Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. augusztus (2. évfolyam, 211-240. szám)
1906-08-01 / 211. szám
Hódmezővásárhely, 1306. Szerda, augusztus 1. ÁRA 3 FILLÉR. Második évfolyam 211. sz. •IALUStyELVS Előfizetési árak: Helyben: negyedévre lk.80 fi, agy hóra 60 fii. két hétre 28 fii. agy hétre 14 fil. Vidékre : negyedévre 360K. Egyes szám ára 2fillér (skr.) 'C6SETLEH POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. (Orovecz-ház). Főszerkesztő és laptulajdonos : Hirdetések ájszabás szerint. Nyilttér petit sora 20 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban hétfőn és ünnep mán való napon délben. Telefonszám 58. KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. A miniszter úr és zsandárja. Hunvásárhely, július 31. Tele van Európa minden lapja azzal a hírrel, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter — mi okból, az mellékes— letartóztat zsandárral egy szabad férfiút és csak váltságdíj ellenében bocsátja szabadon és a félhivatalos kőnyomatos, tehát a miniszter úrnak és a kormánynak illetékes szócsöve azzal felel, hogy ő excellencziájának csak szerdán méltóztatik Budapestre jönnie. Ez nyilván azt jelenti, hogy tessék szerdáig a művelt világ közvéleményét felfüggeszteni, mert hamarább még kibúvót sem tudunk találni, mely esetleg megmenthetné az altábornagy úrnak a vörös bársonyszéket. A portepét nem kell megmenteni, ezt századok óta inkább osztogatják azoknak, akik a magyarok szabadságjogait fosztogatják, semhogy elvennék tőlük. Nos, ha Jekelfalussy altábornagy és miniszter úr szerdán még mint miniszter jön Budapestre, akkor megérdemli az egész kormány, hogy piszkafával verjék ki hivatalából, mert a tudatlanság csak az osztrák katonát menti, vagy mentheti nálunk, magyar polgári, vagy akár mágnásminisztereket nem. Az az ügyefogyott aggastyán, aki elkövette a hibát, annyiban számíthat csak elnézésre, hogy nem tehet róla, hogy minden polgári jogérzet nélkül kivezényelték miniszternek, de minisztertársai nem aranygalléros és parancsszóra miniszteri székbe jutott strázsamesterek, hanem a magyar közélet kiválóságai, akiknek tudniok kell, hogy mi az a „habeus corpus Miniszter urak, önök annyira és annyiszor szeretnek hivatkozni az angol példára, hogy most is követhetnék. Az angol szabadság alapja a személyes szabadság; ez olyan magasan áll, hogy angol embert bírói ítélet nélkül sehol sem szabad letartóztatni, még királyi utasításra sem. Ilyen utasítás az angol királynak koronájába kerülne, de az egyéni szabadság alaptörvényén nem esnék csorba. Minisztert pedig vagy katonát azonnal és gyalázattal kergetnének ki hivatalából és boldog lehetne, ha a felbőszült nép elöl elevenen menekülhetne a csatornán át a kevésbbé érzékeny kontinentális szárazföldre. Jekelfalussy miniszter úr számára nincsen mentség, mert akkor sem lehetett volna szabad embert lefogatnia, ha igaza volna vele szemben; tudnia kell, hogy birói ítélet nélkül nincs letartóztatás és ha nem tudja, akkor lehet favágó vagy nálunk tábornok is, de alkotmányos miniszter nem lehet. A magyar alkotmány becsülete megköveteli, hogy a miniszterelnök nyomban követelje a miniszter elbocsátását, a nem felmentését saját kérelmére, hanem elbocsátását akarata ellenére is. Ha a király megtagadja az ő generálisának felmentését a miniszterség alól, akkor le kell mondania a kabinetnek, ha nem akarja magára és az országra azt a gyalázatot sütni, hogy itt büntetlenül garázdálkodhatik mindenki, akinek a véletlen hatalmat adott a kezébe. A miniszter szó azt teszi, hogy szolga , valaha a császárok és királyok szolgája, de mai értelmezés szerint az alkotmány és a jogrend szolgája. Ha a szolga nem teljesíti kötelességét, vagy vét ellene, mint a tudatlan tábornok teszi, akkor el kell csapni és becsületesebb cselédek után nézni. (Lapunk más helyén különben bővebben foglalkozunk az esettel.) Elfelejtkeztek október 6-ikáról. — Az aradi vértanuk s a képviselőház.— Hunvásárhely, julius 31. Tegnap a képviselőház utolsó ülésén a határozatok kimondása után az elnök még felhatalmazást kért arra, hogy az időszaki választások dolgában intézkedhessék , hogy a királyt augusztus 18-án születésnapja, és október 4-én, nevenapja alkalmából üdvözölhesse. A lojális parlament persze készséggel adta meg erre az engedelmet s Justh kijelentvén, hogy a mai ülés jegyzőkönyvét azonnal hitelesítik, arra az időre, amíg a jegyzőkönyv elkészül, az ülést felfüggesztette. Most kezdődött a kavarodás. Egy újságíró észrevette, hogy a Ház sietett a királyi iránt való hódolatának kifejezést adni, de október 6-ikáról, az aradi vértanuk ünnepéről tökéletesen megfeledkezett. Nyomban figyelmeztette erre Farkasházy Zsigmondot, aki a helyzetet megértve, nyomban viszszasietett az ülésterembe. Justh Gyula éppen akkor jött le az elnöki emelvényről. Farkasházy Zsigmond többek jelenlétében fordult hozzá azzal a kérdéssel, hogy miért felejtkezett meg a vértanuk ünnepéről ? Justh Gyula egy pillanatra zavarba jött, azután úgy okoskodva, hogy legjobb védekezés a támadás, még Farkasházyt támadta meg, mondván : — Ha október hatodika olyan nagyon a telketeken fekszik, miért nem nyújtottak be indítványt. Volt rá alkalmatok, most azonban nem engedem már az ügyet szóba hozni! — Miért ? — kérdezte Farkasházy nagy meglepetéssel. — Azért nem, mert a házszabályok nem engedik! — volt a válasz. Farkasházy fölháborodva mondotta el ezt a jelenetet a folyosón s Justh magatartása általános megütközést keltett. „Elnöki abszurdum „Lakájkodás !“ s hasonló fölkiáltásokat hallattak. Justh azonban nem engedett. — Kijelentem — szólt — hogy ha forszírozzátok a dolgot, én lemondok. Ettől a kijelentéstől éppenséggel nem ijedtek meg, mire Justh fejtegetni kezdte, hogy minő jelentőségteljes fegyver nekik a házszabály. — Igen, de olyan fegyver — mondták — amit az elnök mindig ellenünk használ ki. Közben Justh megnyitotta ismét az ülést, hitelesítették a jegyzőkönyvet s ezzel a mostani ülésnek, „munkája“ véget ért. Az aradi vértanuknak pedig nem kell megfordulni a sírjukban, mert nincsen házhatározat s igy sik nyugalmukat hivatalosan nem fogják zavarni, de annál több koszorút kapnak a nem hivatalosoktól. Hanem azt elhallgatni még sem lehet, hogy ami történt, az nyílt botrány. Beszélhet Justh Gyula,akit legközelebb valóságos belső titkos tanácsosnak nevez ki az osztrák császár, mert a titkos tanácsosság nem magyar méltóság — akármit, az aradi vértanukról való elfelejtkezés nem illett a mostani képviselőházhoz, melynek többségét a függetlenségi pártiak alkotják. Ha a királyt üdvözlik, akkor az aradi vértanuk, kiket a magyar nemzeti szabadságért akasztottak fel és lőttek főbe, megérdemelnek a képviselőháztól szintén egy kis megemlékezést. Beszélhet Justh Gyula akármit, a nemzet tisztán lát. Ha már elfelejtette Justh Gyula a koszorút megszavaztatni, legalább a házszabálysértések révén ne akadályozta volna meg a vértanuk iránt való kegyeletes megemlékezést. Ez nem menthető! Itt kilátszik a lóláb : a rideg, meztelen közösügyes politika hatása ! A kormány politikája 67-es, tehát most is muszáj a vértanuk ünneplésétől tartózkodni, mint tartózkodott a szabadelvű L6 éves szipolyozó uralom Szép 48 hová lettél ? Nyisd föl szemed ország népe ! Ne felejtsük el, hogy ez az egész közönséges stikli az alatt a kormány alatt történt, melynek egyik bársonyszékén Kossuth Lajos fia is helyet foglal! Kényszerhelyzetből ül ott, igaz, de azért mégis ott ül és az igazság az, hogy nem kellene ott ülnie! kori miniszterek lankadni nem tudó kitartásának köszönhető, hogy e nagyfontosságú kereseti ág a kezdet kezdetén meg nem szűnt. Csiga modorba, lassú léptekkel haladt előre mind a mai napig a selyemtenyésztés. Népünk sem érdeklődik kellőleg, fontossága és jelentősége iránt közönyös. A termelésnek tudományát nem siet elsajátítani, épp ezért termelése nem sikerül úgy, mint ahogy képzelte és ekkor elcsügged, türelme elfogy , hazugságnak tartja, mit a selyemtermelés lelkes apostolai után-útfélen bizony szóval hirdetnek. Itt van közelebb a mi városunk, Vásárhely városa, ahol a selyem-viganókat a legszegényebb család gyermeke is nagy szeretettel ölti magára. Tessék lemenni a Népkert sétányára egy szép vasárnapi délután , szebbnél-szebb selyem öltözékeket láthatni ott. Senki sem tudná megmondani, melyik a gazdag, melyik a szegény. Talán ha a ruháról következtetne, könnyen hibásan ítélne. Népünk kétszáz perczenttel drágábban öltözködik, mint más országok lakója. Ez az igazság is megtaníthat bennünket arra, hogy a kereseti forrásokat minél inkább kihasználjuk. A jajj-szó, az elégedetlenség helyett jobb, ha orvost hívunk, ha gyógyszert keresünk, mely a fájdalmat enyhíti, az elégedetlenséget meggyógyítja. A népjólét, anyagi jólétet kíván. Az anyagi jólét pedig csak ritkán a szerencse szüleménye és ekkor sincs belső értéke, hanem többször a becsületes munka eredménye, amikor értékes, mert fáradtságunk gyümölcse. Mindazt a munkát, amely anyagi jólétünket szüli vagy növeli, melegen ajánljuk a mi becsületes népünknek. Fajunk és hazánk iránti rendíthetetlen szeretet parancsolja ezt nekünk. Hogy a selyemtenyésztést ilyennek tartjuk, bizonyságunk az, hogy róla mindig rokonszenvesen szóltunk. Vásárhely selyemtermelése nagyon elmaradott. Megtaláljuk ennek azonban az okát főleg abban, hogy nincs elegendő szederfánk és ami van, az is nagyon távol esik a tenyésztőktől. Megtaláljuk abban is, hogy még mindig nem tartják be tenyésztőink az adott utasításokat. Épp ezért nincsenek évről-évre rendes tenyésztők. A legnagyobb része minden évben változik s ennek nem lévén kellő szakértelme, elcsügged, a tenyésztésnek ellenségévé lesz, még másokat is lebeszél, mert neki, több mint bizonyos, hogy saját hibájából, mindjárt először várakozásán felül nem sikerült. Mi azonban hisszük, hogy a kezdet nehézségein túlesünk és hatóságunk figyelmét nem kerüli ki a selyemtermelés jelentősége s népünk tekintélyes összeget fog keresni az egyetlen ember által gondozott hernyó tenyésztésből. Selyemtenyésztésünk. A selyemtermelés jelentősége. Teendők a termelés fellendítésére. I. Selyemtenyésztésünk még mindig nem érte el azt a fokot, melyet megérdemelt volna. Sok oka van ennek. A városok, községek, törvényhatóságok figyelme még nem fordult eléggé felé. Egyes buzgó férfiak és a minden honvédelmi miniszter botránya. A lecsukott ispán s a csendőrszuronyok. Polónyi a sajtószabadságot, Jekelfalussy az egyéni szabadságot tiporja. Hunvásárhely, julius 31. Az összes pesti lapok a honvédelmi miniszter botrányával vannak tele s gyalázatos dolgot mondanak el róla, mint a nagy nemzeti kormány egyik tagjáról. íme : Jekelfalussy Lajos, magyar királyi honvédelmi miniszter Kovács György ispánt, ki az ő birtokán volt s kivel differencziái támadtak, Budapestre való utazása alkalmával önkényüleg, telefon utján szuronyos csendőrökkel lecsukatta, minden birói végzés, minden hivatalos eljárás, minden ítélet nélkül, csak