Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. március (6. évfolyam, 51-77. szám)
1910-03-01 / 51. szám
Hódmezővásárhely, 1910. Márczius 1. Kedd ÁRA 2 FILLÉR VI. évfolyam 51. szám s?»rizsfasz árak HELYBEN : ■bogyeidntre 2 S.—(. érr« 1 K.—f. űzési évra 8 K.—(. VÍD2KRB : negyedévre 4 K.—t. agy hóra 1 K.401. Egy szám ára : hétköznap 2 fillér, vasárnap 1 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy utcza 17. szám alatt. VÁSÁRHELYI HIRDETÉSEK díjszabás szerint. NYÍLTTÉR petit sora 80 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK: Vásárhely-Katanon, ■ Pusztán, Orosházán Lyopároson, Békés- Sámsonban. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos : KUN BÉLA. TELEFONSZÁM 58. fi ffggetlenségi és 48-as masth~párt szózata a nemzethez: „Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt sorakozásra hívja fel az ország választóit a nemzet megtámadott jogainak védelmére. A függetlenségi és 48-as párt négy évvel ezelőtt más pártokkal karöltve vállalkozott a kormány átvételére. A lefolyt idő alatt gondoskodott az ország szükségleteinek fedezéséről és megtartotta az uralkodóval között azt a megegyezést, hogy a katonai kérdések mindaddig függőben maradnak, míg a létszámemelés kérdése és az azzal kapcsolatos nagyobb katonai követelések újra szőnyegre nem kerülnek. Nyíltan és férfiasan kijelentette azonban a függetlenségi és 48-as párt minden alkalommal, hogy a gazdasági függetlenség megvalósítását a ránk következő törvényes határidőben követelni fogja. Kívánja különösen, hogy az önálló nemzeti bank a közös bank szabadalmának lejártakor vagyis 1911 január 1-én, az önálló vámterület pedig 1917-ben felállíttassék. Kossuth Ferencz, a párt akkori vezére, inkább hozzájárult ahoz, hogy az ország súlyos kvótafölemelést vállaljon magára, csak biztosíttassék az országnak az a joga, hogy az önálló bank 1911 január 1-ére felálllítható legyen. A párt ünnepélyes határozatban mondotta ki, hogy a kvótafelemeléshez csakis azon feltétel alatt járul hozzá, hogy az önálló nemzeti bankot a közös bank szabadalmának lejárta idejére fel fogjuk állítani. Megdöbbenéssel kellett ezek után tapasztalnunk, hogy a gazdasági kiegyezés megkötése után alig másfél évre, amidőn az önálló bank érvényesítésére került a sor, az uralkodó megtagadta az önálló bank felállításához való hozzájárulást. Az uralkodó nem az önálló bankra vonatkozó jogunkat vonta kétségbe, — hiszen azt törvényeink világos értelme mellett senki kétségbe nem is vonhatja — hanem hivatkozott egyes politikusok nyilatkozatára és véleményére és az önálló nemzeti bankot mint az országra nézve károsat és veszedelmeset utasította vissza. A nemzet túlnyomó nagy többségének az a kívánsága, hogy gazdasági viszonyainkat az önálló berendezkedés és gazdasági függetlenség alapján lássuk el, az uralkodó szavával meg nem gátolható. Az uralkodónak ellenzését egyedül annak a káros politikai befolyásnak tulajdonítjuk, amelyet rá az őt környező 67-es politikusok gyakoroltak. Most a választások alkalmával dől el, hogy a nemzet ragaszkodik-e gazdasági függetlenségének megteremtéséhez, vagy pedig meghajlik az uralkodó tilalma előtt. Az ország sorsának intézése a nemzet kezébe lesz letéve. Oda állhat a csüggedők mellé és a lemondók mellé. Oda állhat az udvari akarat végrehajtó közegei mellé, akik semmiféle jogokat nem követelnek. Vagy pedig oda állhat azok mellé, akik a felkínált hatalmat maguktól elutasítva, megállottak szilárdan álláspontjuk mellett, akik alkotmányos fegyverekkel küzdeni kívánnak a nemzet jogaiért és az egyoldalú fejedelmi akarattal szemben a nemzet részére is megkövetelik a nemzetet megillető jogokat. A függetlenségi és 48-as pártnak nem egyedüli követelése az önálló nemzeti bank és az önálló vámterület. Ragaszkodva a pragmatika szankcióban Ausztria irányában megállapított kapcsolathoz, kívánja, hogy Magyarország politikai és gazdasági függetlensége kiépíttessék. De szükségesnek találja, hogy a függetlenségi politika ne a felforgatás útján, hanem lépésről-lépésre vitessék előre. Minthogy a gazdasági téren való előhaladást a reánk következő törvényes határidők állították előtérbe, a katonai téren pedig az uralkodóval kötött megegyezés ezen kérdések rendezését egy időre kikapcsolta, ennek következtében a függetlenségi és 48- as párt maga választotta gondos előrelátással és nagy megfontoltsággal azt, hogy az Ausztriával vonatkozásban álló kérdések között a gazdasági függetlenség kivívását tekinti ez idő szerint elsősorban megoldandó politikai feladatnak. A megállapított iránytól a párt magát hamis ürügyekkel eltéríttetni nem is engedi. Valósággal politikai bűnnek tartaná a függetlenségi és 48-as párt, ha a kvótafelemeléssel elvállalt súlyos terheket az ország vállain hagynák, de jogunknak drágán megvásárolt érvényesítésétől elfordulnánk. Aki az országnak a terhes kvótát nyakára hozta, kell, hogy becsülettel meg is állja a helyét akkor, amikor annak ellenértéke fejében most az önálló nemzed bankot kell követelnünk. Nem fogadhatjuk el, hogy ha az uralkodó az önálló bankot nem engedi, nem szabad azt erőltetni. A kvótafölemelést annak idején megszavaztatni, most pedig az uralkodó kijelentése előtt kishitűen fegyverlerakással meghajolni , meg nem engedhető dolog. Azt sem fogadjuk el, hogy lehet az önálló bankhoz ragaszkodni, de nem kell azt épen most követelnünk és nem szabad épen egy „terminus“ miatt az országot felforgatni. A terminust a törvény állapítja meg. A közös bank szabadalma 1911. január 1-én jár le. A magas kvótát is és azért fizettük, hogy a közös bank szabadalmának lejárta idejére biztosítsuk az önálló bank felállítását. Magát a jogot nem kellett semmivel biztosítani, hiszen az számos törvényünkben van megállapítva és azt soha senki kétségbe nem is vonta. Épen az önálló banknak mostani felállítását, vagyis a terminust vásároltuk meg kvótafelemeléssel. Jogunk érvényesítését a homályos bizonytalanság és „elvfentartás“ ködös útvesztőjébe belevinni, egyenesen a nemzet kijátszására vezetne. Az általános és egyenlő választói jog. A gazdasági függetlenség kivívásán kívül a függetlenségi és 48-as párt legközelebbi feladatának tekinti az általános és egyenlő választói jog megalkotását. Pártunknak ez kezdettől fogva sarkalatos programmja volt, mielőtt az uralkodó részéről ez a kérdés előtérbe állíttatott volna. Évtizedeken keresztül nem szűnt meg annak megvalósításáért küzdeni. Sajnos, a 67-es pártok merevsége és párthatalmi törekvései ezen a téren minden számbavehető előhaladást meggátoltak. Négy év előtt a függetlenségi párt főként azon czélból szövetkezett a többi pártokkal és azért vállalt velük együtt kormányt, hogy az általános választói jogot megalkossa. Sajnos azonban, a függetlenségi és 48-as pártot itt is óriási csalódás érte, mert a koalíczió fennállására kiszabott két évi határidő eltelt anélkül, hogy a reform még csak elő is terjesztetett volna. Négy év múlt már el a koalíczió kormányra jutása óta és ez a reform még ma sincs megalkotva. A függetlenségi 48-as párt minden alkalommal kijelentette, hogy az általános és egyenlő választói jog megalkotására bármely percben kész. A párt kész volt vállalkozni és úgy az általános és egyenlő választói jognak, mint az önálló banknak megalkotására. Olyan módozatokhoz azonban, amelyek csak a nemzet kijátszását czélozzák, soha sem fog hozzájárulni. Az általános választói jog kérdésénél a párt elítéli apluralitás behozatalát. Ez sérti az ország százados jogrendjében lefektetett jogegyenlőséget és a nemzeti érdekek védelme szempontjából semmi előnyt nem biztosít. Ez csak az oligarchiának és a plutokrácziának nyújtana előnyöket és könnyebbé tenné a nemzeti érdekek letörésére irányuló hatalmi törekvések érvényesülését. De elítéli a függetlenségi és 48-as párt azt a retrográd irányt is, amely visszafelé akarja forgatni a haladó idők kerekét. Lehetetlenség ma már olyan reformra gondolni, amely talán csak az ipari munkásság kiválasztottjait akarja jogokhoz juttatni. Lehetetlenség olyan reformra gondolni, amely „néhány kevés ezer“ vagy „néhány tízezer“ ipari előmunkást akar a választók soraiba beemelni. Ehez csak az a szándék tapadhat, hogy a nagy állami szubvenciókkal dolgozó gyárvállalatoknál a kormány rendelkezésére álló függő elemek száma szaporíttassék. Az általános és egyenlő választói jogot kell ma már behozni! A pluralitás és hasonló kijátszások mellőzésével kell a reformot megalkotni, ami által a nemzeti érdekeket is nagyobb figyelemre méltatjuk, mint ahogyan azt üres frázisokkal szeretik naponként emlegetni. Elmúlt már az az idő, amikor sivár, nemzetellenes politikát örökösen czifrálkodó, kiabáló és lármás nemzeti és nemzetiségi politika köpenyébe akartak burkolni. Az általános és egyenlő választói jog, a jogegyenlőségen nyugodva, a nemzeti államnak legszilárdabb támasza, alkotmányos életünknek erőssége leend. Szűk, maradi választói jog csak arra jó, hogy alkotmányos életünket igaz tartalmából annak segélyével levetkőztethessék. Azért ragaszkodunk ahoz, hogy az általános, egyenlő és közvetlen választói jog haladéktalanul megalkottassék. Tudjuk azt nagyon jól, hogy a függetlenségi és 48-as párt nagy elveit nem mi fektettük le. Azok még ma is az állami önállóságnak azon hatalmas pillérkövein nyugosznak, amelyeket a 48-iki alkotmány megteremtésekor Kossuth Lajosnak lángszelleme alkotott meg. Az ő tanításából merítjük mi is azt, hogy nem a hatalmat, nem az önzést, nem az egyéni érvényesülést kell keresni, hanem keresni kell és figyelemreméltatni azokat a nagy szempontokat, amelyek nemzetünk sorsát a függetlenség útján előbbre viszik. Tőle tanultuk meg, hogy csak szilárd ragaszkodás és törhetetlen akaraterő az, amely a nemzet jogaiért folytatott küzdelemben eredményeket érhet el. — Kitartás a nemzet jogai mellett. — Ha igaz az, hogy a nemzetnek a törvényekben biztosított joga van gaz-dasági önálló intézményeinek megteremtéséhez ; ha igaz az, hogy ezen jogát a nemzet még külön meg is vásárolta , akkor egyenesen a politikai becsület követelménye az, hogy a nemzet jogai mellett kitartsunk! Az ürügyek keresése, a kibúvások és az üres elventartások csak arra valók volnának, hogy az udvarnál azt a hitet keltsék, hogy ezt a nemzetet nem kell komolyan venni, mert önmaga sem veszi magát komolyan. Ennek a nemzetnek jogait nem kell tiszteletben tartani, mert önmaga sem tartja azokat tiszteletben. A nemzet törvényes jogai előtt nem kell meghajolni, mert az első tiltakozó szóra maga a nemzet hátrál meg azok követelése elől. Ki hiszi azt, hogy ha most meghátrálunk, majd más alkalommal engedékenyebb lesz velünk szemben az uralkodó ? Ki hiszi azt, hogy majd a mi erőnk lesz több, mikor az anyagi veszteségek és a kivándorlás által anyagi erőink csak mindjobban elsorvadnak ? A nemzet bizalma és kitartása sem lesz nagyobb, ha látja azt, hogy vezéreiben és pártjaiban megbíznia nem lehet. Ha látja, hogy azok szavukat és ígéreteiket még nem tartják, hogy az első akadályra a küzdelemről lemondanak. — A Khuen-kormány céljai. — Khuen-Héderváry, látjuk, hogy életre akarja kelteni azt az uralmat amely évtizedeken keresztül az udvari akarat merev végrehajtásában találta hivatását. A békét, az ország nyugalmát és a produktív munka hasznosságát emlegeti, de nem akarja belátni, hogy az országban a békét, nyugalmat és hasznos munkálkodást az akadályozza meg, hogy az udvari önkény a nemzetet a szabad rendelkezés minden föltételétől meg akarja fosztani, így csak tespedés lehet ebben az országban és az udvari akarat szolgai végrehajtása. Magyarország anyagi erői csak arra látszanak rendeltetve lenni, hogy egy idegen országnak anyagi jólétét és ipari fejlettségét szolgálják. Szégyene ennek az országnak, hogy akadnak politikusok és hatalomra vágyó egyének, akik midőn a nemzet jogainak érvényesítéséért küzd, felajánlják szolgálataikat a fejedelmi önkény czéljaira. Csak a „túlzásokat“ és „szélsőségeket“ akarják — úgymond — elhárítani és azok veszélyeitől akarják az országot megmenteni. De micsoda „túlzás“ van abban, ha a parlament többsége az önálló bankot akarja felállítani ? Hát már ez is „szélsőség“ és felforgatás ? Hiszen az 1867-iki törvények is elismerték ezen a téren a nemzet világos jogait. Nem volna-e a magyar nemzet a világ minden más nemzete között az utolsó, ha még egy jegybankot sem volna szabad országában felállítani ? Lehetséges-e az uralkodónak emiatt az országot évekig tartó válságokba kergetni és a törvényes kormányzástól megfosztani ? Nem a legkiáltóbb abszolutizmus volna-e, ha mindez akadálytalanul megtörténhetnék ? És nem a legnagyobb politikai bűn volna-e, ha egy parlamentáris párt a maga nevét ennek az abszolutizmusnak leleplezésére engedné fölhasználni ? Lépjen föl az abszolút uralom nyílt b * ! Harisnyák, férfi és női ingen, fialapon, nyafillendőn, gallér/gfl GlSQKq vnn* vézetőü. esernyőn Friedmannál. Andrássi-utcza 9.