Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. október (17. évfolyam, 221-246. szám)
1921-10-01 / 221. szám
Hódwifcsővár&rbdy, 1921 október 1. »gombát. Hfc 2 Korona-XVII Árfolyam 221. Mait VÁSÁRHELYI Megjelenik e ima reggeli Arákba*. Szerkesztőiég ás feldóhivstzl K'Ezuíh-tér. Telefon Máin Vi. Előfizetési ár btlybwn: Egész én« 500 ti m a*TM ano * vidék.«. Egész évrs 800 & Fél ins 300 K uránt ára 2 E MHHHneaaH»HmnMHMananBaBHBh rmmiwwea —sfim’ 1 m wwww—mi—u—MHgwwwwnagw— Felelős szarkesxfcS FA«narkesztés '«pfalsjllenes i Tárzoserkesztő t ygjiRVÁRY JÓZSEF I ______ KUN BÉLA_________________ORAVATZ FERENC Az Ébredő Magyarok Egyesülete 16 órakor a Kossuth-téren népgyülést tart. A gyülésen dr Hegedűs György és Budaváry László nemzetgyűlési krépviselők tartanak beszédeket. Legyünk ott mindnyájan « hallgassuk meg a meg nem alkuvó, keresztyén irányzat bátor harcosait ! É. M. E» ?0öü8TLSfl POLITIKAI NAPILAP. Tótit ióge... Egy a felvidékről most érkezett tanár úr tollából közöljük az alábbi cikket, mely biztatóan világítja meg a csehek felvidéki kudarcát és fényt vet a tót nép régi, kipróbált becsületes hűségére az ősi magyar földhöz. A sajtót a nagyhatalmak közé szokták iktatni. De akik a nagyhatalmak sorába iktatják, feledik, hogy ez a megállapításuk csak akkor helyes és helytálló, ha a lap háta mögött az olvasóknak a tábora áll. Mert nem nagyhatalom az a lap, amely tulajdonképpen csak önönmagának is és nem a közönség meggyőződésének visszatükröztetője, hanem a maga véleményének pusztába kiáltó szócsöve. Ha tehát valamelyik lap megszűnik, ez azt jelenti, hogy az az irány, amelyet a lap képviselt, nem volt képes a nagyközönségben gyökeret verni. Nem olvassa senki, mert a lap eszméitől mindenki idegenkedik, mert a lap felfogása nem kell senkinek. Ezért a megszűnt lapokat érdemes abból a szempontból is figyelemmel kísérni, hogy milyen vezetőeszmék szerint állították össze a lapokat, mert ebből világosan előtűnik az a meghamisítatlan igazság, hogy milyen eszmék foglalkoztatják a nagyközönséget, mely eszmék a legnépszerűbbek és mily gondolatoktól, akaratoktól és céloktól fordul el undorodva és megvetéssel. A Pozsonyban megjelent „Bratislavsky Dennik” című napilap — mint olvassuk — beszüntette megjelenését és ezentúl mint hetilap fog hivatásának megfelelni. Ez a lap cseh volt, nemcsak nyelvére, hanem legfőképen szellemére. A legsovinisztább cseh szellemi eszméért harcolt, mindent ezen a cseh szemüvegen át nézett, ítélt meg és mondott bírálatot, a lap megbukott, nem tudott magának olvasó közönséget biztosítani, ebből teljes joggal következtetünk arra, hogy a cseh nemzeti eszme a Szlovenszkón nem népszerű. Ezt igazolja a „Narodnye Naryni“nek a sorsa is. Ez a napilap a Felvidék legrégibb tót lapja volt. Most pedig a lap bejelentette, hogy bukás szélén áll. Havonta 30—40 ezer koronát fizetnek rá a lapra és a további költségekre nincsen fedezet, mert eddig a lapra 150 ezer korona készpénzt fizettek s ezen készpénzen kívül még 344 ezer korona adósság is van, amelynek letörlesztésével tovább már nem várhatnak. Turzó Iván, a lap szerkesztője így ír: „Szomorú dolog, hogy a magyar rabszolgaság alatt lapunk 50 évig élt, most pedig a Csehszlovák Köztársaság második esztendejében a bukás felé evez. S azután bevallja Turzó, hogy azóta kezdett a lap példányszáma apadni, amióta a csehekkel szemben mérsékelt hangnemben kezdett írni és az eddig használt radikális hangot, amellyel eddig a csehek dolgait megítélte és megbírálta, egyszerre, minden átmenet nélkül elhagyta. Hogy az egykor hihetetlenül népszerű lap egyszerre mennyire elvesztette a tekintélyét és befolyását a tót népre, semmi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a lap megmentésére megindított gyűjtés összevissza 8000 koronával záródott. Ha tehát egy cseh nyelvű lap nem tud fennmaradni és egy szlovák nyelvű lap felett meghúzták a halálharangot, abban a pillanatban, ahogy mérsékli hangját a csehek elleni támadásában, sőt amikor a csehek pártjára állt, — ebből világosan következik az a megállapításunk, amelyet jelen cikkünk elején már fejtegettünk, hogy a tólföldön nincsen visszhangja a cseh nemzeti eszmének. Ebből megtanulhatják a cseh urak, hogy a vezetésükre bízott népre idegen eszmét rátukmálni nem lehet, hogy a cseh sovinizmusnak már eddig is voltak olyan méreghatásai, amelyek egyáltalán nem voltak alkalmasak arra, hogy testvérnek megszerezzék a tót népet, amíg a vezetők egy része szeretné a cseh nemzeti eszmének megnyerni a tótokat, addig egy másik része arra törekszik, hogy a tót nép szívébe becsöpögtesse a magyarok iránti gyűlöletet. Ha a kezekben levő hatalommal nem képesek a tót népnek a szeretetét megnyerni, akkor hisszük, hogy nem lesznek képesek a magyar iránti gyűlölet magvát sem elhinteni a tót szívekben. Hisz bennünket a tót néphez kölcsönös szeretet és egy ezredéves közös múlt csatol. S néha az erkölcsi erőknek nagyobb hatalmuk van, mint az anyagiaknak, s bár a tapasztalat azt igazolja, hogy könnyebb gyűlöletet szítani, mint szeretetet hirdetni, mégis tántoríthatatlan él bennünk az a meggyőződés, hogy most az egyszerű szeretet fog győzni a magyar őshazához hűséges tót nép szivében... A Daloskor hangversenyez a vasárnapi teaestélyen. Az Iparosasszonyok Egyesületének teaestélye holnap, vasárnap este 8 órai kezdettel lesz az Iparegylet helyiségeiben. Szerény keretek között egy derűs, kedves estét akar most csupán az egyesület beszéd és szavalás nélkül. Terített asztalok lesznek s ha kedve kerekedik a fiatalságnak, táncolhat is egy keveset. A vendéglős gondoskodik vacsoráról. A teához süteményt szolgálnak fel a rendező asszonyok. A Daloskör legszebb irredenta dalaival szerepel. Ötven szegény iparos árvának könnye olvad fel ezen az estén a csillár fényében, mert már készülnek mérték után a szép és meleg téli ruhák és az apró csizmák. Belépti jegy ára 25 korona. Csak ott váltható este 6 órától. A fásításról. X. A háborúnak kevesen örülnek a föld népei közül, akik a nyelvüket be semártották, de annál többen bosszankodnak. Káromkodás és siránkozás, szitok és átok ül az ajkukon, mert kárvallottak. A károsodás elkövetkezett rájuk pénzben, vérben és életben. A pénz még az, mely legkönnyebben pótolható, mert a munka meghozza azt és pedig többet kevesebbet az idők járása szerint vagy a viszonyok változásához képest; a vér azonban a földdé lett és maradt, hogy táplálja azt az életet és belőlök fakadt növények révén az ember, akiknek lelkében aztán föltámasztja, éleszti és táplálja a bosszút azok iránt, akik a vérzivatarnak fölidézői voltak, majd utánna annak, bennünket megaláztak, meggyaláztak és szétszakgattak. Az elvesztett tömérdek élet pótlódik még legnehezebben, mert az anyák félnek szülni, látván a szomorú példát, hogy micsoda sors várakozik magzataikra. Míg itten az egyik táborban minden fekete és gyász, amott a másik falkában pedig öröm és vigasság az élet. örülnek a háborúnak, mert hasznát látták. Felszülte az őket vagyonban, kincsben és gazdagságban. Az első helyen természetesen sort fogtak a hadiszállítók. Elkövették pedig ezek a legnagyobb csodatételt, amilyenről még a bibliában sincs emlékezet. Bőrré változtatták a papirost és odaalkalmaztatták a bukkancs alá, azonban az idővel nem számoltak és nem tudták megvesztegetni, minek az lett a következménye, hogy az esőben pacallá ázott a bakkancstalp, utánna pedig a hirtelen betoppantott fagy levette a hősök lábát, az egyikét bokában, a másikat pedig annál is feljebb, hogy egy nagy csomó mankónak akadjon gazdája. Az úr haragja pedig még nem talált rá azokra a gazemberekre, akiknek a komiszsága növelte a koldusok számát, mert elbújtak azok az emberek közzé. Ottan táncolnak még az örvendezők táborában a táncosok. Ezek kevés pénzzel, még kevesebb észszel, de annál több furfarggal és huncutsággal vágtak neki a világnak és a jólétben fürödve mosolyognak a mások nyomorúságán. A háború sok árnyéka mellett megcsillan azonban néha és néhol egy kevés fény is, a sok kártétel mellett némi haszon. A haszont pedig nem más szüli, mint az a nyomorúság, amely számtalan dologban a nyakunkba szakadt és tanít bennünket és megtanít arra, hogy a jövőben miképen kell berendezkednünk, ha meg akarunk állani és a helyünkeit megtartva megerősödni, addig is, mig kitoljuk a mesgyét, vissza oda a régi határunkra, ahova a honalapító egy ezred előtt letette. A sebet ott kell gyógyítani, ahol lóg, jobban fáj. , Erdőinket elvesztettük, erdőket kell elsőbben is teremtenünk. A fásításnál azonban valamely rendszert kell szem előtt tartanunk és követnünk, ha csak azt nem akarjuk, hogy szándékunk fiaskót ne valljon, vagy az eredmény kisebb legyen, mint aminőt szeretnénk és óhajtanánk, vagy amilyenre számítunk. Nem lehet bennünket megvádolni azzal, hogy lett volna valamely célirányosság a fásításnál, mert hiszen sohse voltunk tekintettel arra, hogy a földnek van e valamely igénye vagy kívánsága a fa fajtáját tekintve. Ami kéznél volt épen fa, ledugtuk a földbe, akár volt atyafi, akár nem a talajjal, ahová került. Mindennemű és fajtájú fa között az akác volt előnyben és az foglalta le a maga számára a helyet az emberek szivében, azután a földet benn a városban csak úgy, mint a tanyák között. Okos ember nem veheti ezt rész néven. A fák között az akác olyan, mint az ásványok közt a gyémánt. Nemes, erős és tartós, minélfogva felettébb hosszú életű és mindenfélére alkalmas, ami az ember életében szükséges és kívánatos és fából állítandó elő. A tartósságát fényesen példázza az a fakilincs, ami a szegvári útfélen dicsekedik az egyik lányán. Az életidejét könnyei kiszámíthatjuk keresztelő levél hiányában is. Mária Terézia idejében történt első földosztás és ugyanakkor emelkedett ez a tanya a föld színe fölé egy él és valahány láb magasságban és a tanyával egyidős a kilincs, amit azóta három generáció csapkodott naponta isten tudja hányszor „ereje dacából” és azért áll most is, mert jó és erős és mert száraz akácfából készült. A föld sok mindenfélével megbirkózik és mihamarabb megemészti azt, egyebek közt a vasat sem kíméli, mert ha gyomrába veheti, esztendőre-kettőre meghúzza neki a hálás harangot és elpusztítja, de az akácfával egykönnyen nem, ha kivált az székesföldben termett, tél derekán vágódik ki a földből és padláson, jó szellős helyen száradt valahány esztendőn keresztül, akkor keményebb lesz, mint az acél és évtizedek egymásutánja szükséges hozzá, mikor a föld foga meglátszik rajta és emberek őszülnek meg, mikorára végit érik az ilyen fának. A temetőkben visszamaradt fejfák tanúskodnak arról a birkózásról, mely több mint félszázad óta folyik köztük és az anyaföld között és mintha a föld szégyelné azt, hogy a mélyében fekvők csontja már elenyészett, talán emlékök sem él már a szívükben az ittmaradottaknak és a fejfa ottan áll most is, büszkén és dacosan hirdetve az Isten dicsőségét. Hogy a fák között az akácfát szerette legjobban, miért is abba tette le a legnagyobb erőt, mely a,számára századokat biztosít az emberiség háztartásában. Ha pedig a sorsa arra praedestinálja, hogy melegével szolgálja a teremtés koronáját, ad olyan tüzet, amivel még a nap heve sem vetekszik, mikor kánikulában kiponyvázza a teremtő az égen és leneveti az emberről még a könnyű ruhát is. Dr Szappanos Mihály egészségügyi főtanácsos. — Tanácsosi látogatás. Körössy Lajos szegedi pénzügyi főtanácsos pénteken Vásárhelyen időzött. Látogatást tett az adóhivataloknál s rendelkezett oly irányban, hogy az állatforgalmi adó beszedése a vásár várható nagy forgalmában, kellő új személyzet beállításával akadályt ne képezzen.