Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. február (5. évfolyam, 31-55. szám)
1909-02-02 / 31. szám
Hódmezővásárhely, 1909 február 2. Kedd. Ara 2 fillér V. évfolyam 31. szám VÁSÁRHELYI HIRDETÉSEK dljszabás szerint. NYÍLT l'ftR inetit tor* 80 H|l Megjelenik * kor reggeli órákbaE’ elOpszktisi Arak HELYBEN . negyedévre ük. — I. lélérre 4 k. — I. egén évre 8 k. — I. VIDÉKRE : **gyedévre 4 k — igy hóra 1k. 40 rügy széni Arstill) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Telefonszám 58 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Amfrássy utcza 17. szám alatt. Főszerkesztő és laptulajdonosi KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Begubóznak. Hunvásárhely, febr. 1. Wekerle a királynál volt. Apponyi a királynál volt. Sőt Justh Gyula is a királynál volt. Ott járták a tojástánczot a bankügyben. A király bizonyosan felelt nekik. Mit felelt ? Erről nem szólnak a kegyelmes nagy urak. Még Justh Gyula se szól. Ünnepelteti magát. Dicsekszik vele, hogy ő így megmondta, úgy megmondta a királynak. Mit mondott meg ? Várjon azt, hogyha nem lesz önálló bank, akkor vége a kormánytöbbségnek, mert ő és társai ellenzékbe mennek ? Ezt mondta volna meg Justh Gyula a királynak ? Kötve hisszük, sőt nem hisszük. Ilyet egy valóságos belső titkos császári tanácsos nem mer megmondani. S ha mégis megmondta volna ? Akkor mért titkolja ? S főképen azt, amit a király felelt rá, miért titkolja ? A nemzet is valaki. Sőt nagyobb valaki, mint a király. Mért gubózik hát be Justh Gyula s a többi kegyelmes úr épen a nemzet előtt ? Mért nem mondja meg, hogy hányadán állunk? Mert nem nyújt tiszta felvilágosítást arról, hogy a király válasza kizárta-e a lehetőségét is annak, hogy az önálló bankot felállíthassuk, vagy nem? Mert ezt Justh Gyula már tudja. S a nemzet is tudni akarja. Ha a királyi válasz tagadó, akkor a nemzeti közvéleményt már most szervezni kellene az önállósághoz való jog további követelésére, impozáns módon, ellenállhatatlan erővel, nem pedig majd hónapok múlva azon befejezett tény elé állítani, hogy a teljes önállóság kivívhatatlan, meg kell hát elégedni a józanság követelményei szerint valami nyulfarkkal. A régi szabadelvűpárti mamelukoknak Justh Gyula és társai — mikor még 48-as ellenzék voltak ! — mindig azt hányták szemökre, hogy a nemzet háta mögött intézik az ügyeket, Bécsbe szaladnak, a burgban audiencziáznak s mikor igy megfőzték a legtöbbször kozmás ételt, akkor oda adják, dobják a nemzetnek, hogy egye meg, lakjék jól vele, noha az étel habarék a kutyának sem való. A tisztelt koalícziós nagyságok épen igy cselekesznek. Egy hajszállal sem különbek, mint a régi mamelukok. Sőt rosszabbak és veszedelmesebbek, mert lefelé 48-at hazudnak, felfelé pedig minduntalan biztosítják a császárt, hogy ők nem kurucz lázadók, hanem 67-es puhányok. Ezért szomorú a bank ügye. Pakli készül! ■ Szántó József ■ 23E Thi s-j naímp monvar lonénvbP7'’ Bőrkabátok, szőrmegallérok és bálésesszövetkülsejü rövid télikabátok, kocsira való nagybundák és lábzsákok készen is kaphatók. Finom magyar öltönyökgazdálkodóknak, gazdaifjaknak vőlegényi ruhák csinos kivitelben kerülnek ki üzletemből. Megrendelések és mértékvétel czéljából Csak farkolrozzatok! Irta: Lengyel Zoltán orsz. képv. Uj világ jön, vagy csak a régi romlik ? — feleljetek erre ti nékem, ti Bécsbe járó magyarok! Mert hogy a régi romlik, pusztul, megkorhadt, hogy a fa lombját veszítve sárgult, elfagyott; a húst leették mások s az eldobott csontokon ti újra rágódtak: ebben nincs kétség, ebben sínylődünk esztendők óta, busán, tétlenül, mi szájattátó magyarok. De hol az új, a teremtő, megváltó, országot rázó, népet alkotó ígéret földje, amelyért küzdünk s ellankadánk, — ahová vezetni kellett volna nektek — rombolni tudó, építeni nem tudó vezérnek keresztelt, vágyakat ébresztő, lángot szító, tüzet okádó, hajdan kemény, s most czifra, tehetetlen, lelankadt, szótlan férfiak : — erre feleljetek, — mert erre vágyunk — ti Bécset járó magyarok. A bank, a létszám, uj párt, uj jogok, sárga levelek, lombtalan fákról. Nem uj világnak büszke hírvivői, — letűnt időknek — volt s nincs — emlékei. Amiért futtok, akihez futtok, akik szaladtok visszajösztök: mind régi az, kiélt, kiégett, terméketlen. A nemzet itthon van, itthon marad, nem fut véletek ne erőltessétek : valami fájdalmas, szótlan sóhajtás száll csak messzire millió ajakról, nem tudni miért, talányos csöndben, foszló fátyolként mely kisér és szétterjed, de beszélni nem képes. Vár és reménykedik. Zsongva vár és duzzogva remél a nemzet, de nem szól, mert nem értitek. A tizenötek elszálló akkord : ütemeitek elcsépelt, agyonjátszott nóták, kifáradt időknek ismétlései. Hagyományitok: égbenyuló piramisok homoksivatagon, kiaszott múmiák sirtakarói. Az élet elszállt belőlük, de rajtuk mászkál, körülöttük hangzik, mint a sápadt fűszál a szikla tövében s a pásztor sípja a lábainál. A politikából elég volt, sok is volt, ígéret nem kell, úgy se hiszünk neki. A szózatok kőbe vésve hevernek. Tettekre vágyunk, változásra, mely erőket ébreszt, új bizalmat ad, nemzedéket nevel s tavaszi napsugárként sarjadzásra hoz minden életet, ami van s ami születni fog. A messze ködébe elvesző szemünk tűnődik még a múltakon, de a korgó gyomor figyelmeztet a mára, a körültünk rajzó népek harcza, szenvedélyes a rohanó világ beszél, ránk kiált, serkent, korhol s biztat a jövőre. Ezernyi vágy pihen a néplelkében. Ezernyi szenvedély rágja börtönajtaját. Még mozdulatlan, de élő, sikerre vágyó, szomjas erők készülnek ki a napvilágra. Előre tehát! Fogjuk össze a rombolás s a munka késztetőit közös alkotásra. Különben így, vezetés nélkül, ha kitörnek, egymást verik agyon ; ha elszunnyadnak , meghaladnak a dühos levegőben. De ki az, akinek bátorsága van ? Ki az, aki mer a síkra szállni ? Mikor lesz újraszületése igaz beszédnek, lelkes korholásnak, őszinte vágynak? Mikor lesz sikere a tettre hivó szónak, megértése s követése a lelkünkből fakadt igének ? Mikor lesz s ki az, aki győzelemittas öntudatával fölébreszti s visszaülteti újra a magyarba, hogy összetörpül lelkét magasra növelje, eltespedt izmait aczélossá tegye? Nem azok, akik — voltak. Éppen mert csak — voltak. Nagy átalakulás indul. Új század méhéből meg fog születni az újkor. Nem Bécsbe kell futkosni érte. Korcs ivadék az, mely igy létrejönne. Itthon a tér. Vár a munka. Mi az idő. Gyaláznak az ősök, a különbek. Még nincs ki és nem tudni mi, de eljön. Mert nem hullatja hiába lombját a fa, hanem ha újnak csinál helyet. Nem fagy a göröngy, hogy ki ne olvadjon. Nem pusztul az élet, hogy újra ne szülessék. Válság van, de nagy. Mélysége mérhetetlen, határa kiterjedt, ereje utáni, eredménye kiszámíthatatlan. Nem politika, nem párt, nem kormányválság. Kismiska mindez. Szóra se méltó. Nem is földrengés, mely egy pillanat alatt összedönti sok száz év alkotását. Mélyebb, nagyobb tartósabb és igazibb az a válság, ami itt van. Egy korszak hal meg s egy uj korszak születik. Az hal meg, amely betölti hivatását s az születik, amelynek meg kell értenie minket, hogy mi is megértsük őt és magunkat. Látjátok-e már vagy csak sejdititek is ezt ? Vagy pedig most is a taposómalomban vergődtök s a kínzó gyötrődésben, emésztő, ingatag, haszontalan próbálkozásokban pazaroljátok el magatokat ? Akkor elvéreztek ti is, mint annyi más, jobb sorsra érdemes testvér-barátunk. Vagy talán már el is véreztetek ti — hallgatag ajakkal bársonyszéken ülő s egymás hegyén hátán Bécsbe futkározó, Bécsből visszatérő árva magyarok ? Lóvásárlási katonai lóvásárlás volt vasárnap reggel a mázsaház előtt, mely igazén örvendetes, nem is remélhető eredménynyel végződött, amennyiben a felvezetett 200 ló közül Jékey Lajos ezredes elnöklete alatt működő bizottság 52 lovat jegyzett ki s ebből 28 lovat vettek meg darabonként 4-500 főt intért gazdáinktól. Meglep bennünket a lóvásárlás ezen eredménye, mivel a a katonaság részéről ilyet még nem tapasztaltunk. Jóleső örömmel konstatáljuk e helyen azt is, hogy a vásárlás ilyen sikere nagyrészben Lázár Lajosnak, a gazdasági egyesület agilis elnökének tudható be, mert hiszen ez ő kezdeményezése folytán hatottak oda az illetékes körök, hogy a lóvásárlás még januárban tartassák meg. Azért mozgatott meg a januári lóvásárlás érdekében Lázár Lajos mindem, hogy a jó anyagot a kereskedők el ne vigyék, aminek különben kettős haszna van ; gazdáink is jó árban tudják eladni lovaikat, de a katonaság is első kézből jut ahhoz, il szénbányáit halottaiért. Talpra áll az egész város. Hunvásárhely, február 1. Az ajkai és resiczai szénbányák borzasztó katasztrófái száz és száz embernek okozták halálát és száz és száz asszonyt tettek özvegygyé, gyermekeket éhező árvákká. Ha arányaiban ezek a rémséges esetek nem voltak is olyanok, mint a délolaszországi katasztrófa, de eredményükben ránk magyarokra sokkal iszonyúbbak. Száz és száz család van kitéve teljes nyomornak s a megfagyásnak, mert hisz gyámolító, kenyérkereső kéz nélkül maradtak. Ezekért a nyomorgókért mindenkinek sietni kell az adakozással, melyre csak tegnapi számunkban hívtuk fel a közönség figyelmét, a polgármester kapcsán. A város ifjúsága is ezekért az éhező magyarokért rendez f. évi február hó 21-én nagyszabású ünnepségeket, amelyen résztvenni s a fillérekkel a könnyeket letörölni kötelessége mindenkinek, akiben érző szív lakik s akit embertársának a nyomora nem hagy részvétlenül. A február 21 iki ünnepségek különbént magukban is érdemesek lesznek az érdeklődésre, mert ilyen mulatság a mi városunkban még nem volt, mint ez lesz. Előző este tárogatóval hívják fel a közönség figyelmét. Este 7 órától 8-ig fog lehangzani a kuruczok hangszerének elbűvölő hangja a városháza tornyából. 21-én délelőtt 10 órakor a Kossuthtéren térzene nyitja meg az ünnepségeket s 10 órától kezdve egész délután 6 óráig nagy jótékony bazár lesz a Fekete Sas nagytermében, ahol a város szép asszonyai és leányai fogják árusítani azokat a tárgyakat, melyeket kereskedőink összeadnak, továbbá uzsonnákkal is szolgálnak. A bazárban a délutáni órákban több kabaré előadás is lesz s este 6 órakor nagy árverést tartanak, amerikai módszer szerint, amelyen az összes megmaradt tárgyakat eladják. Este 8 órakor szintén a Fekete Sasban fényes hangverseny lesz, melynek műsora már teljesen készen van s néhány nap múlva közölni is fogjuk. Hangverseny után reggelig tartó táncz lesz, amelyen Béla czigány bandája és a szegedi katonazenekar húzzák majd a talp alá valókat. A katonabandn különben a jótékony bazárban is játszani fog. A belépő jegyeket a jótékony bazárhoz az összes kerekedők és a leányok is árulni fogják, személyenként 20 fillérért, gyermekeknek 10 fillérért. Az -----*-----S-----l.L.knn