Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)
1906-09-01 / 241. szám
Hódmszővásárhely, 5306. Szombat, szeptember 1. á.3LÁ 9 FILL! Második évfolyam 241. / ?kifizetési árak: Helyben : negyedévre 1 k. 80 fi!, egy bóra filfU. két hétre 28 fil. egy hétre 24 £’. Vidékre: negyedévre 360 K. Egyes Szása ára 2 fillér ( kr.) Hirdetések dijszabás szeri rá. Nyilttér petit sora 20 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban hétfőn ás ünnep után való napon délben. LiszkoElsőség ás kiadóhivatal, Andrássy-utcza 17. (Orsvecz-ház). VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN OL STSK A HAPILAP. Főszerkesztő és Laptulajdonos : KUN BÉLA. Telefonszám 58. Isten ujja. Oroszország rémnapjai. — A szabadság mártírjai. — A czár imádkozik. Hunvásárhely, aug. 31. Véres betűkkel írják az orosz történelmet. Csodálatos erő a hatalom zsarnoksága, melyet csak milliók vére tud lemosni, eltörölni. Ártatlan milliók vére, a kiknek egy bűnök van, de ez is csak a czárok szemében bűn: azok akarnak lenni, amiknek Isten teremtette: szabadok. A Cézárok féltik hatalmukat s kardélre, szuronyhegyre hányják, golyó elé állítják, börtönbe küldik, aki nemesebb vágyaktól hevülve, felemeli tiltakozó szavát a zsarnokok ellen. De terjed az ige, a nép milliói öntudatra ébred, visszakéri elrabolt jogait, ha nem adják, követeli, ha ellenállnak, élete árán unokáinak visszaszerzi. Igen, ezt teszik az oroszok, visszaveszik elrablótt jogaikat. Hiába rázkódik össze a világ, hiába borzong össze a rettenetes rémület a múlt embereinek testén, hiába hangoztatják megbotránkozva, hogy „vadállatok“ ezek az orosz forradalmárok, hiába, picinykék ők azokhoz, mert ezek, kik hideg elszántsággal, az emberiség jövendőjében való hittel mennek gyilkolva a halálba, ezek az emberek a szabadság vértanúi. Nem várják meg, míg elleneik akasztófa elé állítja őket, golyót repít a szivökbe s imádságot diktál az ajkukra, mint ezelőtt egy évezreddel a hit mártírjainak, hanem ha már meg kell halniok, rettenetes igazságot osztanak. Robban a bomba, dördül a puska és az autokratizmus szolgáinak elkészült az út a másvilágra , az egyenlőség hazájába, ahol mind, szolga és úr, elrothadunk. S a hatalmasok megdöbbenve állanak. Sohasem tudják, mely pillanatban kerül rájuk a sor. És nem okulnak, még nagyobb erőtrendelnek ki az istenadta jogok legyilkolására. Bárgyú emberek, nem látjátok esztendő óta, mint jönnek megszámlálhatatlan sorban mindazok, akik halált osztva, nem félnek a haláltól. A bombavetők, a szabadság vértanúinak halála egészen bizonyos és mégsem félnek, mégis egyre jönnek. Diákok, lányok, asszonyok, munkások, katonák, ahol elhaladnak robban a bomba, ömlik a vér, jajgatás és sírás támad, feltűnik a katonai, a czári vérbíróság, a halálos ítélet, a sortűz s a titokzatos éjjeli temetés. Folyik a nagy háború fent, a hideg északon. A jogosnak hirdetett jogtalan kiváltságokat élvezőkkel küzd a sok millió senki, a nép, az emberi jogokért. Jöjjön akármi, legyen akárhogy, a szabadságért küzdőket nem lehet elnyomni, nagyobb ereje van annak minden czári hatalomnál. A nép hideg fanatizmussal küzd tovább egy boldog álomért, melyet csak a jövő generáczió élvez. Mi, kik jó távol vagyunk tőlük, csak egy részét halljuk az oroszországi véres eseményeknek. A hatalmon ülők leplezik amit tudnak, de azt nem felejtik el széttáviratozni a nagyvilágba, mikor a czár egy szolgája erőszakos halállal kimúlik: „a czárné megrendülten zokogott.“ De hogy milliónyi nép zokog, azt sem a czár, sem a czárné észre venni nem akarják. Ha sáfárjaik, véreik, tanácsadóik nem akarják. Nem akarják, mert a szívük rongy anyag, amiben kipusztul minden nemesebb érzelem, csak a gaz virít. De nem is hull oda a tiszta örömnek magva soha. Hiába is hullna, nem fogná meg az se. Nincs ott boldogság, nincs ott nyugalom. Sohsem tudják, a zsarnoksággal mikor repül a légbe tengődő életük. Járnak-kelnek a szuronyok közt, erős falakkal körülbástyázva, de ha egy falevél megrezzen, egy gombostű leesik, megrendülnek. Az elrabolt életek nem biztosítják az ő életüket. Oroszország lángokban, a vérpad mindennap friss vérrel borítva, a czári trón inog, személy- és vagyonbiztonság nincsen ott. És tudjátok-e, hogy ez az Isten ujja. Az igazságos, a hatalmas Istené, mely ostorozza a bűnöst. A czár imádkozik. De van még más imádság, amit előbb hallgat meg az Isten. Idestova hat évtizeddel ezelőtt a magyar szabadság letörésére ide kancsukázta észak rideg ura a muszka sereget. Az isteni gondviselés nem engedte, hogy szabadságunktól végleg megfosszanak, de letörték törekvéseinket hosszú évtizedekre. Ki tudja, ha az orosz seregek ma nem szentségtelenítik 49- ben mártír liszkiuk vérrel áztatott szent földjét, ma nem önálló, független, szabad nemzet vagyunk-e? A bűn büntetlenül nem maradhat. Egy nemzet szabadságvágyának jogtalan letöréséért bűnhődnek most. A hazájukért meghalt hit fiait siratja Japán. Félszázaddal azután, hogy a magyar nemzet imádkozott, ők is küldtek egy imádságot a népnek mindenható Urához. Előbb ezeket hallgatja meg az igazságos Isten. De azért imádkozz, könyörögj hatalmas czár, van okod rá, van miért. .. Legelőnyösebb újonnan berendezett és ha a szülők gyermekeik tankönyveit és tanszereit és egyéb összes iskolai szükségletét Káldor és Nemes megnagyobbitott könyvkereskedésében szerzik be Hódmezővásárhelyen, Andrássy utcza, a rom. katst. templommal szemben. ZZI. Varas dráma a farkiréten. Merénylet egy gazdasszony ellen. — Hajsza a gyilkos után. — A véres eset részletei. Hunvásárhely, aug. 31 Véres dráma színhelye volt csütörtökön délután a kistisza közelében elterülő farkiréti határ egyik tanyájának udvara. Egy rabiátus algyői legény, valami csekélységen feldühödve, fegyvert ragadott kenyéradó gazdasszonya ellen s gyilkos szándékkal annak a tarkójába lőtt. Előre megfontolt szándékkal bement a tanyaházba, levette a szegről a gazdája hatlövetű revolverét s készült sötét terve keresztülvitelére. Többféle ürügygyel csalta be a tanyaházba gazdasszonyát, hogy ott segítség hiányában biztosabban végezzen vele. Semmit sem gyanított az asszony, de más elfoglaltsága miatt nem ment a tanyába. Ha jó sorsa ezt nem súgja neki, most ő is halott, így azonban egy súlyos sebbel megszabadult. A kazal végében,orozva lőtt reá a merénylő s azután, mikor üldözték, a mesgyén magát lőtte agyon. Szörnyet halt . . . A véres drámáról az alábbi részletes tudósításban számolunk be. Fejbe lőtték a feleségem! Tegnap alkonyatkor Kiss Miklós újvárosi gazdálkodó, kinek a Malom utczában is van háza, feleségét, Mónus Zsuzsánnát délután vitte be a dr. Genersich Antal kórházi főorvos sétatéri lakására. Az asszony fejéből folyt a vér, hátán véres volt a ruha. Alig támolygott a maga lábán. Első tekintetre látszott rajta, hogy nagyon szenved. — Mi a baj ? kérdé az orvos. — Fejbe lőtték a feleségemet! Szólt Kiss Miklós. Az orvos megvizsgálta a sérült nőt. Haja közt, a tarkóján van a mély lőseb. A revolver golyója a két év közt, a koponya alsó falába fúródott. Nemes részt, agyvelőt szerencsére nem sértett, így a sérülés nem halálos. Az orvos bekötözte a sebet, a golyót azonban nem távolíthatta el egyelőre. Míg az orvosnál jártak, Ambruzs Sándor csucsi gazdálkodó a rendőrségnél tett jelentést, hogy a Kiss Miklós sarkiréti tanyáján Süli István algyői illetőségű 18 éves béres gazdasszonyát lelőtte, önmagát pedig agyonlőtte. Mivel a véres esemény színhelye, a sarkiét Sövényházához tartozik, dr. Szalay József főkapitány telefonon hívta fel intézkedésre Sövényháza község elöljáróságát, egyúttal azonban utasította a csendőrséget, hogy egy járőrét a helyszínére küldje ki és a tényállást vetesse föl. A nyomozat adatai szerint az eset a következőként történt. A merénylet előzménye. A sarkiréti iskola szomszédságában, csárdahegyi Nagy Ferencz és a Bácsik György földje közt van a Kiss Miklós tanyája. Új esztendő óta szolgál itt Süli István algyői béres. A legény rendkívül nagy természetű, rabiátus, durva ember volt. A legcsekélyebb szóért képes volt órák hosszáig dulni-futni. Dühében vagdosott a földhöz mindent s nem egyszer letépte magáról a ruhát. Nem régen is kegyetlenül megharagudott a miatt, mert dohányt nem kapott. — Vöszöl reggel Győn! Mondta neki gazdasszonya. — Ugye meg a fene ! Morgott a legény. Sürjedjön el az ilyen büdös löszök ! . . . Akkor este folyton dühöngött. Vert ütött mindent, szétverte a pipáját, eltépte a zacskóját és ruháját szétszaggatta. Ilyen hangulat szakadt rá tegnap is. Kiss Miklós a városon volt : a tanyában a gyerekekkel foglalkozott Kissné, veje és sógora Kotomnán Erneszt és Zsotormán Lajos kukoriczát raktak a kocsira a kukoricza földön, a béres pedig a szárat vágta. Egyszer abbahagyta a munkát és bement a tanyába. A szomszéd földről két tehén közeledett a luezernához. — Vigyázz mán hé ! Szólt a béresre a gazda. Aigyán a jószág! — Ugyan mit kiabál kend, egész elvadítja innen a szomszéd pásztort! Mordult fel Süli. — Dehát te bolond, csak nem tűröm, hogy a luezernába menjen a jószág ! A béres erre dühösen elment. Egész dél körül mindig dühöngött. Mérges sze-