashatjuk a fiú apjához intézett szavait: „Édesapám, én hazamék." Tudjuk, sok tanyán élő, tanyán lakó embernek volt háza a városon, kis és nagygazdáknak egyaránt, de azt a kifejezést, hogy hazamék a városra, nem csak ők használták. A pusztában lakó embernek Vásárhely, a város, mindent jelentett. Kárász József hőse sem haza, nem egy városi házukba, csupán egy kereskedésbe megy pennát vásárolni. Itt a „hazamék" ezt jelöli. Ez egy fogalom: a haza, a város fogalma, mely valamennyiüké. Ez a minden dolgoknak atyja, kín, küzdelem, öröm, szenvedés és siker, ez az otthon, ez a haza, ez a Város. Vonz hozzá egy ősi, gyermeki ösztön. Mint egy el nem vágott köldökzsinór, mely még mindig összetart és öszszeköt, örök tápanyagcsatorna az élet egész folyamán. Ezért is érdekes és nagyon meghatározó ez a mondat. A vásárhelyi puszta és tanyavilág szinte a beláthatatlan nagyság érzetét és lehetőségét kínálja az itt élő embereknek. Az egész egy végtelen és megfoghatatlan messzeségben, Isten e Hatalmas Kertjében lebegve, a maga határtalan szabadságával, Így tehát kell valahol egy hely, amely a dolgok végtelenbefolyó összességét egybefogja, kifejezi és magához köti, azt az aprócska, a világ mérhetetlen nagyságában kallódó lényt, az Embert: ez, a Város. A pusztai embernek: Haza. Otthon. A szív, mely mindent mozgat, éltet és összefog. A kint élő embernek hivatalt, ügyvédet, mestert, kovácsot, kádárt, orvost, rőföst, óvást, papot, és ki tudja még mit jelentett. Napjainkban is hallottam Vásárhelytől nem messze eső településen. Hazamék a városra, így, régiesen. Itt zajlott ugyanis az élet „zsibongó oldala". Oskovics: a kalapos, Kugler Adolf: az órás, Hódsági és Szép a szabóságával, Lusztig Imre fényképészszalonja, a heti piacok, az állatvásárok. Mindenkinek Háza (Otthon) volt ez a város az idők hosszú folyamán. Otthont adott több vagy kevesebb ideig olyan embereknek is, mint József Attila, Németh László, Osváth Béla faszínházának társulatával, de barátokra talált itt Juhász Gyula, Tornyai és Kárász József is. Talán ugyanazt határozta el ő is magában tanulmányai befejezésekor, egy felszabaduló sóhajtás kíséretében, mint hőse: - Édesapám, én hazamék! Bölcsen állapította meg Tamási Áron: „Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne!" Ez az otthon, ez az alföldi, fekete, magábahúzó sár, ez a mindent magához ölelő és tápláló közeg, amelyből új és erős hajtások növekedhetnek, és ha nem is mindenkit „zár be" örökre, de örök emlékkel, mindig vissza-visszavárva, szeretve befogad és új erőt adva magasra emel. Ez a haza, ez a város. Haranghy Géza www.vasarhelyilatohatar.hu Támogatónk: Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata