Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. május (17. évfolyam, 98-120. szám)
1921-05-08 / 103. szám
1 ti 24 fenékig üríti poharát olcsó diadalának a győztes ántánt s a bukott sassal fenékig üritteti ki a keserűség kelyhét. Belga és angol lovasok ma reggel megkezdték az előnyomulást Németország ellen s már több ponton átlépték a Rajnát. Könnyű volt nekik. A német nemzet békába van verve, a német Géniusz a rabszolgaság szekerébe fogva. Porosz sas nem szárnyal a magasban ; Hindenburg és Mackensen hősi kardját rozsda marja s világverő bajor harcos nem énekli, hogy „Wacht am Rhein !“ Kardcsapás nélkül nyomulnak tehát előre, mig végképp be nem adja derekát a német, mely egy halál, amúgy megsemmisülés. Az angol parlamentben vannak lelkes férfiak , Eliot kapitányok, kik pártunkra állanak. Akadt olyan angol politikus is, aki Németország mellé állott és az asztalra ütött öklével, mikor az újabb megszállást követelték a franciák. Bizakodott Németország, mint ahogy bizakodtunk mi is. S az eredmény az lett, hogy belga és angol lovasok megkezdették az előnyomulást a német földön. Elit kapitány rokonszenvező szava ott rezeg még a lelkünkben, mikor egy újabb virágát a szimpátiának dobják felénk. Az olasz nacionalisták vezére, a legtekintélyesebb olasz politikus szeni a magyar nemzetnek, hogy fáj nekik látniok Magyarország elnyomatását és a legforróbb vágyuk, hogy a hős magyar néppel szívélyes, jó barátságban éljen az olasz. Egy újabb szál virág, melynek pillanatra örülünk, mint ahogy Eliot kapitány bokrétájának is őszintén örvendeztünk. Ám ez csak hiú ábránd, lidércfény, mit kár volna kergetnünk. Az öröm elmúló, a valóság az, ami ott a Rajna mellett történik. Résztvevő szó, mely a bánatban ér, illat nélküli koszorú, mely a koporsóra kerül. Becsüljük meg azért mindazt, aki kezét nyújtja felénk, de ne becsüljük túl a közeledést, mert az még semmi s legfeljebb, arra alkalmas, hogy elaltassa zaklatott szívünk háborgását. Álmodó magyarok éltek mindig ezen a földön; álmodoztak, hittek, bíztak. Csalódtak és megint újra bíztak. Hát ne álmodozzunk tovább, hanem ébredezzünk. Vegyük le szemünkről a rózsaszínű szemüveget s tegyük fel helyette azt, mely a valóságot mutatja. Rideg az ugyan, de nem vigasztalan." Legyünk kételkedők s bizzunk ugyan másban is, aki megérdemli, de ne bizakodjunk, egyedül az Istenben és a magunk erejében. Curson lord keményen, de őszintén megmondotta, hogy azt hiszi a magyar, hogy majd a szép szeméért más elbánásban részesítjük, mint bukott társait! Fáj a szó, de megértjük és bocsánatot kérünk a pillanatnyi ellágyulásért és gyengeségért. Amit ránk mért a sors, viseljük el Istenben bizó hittel. Dolgozzunk, erősödjünk, tanuljunk, haladjunk. S ha majd eljön a nagy idő ismét, akkor álljunk a sarkunkra s büszke nemzethez,a büszke őseinkhez méltó módon vágjuk oda a kegyelem alamizsnáját, mert nekünk nem az kell, hanem a jussunk. S ez az, hogy Magyarország a magyaroké. Ebből a jussunkból pedig ‘ nem engedünk el egy jottányit s '"2 t) mondunk le soha, soha ! A mai tárgyalást Markovics elnök pár perccel 9 óra előtt nyitotta meg. Az első tanú Csaba Mihály telekkönyvvezető. — Április 27-én délután 4 órakor jártak nálam katonák. Sertéseimet vitték el. Mikor hivatkoztam arra, hogy a Direktórium rendelete folytán rekvirálni nem szabad, fegyvert fogtak reám. A sertéseket a polgári iskola előtti térségre kellett hajtani. Kára 1000 korona, megtérítését nem kívánja. A következő tanú Lencse Andor tanító. Elmondta, hogy mint nemzetőrtiszt, április 26-án éjjel a készültség parancsnoka volt. A készültséget felrendelték a városházára, a közgyűlési teremben helyezkedtünk el. Később egyik tiszttársammal beszélgettünk, hogy nem lehetne ellenakciót csinálni. Nem mertek ebbe belekezdeni, mert az emberek megbízhatatlanok voltak. Elnök : Kik voltak a teremben ? — A Direktórium tagjai. Ott volt Dávid Balázs is. — Ki intézkedett? — Molnár, a terroristák parancsnoka ! — Félix Zoltánt ismeri ? — Igen, ő is bent volt a teremben. — Volt-e arról szó, hogy szedtek-e túszokat ? — Igen. Kifogásolta, hogy Vásárhelyen keztyűs kézzel bántak az emberekkel.Pesten másként volt. — Volt-e valami tiszta ? — Volt! Egy íróasztalnál ült Dávid Balázs, papír volt előtte. Mellette állt Félix is. Beszélgettek arról, hogy kiket kell behozni. — Látta-e, hogy írtak volna ? — Láttam ! Aki sülve szeretné látni a szocialistákat. — A teremben, — mondotta Lencse tanító — a nemzetőrök és a katonák beszélgettek. Az egyik nemzetőr azt mondotta : — Újvároson is van egy ember, aki sülve szeretné látni a szocialistákat. — Ki az a gazember, — kérdezte a katona. — Toffler Fülöp, — mondta a nemzetőr! Mikor Tofflert felhozták, Félix vigyázba állította, megrugdosta, felpofozta, a szivarját kivette a zsebéből. Dávid Balázs tagadja, hogy a liszta összeállításában részt vett volna. Lencse Andor a szemébe mondja Dávid Balázsnak, hogy az asztal mellett ült, papír volt előtte és ceruza a kezében. Félix izgatottan tiltakozik az ellen, hogy ő Tofflert bántotta volna. Lencse ezt Félixnek a szemébe mondotta. Nagy Jánosban nem ismeri fel azt az embert, aki Tofflerről úgy nyilatkozott,hogy minden szocialistát sülve szeretne látni. Faragó Zoltán vallomása. — Bartha, Félix és Bornemissza érkeztek Vásárhelyre, hogy a vörösőrséget szervezzék. Félix itt volt a proletárdiktatúra kikiáltásakor. — Történt-e intézkedés újabb túszok vitelére nézve ? — Nem, — felelte. Április 27-én délután rablás volt a városban. Erről én tudomást szereztem. Feljöttem a városháza elé, ahová felgyülekeztek a nemzetőrök, pénzügyőrök és a csendőrök. Ezekhez beszédet intéztem,hogy ne menjenek a vörös hadseregbe, mert gyilkosokkal és rablókkal nem azonosíthatjuk magunkat. Este fáradtan tértem haza, éjfél tájon jött egy nemzetőr, aki jelentette, hogy meneküljek, mert engem, Gravátz Ferencet, Pokomándy Gábort és még másokat halálra ítéltek. Reggel ennek dacára is feljöttem. Dávid Balázs telefonozott Szentesre, hogy jöjjenek. Ott voltam a hétfői munkástanácsi ülésen, ellenforradalmároknak és hazaárulóknak neveztek bennünket, kilátásba helyezték a retorziót is. — Ön elfogatta Bartát és Félixet, — kérdezte az elnök. — Igen. Ezt a saját elhatározásomból tettem. Félixet azért fogattam el, hogy a vörös hadseregbe ne toborozhasson. Anocskai, Félix, Dávid Balázs és Faragó Zoltán között heves szóváltás keletkezett. A bíróság Faragó Zoltánt nem eskette meg, mert ő ellene a Direktórium ügyeivel kapcsolatosan szintén eljárás van indítva. Imre József tanító a következő tanú. Éjfél után költötték fel. Felment a Direktórium helyiségébe s ott látta Barthát, Félixet, Dávid Balázst, Gál Jánost. — Mikor Tühegyit behozták, a sárga csizmás azt mondotta, hogy nem ilyen súlytalan emberekre van szükség hanem zsírosabbra. — A nevek papirszeletre voltak irva, — kérdezte az elnök. — Igen! — Ki olvasta fel a neveket ? — Úgy emlékszem, hogy Gábor István. — Mi történt Weisz Mihálylyal. — Weisz Mihályt a belső szobába vitték. Később jött a fia s kérte, hogy az apját engedjék el. Azt mondták, hogy protekció nincs, menjen. Valaki visszahozatta, felpofozták és levitték a börtönbe. — Be lehetett menni a belső szobába ? — Nem! • — Kiket látott felhozni ? — Weisz Mihályt, a fiát, Tühegyit, Kokovay Jánost, Tofflert! — Toffler hogy került be ? — Egy nemzetőr mondotta, hogy Újvároson is van egy rosz ember, azt is be kellene hozni. Be is hozták, Félix vigyázba állította, megrugdosta és megpofozta. Később egy terrorista ment hozzá, megkérdezte : öreg van-e szivarod. Van, — felelte Toffler. Még pedig kettő. Erre odament s kivette zsebéből a szivart. Hármat talált, újra megverte azért, hogy hazudott. A pénzét is elvették azután. Félix feláll, kérdéseket tesz fel s eközben beismeri, hogy Tofflert tényleg megverte. Dávid Balázs megkérdi: — Volt-e ellenforradalom ? — A lelkekben volt, — felelte a tanú. — Lázár Lajos elmondja, hogy vasárnap délelőtt 11 órakor három katona ment be hozzá. Szalonnát kerestek. A felesége kérte őket, hogy ne vigyék el, mert a cselédségnek kell. A szalonnát ennek dacára is elvitték. Másnap a tanyásbéresem jelentette, hogy tanyámról két lovat hajtottak el a kocsisommal együtt. Mikor a kocsis visszatért, mondotta, hogy a szentesi Direktórium vette el a lovakat és a kocsikat. — Mennyi kára van ? — Negyvenezer korona! Özv. Borotvás Kálmánnétól egy lovat, két sertést, negyven kiló szalonnát és egy kocsit vittek el. Bereczki Juliánnától két oldal szalonnát vittek el. Fegyverrel kényszerítették a szalonna kiadására. Özv. Pap Gábornétól egy oldal szalonnát, sonkát, kolbászt, kenyeret és lisztet vittek el. Fejes Esztertől egy oldal szalonnát zsaroltak ki, fegyvert nem használtak. Szünet után Orovecz Jenő földbirtokost hallgatták ki, ő tőle egy géphúzó láncot vittek el fegyveres katonák. A makóiak kivégzése. Földessi Jenő vasúti tisztviselő látta a makóiak kivégzését. Először két embert hoztak, ezeket revolverrel és karabéval végezték ki. Azután még három embert hoztak s azokat is kivégezték. Abban a kupéban, ahonnan a kivégzetteket kihozták, — tartózkodott Spicz Hilda nevelőnő, aki kifele lökdöste az embereket. Ugyanazok hozták a három makóit, akik előbb a kettőt kivégezték. — Egy alacsony, kopasz ember hajtotta végre a kivégzést — mondotta a tanú. — Kiket látott az állomáson ? — Anocskait, Molnárt és egy sárga csizmást. Sebestyénre és Engire nem emlékszik, nem ismeri fel őket. Hirtelen Kohn Izidorra mutat a tanú sigy szől: — Ön volt az, aki a makóiakat lelőtte ! Kohn elsápadva mondja: — Az nem igaz! — Esküt nyer~a !-----, mondta a tanú — hogy ő volt ! Földessy végignézi a vádlottakat s Félixre kijelenti, hogy az állomáson tartózkodott. Hallottam az Engi nevét is említeni, ő róla úgy nyilatkoztak a vörös katonák, hogy „vadállat“. Kohn ismét felszólal és tagadja, hogy ő a kivégzéseknél szerepet játszott volna. A következő tanú Dani József váltóőr. Az állomáson tartózkodott, mikor a makói túszokat kivégezték. Elmondta, hogy szombaton este érkezett meg a vonat, amelyikben a terroristák voltak. Reggel hallottam, hogy Makóra ment át a vonat egyik része, ez akkor reggel vissza is jött. Délelőtt 9 és 10 óra között két embert hoztak. A két ember háta mögött két katona volt, egy időses és egy magas szőke. A kísértek közül az egyik azt mondta, hogy ő rém csinált makón semmit. Erre a szőke azt felelte: nem is fogsz ebbé Makóra menni. A két embert a töltés tövében agyonlőtték. Ugyanez a két ember ismét hozott a vagyonból egy embert. Könyörgött, hogy ne bántsák, de nem kapott kegyelmet. Amint meglőtték, a vízbe zuhant. A negyedik egyént egy civil ruhás dobta ki a kocsiból s ■gy szólt: testvérek,ez is részt vett a ti testvéretek meggyilkolásában Makón, mit érdemel ? Halált ! Kiáltoták a katonák. Elvitték, a szemét az ő kérésére bekötötték s úgy lőttek agyon. Az ötödiket beszélgetés között vitték ki s lőtték agyon. Később ásót kértek tőlem, de nem adtam. Fáncsi utca 1. szám alól hoztak ásót. Déli 12 órakor bejött hozzám egy bőrkabátos s azt követelte, hogy a vonatot másik vágányra állítsák. Délután 3 óra táján a lovas nemzetőrök megtámadták a vonatot, mire a vonaton levők gépfegyverrel válaszoltak. A váltó mellé, ahol én álltam, két katona jött, akik egy harmadiktól parancsot kaptak, hogy mindenkit, aki a váltóhoz nyúl, le kell lőni. Megkérdeztem a katonákat, hogy ki ez a mérges bácsi, mire azt felelték: valami Félix, később tudtam meg, hogy ez Anocskai volt. Szembesítéskor Anocskait felismeri. — Lehetséges ez — kérdezte az elnök Anocskaitól. — Lehetséges — felelte Anocskai — mert én biztosítani akartam a vonat eltávozását. Nagy Györgyben felismeri azt az embert, aki egyik kivégzettet a kupéból kidobta s igy szólt: nézzétek testvérek, ez is ütötte a ti testvéreteket A tanú végignézi a vádlottakat, Khon Izidorban felismeri azt az embert, aki a kivégzésben résztvett. Kohn tagadja, hogy ott lett volna a kivégzéseknél. — Én civilbe voltam fés nem katonaruhában, amint azt a tanú állítja. László Jenő úr megkérdi: — Határozottan állítja, hogy Kohn és Nagy György lőtték agyon a makóiakat, vagy pedig hasonlítanak reájuk ? — Hasonlítanak reájuk, — felelte Dani. A védők ellenzik a megesketést, a törvényszék rövid tanácskozásra elrendelte Földessy Jenő és Dani József megesketését. Dr Tárkány Szűcs Ernő sem———t jelente be mire az ■ÍMMTM yrWT 1 i ' ~i JWT ’ ti’J'an 1 halálvonat turistnak Mirim. Felismertéti : makói túszok kivégzeit. A vásárhelyi főtárgyalás ötödik napja. uui'u^uvasztiuBig, íg május 8, vasárnap ara 7 noro a XVII. évfolyam 103 szám VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Egész évre 500 K Fél évre 250 K vidékre: Egész évre 600 K Fél évre 300 K Egy szám ára 2 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth tér. Telefonszám: 87. Társszerkesztő: GRAVÁTZ FERENC .Kolcsó